Manipuly

2013.08.10. 12:26

A második világháborút követően kialakított jaltai rendszer, a bipoláris (az USA, a Szovjetunió, illetve szatelitállamaik uralta) erőtér egyik jellegzetes, centrális jelentőséggel bíró eseménye a "kölcsönös elrettentés" doktrínája által fémjelzett hidegháború volt. Ebben az atmoszférában nem ritkán csak egy hajszálon múlt, hogy nem a "valaki forrón szereti" logikája jutott érvényre. Ez a sajátos klíma a filmművészetek terrénumában is megjelent, hogy csak a legplasztikuabb példákra utaljak, ezt példázta Stanley Kubrick mesteri szatírája, a Dr. Strangelove (1964), de John Frankenheimer Mandzsúriai jelöltje is e körbe sorolható.

A film persze magán hordozza a jelzett korszak minden propaganda-szagú motívumát: a később Reagan által a "gonosz birodalmának" titulált Szovjetunió, illetve úgy an block a kommunista tábor elleni, olykor bagatellnek tűnő kirohanásokat. Emellett persze - látens módon - az amerikai establishment langyos kritikáját is felfedezheti az alkotásban az éles szemű néző.

Frankenheimer Richard Condon bestsellerré vált művét (1959) adaptálta a vászonra, amely egy, a koreai háború kataklizmái által motivált veterán kálváriáját hivatott elbeszélni. Raymond Shaw (Laurence Harvey) igazi háborús hőssé avanzsálódik, a háborúval kapcsolatos érdemeire tekintettel az egyik legmagasabb, kongresszusi kitüntetésben részesítik és a mainstream politikai körök megbecsüllt figurája lesz. A helyzet azonban korántsem idilli: egykori szakasztársait rémálom sújtja luxuskivitelben. Nem kell azonban aggódnunk, nem Freddy Krueger látogatja meg az éj leple alatt "obsitosainkat"; csupán egy visszatérő lázálomról van szó, amelynek helyszíne egy rejtélyes, mandzsúriai helyrajzi számmal rendelkező komplexum, ahol is egy kínai pszichológus programozza át a US Army legderekabb tagjainak tudattartalmát . A lázálmok hatására Shaw egykori felettese, a Frank Sinatra által megformált Bennett Marco nyomozásba kezd.

A gyanú végül beigazolódik: a szovjetek - kínai asszisztenciával - agymosásnak vetették alá hősünket, aki így jól manipulálható ügynökként tért vissza az Óvilágba. Ráadásul nem is szükségeltetik nagy erőfeszítés ahhoz, hogy mobilizálják "teremtményüket": egy káró dáma kártyalap látványának hatására a mit sem sejtő veterán máris "távirányítású" robottá transzformálódik, hogy aztán politikai indíttatású merényletet kövessen el a megbízók érdekeinek megfelelően. Édesanyja, a markánsan antikommunista nézeteket valló és a türannoszokat megszégyenítő, Hitchcock filmjeiben is fellelhető, zsarnoki habitussal rendelkező "vaslady" (Angela Lansbury) ezáltal a szintén könnyen manipulálható férjéből akar elnököt kreálni. A történetben mellékszereplőént tűnik fel A gonosz érintése és a Psycho című filmekben nyújtott alakítása miatt ekkorra már népszerűvé vált színésznő, Janet Leigh.

A film premierjére a Kennedy-gyilkossággal egy időben került sor, ezért a mű hamar lekerült a filmszínházak műsorkínálatáról és csak 1987-ben mutatták be újra, hogy aztán 2004-ben - ahogy az lenni szokott - remake formájában kerüljön újra az érdeklődés középpontjába.

Rebecca Lemow, a Washington State University antropológusának könyve szerint egyébként nem is teljesen légből kapott a film cselekménye: történt ugyanis, hogy amikor 1953-ban az Észak-Koreából hazatérő egykori amerikai foglyok hazatértek San Franciscóba, valóságos "automatákként" viselkedtek és még arra sem mutattak hajlandóságot, hogy legközelebbi hozzátartozóikat felismerjék. A CIA által segítségül hívott Harold George Wolf, a Cornwelli Egyetem pszichológusa megállapította, hogy nem egyszerű "hazatérési szindrómában" szenvedtek, hanem személyiségük kettőződött meg a kínzásokkal szembeni természetes reakcióként. A gyógymód horrorisztikus volt: bezárták őket egy fény nélküli, hangszigetelt cellába, majd olyan biológiai és vegyi anyagokkal kezelték őket, amelyekkel magatartásukat kívánták megváltoztatni.

Ewen Cameron kanadai pszichiáter a páciensek egójának "megtisztítására" bevetette az elektrosokkot is. Ezután következett a "visszaprogramozás". Később ezeket a módszereket valódi vagy állítólagos pszichikai zavarokkal küzdő civileken, sőt gyerekeken is kipróbálták. A kísérletekkel csak az 1960-as években hagytak fel.

Értékelés: 10/7