Wrongway Musical |
|
2014.01.01. 00:10 |
|
A hollywoodi filmgyártás hőskorának technicolor musicaljei (Óz, a csodák csodája, 1939; Ének az esőben, 1952) vélelmezhetően abban különböztek egy nem túlzottan cizellált, duplazs-kategóriás Zámbó Jimmy-számtól, hogy nem bánatukat mondták el dalban, hanem az american dream által szuggerált ködképeket keresztezték az Emir Kustorica szerb rendező által kreált alkotás címében foglalt életérzéssel (a. k. a. Az élet egy csoda). A Singin' in the Rainben ráadásul legnagyobb bánatunkra Kuncze-hasonmások sem tűnnek fel, ekként be kell érnünk a szakadó esőben tenorkodó Gene Kellyvel és egy meglehetősen csöpögős történettel - csak azok ne készítsék be tehát a lavórt a televíziókészülékek/laptopok alá, akik a táncos lábú hírességhez hasonlóan vágják sutba esernyőiket a Broadway-cunami hatására.
|
 |
Kötéltánc |
|
2013.12.29. 18:58 |
|
Alfred Hitchcock első, nietzschei momentumokban jócskán dúskáló színes (technicolor eljárással készült) filmje hatásos és kifejező parabolája annak, hogy bizonyos, ingoványos talajon álló nézetek félreinterpretálása milyen katasztrófákat szülhet a társadalomban. Hithcock a Kötéllel mikroszinten modellezte mindazt, ami néhány esztendővel a film forgatását megelőzően nyílt és brutális kataklizmához vezetett: a Hitler-rezsim Nietzsche Übermensch-gondolatának elferdítésével (is) megpróbálta legitimálni az igazolhatatlant: más emberi életek szándékos, aljas célzatú és önkényes elvételét.
|
|
Tobin Hood |
|
2013.12.27. 17:27 |
|
Már Prótagorasz ókori görög filozófus gondolkodásának centrumába állította az embert, mint a társadalom központi és kitüntetett szubjektumát: megállapítása szerint "mindennek mértéke az ember". Bár korszakonként eltérő relevanciával rendelkezett és más-más megítélés alá esett, a keresztény, a humanista, majd a különböző egyenlősítő törekvéseket zászlajukra tűző eszmék egyaránt kardinális jelentőségűnek ítéltek két problémát: a zsarnoksággal szembeni ellenállás jogát, valamint a szegénység és pauperizáció elleni küzdelmet, a társadalomban termelődő egyenlőtlenségek tompítását.
|
|
Change the Batteries |
|
2013.12.26. 21:15 |
|
Az ezredforduló tájékán számos, alapvetően neoplatonistának titulálható filmalkotás feszegette azt a kérdést, hogy az univerzum - abban a formájában, ahogy észleljük -, valóságosnak tekinthető-e, vagy csak egy mesterségesen konstruált szféráról van-e szó. A széles körű ismertségre szert tevő Mátrix mellett ezt a témát boncolgatta a legszebb expresszionista hagyományokat kamatoztató Dark City, valamint a Josef Rusnak által jegyzett 13. emelet is, amely a film noirra emlékeztető megoldásokat ötvözte a "szimulált" valóságot lefestő platóni tradícióval (a. k. a. barlang-hasonlat), illetve a science fiction műfaji sajátosságai által kiparcellázott mezsgyének megfelelően erős "back in time" motívumot is alkalmaz.
|
|
Burn in the USA |
|
2013.12.26. 15:24 |
|
A német expresszionizmus nagymestere, Fritz Lang a nemzetiszocialista hatalomátvételt követően hamar elhagyta a német felségterületet, hogy egy rövid párizsi intermezzót követően végül az Újvilágban telepedjen le. Az új időkhöz "új dalok" is dukáltak: első nagyobb hollywoodi produkciója az expresszionizmus stílusjegyeit már csak csírájában viselő (ám még ekként is a rendező virtuozitását tükröző) Téboly volt, amelyet a később Katharine Hepburn oldalán híressé váló, ekkor még "tejfelesszájúnak" mondható Spencer Tracy bravúros színészi játéka jellemez.
|
|
Színes, szélesvásznú fogathajtás |
|
2013.12.25. 21:24 |
|
A karácsonyi ünnepek környékén nehéz amolyan unortodox műsorszámot találni, amely nem a dogmatikussá merevedett Home Alone/Grincs/Igazából szerelem által fémjelzett palettán szerepel, a Jézus születését celebrálni hivatott pirosbetűs napok alkalmából kódolatlan MGM jóvoltából azonban idén a Ben Hurt is sikerült műsorra tűzni. A 11 Oscarral jutalmazott és a két rész közötti zenei szünetet is számítva 214 percen át ívelő filmeposz, amely a Monte Christo grófja egyes attribútumait sikeresen burkolja szakrális köntösbe (mily meglepő fordulat) egy koppintás, vagy ahogy ma mondanánk, egy remake eredménye, azonban a William Wyler fémjelezte technicolor változat végül jóval populárisabbá vált, mint az 1925-ben forgatott némafilm archetípusa.
|
|
Áldásos karácsonyt! |
|
2013.12.24. 23:06 |
|
|
|
Sokadik köztársaság |
|
2013.12.23. 22:45 |
Portálunk a Negyedik Köztársaság (4K) Mozgalom "Dózsa György szépunokája vagyok én" jellegű kampányát látva mert egy nagyot álmodni - úgy gondoltuk, hogy a filmtörténet legnagyobb remekművét, a Metropolist is hasonló vizuális közegbe ágyazzuk. Vigyázat, 2027-ben automata Mariák garmadája fogja ellepni a négyes Metro polisz utcáit, megbénítva Tarlós nagyúr és Horváth Csaba szenátor, valamint a többi oligarcha uralmát! A Fritz Lang rendezte mestermű rajongóinak az alábbi montázzsal kívánunk békés, boldog, áldott ünnepeket.
|
|
Ökölvívódás |
|
2013.12.22. 22:22 |
|
Ha Stanley Kubrick filmrendező nevét halljuk, első körben szinte kivétel nélkül mindenki a klasszikus triászra (Dr. Strangelove, 2001 - Űrodüsszeia, Mechanikus narancs) asszociál, s csak kevesen tippelnének arra, hogy Kubrick a hírnevét gyakorlatilag két, a film noir hatálya alá vonható filmmel alapozta meg. Az ekkor még csak "szárnyait próbálgató", ám virtuóz megoldásait már ekkor is alkalmazó művész legelső - nyilvánosan is bemutatott- játékfilmje a mindössze 64 perces A gyilkos csókja (Killer's Kiss) volt, amelyben hatásosan kombinálja a noir, a thriller és a dráma stílusjegyeit.
|
|
Early Stanley |
|
2013.12.21. 18:21 |
A Bogart-filmek debütálását követően újabb örvendetes fejleménynek lehetünk tanúi a hazai DVD-kínálat piacán: a Kultúrbarlang az Ars Longa mesterfilmek sorozatában megjelentette Stanley Kubrick korai munkáit, amely a híresebb Paths of Glory (1957) mellett két, kevésbé ismert film noir alkotást is felölel. A Killer's Kiss (1955) az ekkor mindössze 26 esztendős Kubrick első nagyjátékfilmje, a The Killing (1956) pedig az első hollywoodi alkotása. A két noir rendezésről a lehetőségekhez mérten igyekszem minél hamarabb tudósítani. :)
|
|
Gépszava |
|
2013.12.17. 21:03 |
|
Ha a modernitás filmvásznon bemutatott kritikáját vizsgáljuk, valószínűleg mindenki Chaplin paródiájára, a Modern Timesra fog asszociálni, az elvontabbak talán Wegener Gólemére, a Metropolisra, avagy a Szárnyas fejvadászra. A hétköznapok világától nagymértékben elrugaszkodottak azonban minden bizonnyal Jacques Tati nevét is emlegetni kezdenék: a francia rendező munkássága ugyanis önmagában egy monumentális pamflet a posztmodern, technicizált világról és annak apologétáiról.
|
|
Sajtószabadság Magyarországon |
H. P. A. |
2013.12.04. 21:41 |
A sajtószabadság, illetve a véleménynyilvánítás szabadsága kitüntetett szabadságjogoknak minősülnek, így megjelenésük és törvénybe foglalásuk már aránylag korán, az ún. polgári és politikai szabadságjogok kodifikálása idején megtörtént. A XXI. század információs társadalmában evidens fogalmaknak tűnnek, az orwelli gondolatrendőrség pedig hideg disztópiának. Ez azonban nem mindig volt így és nap mint nap élni kell eme jogosítványainkkal annak érdekében, hogy ne is lehessenek az enyészet martalékává. Ahogy Voltaire mondotta: "Nem értek egyet azzal, amit mondasz, de életem végéig harcolni fogok azért, hogy mondhasd." Az alábbiakban vendégszerzőnk házi dolgozatban foglalt gondolatait olvashatják.
|
|
Ál-arc |
|
2013.12.01. 22:13 |
|
Orson Wellest nem véletlenül tartják számon a legnagyobb géniuszok sorában: amellett, hogy rendezőként örökre beírta magát az álomgyár krónikájának nagykönyvébe, színészként is bravúros teljesítményt nyújtva érte el, hogy méltó legyen az utókor emlékezetére. Csak ez lehet a magyarázata annak, hogy egy nélküle egyébként vélelmezhetően C-kategóriásként lajstromozandó szentimentális film mégis egy kerek egészet formáló, az érzelmeinkre is hatással lévő történetté állhatott össze.
|
|
Az irodalom visszavág, avagy a szervezeti túlhatalom problémája Kafkánál és napjainkban |
|
2013.12.01. 09:28 |
|
Habent sua fata libelli – azaz minden könyvnek megvan a maga sorsa, tartotta az ősi mondás. Fokozottan igaz ez a megállapítás a német ajkú, zsidó származású és Prágában tevékenykedő író, Franz Kafka életművének opusaira – hiszen az író végakarata gyanánt arra kérte barátját, bizonyos Max Brodot, hogy néhány kivételtől eltekintve égesse el valamennyi kéziratát, illetve tiltsa meg a már megjelent művek újbóli kiadását. Szerencsére a végrendeleti végrehajtó nem ekként cselekedett, így Kafka munkái az utókor számára is fennmaradhattak. Így aztán számos generáció kóstolhatott bele Kafka merev tárgyszerűségébe, abba a hideg objektivitásba, amellyel a legabszurdabb, leggroteszkebb és legijesztőbb eseményláncolatokat tárgyalja.
|
|
Zene a filmművészetben |
|
2013.11.28. 23:05 |
Vannak olyan zenei opusok, amelyek talán nem is önmagukban, hanem valamely kultikussá vált film "betétdalaként" váltak híressé. Számtalan, klasszikusnak számító zenei művet építettek be egy-egy mozgóképi alkotás keretei közé és vannak olyan zenei művek is, amelyeket kifejezetten valamely filmhez komponáltak. Az alábbiakban ezen melódiákat igyekszünk összegyűjteni a teljesség igénye nélkül.
|
|
Embertelen, túlságosan is embertelen |
|
2013.11.27. 00:00 |
Lehet, hogy furcsa fétisem van, de a mai napon Saint-Exupéry örök érvényű klasszikusának kulcsjelenetét újraolvasva bizarr impresszióim támadtak a fogyasztói társadalom antihumánus tendenciáit illetően. Íme. A fogyasztói társadalom profithajhászó logikája, illetve az információs-kommunikációs technológia rohamos fejlődése kiölt belőlünk szinte minden emberi vonást és marginálissá tett számos emberi kapcsolatot. (Igen, régen még nem létezett a Facebook nevű közösségi hálózat és a mobiltelefon is csak gyermekcipőben járt, mégis képesek voltunk egymással SZEMÉLYES kapcsolatot tartani.) A fogyasztói társadalom által egyik legjobban "promotált" ünnep közeledik, a karácsony.
|
|
A Hálózat csapdájában |
|
2013.11.18. 23:23 |
|
Nem sok olyan film van, amelyre azt lehetne mondani, hogy hatóságilag kellene kötelezővé tenni a megtekintését, de a Network című alkotás kapcsán csak Rousseau-t tudnám parafrezálni: ha a tisztelt publikum nem akarja végignézni a Hálózatot, akkor kényszeríteni kell rá. Sidney Lumet filmje ugyanis majdnem négy évtizeddel ezelőtt, tehát a "jóléti állam válságának" is nevezett folyamat hajnalán mutatta be meglehetősen realisztikusan mindazt, ami napjainkra valósággá vált: a globalizált kapitalizmust, a transznacionális konszernek térnyerését, az információs társadalom dominánssá válása következtében fellépő dehumanizálódást, atomizálódást és az interperszonális kapcsolatok elsatnyulását. Mindezt persze kevésbé szofisztikáltan teszi, mint a Fahrenheit 451, de ha azt akarjuk, hogy a nagyérdemű tudata is átfogja a film mondanivalóját, talán ez nem is tekinthető akkora problémának.
|
|
Bogartot ültettek a fülembe |
|
2013.11.16. 22:46 |
Az a helyzet, hogy jelenleg irdatlan nagy jóság van, hiszen a Media Markt Magyarország jóvoltából hazánkban is kereskedelmi forgalomba került a Humphrey Bogart-gyűjtemény, amely díszdobozban tartalmazza a színészóriás öt filmjét (A máltai sólyom; A Sierra Madre kincse;, Casablanca; Egyszer lenn, egyszer fenn; Hosszú álom). Úgy látszik, hogy a szellemi kútmérgezést némiképp kompenzáló ellen-tendenciák kezdtek kibontakozni: Hitchcock mester munkáinak újbóli felfedezését követően a film noirt kezdik "rehabilitálni". Mondjuk az öröm és boldogság akkor lesz teljes, ha megérkezik a boltokba az első Fritz Lang, illetve Orson Welles-kollekció is (jelenleg csak az Aranypolgár vásárolható).
|
|
Kiűzetés a neonparadicsomból |
V. D. |
2013.11.10. 19:10 |
|
Hosszú idő után elérkezett a pillanat egy újabb vendégposztra, mely ezennel meg szándékozik nyitni az utat egy újabb szemlélet és egyben egy más kor alkotásainak bemutatására. A fő profiltól kicsit eltérő film, korszak, téma kerül ma terítékre, lehet, hogy kicsit eltérőbb stílusban is, de a változatosság ugye, sosem árt. Nem is szaporítom tovább a szót, illetve betűt, következzen az 1988-as Akira!
|
|
Mumifikálódott szerelem |
|
2013.11.09. 23:17 |
|
1922 novemberében egy angol egyiptológus, bizonyos Howard Carter felfedezte Tutanhamon fáraó sírját. A sírkamra megtalálását követően a régészeket, majd a látogatókat is számtalan balszerencse érte, így hamar lábra kapott a fáraó átkáról szóló mendemonda. A világ sajtóorgánumai (néha még a nívósabbak is) arról cikkeztek, hogy a fiatal uralkodó sírkamrájában lévő hieroglifák halált helyeztek kilátásba mindenkivel szemben, aki fel merte bolygatni a sírt. A valóságban persze ilyen sírfelirat nem létezett, azonban az Universal stúdió vezetőit inspirálni kezdte ez a misztikus pletyka.
|
|
|
Tovább…
