A pártállam fokozatos lebomlását eredményező "bársonyos forradalom", a rendszerváltozás folyamata - a gazdasági alrendszer változásait most nem számítva - nagyjából  25 esztendővel ezelőtt indult meg, bár nehéz egzakt kezdő időpontot vagy eseményt kijelölni a közjogi struktúra gyökeres megváltoztatása kapcsán felrajzolható idővonalon. A neves évfordulóra tekintettel nem mindennapi múltidézés tanúi lehettek a múlt hét folyamán a "találkozások városának" érdeklődő cívisei: Kukorelli István, az Alkotmánybíróság egykori tagja elevenítette fel a negyed századdal ezelőtti történéseket.

A nosztalgikus beszélgetés során sok kérdésről esett szó, elsőként 1989 világpolitikai jelentőségét érintve. Hankiss Elemér gondolatait idézve az alkotmányjog neves professzora emlékeztetett rá, hogy az 1989-es év megítélése már egykoron is Janus-arcúnak bizonyult: a "jókedvű demokrácia" és a konszenzus szlogenjeivel induló esztendő végül az események rapiditása és a kerekasztal-tárgyalások sok aspektusból csak fél-megoldással végződő diskurzusa folytán sokak szemében egyfajta annus  miseralibisszé, a nyomorúságok évévé vált. 

A magyar rendszerváltozást egyértelműen bel-és külpolitikai kontextusba és összefüggés-rendszerbe ágyazottan kell vizsgálni, ami a közép-európai pufferzóna "legvidámabb barakkjában" egyfajta evidenciaként hatott a döntéshozók körében. Ennek oka, hogy Pozsgay Imre, a "felvilágosult" államminiszter állandó összeköttetésben állt a globális erőtér kulcsszereplőivel: Gorbacsovval, Thatcherrel és másokkal. A reálpolitikusok ekkor már érezték, hogy a jaltai világrend alkonyára végképp elfogyott a levegő a nagy szovjet medve körül és nem fog sor kerülni az 1956-os forradalom leverése kapcsán realizálódó katonai beavatkozáshoz hasonlatos eseményre. 

Ezt a külpolitikai atmoszférát egészítette ki a belpolitikai klíma: a Kádár-rendszer agóniáját  és megreformálhatatlanságát már az MSZMP reformer köreiben is érzékelni lehetett. Így a "demokratikus szocializmus" talmi ígérete is hamar tarthatatlanná vált és a Kádár szimbolikus bukását követően fehérterrort vizionáló Grósz Károlyt rövid idő után a reformer Németh Miklós váltotta a miniszterelnöki székben. A sorra formálódó ellenzéki formációk tényleges társadalmi támogatottságát persze ekkor még nem lehetett szondázni, de az egyre szaporodó utcai megmozdulások, demonstrációk és tüntetések dagályossá válása intő jel volt a szocialista rezsim számára. Az 1985-ben összeülő "utolsó rendi Országgyűlés" számos közjogi reformcsomagot volt kénytelen elfogadni (a demokrácia csomagterv felelőse Pozsgay, a gazdaságié Nyers Rezső volt) és az időközi választásokon aratott nagyarányú ellenzéki győzelmek is jelezték, hogy immáron illő lenne letérni ama bizonyos lenini útról.

Emellett persze egy másik úton, a damaszkuszin is nagy sürgés-forgás volt tapasztalható: a pártállam Saulusai ekkor kezdtek demokrata Paulusokká vedleni, még ha ekkoriban nem is lehetett sejteni, hogy Pozsgay Imre vagy Szűrös Mátyás a jövőben a Fidesz rezsicsökkentő fórumainak kötelező tartalmi kellékeivé válnak. 

Ha mindenképpen egy szimbolikus dátumhoz kellene kötni a rendszerváltás kezdetét, akkor egyértelműen 1989. március 15-ét írhatnánk fel a képzeletbeli noteszünk lapjára: az állampárt és a demokratikus ellenzék frontvonalai ugyanis ekkor váltak nyilvánvalóvá. A gyakorta több százezres tömeget megmozgató rendszerellenes tüntetések ráadásul már legitimnek is minősültek, hiszen a gyülekezési törvény (1989. évi III. törvény) biztosította a gyülekezéshez való jogot, ezáltal a gyűlések legitim keretét is. A Független Jogász Fórum március idusán közzétett felhívása megpróbálta egy ernyő alá terelni az ellenzéki tömörüléseket és a népi-urbánus viták feloldására szólított fel.

Március 22-ével aztán az ELTE Büntetőjogi Tanszékén meg is alakult az Ellenzéki Kerekasztal, amely szervezetileg az alternatív értelmiségi szervezeteket (Fidesz, SZDSZ), az újra felsarjadó történelmi pártokat (FKgP, MSZDP) és a nép-nemzeti MDF-et is felölelte. A háromoldalú politikai tárgyalások (MSZMP, demokratikus ellenzék, társadalmi szervezetek), azaz a Nemzeti Kerekasztal-ülések csak később kezdődtek meg.

A NEKA legfőbb célja a konszenzus megteremtése volt a szabad, demokratikus országgyűlési képviselő-választások tekintetében, de június 21-én a politikai egyeztető tárgyalások témaköreiről és munkarendjéről is megállapodtak. Ekként a jogállami átmenet szempontjából nélkülözhetetlen kérdések is repertoárra kerültek (pl. az AB megalakítása), a legtöbb felmerülő kérdés kapcsán azonban csak ámenetinek szánt megoldás született és a felek a "majd a demokratikusan megválasztott Országgyűlés megoldja" kényelmes álláspontjára helyezkedtek. ("Hazánk új Alkotmányának elfogadásáig" szövegezték át pl. az alkotmányt is, bár az interregnum elég hosszúra nyúlt, tekintve, hogy az új Alaptörvényt csak a T. Ház 2011. április 25-i ülésnapján fogadták el.) 

Ezáltal azonban releváns kérdéseket hagytak rendezetlenül, pl. az ügynökkérdést, a privatizáció problémáját, az államháztartás vagy éppen a média-szabályozás kérdéseit. Bölcsebb lett volna eme tárgyköröket is rendezni, ezzel kerülve el pl. annak ódiumát, hogy a nagy kalapból választási kampányciklusonként húzzanak elő egy-egy, az előző rendszerben kompromittálódott nevet (Csehországban ennek egy ún. lusztrációs törvénnyel sikerült elejét venni), vagy megelőzve a köztulajdon piaci fundamentalizmus jegyében végrehajtott ésszerűtlen lebontását. A felek azonban valószínűleg féltek annak a rizikójától, hogy az utca radikalizálódik és az átmenet kevésbé lesz békés (emlékezzünk csak Antall Józse későbbi vállvonogató attitűdjére: tetszettek volna forradalmat csinálni). Kukorelli István szerint Nagy Imre és mártírtársai június 16-i újratemetésén már-már forradalmi volt a hangulat, főleg Orbán Viktor gyújtó hangú beszédének elhangzását követően.

A választópolgárok többsége 1990-ben aztán a nyugodt erő jelszavát zászlóshajójára tűző MDF-nek szavazott bizalmat. A rendszerváltozás tárgyalási szakában felmerülő problémák nagy része az ezt követő kormányzati ciklusban sem oldódott meg. A rendszerváltozásra ettől függetlenül emlékezni és emlékeztetni szükséges.

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.