Manipuly |
|
2013.08.10. 12:26 |
|
A második világháborút követően kialakított jaltai rendszer, a bipoláris (az USA, a Szovjetunió, illetve szatelitállamaik uralta) erőtér egyik jellegzetes, centrális jelentőséggel bíró eseménye a "kölcsönös elrettentés" doktrínája által fémjelzett hidegháború volt. Ebben az atmoszférában nem ritkán csak egy hajszálon múlt, hogy nem a "valaki forrón szereti" logikája jutott érvényre. Ez a sajátos klíma a filmművészetek terrénumában is megjelent, hogy csak a legplasztikuabb példákra utaljak, ezt példázta Stanley Kubrick mesteri szatírája, a Dr. Strangelove (1964), de John Frankenheimer Mandzsúriai jelöltje is e körbe sorolható.
|
 |
A hat alom árnyékában |
|
2013.08.09. 10:22 |
|
"Életformánk talpköve az a meggyőződés, hogy ha a hatalom birtokosai rendszeresen elhallgatják az információt, mely valójában megilletné a közvéleményt, a nép hamarosan járatlanná válik saját dolgaiban, megrendül a vezetőibe vetett bizalma, s végeredményben képtelen lesz arra, hogy irányt szabjon sorsának." (Richard M. Nixon, The New York Times, 1972. november 22.)
|
|
A plakát az utca hírmondója |
|
2013.08.02. 22:02 |
|
Márpedig minden formációnak joga van ahhoz, hogy az utca hírmondója segítségével népszerűsítse magát. A Magyarországot elárasztó politikai propaganda újabb gyöngyszeme - egy kicsit másként.
|
|
A "szuperkapitalizmus" kulturális vonatkozásai |
|
2013.07.24. 23:05 |
Robert M. Reich, az első Clinton-kormány munkaügyi minisztere 2007-ben jelentette meg a szuperkapitalizmusról (lényegében: a globalizáció, dezetatizáció és dereguláció hosszú távú következményeiről) szóló munkáját. Tézise, hogy a jóléti állam, a demokratikus kapitalizmus, a "nem egészen aranykor" trónfosztásával a szuperkapitalizmus diadalmaskodott, felerősítve a mindannyiunkban meglévő fogyasztói és befektetői (gondoljunk csak banki megtakarításaink állandó menedzselésére) ént. Ezzel azonban a közösségiséget, a szolidaritást és a közjó előmozdítására tett erőfeszítéseket vágtuk sutba. Akárhogy is, mindannyiunknak létezik egy állampolgári "dimenziója" is, amely a demokratikus értékek száműzését kérné számon az elmúlt évtizedek folyamatainak irányítóitól. Az alábbiakban néhány, a kulturális züllésre vonatkozó megállapítást közlünk Reich tollából.
|
|
A költő visszatér |
|
2013.07.24. 10:52 |
|
Orpheusz mítosza az ókori hellén kultúrához kötődik: bár valószínűleg Thrákiából ered, "a görög félszigethez és az égei-tengeri szigetekhez képest kultúrájában »barbár« területről." (Panini, Giorgio P.: Mitológiai atlasz. Elektra Kiadóház, Budapest, 1998, 50. p.) A legenda szerint Orpheusz egy lantot kapott Apollóntól vagy Hermésztől, amelynek muzsikájával aztán mindenkit elbűvölt: a zene szigorú harmóniájával még a dolgok természetes rendjének befolyásolására is képes volt. Orpheusz még a halált is le akarta győzni: amikor feleségét, Eurüdikét halálra marta egy kígyó, elhatározta, hogy leszáll érte az alvilágba és visszahozza őt. Hadész, az alvilág ura végül beadta a derekát, de azzal a feltétellel, hogy a visszafelé vezető úton nem tekinthet vissza hitvesére. Orpheusz azonban nem tudott ellenállni a kísértésnek: hátrapillantott, így örökre elvesztette feleségét. Mivel a "legendák kiváltsága, hogy időtlenek legyenek", a francia polihisztor, Jean Cocteau a történet cselekményét az 1940-es évek végének Párizsába ültette át.
|
|
Shakespeare & Welles I. - Ámor megtette kötelességét |
|
2013.07.21. 13:45 |
|
Orson Welles Shakespeare iránti rajongása már élete zsenge szakaszában nyilvánvalóvá vált: a Mozarthoz hasonlóan csodagyermekként elkönyvelt későbbi rendező már gyermekkorában kívülről fújta a nagy drámaíró több művének több ezer sorát, tíz évesen a Lear király címszerepét próbálta, számos kamaszként pedig több Shakespeare-darabot is sajtó alá rendezett a diákok horizontjának tágítása végett. 1937-ben, mindössze huszonkét esztendősen aztán saját társulatot alapított, a Mercury Theatre-t, amely a Julius Caesar feldolgozásával debütált, amelyben Welles Brutus szerepét formálta meg. Nagy nóvuma az adaptációnak, hogy az ókori Rómában játszódó cselekményt a fasizálódó Európába helyezte át, így a szereplők többsége fasiszta uniformisokban "feszíthetett".
|
|
A háború kutyái |
|
2013.07.20. 23:53 |
|
"Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valóságos veszélyben saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le kell szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor már nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell. Yossariant mélységesen megrendítette a 22-es zárótételének abszolút egyszerűsége, és tisztelettel füttyentett." (Joseph Heller: A 22-es csapdája. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977, 63. p.)
|
|
Törökfürdő |
|
2013.07.19. 17:14 |
|
A második világháború évei alatt Orson Welles, akit a katonai szolgálatra asztma miatt alkalmatlannak nyilvánítottak, a roosevelti politika propagálása (illetve a választási kampányban való aktív részvétel, politikai vezércikkek írása és a fasizmus veszélyeiről szóló konferencia-turnézás) mellett az amerikai hadsereg előtt is rendszeres jelleggel lépett fel, a Mercury Theatre-rel például cirkuszi előadásokat mutatott be, melynek csúcspontja rendre Welles illuzionista mutatványa volt. Világháborús tematikájú az Utazás a félelembe című film is, amelyben Welles a török titkosrendőrség főnökét alakította.
|
|
Leépített szépség |
|
2013.07.18. 21:33 |
|
"Egész nyilvánvalóan a nők irányítanak... Ha nem lenne nő, mi még mindig a magasban ülnénk és nyers húst ennénk. A civilizációt ugyanis azért alakítottuk ki, hogy barátnőnknek imponáljunk." (Orson Welles)
|
|
Kékbajusz |
|
2013.07.16. 20:20 |
|
Ha Charlie Chaplin nevét említik, mindannyian egy csetlő-botló, hosszú, fekete frakkot viselő, kefebajuszú, sétapálcás, keménykalapos csavargóra asszociálunk. Chaplin valóban ezekkel a stiláris jegyekkel vonult be a filmtörténetbe és vált igazi mítosszá. Ezt a mítoszt azonban éppen ő maga rombolta le 1947-ben debütált és egy új korszak kezdetét jelentő filmjében, amikor is örökre leszámolt a fent említett esendő karakterrel.
|
|
Tavares a pajzson |
|
2013.07.10. 20:37 |
"Charles Foster Kane, meggyőződését tekintve, és abból ítélve, ahogyan az amerikai hagyományt és a magántulajdont támadta, véleményem szerint nem volt más, mint egy kommunista!" <--> "A Charles Foster Kane név nem más, mint fenyegetés az ország dolgozóira. Mi volt ő és lesz mindig? Egy fasiszta!" (Citizen Kane, 1941)
|
|
Neked is egy Bajnai |
|
2013.07.07. 20:56 |
Sir Frederick Pollock angolszász jogbölcselő szerint a megtébolyodott individualizmus végül önmagát falja fel, amikor megszüli a militarizmus vagy a kapitalizmus diktatúráját. (An Introduction to the History of the Science of Politics. London, Macmillan, 1925, pp. 19-20.) A Coca Cola, mint a kapzsitalizmus egyik központi szimbóluma éppen a hetekben indította el "Neked is egy Cola" című kampányát, amelyben a magyar utónévtár szinte egészét dobozaikra pingálták, ám Gordont valamiért kihagyták. Mi most pótoljuk a hiátust, íme.
|
|
Csellengők a globális arénában |
|
2013.06.16. 17:21 |
A globalizált kapitalizmus és a fogyasztói társadalom visszásságainak a gazdasági alrendszerben tapasztalható problémáiról már számtalan szerző fejtette ki pro vagy contra álláspontját, de a kulturális alrendszerben elburjánzó sekélyes és sivár szellemi Szahara állapota csak keveseket buzdított tollfogásra. Mi most erre teszünk kísérletet egy merőben szubjektív álláspontról és a NyálByeAlex "jelenség" kapcsán igyekszünk eleget tenni a horatiusi felhívásnak, miszerint "merj gondolkodni".
|
|
Harmadik Útravaló |
V. D. |
2013.05.26. 22:42 |
|
A portálon jelen írással debütáló szerzőnk a globalizált kapitalizmus fogyasztásra orientált működési módját kritizálva egy öko-szociális és a fenntartható fejlődésre fókuszáló alternatíva lehetőségét keresi.
|
|
Miként fogom szólítani rég nem látott anyám? |
|
2013.04.22. 22:16 |
|
Hitchcock talán legismertebb alkotását 1960 márciusában mutatták be New Yorkban és a debütálását követően azonnal az év legvitatottabb filmjévé is vált. Valóságos polémia bontakozott ki akörül, hogy miként is ítéljék meg a kétségtelenül egy új korszak kezdetét jelentő filmet. Mégis, a kezdeti ellenérzéseket leküzdve a Psycho több mint 50 esztendő elteltével is az érdeklődés centrumában áll: több száz kritika, ajánló, egy kritikán aluli remake, három Perkins-féle folytatás és egy, a film forgatásáról szóló alkotás készült a nem mindennapi pszichothrillerrel összefüggésben.
|
|
(Be)indul a baktersrác |
|
2013.04.11. 11:00 |
|
A Jiří Menzel által újhullámos stílusban megálmodott Hrabal-adaptációk általában hűen tükrözik vissza az író kisregényeinek szavakban nehezen összegezhető atmoszféráját, legyen szó akár a Sörgyári Capriccióról, akár a Szigorúan ellenőrzött vonatokról. Az utóbbi alkotás szatirikus, illetve emocionális, sőt erotikus komponensekkel erősen tarkított: bravúrosan kapcsolja össze a főhős, Milos Hrma forgalmista gyakornok intim szférájának viharos konfliktusait a Cseh-Morva Protektorátust megszállva tartó nemzetiszocialista haderő elleni küzdelem romantikus toposzával.
|
|
Negédes élet |
|
2013.04.09. 19:52 |
|
Talán sokan emlékeznek a Good Bye, Lenin! egyik csúcsjelenetére, amikor is a kibernetikus szocializmus iránt különösen rajongó, amnéziában szenvedő elvtársnő szeme láttára távolítják el az újraegyesített Németország "székesfővárosából" a megosztottságot is jelképező Vlagyimir Iljics szobrát. Az ötletet bevallottan Fellini Édes Élete inspirálta, amelynek nyitó képsorában a dekadens és romlott ízlésdiktatúra egyik intő jeleként Jézus szobrát transzportálják a Vatikánba, a napfényben fürdő egykettedagyú naivák üdvrivalgása közepette.
|
|
Im-ígyen szóla Buñuel |
|
2013.04.07. 14:31 |
|
Mikoron azonban Zarathustra egyedül maradt, im-ígyen szóla szívéhez: »Vajjon lehetséges-e? Ez az öreg szent az erdejében még semmit sem hallott volna arról, hogy Isten meghalt?!«
(Friedrich Nietzsche: Im-ígyen szóla Zarathustra)
|
|
Nincs új a Nap alatt |
|
2013.04.07. 12:02 |
Herbert Stein egykor az amerikai elnökök mellé delegált tanácsadó szerv prominens figurája volt: Nixon, illetve Ford regnálása idején a közgazdasági tanácsadó testület elnökeként funkcionált. Ezen poszt betöltőjeként mindenkinél jobban ismerte az USA elnöki székébe pályázó aspiránsokkal szemben támasztott kritériumokat. A nagy nyilvánosság előtt sajnos kevéssé ismert receptje a kampányidőszakok manipulatív boszorkánykonyháinak praktikáiba enged belátást nyerni. Az alábbiakban a "Don't Fall for Industrial Policy" című értekezéséből (megjelent: Fortune, 1983. november 14.) idézünk néhány gondolatot.
|
|
Héja-nász a zavaron |
|
2013.04.03. 00:08 |
|
A kapitalista termelési mód térnyerését megelőzően, az ókorban és a középkorban az egyik vezető büntetési nem a halálbüntetés volt, amelytől az uralkodó ideológiai felfogás szerint a társadalmat kívánták megvédeni a bűnismétlés ódiumától. A halálbüntetést a modern jogrendszer humanizálódási fejleményei fokozatosan szorították perifériára, a XIX. századi Angliában azonban még széles körben alkalmazott büntetés volt. Ekkor és itt alakult ki a "szörnyek keringőjének" szokása is, azaz az elítélt számára a kivégzését megelőző utolsó éjszakán egy végső "partyt" szolgáltattak.
|
|
|
Tovább…
