A betiltott karácsonyi ének |
|
2012.12.23. 23:48 |
Kommercializálódott, a kereskedelmi médiumok bugyuta reklámjai által átitatott és visszatérő jelleggel fogyasztásra motiváló világunkban szinte már el sem tudjuk képzelni, hogy a karácsony valamikor a Megváltó születésének ünnepléséről és nem az elfogyasztható javak mértéktelen habzsolásáról szólt. Az Oliver Cromwell vezette puritán körök azonban nagyon is a karácsony originális üzenetét állították centrumba, amikor 1647-ben a jog eszközével, imperatív természetű törvény útján tiltották be a karácsonyi ünnepségek minden válfaját.
|
 |
Szabadságsarc, avagy hogyan győzzük le a Klaustrofóbiát? |
|
2012.12.18. 15:52 |
Miközben a Nemzetek Európája contra föderatív Európa disputa retorikailag tovább zajlik (gondoljunk csak Orbán Viktor október 23-i "ars poeticájára", miszerint Európának nemzetállamok nélkül nincsen szíve, kereszténység nélkül pedig lelke, a másik pólusról pedig idézzük fel Barroso Európai Egyesült Államokról vallott föderatív "utópiáját"), Matolcsy újabb "okos, de veszélyes" könyvet emelt le polcáról. Ezúttal Václav Klaus, az európai regionalizációs folyamatokkal szemben finoman szólva is szkeptikus cseh államfő ősszel megjelent művét (Europe: The Shattering of Illusions) vette górcső alá és ebből deriválta az európai integráció mélyülésével kapcsolatos impresszióit.
|
|
A láthatatlan regulátor diktatúrája |
|
2012.12.10. 23:58 |
Közhelyszámba megy, hogy a helyes államról, illetve a közjóval, majd a társadalmi szükségletekkel leginkább kompatibilis közhatalmi konstrukciókról alkotott víziók már Platón óta megmozgatják az emberiség intelligensebb felének fantáziáját. Olykor ezek egy képzeletbeli trónus kényelmes pozíciójából kinyilatkoztatott magabiztos deklarációkként manifesztálódnak, máskor pedig a diszkusszív igazságkeresést követő kompromisszum produktumaként hatályosulnak egy-egy irányzat gondolkodási terrénumában. A Heti Válasz hasábjain már hónapok óta heti jelleggel karistolja flekkekbe impresszióit a különböző államelméleti, politológiai, illetve gazdaságelméleti írások "végignyálazása" után a leginkább a "költségvetési egyensúly-stabilizáló intézkedések" foganatosítása kapcsán elhíresült nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György. Eszmefuttatásai kapcsán nem túlzás azt állítani, hogy a magyar közvélemény és társadalom csak gazdagodna azáltal, ha a súlyos financiális konzekvenciákkal járó gazdaságpolitikai döntések helyett inkább elismert tudósként tenne eleget a kiművelt emberfők endorfin-növelés iránti igényének.
|
|
Együtt-kampány |
|
2012.12.01. 23:31 |
|
|
|
Berluscane |
|
2012.11.08. 10:55 |
|
Az Aranypolgár (Citizen Kane) nem csak Orson Welles legismertebb alkotása, de sokan egyben a legkiemelkedőbb amerikai alkotásként is szokták aposztrofálni. Valóban, ez a mozi történetében is illusztris helyet elfoglaló darab össze sem hasonlítható a napjaink hollywoodi "álomgyára" által futószalagon gyártott fércmunkákkal. A Wellest híressé tevő filmet már 1941-ben nyolc Oscar-díjra jelölték, ebből egyet el is nyert a legjobb eredeti forgatókönyvnek (Orson Welles-Herman Mankiewicz) köszönhetően. A bevételek tekintetében sajnos nem bizonyult átütő kasszasikernek az Aranypolgár, viszont felkerült az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmából kibocsátott, a filmtörténet legjobb 12 filmjét lajstromozó listára, az Amerikai Filmintézet által közreadott 1998. évi listán (ez a 100 legjobb amerikai filmet vette számba) az első helyen végzett. A Sight&Sound toplistáján pedig egészen 2012-ig bizonyult listavezetőnek, amikor is Hitchcock alkotása, a Szédülés a második helyre szorította vissza.
|
|
A hegy megy Mohamedhez? |
|
2012.11.06. 23:52 |
Azt mondhatjuk, hogy a "Nemzeti Együttműködés Rendszere" által két esztendeje meghirdetett "Drang nach Osten" politikája igyekszik számolni azokkal a világrendben bekövetkezett markáns hangsúlybeli eltolódásokkal, amelyek a legújabbkori fejlődés utolsó etapjának néhány tucat évét jellemezték - ennek egyik apró manifesztuma a miniszterelnök mai tárgyalása a libanoni és szaúd-arábiai vezetőkkel. Miről van szó? Arról,hogy jó néhány képessége ellenére a "globalizálódás vastörvénye" az unipoláris világrend reprezentánsát, tehát az Amerikai Egyesült Államokat is utolérni látszik: a Nyugat alkonyáról már nem csak olyan kultúrmorfológiai-morális narratívákban beszélhetünk, amint azt anno Spengler vagy Huizinga tették, de divatos lett a posztamerikai világról (Zakaria) vagy a "többiek" érezhető felemelkedéséről, illetve a legnagyobb hitelezője (Kína "Zrt.") kapcsán egyenesen "Kimerikáról" (Niall Ferguson), Uncle Sam legatyásodásáról beszélni.
|
|
Személyes történelem - Benjamin Disraeli |
|
2012.11.03. 23:14 |
Benjamin Disraeli - liberális ellenfelével, William Gladstone-nal együtt - komoly befolyást gyakorolt a viktoriánus Anglia politikai életére. A zsidó családban született, ám gyermekkorában megkeresztelt és anglikán hitet valló Disraelit 1834-ben választották meg parlamenti képviselőnek a toryk színeiben. Ő készítette elő az 1867. évi reformtörvényt, amely egyebek mellett választójoghoz juttatta a városi munkásság férfi tagjainak zömét. Kétszer is Nagy-Britannia miniszterelnöke lett (1868, 1874-1880), támogatta a birodalmi törekvéseket, ugyanakkor a belpolitikában szociális reformokat léptetett hatályba. Számos regényt is írt, köztük az egyik legismertebb a Sybil, or the Two Nations, amelyben az angol munkásosztály kétségbeejtő életkörülményeit tárta fel.
|
|
Ördöngös örökösök |
|
2012.11.01. 23:31 |
|
Könyves Kálmán királyunk már a XI-XII. század fordulóján szükségesnek tartotta kinyilatkoztatni, hogy kételkedik a boszorkányok létezésében. A szellemekkel kapcsolatos hit azonban sokáig tűnt megingathatatlannak. A kísértethistóriák viszonylag stabil hagyományokkal rendelkeznek az irdodalomtörténetben: már középkori példái is szép számmal akadnak (gondoljunk csak Shakespeare Hamletjére vagy Machbetjére), a XIX. századtól kezdve pedig híres írók egész garmadája foglalkozott ezen témával. Ebbe a tematikába sorolható a teljesség igénye nélkül Mikszáth Kálmán (ld. pl. Kísértet Lublón) és Csáth Géza néhány írása, de megemlíthető Edgar Allan Poe, Oscar Wilde canterville-i kísértete, Charles Dickens (Karácsonyi ének), H. G. Wells vagy Aldous Huxley tevékenysége is. A filmvásznon azonban csak Paul Leni alkotásával, A macska és a kanárival (1927) debütált a szellemekkel foglalkozó történetek hosszú sora.
|
|
Egy tárlat a zsarnokságról |
|
2012.11.01. 01:11 |
|
Az 1939-es esztendő hajnalán furcsa kiállítást celebrált székesfővárosunkban Fényes Márton és csapata: a rendezők az expónál történő bábáskodás során a Plasztikon nevet adományozták monumentális álmuknak. A tárlat sikerrel elegyítette a korszak aktuális közjogi méltóságait, a történelmi személyiségeket, sőt, a hírhedt bűnelkövetőket is, így történhetett meg, hogy a tárlatra látogató tisztelt publikum egy légtérben szemlélhette meg Imrédy Béla magyar királyi miniszterelnököt, a spanyol polgárháborúban éppen csak felülkerekedett Franco tábornokot, Cleopátrát, Sztálint, az éppen összeomló csehszlovák állam kétes hírű elnökét, Eduard Beneą-t, de olyan cirkuszi "attrakciókkal" is találkozhattak, mint az "orrszarvú asszony", a "tányérajkú néger nő" vagy a "madárfejű gyermek". (Tóth Csilla: A szöveg mint tárgy. Vizualitás, narráció és társadalmi reprezentáció Márai Sándor Bolhapiac című kötetében,1934, 2009, in Forrás, 43. évf. 1. szám/2011, pp. 94-106.) Ez az esemény nyilvánvaló párhuzamba állítható az újkori panoptikumokkal, azaz a viaszfigurákat felvonultató múzeumokkal; ennek gyökerei pedig egészen a középkorig nyúlnak vissza, amikor is a viaszszobrok, illetve templomi fogadalmi figurák feladata a távol lévő vagy halott személyek helyettesítése volt.
|
|
Te is csak kirakatfestmény vagy |
|
2012.10.31. 10:03 |
|
Fritz Lang a weimari Németország legnagyobb hatású filmrendezője volt; ez olyannyira igaz, hogy a Nibelungokról forgatott két filmje, illetve a Metropolis című opus láttán a nemzetiszocialisták hírhedt propagandaführere, Joseph Goebbels magához rendelte, tudatván vele, hogy Hitler őt szemelte ki az "ezeréves birodalom" hatalom által szponzorált filmrendezőjének posztjára. Lang nemet mondott az ajánlatra, majd rövid párizsi kiruccanást követően Hollywoodban landolt, hogy ún. film noir alkotásokkal örvendeztesse meg az amerikai közönséget. A Nő az ablak mögött (The Woman in the Window, 1944) című darabról sajnálatos módon azonban mindössze annyi deklarálható, hogy egy középszerű alkotás és Lang (korábbi) géniusza meglehetősen redukált mértékben képviselteti magát abban.
|
|
Nosferatu esete Tóth Marival |
|
2012.10.28. 14:17 |
|
Dr. Jonathan Harker, a Drakula című Bram Stoker alkotás (1897) fiatal ügyvédbojtárja erdélyi utazását követően vélelmezhetően egy platformra helyezkedhetett Petőfi Sándor Kárpátokkal szemben táplált negatív benyomásaival ("mit nekem te zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája"), midőn a várkastély fura ura láttán zsigeri iszonyat és rettegés fogta el. A Vlad Tepes havasalföldi fejedelemről mintázott vérszívó ugyanis egy laza mozdulattal mászott ki a kastély ablakán és araszolt le annak falán "a félelmetes szakadék felé. Szétterült köpönyege mintha hatalmas szárny lett volna." [V. ö. Bram Stoker: Drakula, idézi: Csaba Emese (Szerk.): A múlt nagy rejtélyei. Reader's Digest Kiadó Kft., Budapest, 1994, 281. p.] Ezzel a momentummal startolt az artériák iránt fanatikusan vonzódó gróf világhódító expedíciója, melynek egyik legjelentősebb állomása kétségtelenül a Friedrich Wilhelm Murnau általi feldolgozás, a Nosferatu (1922).
|
|
Kranken et circenses |
|
2012.10.27. 16:47 |
|
Az első világégés után a háborúban vesztes Német Birodalom területén is kaotikus állapotokat eredményező jelenségek söpörtek végig, még akkor is, ha konkrétabb felkelésből csupán egy parányi, a kieli matrózlázadás tűnt ideiglenesen alkalmasnak arra, hogy a császári adminisztráció fellegvárainak lakói (Petőfi nyomán szabadon) sápadttá váljanak és reszketni méltóztassanak. 1920-ban, a Caligari piacra dobásának évében még élénken élt a német állampolgárok emlékezetében a Spartacus Szövetség celebrálta felkelés és mindössze három esztendővel később sikerült az ellenzéki szélsőjobboldal vezérének is aktivizálnia magát a müncheni "sörpuccs" elvetélt hatalommegragadási kísérletével.
|
|
Pszichopata szemfestékkel, púder nélkül |
|
2012.10.15. 10:08 |
|
"Élvezzetek gátlások nélkül!", "A konzervativizmus a rothadás és a rútság szinonimája", "Az alkohol öl. Szedjetek LSD-t", illetve "Mindannyiunkban ott szunnyad egy rendőr. Öljük meg!" Ezek a nívótlan szlogenek az 1968. évi párizsi diáklázadás kedvelt "fricskái" voltak a de Gaulle tábornok rendszere ellen utcára vonuló anarchista huligánok körében. (Forrás: Takács M. József: 1968. Egy elmaradt forradalom anatómiája, in Rubicon, 1988/8. szám, 32. p.) A Sorbonne körül barikádokat emelő exhibicionista tüntetők semmilyen célt nem tűztek maguk elé, "forradalmuk" a tombolásról, a hedonizmus piedesztálra emeléséről, illetve az abszolút hatalom elleni tagadás helyett a hatalom abszolút tagadásáról szólt. Akárcsak Stanley Kubrick filmje, a Mechanikus narancs (1971).
|
|
Fantômas a globalizáció ellen |
|
2012.10.09. 00:29 |
|
Talán sokak emlékezetében él még Fantômas, a hatvanas évek második felének francia filmvásznán megjelenített törvényen kívüli imposztor, akinek agyából egy alkalommal - midőn egykor Zeusz fejéből Héra - az a gondolat pattant ki, hogy az állam adószedésre feljogosító passzusait megkerülve ő maga tesz igazságot a világban nagy mértékben tapasztalható és már Bourdieu által is megénekelt társadalmi egyenlőtlenség kapcsán. (V. ö. Fantômas a Scotland Yard ellen.) Több millió dollára rúgó és havonként jelentkező életben maradási adót vet ki a milliárdok mágusaira - persze ne gondoljuk, hogy egyfajta modern kori Robin Hoodként, az individuális altruizmus dicsőségére nyomban alkalmazni is kezdi a redisztribúció méltányossági igazságosság alapján felfogott mechanizmusát; a "gumiarcú" revizort saját érdekei motiválták ebben a filmben. Arra azonban alkalmas ez a szituáció, hogy néhány érdekes összefüggésre ráirányítsa a figyelmünket.
Hamarosan!
|
|
Reflektálás az RTL2 indulására (Montázs) |
|
2012.10.01. 18:17 |
|
|
|
A szó elszáll, az írás elporlad |
|
2012.09.30. 10:26 |
|
Az emberiség kultúrtörténetében sajnos zömmel akadtak olyan barbár periódusok, amikor a hatalmon lévő, illetve a velük szimpatizáló egyének bizonyos csoportjai az egyetemes emberi kultúra értékei ellen fordultak, ráadásul ez az elemi gyűlölet a legdrasztikusabb cselekedetekben manifesztálódott. Könyvégetésről már jóval a Gutenberg-galaxis beköszönte előtt szóltak a krónikák (ne feledjük, hogy Kína számos találmány felfedezése tekintetében előzte meg kontinensünket). Igazi "sikerágazattá" azonban csak a középkortól kezdett válni: előbb az inkvizíció által indexre tett művek listáján, majd az európai gyarmatosítók konkvisztádorainak lajstromán szereplő (leginkább maja) művek váltak a lángok martalékaivá, a hírhedt nemzetiszocialista "szeánszokról" nem is beszélve.
|
|
Kutya bajuk |
|
2012.09.20. 23:06 |
|
A detektívregény vagy krimi műfaját számtalanszor kárhoztatták és állították pellengérre már, gyakorlatilag értéktelen ponyvának titulálva annak minden darabját. Ezek a vehemens kritikák persze megfeledkeznek arról, hogy ez a műfaj antik gyökerekkel is rendelkezik (gondoljunk csak arra, hogy Szophoklész Oidipusz királya valójában nem más, mint egy művészien megkonstruált történet egy nyomozásról, melynek során a fent nevezett király apja gyilkosa után nyomoz, mindenki által ismert eredménnyel). Van ezen túl a detektívregények krónikájának néhány fantasztikus opusa. A magam részéről feltétlenül e körbe tartozónak vélem Edgar Allan Poe Dupin-ről szóló írásait (A Morgue utcai kettős gyilkosság, Az ellopott levél), Sir Arthur Conan Doyle híres Sherlock Holmes történeteit, illetve a későbbi termésből Agatha Christie legalább két művét (Tíz kicsi néger, Gyilkosság az Orient-expresszen.)
|
|
Mesél a bécsi lejtő |
|
2012.09.17. 14:25 |
|
Az 1945. május 8-i birodalmi kapitulációt követően Bécs városa az impériumváltás nyomán négyhatalmi (amerikai, szovjet, brit, illetve francia) igazgatás alá került, azaz annak dacára, hogy a szovjet érdekszférába tartozott, négy zónára osztották. Alapvetően ez a közege Carol Reed flmjének, ahol is a fiatal amerikai ponyvaíró, Holly Martins (Joseph Cotten) a churchilli paradigmával konform módon nem talál mást, mint vért, verítéket és könnyeket, konkrétabban kibontva romos kőhalmokat, az utcákon bizonytalanul masírozó vagy dzsippeken száguldozó katonákat, rossz fizimiskájú embereket, illetve az általános élelmiszer-és áruhiány miatt virágzó feketekereskedelmet.
|
|
(M)ilyen nagy dolog a Szabadság? |
|
2012.09.16. 11:32 |
|
Az Amerikai Egyesült Államokra rengetegen tekintettek/tekintenek akként, mint a korlátlan lehetőségek, a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok uralta erőtér hazájára. (Gondoljunk csak József Attila emigrációs tendenciákról írt soraira, miszerint másfél millió emberünk tántorgott ki az Újvilágba, vagy hogy mennyien lógtak a SZER-en, azaz hallgatták reményteli izgalommal a Szabad Európa Rádió adásait, miközben az egyáltalában nem Dvořák szimfóniáját vagy Beethoven örömódáját harsogta.) Emellett azonban sokan hívták fel a figyelmet az amerikai demokratikus konstrukció elfajzásának lehetőségeire, elsőként mindjárt Alexis de Tocqueville munkája (1835-1840). Ebben kerül megfogalmazásra az a később híressé vált tézis, amely szerint "Amerikában a többség rémisztő akadályokat emel a véleményszabadság elé" és a domináns többségi vélemény előbb vagy utóbb abszolút és elnyomó zsarnoksághoz vezet, immáron nem fizikai, hanem a lélekre mért despotizmus formájában, ahol az "alien" címkét aggatják minden másként gondolkodóra (a. k. a. Ortega: A tömegek lázadása).
|
|
Replikátor - a gépek lázadása |
|
2012.09.12. 00:24 |
|
Majdnem kétszáz év telt már el azóta, hogy Mary Shelley írónő papírra vetette a Frankenstein-történetet, igazi kultuszt teremtve a gép és az ember viszonyának ábrázolásában. A Prométheusz-mítosz modern kori adaptációjának örök érvényű tanulsága, hogy a technikai haladás, a gép-centrikus gondolkodás térnyerése, az ember alkotta mechnikai produktumok széles körű alkalmazása nem csak az alkotó virtuozitásának dicsőségére szolgálhatnak, de átkot is jelenthetnek: "ami elromolhat, az el is romlik" - summázta lakonikus törvényét Murphy. Az organikus természeti fejlődés versus mechanikus fundamentumokon nyugvó, mesterségesen kreált világ vitáját számos szerző elemezte már pro vagy contra, úgyis mint Thomas Carlyle, Lewis Mumford, Oswald Spengler vagy Herbert Marcuse.
|
|
|
Tovább…
