Fantômas a globalizáció ellen |
|
2012.10.09. 00:29 |
|
Talán sokak emlékezetében él még Fantômas, a hatvanas évek második felének francia filmvásznán megjelenített törvényen kívüli imposztor, akinek agyából egy alkalommal - midőn egykor Zeusz fejéből Héra - az a gondolat pattant ki, hogy az állam adószedésre feljogosító passzusait megkerülve ő maga tesz igazságot a világban nagy mértékben tapasztalható és már Bourdieu által is megénekelt társadalmi egyenlőtlenség kapcsán. (V. ö. Fantômas a Scotland Yard ellen.) Több millió dollára rúgó és havonként jelentkező életben maradási adót vet ki a milliárdok mágusaira - persze ne gondoljuk, hogy egyfajta modern kori Robin Hoodként, az individuális altruizmus dicsőségére nyomban alkalmazni is kezdi a redisztribúció méltányossági igazságosság alapján felfogott mechanizmusát; a "gumiarcú" revizort saját érdekei motiválták ebben a filmben. Arra azonban alkalmas ez a szituáció, hogy néhány érdekes összefüggésre ráirányítsa a figyelmünket.
Hamarosan!
|
 |
Reflektálás az RTL2 indulására (Montázs) |
|
2012.10.01. 18:17 |
|
|
|
A szó elszáll, az írás elporlad |
|
2012.09.30. 10:26 |
|
Az emberiség kultúrtörténetében sajnos zömmel akadtak olyan barbár periódusok, amikor a hatalmon lévő, illetve a velük szimpatizáló egyének bizonyos csoportjai az egyetemes emberi kultúra értékei ellen fordultak, ráadásul ez az elemi gyűlölet a legdrasztikusabb cselekedetekben manifesztálódott. Könyvégetésről már jóval a Gutenberg-galaxis beköszönte előtt szóltak a krónikák (ne feledjük, hogy Kína számos találmány felfedezése tekintetében előzte meg kontinensünket). Igazi "sikerágazattá" azonban csak a középkortól kezdett válni: előbb az inkvizíció által indexre tett művek listáján, majd az európai gyarmatosítók konkvisztádorainak lajstromán szereplő (leginkább maja) művek váltak a lángok martalékaivá, a hírhedt nemzetiszocialista "szeánszokról" nem is beszélve.
|
|
Kutya bajuk |
|
2012.09.20. 23:06 |
|
A detektívregény vagy krimi műfaját számtalanszor kárhoztatták és állították pellengérre már, gyakorlatilag értéktelen ponyvának titulálva annak minden darabját. Ezek a vehemens kritikák persze megfeledkeznek arról, hogy ez a műfaj antik gyökerekkel is rendelkezik (gondoljunk csak arra, hogy Szophoklész Oidipusz királya valójában nem más, mint egy művészien megkonstruált történet egy nyomozásról, melynek során a fent nevezett király apja gyilkosa után nyomoz, mindenki által ismert eredménnyel). Van ezen túl a detektívregények krónikájának néhány fantasztikus opusa. A magam részéről feltétlenül e körbe tartozónak vélem Edgar Allan Poe Dupin-ről szóló írásait (A Morgue utcai kettős gyilkosság, Az ellopott levél), Sir Arthur Conan Doyle híres Sherlock Holmes történeteit, illetve a későbbi termésből Agatha Christie legalább két művét (Tíz kicsi néger, Gyilkosság az Orient-expresszen.)
|
|
Mesél a bécsi lejtő |
|
2012.09.17. 14:25 |
|
Az 1945. május 8-i birodalmi kapitulációt követően Bécs városa az impériumváltás nyomán négyhatalmi (amerikai, szovjet, brit, illetve francia) igazgatás alá került, azaz annak dacára, hogy a szovjet érdekszférába tartozott, négy zónára osztották. Alapvetően ez a közege Carol Reed flmjének, ahol is a fiatal amerikai ponyvaíró, Holly Martins (Joseph Cotten) a churchilli paradigmával konform módon nem talál mást, mint vért, verítéket és könnyeket, konkrétabban kibontva romos kőhalmokat, az utcákon bizonytalanul masírozó vagy dzsippeken száguldozó katonákat, rossz fizimiskájú embereket, illetve az általános élelmiszer-és áruhiány miatt virágzó feketekereskedelmet.
|
|
(M)ilyen nagy dolog a Szabadság? |
|
2012.09.16. 11:32 |
|
Az Amerikai Egyesült Államokra rengetegen tekintettek/tekintenek akként, mint a korlátlan lehetőségek, a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok uralta erőtér hazájára. (Gondoljunk csak József Attila emigrációs tendenciákról írt soraira, miszerint másfél millió emberünk tántorgott ki az Újvilágba, vagy hogy mennyien lógtak a SZER-en, azaz hallgatták reményteli izgalommal a Szabad Európa Rádió adásait, miközben az egyáltalában nem Dvořák szimfóniáját vagy Beethoven örömódáját harsogta.) Emellett azonban sokan hívták fel a figyelmet az amerikai demokratikus konstrukció elfajzásának lehetőségeire, elsőként mindjárt Alexis de Tocqueville munkája (1835-1840). Ebben kerül megfogalmazásra az a később híressé vált tézis, amely szerint "Amerikában a többség rémisztő akadályokat emel a véleményszabadság elé" és a domináns többségi vélemény előbb vagy utóbb abszolút és elnyomó zsarnoksághoz vezet, immáron nem fizikai, hanem a lélekre mért despotizmus formájában, ahol az "alien" címkét aggatják minden másként gondolkodóra (a. k. a. Ortega: A tömegek lázadása).
|
|
Replikátor - a gépek lázadása |
|
2012.09.12. 00:24 |
|
Majdnem kétszáz év telt már el azóta, hogy Mary Shelley írónő papírra vetette a Frankenstein-történetet, igazi kultuszt teremtve a gép és az ember viszonyának ábrázolásában. A Prométheusz-mítosz modern kori adaptációjának örök érvényű tanulsága, hogy a technikai haladás, a gép-centrikus gondolkodás térnyerése, az ember alkotta mechnikai produktumok széles körű alkalmazása nem csak az alkotó virtuozitásának dicsőségére szolgálhatnak, de átkot is jelenthetnek: "ami elromolhat, az el is romlik" - summázta lakonikus törvényét Murphy. Az organikus természeti fejlődés versus mechanikus fundamentumokon nyugvó, mesterségesen kreált világ vitáját számos szerző elemezte már pro vagy contra, úgyis mint Thomas Carlyle, Lewis Mumford, Oswald Spengler vagy Herbert Marcuse.
|
|
Az önző genetika |
|
2012.09.10. 10:11 |
|
A filozófiai narratívában közhelynek számító "szlogen" az a fordulat, miszerint már "Platón vagy Arisztotelész is megmondta". Az eugenika hosszas történetét szemlélve is helytálló ez a megállapítás, Platón szerint ugyanis az emberek természettől fogva egyenlőtlenek, Arisztotelész szerint pedig a "nem egyenlőekkel egyenlően elbánni a legnagyobb igazságtalanság". Az államberendezkedés, illetve társadalmi tagozódás két ókori bölcselő által történő felfogása tehát egy statikus, konzervatív és hierarchikus felépítést mutat. Ugyanilyen végletekben gondolkodott pl. Aldous Huxley, akinek "szép új világában" (Brave New World) biológiai kondíciók által determinált, alfa-, béta-, gamma, illetve epszilon emberekből tevődik össze az egyetlen társadalmi hierarchia - és elméletileg mindenki nagyon boldog ettől. Platón azonban a fentieknél merészebb következtetésekre is jutott, midőn kifejtette, hogy az uralkodói rétegnek rigorózus szabályok szerint kell befolyásolnia a nemek viszonyát, illetve őket illeti meg az a privilégium is, hogy megszabja, ki kivel léphet nemi kapcsolatra, mikor és mely feltételek mellett közösülhet. Az eugenika (a népesség szelekciós elvek szerinti "megjavítása") legnagyobb "dicsőségére" pedig a véletlenül világra jött gyermekekről le kell mondani (quasi le kell vetni őket a Taigetoszról, vagy a római világképben a tarpei szikláról).
|
|
Zseni részvét nélkül |
H. P. A. |
2012.09.07. 15:11 |
Sok aspektus létezik, sok megközelítés van, amivel jellemezni lehetne az Álomgyárat és az általa teremtett kis univerzumot. Beszélhetnénk technikai megközelítésekről, arról, hogy alapvetően mindig az adott popkultúrában már valamilyen szinten gyökeret vert, biztos sikert hozó jelenségre alapoz (lásd Michael „Antikrisztus” Bay-t és a az apokalipszis gyengeelméjű Transformerseit, az Alkonyatról nem is szólva), vagy arról akár, hogy az emberek egy felemelő vagy boldog, vagy dühös filmélménnyel távoznak a vászon elől. A happy ending, az az érzés, hogy képesek vagyunk együttérezni, ha nem is az összes, de valamelyik karakterrel a filmből, vagy képesek vagyunk gyűlölni valakit a vászonról (azok a robotok még mindig itt kattognak a fejemben). Ez az érzés, ha más nem is, a legtöbb Hollywoodban termelt tömegszenny, illetve szerzői filmben megtalálható korunkban és a közelmúltban. A legtöbben. De vegyünk csak egy legendás, megoldásaiban máig ható és mégsem mainstream figurát!
|
|
LuciFair Trial |
|
2012.08.30. 10:51 |
|
A középkori világ ún. népszínműveinek repertoárján illusztris előadásként szerepelt az "ördög pere", amelynek során a Sátán Krisztus ítélőszékén keresetet nyújtott be az emberiség ellen, annak megállapítását kérve, hogy az emberiség jogtalanul fosztotta meg őt birtokaitól. A keresetet a fabula szerint a "saját felróható magatartására (ez esetben az emberiség tagjainak megkísértésére) előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat" elvére alapozva, illetve Krisztus önként vállalt kereszthalála folytán utasították el. Tim Chey rendező ennek inverzére azt gondolta el, hogy miként alakulna annak a pernek a sorsa, amit egy földi halandó joghallgató indítana egy civil bíróság előtt Lucifer ellen.
|
|
FarmVillage |
|
2012.08.27. 22:55 |
|
A XVIII. század derekán a dijoni akadémia pályázata azt a kérdést feszegette, hogy a tudományok és a művészetek mennyire lendítették elő az erkölcsök fejlődését. Jean-Jacques Rousseau, aki a széles publikum előtt ekkor debütált, azt állította, hogy a természettől való szeparálódás miatt az erkölcs valójában holtágra evickélt, az emberek elvesztették a kezdet kezdetén még meglévő ártatlanságukat és természetes kaliberüket. Oswald Spengler, a Nyugat elégikusa úgy gondolta, hogy a gigantikus metropoliszok "újnomád parazitáinak" térnyerésével marginálissá vált a fölművesnép és a klasszikus vidéki nemesség jelentősége, ez pedig hozzájárult a fausti lélek romlásához. Ezen gondolatokat minden bizonnyal akceptálta M. Night Shyamalan, a Falu című film rendezője is.
|
|
Szürreális justizmord |
|
2012.08.20. 16:21 |
|
"Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták. Háziasszonyának, Grubachnénak a szakácsnője, aki nyolc óra tájt naponta behozta a reggelijét, ezúttal nem jött." Ezekkel a sorokkal kezdődik a híres író, Franz Kafka monumentális alkotása, "A per". Az individuum kazuisztikus világgal szembeni kiszolgáltatottságát ábrázoló novella filmváltozata először Orson Wellesnek (1962), majd 1993-ban David Hugh Jones rendezőnek köszönhetően született meg. Elemzésünk tárgya ezúttal az utóbbi alkotás.
|
|
Woodstock Bear |
|
2012.08.16. 12:23 |
|
Alighanem a fiktív Róbert Gidán kívül nem él még egy olyan ember a Földön, aki nem Edvard Munch norvég festő híres festményének figurájával analóg módon reagálná le, ha a szeretett plüssállata varázsütésre egészen virulens lenne, sőt, az interperszonális kapcsolatokat erősítendő intenzív interakcióba kezdene tulajdonosával. A mesékben és a romantikus ábrándokkal tarkított alkotásokban azonban minden megtörténhet, akár még az is, hogy a fentebb vázolt történés realitássá válik és egyszer csak a hippimozgalom aktusain szocializálódott játékszer kezdi boldogítani gazdája életét. A Family Guy alkotója próbált ezzel egy nagyot dobbantani, ami - néhány jól sikerült humoros jelenetet leszámítva - alapvetően nem jött össze.
|
|
Csapataik harcban álltak - most ezért ülnek |
|
2012.08.15. 14:27 |
A vasárnapi, hangos csinnadrattával tarkított záróceremóniával hivatalosan is véget ért a "XXX. nyári olimpiai játékok" címen elhíresült ötkarikás gigarendezvény Londonban. A magyar csapat húsz év után először végzett a nemzetek versenyében a "top tízben", azaz rendkívül illusztris társaság tagjának mondhatja magát a maximálisan előkelő kilencedik helyen, 8 arany-, 4 ezüst-, és 5 bronzéremmel gyarapítva a korábbi statisztikákat. Szerencsére nem csak a magyar küldöttség teljesített bravúrosan: a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság állami ügynöksége szerint a Kedves Vezérek legújabb fejlesztésű prototípusa (Kim Dzsong-Un. the First) is bő lére eresztve deklarálta emocionális impresszióit: ti. kifejtette, hogy a sztálinista ország számára második legeredményesebb olimpia "szent ünnepként" vonult be a phenjani krónikákba. Igazi hurráoptimizmus uralkodott el tehát a szocializmus eme parányi szigetén, olyannyira, hogy a brit Guardian szerint "munkatábortól csak a Dél-Koreától kikapó pingpongosok tarthatnak."
|
|
Gotham City Occupy |
|
2012.08.12. 15:37 |
|
“Crisis” – olvashatjuk felgyorsult világunk mágikussá vált szlogenjét nap mint nap a világhálón, a nyomtatott sajtóorgánumok szalagcímeiben és szemlélhetjük a híradók vezető híreinek illusztrációjaként. Persze ez nem meglepő Gotham City-ben, a New York analógiájára teremtett hatalmas metropoliszban, ahol a fenyegetettség-pszichózis az étkezés és a lélegzés mellett nagyjából a polgárok bronzérmes napi szükségletei közé tartozik – nem is alaptalanul, hiszen ebben a grandiózusra terebélyesedett városban az antihősök száma egyáltalán nem negligálható mértékű, ráadásul megjelenésük a jövedelemfluktuációnál is gyakoribb.
|
|
Neoliberalizmus helyett neoweberi államot! |
|
2012.07.21. 09:24 |
Max Weber a XX. század hajnalán publikálta gondolatait a racionalizált államszervezetről, ami számára a varázstalanítást (Entzauberung), a mágikus-totemikus világmagyarázatokkal való szakítást és a racionális perspektíva középpontba állítását, valamint az állampolgárok szintjén a saját identitás alapján kialakított életvitelt, illetve a kiszámítható, a modern tudományok és technika vívmányaira is építő modern igazgatást jelentette. [1]
|
|
A fogyasztói attitűd a fogyasztói társadalomban |
|
2012.07.12. 11:34 |
|
Az alábbiakban a neves lengyel származású szociológus, Zygmunt Bauman gondolatait olvashatják a fogyasztói társadalom anomáliáiról. Az írás segít abban, hogy lerántsuk a leplet a McDonald's, a Burger King, vagy a kereskedelmi televíziók praktikáiról. Mottónk pedig a szerző által citált Cornelius Castoriadis megállapítása: "modern civilizációnk jelenlegi állapotával az a baj, hogy nem kérdőjelezi meg önmagát."
|
|
A függetlenség rabja: Schuschnigg hivatásrendi Ausztriája |
|
2012.06.30. 00:11 |
|
Az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása az osztrákokat is hidegzuhanyként érte: el kellett fogadniuk ugyanis azt a tényt, hogy egy 676.000 km2-es és 54.000.000 fős lakosságot számláló, Európában vezető pozíciót betöltő birodalomból Európa egyik legkisebb népességű államának lakosaivá degradálódtak. A háború kataklizmái és a békerendezés perspektívái még ennek fényében is jóval "humánusabbnak" tűntek, mint Németország vagy a függetlenné váló Magyarország viszonylatában érvényesülő rigorózus obligációk. Az osztrákok ennek folytán nem tették az államélet vezérlő csillagává a revíziós törekvéseket és a feszültségek legfeljebb a Németországgal történő egyesülés (az Anschluss) kérdése körül kulminálódtak. (Józsa, 1986, pp. 18-19.)
|
|
Két pogány közt: A weimari demokrácia a totalitárius törekvések szorításában |
|
2012.06.25. 23:06 |
A Weimarban konstituált demokratikus berendezkedést rövid fennállása alatt kétirányú kihívás érte: egyrészt a nemzetiszocializmus pozíciójából, amely a Nibelung-ének heroikus eszményeit a szociáldarwinizmus és Nietzsche durva félretolmácsolásával, az erő(szak) kultuszával és a Carl Schmitt által akaratlanul komponált Führerprinzippel kívánta szintetizálni, másrészt pedig a "múltat végképp eltörölni" antihistorikus beidegződéseivel vegyített, az állam elhalására bazírozó lenini tézisek ellenére hatalmas méretű nómenklatúrát (s nem mellékesen fejlett Gulag-infrastruktúrát) kiépítő szovjet portrékát germán földre is importálni kívánó Kommunista Párt őrtornyából.
|
|
A görögtűz elmaradt, örülnek az EU pirotechnikusai |
|
2012.06.18. 00:11 |
|
Az egykor szebb napokat is látott Hellász immáron másodszor hozta meg sorsdöntőnek szánt verdiktjét: az Új Demokrácia gúnyáját magára öltő és jobboldalinak maszkírozott Merkel-Gauleiter párt (vezetője a nomen est omen elvnek megfelelően bizonyos Antonisz Szamarasz) egy orrhossznyival megelőzte a sztálini "szocializmus egy országban" dohszagú koncepcióját a Thessaloniki Arisztotelész-térre importálni kívánó kommunistákat. Emellett az Akropoliszra kapaszkodott még a nyíltan neo-nemzetiszocialista elveket hangoztató militáns tömörülés is. Elég szegényes választékból lehetett szelektálni, mit ne mondjak, de legalább a hitelminősítők és az EU-nómenklatúra illusztris sóhivatalnokai fellélegeztek - persze nem a József Attila által megénekelt "Levegőt!"-mentalitás értelmében. (Illusztráció: origo)
|
|
|
Tovább…
