A díva ugyanis 1963-ban Stanley Donen produkciójában, az Amerikai fogócskában vállalta el a női főszerepet. Ez a suspense és krimi elemekkel is tarkított, sajátos humorú romantikus vígjáték ("a legjobb Hitchcock mozi, amit Hitchcock sosem készített el") arról is emlékezetes, hogy a később jóval könnyedebb szerepkörökben feltűnő Walter Matthau ezúttal egy kevésbé bohókás figura gúnyáját is magára ölthette.

Regina Lampert (Audrey Hepburn), a nem túl harmonikus házassága felbontását kimondatni igyekvő tolmács éppen a Peter Joshuával (Cary Grant) való reménykeltő találkozással megspékelt síutazásról érkezik vissza a francia fővárosba. Itt azonban nyomban tudatják is vele a hírt, miszerint a házasság felbontása iránti eljárást már nem kell megindítania, így az eljárási illeték lerovásával sem kell már bíbelődnie. Hamar szembesül azonban vele, hogy helyzete nem túl reménykeltő: hajdani házastársa 250.000 amerikai dollárral károsította meg a kormányzatot, a behajtó pozíciójára pedig a CIA-n túl is mind többen kezdenek ácsingózni, így Reggie élete is közvetlen veszélybe kerül. A férje után ugyanis nem maradt más hátra, csak egy utazótáska, ami azonban látszólag semmi értékeset nem rejt magában, így nem mutatkozik különösebb remény a törlesztésre.

A felhők ekként egyre jobban tornyosulni kezdenek a fiatal özvegy feje felett és ahogy az egy valamire való thrillerben történni szokott, a baljós árnyak bizony mind gyakrabban tűnnek fel. A történet akár a Conan Doyle által jegyzett Négyek jeléből is meríthetett, hiszen fény derül rá, hogy a második világháború folyamán a francia ellenállás megsegítésére szánt negyed milliós összeget az amerikai hadsereg kötelékében szolgálatot teljesítő négy bajtárs a  Wehrmacht katonái elől rejtette el. A háborút átvészelő harcostársak mindegyike a sajátjaként tekint a summára.  

A befejezés nem  bizonyulhat túl rabulisztikusnak egy Agatha Christie művein szocializálódott átlag nézőnek, ám  a film még emellett is egy kellemesen eltöltött este bájosságot hordozó tartalmi kellékeként funkcionálhat. Audrey Hepburn színészi játékával 1965-ben elnyerte a legjobb színésznőnek járó BAFTA-díjat, a produkció pedig számos hasonló kaliberű történet mintájául szolgált. 

Értékelés: 10/7

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés