Cégér





 
Tudástár

 
Citátor

Kattints a képre!

 
Látható kéz

Kattints a képre!

 
Plakátok

Kattints a képre!

 
Az igazi tisztviselő

 
Ajánló

Kattints a képre!

 
Külkalandozó







 
Update
Update : A szó elszáll, az írás elporlad

A szó elszáll, az írás elporlad

  2012.09.30. 10:26

Az emberiség kultúrtörténetében sajnos zömmel akadtak olyan barbár periódusok, amikor a hatalmon lévő, illetve a velük szimpatizáló egyének bizonyos csoportjai az egyetemes emberi kultúra értékei ellen fordultak, ráadásul ez az elemi gyűlölet a legdrasztikusabb cselekedetekben manifesztálódott. Könyvégetésről már jóval a Gutenberg-galaxis beköszönte előtt szóltak a krónikák (ne feledjük, hogy Kína számos találmány felfedezése tekintetében előzte meg kontinensünket). Igazi "sikerágazattá" azonban csak a középkortól kezdett válni: előbb az inkvizíció által indexre tett művek listáján, majd az európai gyarmatosítók konkvisztádorainak lajstromán szereplő (leginkább maja) művek váltak a lángok martalékaivá, a hírhedt nemzetiszocialista "szeánszokról" nem is beszélve.


Az emberiség történetének normális időintervallumaiban azonban a könyv az ember  barátjának minősül, ezért is tekinthető François Truffaut disztópiája (negatív utópiája) érdekes gondolati  konstrukciónak. A film egy elképzelt jövőben játszódik, ahol az emberek a hatalom és a törvény "betűje"  által megkívántan analfabéták: a többség sem írni, sem olvasni nem tud. (Viszont mindannyiuk  szobájában megtalálható a televízió-készülék, mintegy illusztrálva Marshall McLuhan vízióját a Gutenberg-galaxis végéről.)

Ebben a szisztémában "természetesen" kriminalizálták, tehát üldözendő cselekménnyé nyilvánították a könyvek puszta birtoklását is. Ráadásul ennek ideológiai alátámasztásaként egy liberális köntösbe  bújtatott okfejtéssel szolgáltak: az ideális társadalmi berendezkedésben minden ember egyenlő, ha pedig valaki elolvas egy könyvet, azáltal "felsőbbrendűnek" érezheti magát a többiekhez képest, ráadásul antiszociális személyiséggé is válik, így aztán a legjobb, ha az egalitárius megoldás annak folyományaként  születik meg,  hogy senki sem olvashat semmit.  Ennél "briliánsabb" magyarázattal talán Lenin és Goebbels sem szolgálhattak volna.

A rend éber őrei ebben a közegben a tűzoltók, a "Tűzőrség", akik nevükkel ellentétben már régen nem a tűzoltással foglalatoskodnak, éppen ellenkezőleg: feladatuk a féltve őrzött és rejtegetett könyvek felkutatása, majd  a "451 Fahrenheit" elérése: ez az a hőmérséklet ugyanis, amelynél a papír már elég. A  Tűzőrség tagjai kíméletlenül csapnak le minden egyes könyvpéldányra, később pedig már annak birtokosaira is: egy idős könyvmoly hölgy egész könyvtárát likvidálják és mivel a tulajdonos nem hajlandó elhagyni a "tett színhelyét", könyveivel együtt ő is elpusztul.

A "negyedik hatalmi ág", a média képviselői eközben bugyuta műsorokkal traktálják nézőiket, igazi valóságshow-t kreálva: a nézők az "unokatestvér" által feltett  irányított  kérdésekre felelve maguk is a gagyi showbusiness prédáivá válnak - természetesen  a képernyők előtt kuksoló érintettek ezt igazi bravúrként élik meg és boldogan asszisztálnak a tudatuk gyarmatosításához. Az álomgyár ágensei persze  a híreket sem restek manipulálni, illetve elhallgatni vagy meghamisítani: ekként tartható fenn ugyanis a "boldog békeidők"illúziója, egy harmonikus és végletekig idealizált társadalom ködképe, ahol minden öröm forrása a szakadatlan vásárlás. 

A tűzoltóság  "rendfenntartó" testületének megbecsült tagja az ifjú Guy Montag (Oskar Werner) is, aki természetesnek veszi, hogy lángszóróval vesz részt a gyakori könyvégető rituálékon.  Egyszer azonban megszólítja őt Clarisse (Julie Christie), a szabad szellemű és tradicionális értékeket képviselő pedagógusnő, akinek először  csak hajlítania, végül azonban megtörnie is sikerül Montag rendszerkonform gondolkodását: a férfi végül belátja, hogy Nietzsche vagy a Don Quijote elolvasása miatt még senki sem válik kezelhetetlen pszichopatává, ahogy  a hatalmon lévő elit ezt sulykolja; az viszont lehetséges, hogy az önálló gondolkodás révén már képessé válik arra, hogy kitűnjön a kezes bárányok bégető tömegéből. Montagot végül feljelenti a rendszerhez lojális felesége (talán nem nyerte el a tetszését, hogy Montag gondolkodásra képtelen zombinak titulálta őt), így menekülni kénytelen, hogy végül "megnyugvást" találjon az "emberkönyvek" világában, akik a könyv által hordozott értékek őrzőivé váltak. Ebben az alternatív világban minden száműzött megtanul egy könyvet, hogy később "átörökíthesse" az abban foglaltakat gyermekei, unokái számára.

A film napjainkban brutálisan aktuális mondanivalóval bír. A XXI. század hajnalára ugyanis nem kívánatos, a kamaszok által egyenesen "szégyellni való" tevékenységgé degradálódott az olvasás, viszont minden szabadidőt eluralt az egykettedagyú celebek által reprezentált ostoba műsorszámok, a valóban antiszocális személyiséget is eredményezni képes videojátékok és elfajzott "rajzfilmek" világa.  A fogyasztásra történő ösztönzés során a médiaoligarchák és reklámguruk a totalitárius rezsimek által megfigyelt praktikákat vetik be, mindezt pedig a korlátlan szabadság érzetének keltésével kívánják megfűszerezni. A globalizált kapitalizmus keretei között divatossá vált a televízió előtti értelmetlen punnyadás, a nívótlan, szinte az ópiumnál és morfinnál is veszélyesebb "reality-showműsorok" hedonista habzsolása és a könyvek  teljes negligálása. Ennek eredményeként pedig minden, a "fénybrigád" által közvetített tartalmat hajlamosak vagyunk gondolkodás nélkül elfogadni, a részesévé válva egy szellemileg elsatnyult univerzumnak. Szokták volt mondani, hogy minden könyvnek megvan a maga sorsa. Könyveinknek talán az a sorsa, hogy kiszorítsák az emberi fogyasztás repertoárjáról a bulvárlapokat, száműzve a Blikk-effektust oda, ahova az való: a fércmunkák szemétdombjára.

Értékelés: 10/10

451 Fahrenheit

(Fahrenheit 451)

színes, angol-francia sci-fi, 113 perc, 1966 (12)

rendező: François Truffaut
író: Ray Bradbury
forgatókönyvíró: Jean-Louis Richard, François Truffaut
zeneszerző: Bernard Herrmann
operatőr: Nicolas Roeg
díszlettervező: Syd Cain
jelmeztervező: Tony Walton
producer: Lewis M. Allen
executive producer: Miriam Brickman
látványtervező: Syd Cain, Tony Walton
vágó: Thom Noble

szereplő(k): 
Julie Christie (Clarisse/Linda Montag)
Oskar Werner (Guy Montag)
Cyril Cusack (a kapitány)
Anton Diffring (Fabian)
Jeremy Spenser (férfi almával)
Ann Bell (Doris)
Arthur Cox (ápoló)

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 
Hozott Isten!

 
Zöldfelület

Kattints a képre!

 
Filmismertetők

Kattints a plakátra!

 
Fordítva

Kattints a képre!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Whistler kutyája

 
Biztonságos böngészés

 
Népszerűsítő csíkok

 
Népszámláló
Indulás: 2011-12-24
 
Nemzetközi helyzet
free counters