A buribunkok - Történelemfilozófiai kísérlet (1918) - I. rész
|
|
|
|
A buribunkológia mint tudomány. Minden tudománynak mindenekelőtt arra kellene törekednie, hogy valódi eredményekkel bizonyítsa a létjogosultságát, és gondoskodjon arról, hogy a munka vaskos tényszerűsége elzárja az utat a tudomány lehetőségével kapcsolatos felforgató kétségek elől. Amennyiben az ember intellektuális tevékenységének tudományos jellegéről szóló bármely módszertani vita értéke mindössze abban rejlik, hogy megtörténik a munka szellemi eszközeivel és céljaival kapcsolatos önreflexió, akkor ez pontosan azt feltételezi, hogy mindenekelőtt valóban léteznie kell egy műnek, ahogyan az is magától értetődő, hogy nem lenne Amerika-kutatás, ha nem fedezték volna fel Amerikát, és nem létezne buribunkológia, ha nem lennének buribunkológusok. [1]
|
A buribunkok - Történelemfilozófiai kísérlet (1918) - II. rész
|
|
|
|
Ez a zseni saját személyiségének fájáról hullott le, mint a legnemesebb buribunkizmus teljességgel beérett gyümölcse. Schnekkénél már nem találjuk a legkisebb botlásra utaló jelet sem, a legkisebb eltérést sem az eredeti buribunkiak [Ur-Buribunkischen] nemesi vonalától. Nem más ő, mint A naplóíró, aki a naplójának, a naplójában és a napló által él - s a végén még arról is naplót vezet, hogy kifogyott az azzal kapcsolatos ötletekből, hogy mit is írhatna a naplóba. Azon a szinten, ahol az Én - amely egy dologszerű Te-világba [dinghafte Du-Welt] vetíti magát - erőteljes ritmusban áramlik vissza a világ-énbe [Welt-Ich], a legmagasabb harmóniát a belső én és annak identitása iránti abszolút odaadáson keresztül éri el minden erő. Mivel itt az eszmény és a valóság hallatlan tökéletességben olvad össze, hiányzik minden olyan sajátosság, amely Ferker életét olyan szenzációssá tette, de amely a lényegre irányuló szemlélődés számára inkább kételyre ad okot, mint dicséretre.
|
A demokrácia és a pénzügyek (1927)
|
|
|
|
A pénzügyek terrénumában válik legnyilvánvalóbbá a liberalizmus és a demokrácia közötti jelentős dichotómia. Ez a koncepció már a modern demokrácia irodalmi atyját, Rousseau-t is rendkívül aggasztotta. A Társadalmi szerződésben a közvetlen demokrácia minden dicsőítése ellenére világosan érzékeljük annak természetes korlátjait. A szuverenitás letéteményeseként a nép a törvényhozásra korlátozódik, mégpedig a materiális értelemben vett törvényhozásra, amely szigorúan elkülönül a kormányzástól és a közigazgatástól, és mindenekelőtt nem ismer semmiféle objet individuel-t (II. könyv, 6. fejezet). A pénzügyi kérdések különösen nem tartoznak a demokráciához. A pénzügyek veszélyesek a demokráciára nézve: „A pénzügy a rabszolgák szava, s az igazi közösségben ismeretlen.” [1]
|
A Föld új nomosza (1955)
|
|
|
|
A Föld új nomoszáról beszélek. Úgy gondolom, hogy a Föld, a bolygó, amelyen élünk, egészként, globális értelemben fogható fel, és globális felosztásban, valamint [globális] rendként vizsgálható. A görög nomosz szó, amit [tanulmányomban] a felosztásra és a rendre vonatkoztatva használok, a νόμος igéből származik. A νόμος német megfelelője a nehmen [foglalás]. A nomosz először is a Nahme [foglalás] jelentéstartalmával bír; másodszor a felosztás és az elosztás értelmében használjuk; harmadsorban pedig a felosztás eredményeként megjelenő használatban, gazdálkodásban és művelésben, azaz a megművelésben és a fogyasztásban határozhatjuk meg a jelentését. [1]
|
A kalózkodás fogalma (1937)
|
|
|
|
Az 1937. szeptember 11-ére összehívott nyoni konferenciát kalóz- vagy kalózkodásellenes konferenciaként aposztrofálták, és a kilenc résztvevő hatalom által szeptember 14-én aláírt egyezmény hivatalos szövege kimondja, hogy a kereskedelmi hajók tengeralattjárók által történő elsüllyesztéseit - az 1930. április 22-i londoni egyezmény IV. része szabályainak sérelmével összhangban - „kalózcselekményként” kell kezelni. A régi, e konferencia alkalmával gyakran ismételt formula szerint a kalóz „az emberi faj ellenségének”, hostis generis humani-nak tekinthető. Ezt korábban [a kalóz] „általános ellenségességével” indokolták, mivel [annak] rablásra irányuló szándékai minden államot kivétel nélkül érintenek, ezért minden államnak joga van [őt] ártalmatlanná tenni. „A szolidáris ellenségnek - mondja Karl Binding - szolidáris ellenállást kell kiváltania”.
|
A tenger a szárazfölddel szemben (1941)
|
|
|
|
Az emberi történelemértelmezés legrégebbi eszköztárához tartozik, hogy a tengeri és szárazföldi hatalmak szembenállásában látja a világtörténelem mozgatórugóját és fő tartalmát. Az Athén és Spárta, Karthágó és Róma közötti háborúk a klasszikus történelem híres példái. A késő középkorban a Velencei Köztársaság játszott nagy szerepet a kor trónjai és hatalmai között. A hadtudomány leghíresebb francia tanítója, Castex admirális egész doktrínáját a következő képletre alapozta: la mer contre la terre [a tenger a szárazfölddel szemben]. A népszerű hasonlatok a bálna és a medve harcáról szólnak, a mitikus képek a nagy halról, a Leviatánról, amely a nagy szárazföldi állattal, a Behemóttal, egy bikával vagy elefánttal harcol. A középkori zsidó kabbalisták - köztük a világlátott Abravanel - fontos kiegészítést tettek e leírásokhoz annak a kiemelésével, hogy a két nagy állat megöli egymást, de a zsidók végignézik a harcot, és elfogyasztják a leölt állatok húsát.
|
A világ rendje a második világháború után (1962)
|
|
|
|
A felszólalás 1962. március 21-én hangzott el Carl Schmittnek a madridi Politikatudományi Intézet tiszteletbeli tagjává avatása alkalmából, a „Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború korszakában” című sorozat részeként.
|
Az állam mint konkrét, történelmi korszakhoz kötött fogalom (1941)
|
|
|
|
Az alábbi magyarázatok célja, hogy perspektívába helyezze az európai történelem egy olyan fordulópontját - nevezetesen az államiság korszakának kezdetét -, amely közel négyszáz éven át meghatározta a mértéket és az irányt. Ebben a korban, amely a 16. századtól a 20. századig terjed, az állam a politikai egység mindent uraló, rendező fogalma.
|
Az európai jogtudomány mai helyzete (1944)
|
|
|
|
Talán sok jogász van, aki azt vallja, hogy „európai jogtudományról” beszélni manapság megengedhetetlen és egyben tudománytalan vállalkozás. Nemcsak Európa politikai széttagoltsága miatt, amelyet a mai szörnyű világháború idéz elő, hanem formai és különleges jogi okokból is. Közel száz év óta uralkodik jogéletünk elméletében és gyakorlatában a szűk, teljesen az állami határokhoz kötött pozitivizmusnak egy faja. Eszerint a jogtudomány tulajdonképpeni tárgya semmi más, mint az érvényben lévő tételes jog, amely kizárólag az állami törvény vagy az állam akaratából született más norma. A tételes jogszabály érvényességének alapja formailag mindig az állam érvénytadó akarata, amely meghatározott alakban jut kifejezésre.
|
Beszélgetés a hatalomról (1954)
|
|
|
|
Beszélgetőpartnerek:
F. (fiatalember, aki kérdez),
C. S. (aki válaszol)
Az epizódokat egy harmadik személy is mondhatja.
|
Erős állam, egészséges gazdaság. Előadás az ipar képviselői számára (1932)
|
|
|
|
(Düsseldorf, 1932. november 23.)
Mélyen tisztelt uraim!
Természetesnek tartom, hogy ehelyütt az „erős állam és egészséges gazdaság” kérdéskörével az állam szempontjából foglalkozom. Hallhatták az elnökük, Dr. Springorum által a gazdasági javaslatokkal és lehetőségekkel kapcsolatban elmondottakat. Springorum Úr említést tett kedves barátom, Popitz közigazgatást érintő javaslatairól és elképzeléseiről is.
|
Hamlet vagy Hekuba - A kor betörése a játékba (1956) - Részletek
|
|
|
|
Előjáték
A Hamlet, dán királyfi című dráma számtalan értelmezése ismert. A feketébe öltözött, melankolikus herceg végül az emberi problémák archetípusává vált. E karakter szimbolikus ereje valódi mítoszt teremtett, amelyet a kimeríthetetlen alakváltozások bizonyítanak. A 18. század német költői, a Sturm und Drang mozgalom, Lessing, Herder, Goethe voltak az elsők, akik Hamletből saját mítoszt kreáltak.
|
Háromszáz éves a Leviatán (1951)
|
|
|
|
1651-ben, Londonban jelent meg Thomas Hobbes könyve, amely a Leviatán címet viseli. A mű szerzője, az ekkor 63 esztendős, a polgárháború tapasztalatai közepette edződött Hobbes 1588. április 5-én született. A Leviatán időközben az állami mindenhatóság olyan szimbólumává vált, amelytől mindenki borzalommal fordul el.
|
|
|
Illíria - Feljegyzések egy dalmát utazásról (1925)
|
|
|
|
Az Illíria szó mára eltűnt a politikából. Olybá tűnik, hogy a szerbek nem szeretik, sőt némi gyanakvással hallják, pedig a délszláv mozgalom [eredendően] „illír mozgalomként” indult, és az osztrák rendőrség betiltotta ezt a nevet. A szó talán elavultnak tűnik számukra; talán túlságosan is a dalmát tengerpartra emlékezteti őket, és túlságosan kevéssé a régi Szerbiára, amely szintén Illíria része, de a szerbek számára fontosabb, mint az ilyen átfogó történelmi komplexumok.
|
Leviatán, Behemót és griff - Az uralmi formák változásáról (1943)
|
|
|
|
Anglia egy sziget. De csak azáltal, hogy a szilárd szárazföldről a nyílt tengerre vezető elemi fordulat hordozójává és központjává vált, és csak az akkoriban felszabaduló tengeri energiák örököseként alakult azzá a szigetté, amelyre az ember akkor gondol, amikor ismételten kiemeli, hogy Anglia egy sziget. S csak azáltal, hogy egy új és addig ismeretlen értelemben vett szigetté vált, tette teljessé a világ óceánjainak britek általi foglalását [Seenahme], és nyerte meg a planetáris térforradalom akkoriban zajló, első szakaszát.
|
Machiavelli - 1927. június 22-én (1927)
|
|
|
|
Min alapul e név hírneve? Mert ostobaság lenne őt pusztán hírhedtnek nevezni, és megtagadni tőle az igazi hírnevet. A Machiavelli halála óta eltelt négy évszázad a „machiavellizmus” körüli heves és folyamatosan megújuló viták jegyében telt el. Amikor az államrezonról, állametikáról vagy a jog és a hatalom viszonyáról esik szó, [általában] az ő neve hangzik el.
|
Megnyitó beszéd a kieli Hobbes Társaság ülésén (1938)
|
|
|
|
Kiel, 1938. április 5.
Csak most, befolyásának negyedik évszázadában bontakozik ki tiszta vonalakban e nagy politikai gondolkodó [Thomas Hobbes] képe, és válik hallhatóvá hangjának valódi csengése. Saját századával összefüggésben keserűen konstatálta önmagával kapcsolatban: „Doceo, sed frustra“. [„Tanítok, de hiába.“] A következő évszázadban ő vált az államról való politikai gondolkodás névtelen elindítójává. Ezt követően a fogalmai uralkodóvá váltak, de „Leviatánjának“ képe [továbbra is] a rémület mítosza maradt, és legélénkebb alkotásai közmondásossá süllyedtek.
|
Római katolicizmus és politikai forma (1923) - Részlet
|
|
|
|
III.
A gazdaságfilozófia és a politika eszméje
Manapság szinte minden vitában megfigyelhető, hogy a természettudományos-műszaki tudományok módszertana milyen mértékben uralja a kortárs gondolkodást. Például a hagyományos teista bizonyítások Istenét - azt az Istent, aki úgy kormányozza a világot, mint a király a saját államát - öntudatlanul a kozmikus gépezetet hajtó dinamó alakjává teszik. A modern nagyvárosok lakóinak képzelete az utolsó atomig tele van az ipar és a mechanika szférájához kapcsolódó mentális képekkel, s ezeket az elképzeléseket vetítik bele a kozmikus vagy metafizikai valóságról alkotott képükbe. Ebben a naiv, minden művészetet nélkülöző, mechanisztikus és matematikai mitológiában a világegyetem egy gigantikus dinamó formáját ölti, amelyben még osztályok közötti különbségtétel sem létezik.
|
|
Tovább…
