Titok-okozat

2013.02.22. 20:18

Mottó: Egy hatalmas és gazdag király egyszer megkérdezte egy költőtől: «Mi az, amit maximálisan megoszthatok Veled?« Mire a költő bölcsen így felelt: «Bármit, felség, kivéve a titkaidat.«

Orson Welles nem volt ugyan archaikus értelemben vett polihisztor, mégis a XX. század széles spektrumon mozgó és komplex alkotójaként értékelhetjük. Színészként, színházi rendezőként, filmrendezőként, a rádióhoz és televízióhoz is kötődő művészként számos eredeti teljesítményt produkált, emellett producerként, illetve kosztüm-és díszlettervezőként is kipróbálta magát. Talán kevesen tudják, hogy néha regényíróként is kísérletet tett talentuma kibontakoztatására. Ennek egyik terméke a Mr. Arkadin volt. Ezen munkáját nem sokkal később a filmvászonra is adaptálta, ebből született a Bizalmas jelentés alcímet viselő filmje, melynek címszerepét ugyancsak ő alakította.

Gregori Arkadin (Orson Welles) igazi kalandorként és nagyhatalmú, bár üzleti manővereiben a kisstílűség látszatát keltő milliárdos bankárként tengeti életét. Az improvizált estélyek és fogadások szervezése mellett azonban létének egyetlen igazi értelme lánya, Raina (Paola Mori), akit a külvilágtól hermetikusan elzárva próbál nevelni és távol tartani az idegenektől, akik felvilágosíthatnák apja múltjának nem túlzottan derűs epizódjairól.

Egy ízben azonban közel férkőzik gyermekéhez egy Van Stratten nevű szélhámos (Robert Arden), így Arkadin azt kezdi hirdetni magáról, hogy amnéziában szenved. Mivel nem esik a keze ügyébe egy levélnyi Cavinton sem, megbízza Van Strattent, hogy térképezze fel múltjának sötét foltjait. Az elsőre furcsának és paradoxnak tűnő praktika mögött azonban valójában annak szükséglete rejlik, hogy a "despota" meg tudjon szabadulni a bűntetteiről tudomással bíró tanúkról, akik egész egzisztenciáját tönkretehetnék vallomásaikkal. Van Stratten a lány kegyeibe férkőzés végett elvállalja a megbízást és a különböző mozaikok összerakásából próbálja felgöngyölíteni az igazságot.

A wellesi géniuszt nyomokban tartalmazó másfél órás film végkifejleteként Van Stratten közli a milliárdok mágusával, hogy felfedi a lány előtt a féltve őrzött titkokat. Rövidre vágott hajsza kezdődik, amelyben végül Van Stratten kerekedik felül. Arkadin repülőgép-szerencsétlensége a hatalom elillanásának jelképe. Raina viszont az amatőr nyomozó szemére hányja, hogy jobban szerette a saját életét az apjáénál, akit még mindig bálványoz.

A Mr. Arkadin a világban érvényesülő gonoszságot, illetve bűnt ábrázoló Welles-filmek tematikájába illeszkedik. Arkadin a korrumpálódott, vesztegetésre épülő világrend szülötte, annak szellemiségét szimbolizálja. Patrick Bureau szerint "Arkadin mások által elbeszélt pályafutása tökéletesen egybeesik a rendszerrel, összekeveredik azzal: hatalomvágya, megalomániája visszatükröződése a kapitalizmus értékei hierarchiájának." A nyomozás során elénk táruló univerzumban a felsorakozó szereplők arcára hol tudatlanság, hol félelem ül ki, de egyvalamiben mindannyian osztoznak: ugyanazon erőszakos hatalom foglyai. Welles pedig a saját környezete által determinált, ezért a külső tényezőkhöz görcsösen igazodni kényszerülő ember tónusait emelte ki. Arkadin környezete végül a természetévé vált, ezt szimbolizálta a történetben a skorpió és a béka allegóriája. A skorpió át akarja verekedni magát egy sebes patakon, de erre csak a béka hátát igénybe véve nyílhat lehetősége. A béka azonban retteg a skorpió halálos szúrásától, végül azonban beadja a derekát. A halálos szúrás azonban nem marad el, s mielőtt mindketten II. Lajos magyar király sorsára jutnának, a skorpió a következő magyarázattal szolgál a békának: "Ez a természetem!"

Arkadin emellett a globalizálódó világ reprezentánsa is: gazdagsága nem is az általa felhalmozott és birtokolt vagyontárgyakból ered (v. ö. a műgyűjtést a fanatizmusig fokozó "aranypolgárral"), hanem abból a hatalomból, amely "modernebb, mint minden más, mert lehetővé teszi, hogy mozogjon, hogy szinte egy időben jelen lehessen a földgolyó minden pontján. Az utazások, paloták élete itt olyan kiemelkedőnek látszik, mint amelyhez képest a helyhez kötött luxus már elveszett." (Eric Rohmer)

S miként nyilatkozott Welles a korrupt és gátlástalan figurákról, amelyet olys sokszor alakított a filmekben? "A saját magamban található legjobbra apellálok, amikor mint színész és rendező kapcsolatba kerülök egy szereppel. A szerepnek gazdagodnia kell azzal, ami bennem a legjobb. (...) Beleadom azt, ami bennem a legjobb, de utálom a figurákban azt, amik. (...) Én nem vagyok Arkadin, és nem is akarom, hogy bármi közöm legyen az Arkadinok világához... Nem a filmben, hanem az életben ítélem el ezeket a figurákat. Más szóval - s nagyon fontos hangsúlyozni ezt a különbséget - abban az értelemben ítélem el őket, hogy ellene vagyok azoknak a dolgoknak, amelyek mellett kiállnak, de nem a szívemmel, hanem az eszemmel ítélem el őket. Az ítélet cerebrális. Az teszi a dolgot bonyolulttá, hogy én magam játszom az általam elítéltek szerepét."

Értékelés: 10/7