Pongrácz Sándor: Az állam fejlődésének biológiai irányai (1928) |
|
2023.09.20. 20:58 |
|
Két kérdés áll ma a biológiai kutatás homlokterében. Az egyik a szerves állam kutatása, amely tulajdonképpen azzal a biológiai módszerrel függ össze, amely az államot és magát az emberi társadalmat is a szervezettel állítja párhuzamba, s az államot szervezetnek tekinti, mely él, lüktet, fejlődik, melynek részei is vannak: a nép fajok, s a nagy életközösségek, a nemzetek.
|
 |
báró Malcomes Béla: Népállam - nemzetállam - fajállam (1933) |
|
2023.09.20. 16:27 |
|
Az írónak jut időnként az a súlyos és felelősségteljes feladat, hogy a hordókról és szószékekről szétszórt és összekevert szavak és fogalmak között rendet teremtsen. Az ő kötelessége a szavak eredeti jelentőségét védelmébe venni, s röntgenszerűen átvilágítani és megmutatni a fogalmak csontvázát, melyek a tömjénfüst következtében idomtalanná hízott testükben láthatatlanná váltak. Az író ezen szerepét gyakran, sőt legtöbbször alábecsülik. Betolakodásnak veszik részéről a politikába, melyben a mellduzzasztó öblös hangúak bírnak egyedárusággal. Pedig ez a szent kötelesség az írás legszebb feladata, a harc az igazságért.
|
|
Egészségpolitikai Társaság: Javaslat nemzetfők rendjének megalakítására (1940) |
|
2023.09.19. 15:50 |
|
Budapest, 1940. március 15. - "Nemzetfők" rendjének megalakítását javasolja az EPOL Sokgyermekes Családok Osztálya.
Különös képet mutatott az EPOL március 15-én este tartott gyűlése: egyszerű fejkendős asszonyok, altisztek, tanítók, tanárok, orvosok, magasállású köztisztviselők tömegei jelentek meg az EPOL-ban, hogy megalakítsák az EPOL Sokgyermekes Családok Osztályát. Másfél éves szervezés, 25 ezer sokgyermekes család adatainak feldolgozása előzte meg az EPOL e nemzeti szempontból oly nagy fontosságú alakulását. Sok tanácskozás után határozott formát öltve a nyilvánosság elé értek a kavargó gondolatok, a sokgyermekes családok szociális és gazdasági kívánságai.
|
|
Ruber József: A jogi gondolkodás új útjai (1936) |
|
2023.09.19. 13:15 |
|
A közép-európai államéletben az utóbbi három évben beállott nagyarányú eltolódások mindegyre erősebben kezdik hatásukat a szó technikus értelmében vett jogi («jogászi») gondolkodásban éreztetni, több oknál fogva elsősorban Németországban. Terméketlen vitának látszik, hogy vajon az újszerű jogi fogalomvilág csupán visszatükröződése-e, vagy szülőoka a politikai rendszerváltozásnak: ezt a kérdést teljesen mellőzhetjük annak a jelenségnek tárgyilagos vizsgálatánál, hogy a közelmúlt mozgalmai által felszínre hozott, tág általánosságokban fogalmazott világnézeti tételek milyen alakban szublimálódnak a jogi dogmatikának az emócióktól távolabb eső síkjába.
|
|
Ripka Ferenc: A szabad polgár (1936) |
|
2023.09.16. 11:08 |
|
Ripka Ferenc dr. előadásából, a Deák Ferenc Társaságban
Hosszú közéleti működésem alatt sokféle társadalmi alakulás keletkezését és elsorvadását láttam. Valamennyi két nagy csoportnál oszlott. Az egyik csoportba azok tartoztak, ahol azért jöttek össze az emberek, hogy beszéljenek. A másik csoportban azok jöttek össze, akik gondolkoztak. Azt nem kell bizonyítanom, hogy mennyivel többre becsültem a gondolkozókat, mint a beszélőket; örömmel erősítettem meg minden kapcsolatot ezekkel a gondolkozókkal, és mindig jól esett, ha körükben megjelenhettem. Ez a jó érzés fogott el itt, a Deák Ferenc Társaságban.
|
|
Török Árpád: Állameszme és népi elv (1939) |
|
2023.09.14. 15:06 |
|
Politikai szemléletünkben 1914 óta erős törések következtek be. Addig a magyar államegységet a történelem egy szükségszerű alkotásának tartottuk, amelyet népeinek történelmi együttélése, gazdasági, földrajzi, geopolitikai tényezők tettek indokolttá. 1918-ban egy újnak látszó elv, a népek önrendelkezési joga, mindezt megcáfolni igyekezett, és valóban szét is rombolta a magyar történelmi egységet. Nyugalom, békesség és a népek közötti összhang azután sem következett be, bizonyságául annak, hogy vagy az elvben, vagy annak alkalmazásában hiba van. Az elvhez azonban a népek továbbra is ragaszkodtak, és évtizedünkben mint népi elv indult újabb hódító útjára. Különösen Közép-Európában vert erősen gyökeret, és volt képes az emberek gondolkodását nagymértékben befolyásolni. Mit jelentett a népi elv? Nagyrészt azt, amit több mint száz éve ismerünk, a nemzeti gondolatot, de jelentette a népek önrendelkezési jogát is.
|
|
Eckhart Ferenc: Az organikus állameszme a középkorban (1940) |
|
2023.09.14. 10:05 |
|
Fejezet szerzőnek A Szent Korona eszméjének története című készülő munkájából.
Az egyházi eredetű korona-eszmén kívül a középkorban még egy általánosan elterjedt, ugyancsak az egyházi gondolatkörből származó államelmélettel találkozunk: az államnak, az emberek e legfontosabb társulásának emberi szervezetként való elképzelésével. E tan kifejlődéséről és lényegéről legbehatóbban Ottó Gierke értekezett Das deutsche Genossenschaftsrecht című klasszikus munkájában, [1] amelyet a nagy állambölcselőről, Althusiusról írott fejtegetései egészítenek ki. [2] Gierke eredményeihez későbbi írók nem sokkal járultak hozzá. Hogy a magyar organikus államfelfogás gyökereit tisztán láthassuk, vázlatosan ismertetjük itt Gierke felfogását.
|
|
Vizy András: A szociálpolitika az új Európában (1943) |
|
2023.09.13. 18:31 |
|
A múlt században az új világrészek és a technika csodái felé fordult az emberiség figyelme. Ma a szociális eszme jegyében él, csatázik, épít és rombol az emberiség. A jelekből arra kell következtetnünk, hogy valóban új világnak kell születnie a háború után, mert a technika, a felfedezések és a találmányok – a liberális kor bálványai – nem tudták megnyugtatni, boldogítani az embert. Ellenkezően – a végsőkig fokozták elégedetlenségét, nyugtalanságát, létbizonytalanságát. A kibontakozás, az új irányú fejlődés útját a legtöbbek szemében a szociális eszme és annak gyakorlata, a szociálpolitika jelzi.
|
|
Nikolaj A. Berdjajev: A renaissance vége - II. rész (1926) |
|
2023.09.12. 14:36 |
|
A jelenkori kultúra válsága
A Renaissance történelmi végét az európai kultúra szervezetének teljes szétbomlása kíséri. A Renaissance-ban még lehetett érezni az élet szerves mozgását. Mint minden szervezett élet, ez is hierarchikus volt. Még éppen csak sejteni ha lehetett benne első nyomait az elvilágiasodás, a szekularizálódás folyamatának, amely végeredményben az élet mechanizálásához, a szerves rend megsemmisítéséhez kellett, hogy vezessen. Első fázisában ezt a szekularizációt az ember alkotó energiája felszabadulásának, ereje szabad játéka örömének érezte. Mihelyt azonban az emberi energia elvesztette szerves tartalmát, kikerülhetetlenül mechanizálódnia kellett. Ez nem volt mindjárt nyilvánvaló. Egy ideig abban az illúzióban élt az ember, hogy szabad, hogy nincs többé alávetve semmi organikus függőségnek, s nem érezte még magát határok közé zárva mechanikai korlátok által. Ez az interregnum-korszak, amelyben az új európai ember szabadnak érzi magát az organikus korlátoktól, viszont még nem érzi magát alávetve a mechanizmus rabszolgaságának. Ez a korszak tart az egész Renaissance alatt, s a 17. és 18. században ér véget.
|
|
Puky Endre: A Szent Korona tana és a közigazgatási bíráskodás (1941) |
|
2023.09.11. 10:24 |
|
Dr. Puky Endre m. kir. titkos tanácsosnak, a m. kir. Közigazgatási Bíróság elnökének az 1941. évi január hó 13. napján a m. kir. közigazgatási bíróság évnyitó teljes ülésén tartott beszéde.
|
|
Abay (Neubauer) Gyula: A világgazdaság újjáépítése a háború után (1943) |
|
2023.07.14. 12:02 |
|
A Magyar Közgazdasági Társaság 1943. március hó 18-iki közgyűlésén tartott előadás.
I. A „második harmincéves háború”
A második világháború negyvenharmadik hónapjában még semmi jele sem mutatkozik annak, hogy a két szembenálló tábor ellentéte enyhült volna, vagy pedig hogy akár az egyik, akár a másik döntő fölénybe tudott volna jutni. Időszerű-e ilyen körülmények között a háború utáni feladatokról beszélni, lehet-e már a háború után felvetődő megoldások esélyeit latolgatni, ez az első kérdés, amelyre feleletet kell adnunk egy olyan okfejtés keretében, amely a világgazdaság újjáépítésének problémáját viseli a homlokán. Lehetne talán arra is hivatkozni, hogy nekünk, magyaroknak, nem is illik beleszólnunk a nagyok dolgába, mert az ilyen nagy kérdések, mint a világgazdaság gondja, nem tartozik a mienkéhez hasonló kis népekre. Ha pedig már egyáltalán olyan bátorságot veszünk magunknak, hogy beszélünk a nagyokra tartozó dolgokról, úgysem hallgat meg minket senki, mert hiszen amint nem kérdeznek, úgy nem is kíváncsiak a véleményünkre.
|
|
Nikolaj A. Berdjajev: A renaissance vége - I. rész (1926) |
|
2023.06.27. 18:43 |
|
A történelem régi feloszlása Ókorra, Középkorra és Újkorra nemsokára ki fog veszni a történetkönyvekből. Az Újkor végéi járjuk, s egy ismeretlen, még el nem nevezett korszak kezdődik. Elhagytuk a megszokott történelmi ösvényeket. Különösen érezhettük ezt, amikor a világháború kitört, és utána, amikor nem tudtunk visszatérni a békés „polgári” élethez, amelyet azelőtt élveztünk. A történelem ritmusa megváltozott: katasztrofális jelleget öltött. Ez mindig új történelmi korszak kezdetét jelenti. Azok, akiknek éleslátásuk van, már régen érezték az eljövendő szerencsétlenség árnyékát, s meglátták lelki jeleit a békés és jól rendezett élet külső formái alatt. Lelki téren már előre megmutatkoznak események, amelyek csak jóval később jelentkeznek a történelem színpadán.
|
|
Kósa János: A politikai dal (1941) |
|
2023.03.19. 09:30 |
|
A Marseillaise története jól ismert, talán jobban is, mint ahogy a - pusztai széptani ítélkezés alapján - zenetörténetünk egy ilyen parányi részét megilletné. A mese maga nem érdektelen, mert összeelegyedik benne szerelem, szabadság, lángoló érzelem, emberi hálátlanság és mintegy véletlenül hozzátapadva, a lényeget mellékesen kísérve: politika, rengeteg politika. Egy fiatal királypárti kapitány romantikus szerelem és borongós forradalom gondjaitól nyugtalanítva, egy áprilisi éjszakán papírra vetette tüzes dallamát és bátor szövegét: Chant de Guerre pour L’armée du Rhin. A dal heteken belül végigszáguld az egész országon, a Párizsba vonuló marseillei szabadcsapatoktól nyeri végleges nevét, és a Tuilerák ostromakor a szívek, lelkek magával a forradalommal azonosítják. A konvent hivatalosan is nemzeti himnusszá emeli, a szerzőjét pedig elbocsátották állásából.
|
|
Kósa János: A hatalom (1939) |
|
2023.03.19. 08:39 |
|
Részlet egy hosszabb tanulmányból, amely a jelen körülmények között aligha tarthat számot a megjelenésre. Az egészből való kiszakítottsága bizonyára magyarázni és menteni fogja sok gyengéjét...
*
A kérdés vonzotta az emberi elmét. A bölcsek és a költők hosszú sorához fordulhatunk, akik mind a hatalom mibenlétét magyarázták.
|
|
Bud János: Nemzeti gondolat és közigazgatás (1936) |
|
2023.03.11. 12:29 |
|
Olaszországot járom. Figyelem az életet, és elgondolkodom az idők alakulásán. Sok érdekes emlék újul fel bennem, hisz kilenc évi felelős állásban bőven volt részem olasz tárgyalásokban. Az idők hangulatának megfelelően, valamennyi csendben játszódott le. Nemzetközi tárgyalásokban legtöbbször ebben van a siker titka. Európa túlfeszített idegeire vall, hogy most minden robajjal történik. A gazdasági kérdések, különösen azok, amelyeknél elengedhetetlen belefér a kritika, hogy kifelé alátámassza az eredményt. Nincs Európában állam, amely egyebet sem tenne, minthogy elolvad az elért sikerekben. Ezért oly lehangolóan szomorúak a mérlegek, amelyek végül is fellebbentik a fátyolt az oly sok áldozattal telített eredménytelenségről.
|
|
David Herbert Lawrence: Apokalipszis (1931) - Részlet |
|
2023.03.03. 19:55 |
|
Amikor egyéni önmegvalósítást hirdetsz, azt az embert, aki végül is csak fragmentum és a valódi individualitásra képtelen, irigy, rosszindulatú, gyűlölködő teremtéssé teszed. Ha valaki segítő szándékkal fordul az emberek felé, felismerve, hogy legtöbbjük fragmentum, egy hatalomelvű társadalomért kell küzdenie, melyben természetes módon hullhat a kollektív teljességbe mindegyikük, mivel az individuális teljességre nem képesek. A kollektív teljességgel elégedettek lesznek. De egyéni megvalósulással próbálkozva fragmentumszerű természetük miatt kudarcot kell vallaniuk. Ezek a lehetetlenek ekkor, teljességükre nem találva sehol, irigységbe és gyűlölködésbe menekülnek. Jézus mindent tudott erről, mondván: akinek van, annak adatik, stb. De elfelejtette számításba venni a hitványak tömegét, akiknek ez a jelmondatuk: Semmink sincs, és ezért senkinek nem lesz semmije.
|
|
VI. Celesztin pápa (Giovanni Papini): A népek vezetőihez (1946) |
|
2023.01.29. 10:39 |
|
Testvéreim!
Fiacskáim!
Nem azért írok nektek, hogy valamit kolduljak tőletek, vagy hogy jogaimat hánytorgassam föl előttetek. A ti segítségetekre nincs szükségem, hiszen az csak az anyag világában lenne lehetséges, ez pedig nem az én birodalmam. Az én jogaim. amelyek fölötte állnak a ti jogaitoknak, Krisztus erejében gyökereznek, és egyszer s mindenkorra megírattak az Újszövetségben.
|
|
Weck István - Schmidt Ferenc: A nyílt misztikus ábra: A kereszt (1941) |
|
2023.01.24. 08:28 |
|
A) A kereszt születése
A történelem előtti idők betetőzése a betű felfedezése volt. Az addig szájhagyományok útján tovább élő ősrégi emlékek és tapasztalatok minden tanító, oktató és felvilágosító értékét most már rögzíteni tudták. Ekkor szűnt meg annak a lehetősége, hogy a történések bővítve vagy csonkítva jussanak tovább a kései korokba, viszont az, ami a betű feltalálása előtt történt, az ellenőrizhetetlen formában, de megrögzítődött. Korántsem volna helyes azt képzelni, hogy a történelmi folyamat a maga valóságában a betű megszületésénél, vagy továbbmenve, az első ember megjelenésével kezdődött volna el, hanem tudomásul kell vennünk azt, hogy a történelmi folyamat azzal vette kezdetét, hogy nem volt semmi. Ebben a semmiben már benne volt minden, de legalábbis mindennek az ígérete. Ennek az ígéretnek az első komoly eredménye az ember volt. Az első ember csupasz volt és védtelen, viszont a környezet, amelybe beleteremtődött nem kívánta meg, hogy öltözködjék, minthogy védekeznie sem kellett. Minden valószínűség szerint így volt ez, már azért is, mert ha fegyverre és ruhára szüksége lett volna, soha meg nem jelenik a földön.
|
|
Baktay Ervin: Asztrológiai világszemlélet (1942) |
|
2023.01.22. 07:59 |
|
1. A Nagy Napciklus
A csillagászati részben már említés történt a precesszióról, a Tavaszpont tovahaladásának jelenségéről. A Nap évről évre a tavaszi napéjegyenlőség idején nem ugyanazon a ponton áll, hanem évente. kb. 50"-cel hátrébb, mint az az előző évben. Ennek oka a földtengely elmozdulásában áll. A tavaszpont tehát lassan végigvándorol az ekliptika körén, mégpedig a jegyek sorrendjével ellentétes irányban, hátrafelé.
|
|
Hamvas Béla: 1925 a démonok esztendeje (1925) |
|
2023.01.21. 18:21 |
|
A japáni és amerikai katasztrófák asztrológiai megvilágításban
Budapest veszélyben - Vigaszt hozó május
(A Szózat tudósítójától) Az ezerkilencszázhuszonnégyes esztendő, bár mindenütt fel volt ruházva a háború után bekövetkező konszolidáció külső jellegével, mégis rosszul ütött ki. Olyan és annyi baj volt, hogy a legtöbben örültek, amikor december utóján azt mondhatták - vége! Az 1925-ös más lesz. Új év, jobb év. A katolikusok abban reménykedtek, hogy az év szent, és így több jóra számíthatnak. Mások más reményeket tápláltak - csak az asztrológusok nem. Azt mondották, hogy: 1925 a démonok éve lesz. Nem várnak tőle semmi jót, és örülnének, ha már túl volnának rajta.
|
|
|
Tovább…
