Cégér





 
Tudástár

 
Citátor

Kattints a képre!

 
Látható kéz

Kattints a képre!

 
Plakátok

Kattints a képre!

 
Az igazi tisztviselő

 
Ajánló

Kattints a képre!

 
Külkalandozó







 
Update
Update : Szerelem háború idején

Szerelem háború idején

  2013.11.04. 21:50

Talán egyáltalán nem túlzás, ha azt állítom, hogy Marokkó legnagyobb városát Kertész Mihály rendező örök érvényű műremeke, a Casablanca tette híressé. A romantikus melodrámák primus inter pares filmalkotása ugyanis politikai rezsimeken, gazdasági mutatókon és kulturális trendeken túlmutató, örök aktualitással rendelkező témát boncolgat: a Nő és a Férfi univerzális harcát és nászát, azt a kimondhatatlan ellentétet, soha fel nem oldható vágyakozást, ami két ellentétes nemű egyed között létezhet. Ahogy Juhász Gyula fogalmazott ezen érzésről: "Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,/ Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen,/Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"


A Casablanca központi motívuma tehát a kiégett, cinikus, flegma Rick Blaine (Humphrey Bogart) és a történet során némiképp csélcsapnak és hebrencsnek tűnő Ilsa Lund (Ingrid Bergman) románca. Mindez egy sajátos és utánozhatatlan atmoszférába helyezve: a Német Birodalom dominálta Vichy Franciaország észak-afrikai érdekszférájában, ahova a hitleri uralom expanzív politikája nem tette be ugyan teljes mértékben a lábát, de azért jól érezhetően kiveszi a  részét a mindennapi élet alakítására tett kísérletből. Érdekes kombinációja is ez a város ekkor a háború alatti és a majdani békeidők emblematikus figuráinak: a németek mellett ugyanúgy megtalálhatóak a velük kollaboráló francia ajkúak, mint a francia ellenállás rendíthetetlen partizánjai.

Bogart, az elnyűhetetlen, gyűrött viharkabát és a puha kalap népszerűsítésének legfőbb marketingese, valamint a lassú cigarettagyújtás Guinness-rekordere ezúttal a Rick's Café Americain vezetőjeként tűnik fel. Csehója a kalandorok, szélhámosok,  kóklerek, szerencsejátékosok mellett a helyi notabilitások, illetve az amerikai vízumra várók valóságos gyűjtőhelyeként funkcionál. Rick pedig igazi áldozata a körülötte lévő megbolydult világnak: szívét megacélozta ugyan egy régről őrzött szerelmi csalódás és a kifacsartság érzése, de csak egy szikra hiányzik hozzá, hogy újra lángra lobbantsa benne a szenvedélyt.

A filmből nem hiányoznak a jellegzetesen bogarti, cinikus, ugyanakkor frappáns és humorral teli blikkfangok sem. A német Strasser azt firtató kérdésére, hogy milyen nációjú, laza megvetéssel vágja oda, hogy "alkoholista". Ars poeticája pedig, hogy senkinek a kedvéért nem fogja a nyakát hurokba dugni - teljesen érthető és tolerálható álláspont a sebzett világ letéteményesének pozíciójában lévő embertől.

Aztán feltűnik a színen a rövid, ám annál hatásosabb párizsi intermezzó, a szerelem és szenvedés okozója, Ilja. "A világ összes városának csehója közül pont az enyémbe kellett besétálnia" - tör fel belőle minden elfojtott érzés. Sokan tudhatjuk, hogy milyen összetörten, padlóra lökve, megbántottan, bágyadtan, meredten, reménytelenül állni a szakadó esőben és kezünkben két vasúti jeggyel állva bámulni egy vasút peronján a tova száguldó boldogságra - de olyan hitelesen egyikőnk sem tudná összefoglalni ezt a byroni spleent árasztó életérzést, mint Humphrey Bogart.

A jelenet, amikor Ilsa besétál a bárba, valóságos kompozícióként tárul elénk: a néger bárzongorista, Sam meghőkölve pillant fel Ilsára, aki arra kéri a férfit, hogy játssza el egy régmúlt szerelem melódiáját, az "As Time Goes By"-t. Sam belemegy a játszmába és Rick feldúltan rohan ki: "Megmondtam, hogy ezt soha többé ne játszd!" (Sam, I thought I told you never to play...) Hogy még fájóbb legyen az újbóli találkozás, kiderül, hogy Ilsa jelenleg egy koncentrációs táborból megszökött, francia ellenállást koordináló személy, Victor László (Paul Henreid) partnere. Kérése még szívbe markolóbb: arra kéri Ricket, hogy szerezzen számukra két úti okmányt, amivel a semleges jogállású (ám szintén egy szélsőjobboldali diktátor, Salazar uralta) Portugáliába utazhatnak.

Tíz emberből tíz küldené kalandos, vadregényes tájakra egy ilyen szívességkérés hallatán Ilsát, ám Bogart a történetét hallgatva végül ráeszmél, hogy a nő mindig is őt szerette, jelenlegi választása dacára. Rick látszólag úgy alakítja a dolgokat, hogy szíve választottjával szökhessen meg, ám egy csavaros eseménysort követően végül feláldozza az igazságosságot jelentő magasabb eszmék oltárán szerelmüket: végül Victor László és Ilsa szállhatnak fel a szabadságot jelentő repülőgép fedélzetére. A francia rendőrprefektus végül eltusolja az ügyet, így Bogart legalább fizikálisan nem bűnhődik meg - épp elég lehetett elengedni szíve hölgyét: így is valósággal földi purgatóriumban érezheti magát.

A Warner úgy számolt, hogy a Casablanca egyáltalán nem lesz kasszasiker: hiába az illusztris szereplőgárda, mégiscsak egy szerény költségvetési keretből gazdálkodó produkcióról van szó. Talán az is a siker záloga lehetett, hogy az álomgyárosok a kényszerű happy end helyett Rick erkölcsi hőssé magasztosulásának útját választották: "nem nehéz belátni, hogy e három kisember problémái milyen jelentéktelennek tűnnek ebben az őrült világban." (Roger Ebert: Száz híres film. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, 204. p.)

A film Kertész számára egy Oscar-díjat, Bogart és Bergman részére pedig világhírnevet eredményezett. A Casablanca, titulálják bár egyesek nyálasnak, túlzottan szentimentálisnak vagy elnyűttnek, mindörökre az marad, amivé a színészpáros avanzsálta: egy őrült szerelem eposza... Az pedig a filmtörténet feledhetetlen jelenete, ahogy az Őrség a Rajnánált éneklő német "hódítókat" túlharsogja a Marseillaise-t zúgó tömeg.

Értékelés: 10/9

Casablanca

fekete-fehér, amerikai romantikus dráma, 99 perc, 1942

rendező: Kertész Mihály
író: Murray Burnett, Joan Alison
forgatókönyvíró: Julius J. Epstein, Philip G. Epstein, Howard Koch, Casey Robinson
zeneszerző: Max Steiner
operatőr: Arthur Edeson
díszlettervező: Carl Jules Weyl
jelmeztervező: Orry-Kelly
producer: Hal B. Wallis
executive producer: Jack L. Warner
vágó: Owen Marks

szereplő(k): 
Humphrey Bogart (Richard "Rick" Blaine)
Ingrid Bergman (Ilsa Lund)
Paul Henreid (Victor László)
Claude Rains (Louis Renault)
Peter Lorre (Ugarte)
Conrad Veidt (Heinrich Strasser)
Dooley Wilson (Sam)
S.Z. Sakall (Carl)
Sydney Greenstreet (Senor Ferrari)
Madeleine LeBeau (Yvonne)

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 
Hozott Isten!

 
Zöldfelület

Kattints a képre!

 
Filmismertetők

Kattints a plakátra!

 
Fordítva

Kattints a képre!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Whistler kutyája

 
Biztonságos böngészés

 
Népszerűsítő csíkok

 
Népszámláló
Indulás: 2011-12-24
 
Nemzetközi helyzet
free counters