Teleki Pál: Nacionalizmus és internacionalizmus (1937) |
|
2020.12.10. 06:28 |
A nacionalizmus és internacionalizmus fogalmai ellentétekként szerepelnek. Nacionalizmus és internacionalizmus jeligéi, zászlói alatt működő mozgalmak között harc folyik. Európában, és mondhatjuk, hogy általában Európa miatt látja a világ ezeket a nagy ellentéteket. Európát bírálja, korholja nacionalizmusa miatt Amerika, az Egyesült Államok társadalma. Európa szerintük túlhajtott nacionalizmusában látják Európa nyugtalanságának, háborúinak és bajainak fő okát, és keresik a megoldást, az orvosszert az Európai Egyesült Államok gondolatában.
|
Johan Huizinga: A holnap árnyékában (1935) - Részlet |
|
2020.12.10. 06:14 |
Ez a könyv [az] 1935. március nyolcadikán, Brüsszelben tartott előadásom kidolgozása.
Lehetséges, hogy a következő lapok miatt sokan majd pesszimistának neveznek. Erre csak ennyit felelek: én optimista vagyok.
Leiden, 1935. július 30.
|
Teleki Pál: Időszerű nemzetközi politikai kérdések a politikai földrajz megvilágításában (1931) |
|
2020.12.10. 05:59 |
A politikai földrajznak újabban – de eleinte csak a politikai, és csak azután a földrajzi irodalom terén – „geopolitika” néven új ága sarjadzott. Különbségét már az is jelöli, hogy a főnév itt a politika, a „geo” jelző, szemben a politikai földrajzzal, ahol a helyzet fordított.
|
Horváth Barna: Az utópia értelme (1939) |
|
2020.12.09. 09:03 |
Mi az utópia? Az az állapot-e, amely sohasem lehet, pedig mindig lennie kellene, az-e, amit Morus szavai szerint inkább kívánunk, mint remélünk? Vajon az-e a megkülönböztető vonása, hogy, mint Stammler [1] mondja, bizonyos költött emberi tulajdonságokkal és technológiai lehetőségekkel operál? Vagy ellenkezőleg, mint Voigt [2] hiszi, hogy csakis a külső társadalmi rend megváltozásától reméli, változatlan emberi természet és technika mellett is, az eszményi állapot bekövetkezését? Megvalósíthatatlanság, képzeletbeliség, ellenállhatatlan vonzóerő, a társadalmi intézményekbe és a mesterséges beavatkozásba vetett túlságosan bizakodó hit-e az utópia lényege?
|
Concha Győző: A kötelesség állama felé (1927) |
|
2020.12.09. 08:35 |
Mi ez? Kérdi alkalmasint sok olvasó. Van-e ma már másféle állam is, mint amely a legfőbb kötelességek teljesítésére alapítja uralmát?
Mikszáth könyve védő és támadó irat egyben. Védi az igazi parlamenti kormányzatú államot az álparlamenti kormányzattal szemben, melyben a kötelesség helyett a nyers többségi erőszak tombol, és amelyet logikai képtelensége, erkölcsi hitványsága miatt ostrom alá vesz.
|
Aradi Zsolt: Nemzetközi igazságosság? (1934) |
|
2020.12.08. 23:06 |
Halált hozó szuverenitás
A Nemzetek Szövetsége bukásáról beszélni már annyira divatos, hogy a tévhiteknek, hiedelmeknek, az imperialista propagandának s a defaitista erőlködéseknek olyan szövevénye veszi körül, hogy könnyen megállapíthatjuk: ez a nagy és keresztény eszme, hacsak csodával határos, előre nem látható események meg nem mentik: el is bukott. Ha a Népszövetség elért politikai eredményeit tekintjük, a kép valóban siralmas. De csak az egyik oldalon. A genfi testületnek csak politikai működését szokták meglátni, s miután e téren a helyzet valóban csak rosszabbodott, a világ úgy gondolkozik, hogy az intézményeket eredményeik után kell megítélni, s a Népszövetséget elmarasztalja.
|
Anonymus: A ceglédi példa (1923) |
|
2020.12.08. 22:56 |
Carl Schmitt, a kiváló bonni szociológus, egy érdekes essay-jében, amely a szuverenitás fogalmát igyekszik tisztázni, a következő meghatározást adja: szuverén az, aki a kivételes állapotról határoz. Normális időkben az élet úgyszólván szabályozza önmagát. Az emberek egymásközti vonatkozásairól dönt a magánjog, a társadalmat és az államot minden túlkapás ellen megvédi a büntetőjog, az együttélés zavartalanságán őrködik a törvény és az erkölcs. Hogy ilyen viszonyok közt ki a szuverén, egészen közömbös. Nevezzék akár császárnak, akár királynak, akár köztársasági elnöknek: hatalma semmi esetre sem lesz több, mint az írott törvényé és az érvényben lévő szokásjogé. A szuverenitás kérdése akkor válik aktuálissá, mikor az állapotok megszűnték normálisak lenni. Aki kimondhatja és ki is mondja, hogy kivételes állapotok vannak, aki magához ragadja a hatalmat, aki felfüggeszt minden törvényt, és valamennyit helyettesíti önnön akaratával, aki érvényen kívül helyezi az alkotmányt: az a szuverén.
|
Magyary Zoltán: Miért van szükség a közigazgatás reformjára? (1941) |
|
2020.12.08. 22:38 |
Könnyű megadni a választ a fenti kérdésre: azért, mert a közigazgatás a mostaninál sokkal különb, jobb, eredményesebb és aránylag olcsóbb lehet!
|
Somló Bódog: A parlamentarizmus a magyar jogban (1896) |
|
2020.12.08. 18:40 |
A modern alkotmányok legjellemzőbb része a parlamentarizmus. Ez az angol földön fejlődött intézmény átment az angol praxisból a politikai elméletbe, és onnan átszármazott az európaias alkotmányok csaknem mindegyikébe. Az angol nemzet időnkénti szükségleteinek kielégítésére hozott reformok mintegy Isten csudájára egy senkitől előre nem látott, felette praktikus kormányszervezetté illeszkedtek egybe, amely ma már az alkotmányos élet sablonjává lett, és amelyet most utólag, ebben a nagy általánosságban szemlélve a nagy koncepció nimbusza vesz körül. Jellemző az egészséges történelmi fejlődés üdvös voltára, hogy a parlamentarizmus a mesterséges eredetnek ezt a látszatát olyan fokról-fokra a mindennapi élet szükségleteiből fakadt jogrendszerekkel osztja, mint aminők a római magánjog vagy a váltójog, míg éppen az elméletileg konstruált jogrendszerek gyarlóságuknál fogva sokkal kevésbé idézik elő az öntudatos alkotás benyomását.
|
Tomcsányi Móric: Reflexiók időszerű közigazgatási kérdésekről (1932) |
|
2020.12.08. 16:34 |
A közigazgatás a cselekvő államhatalom: az állam a közcélok konkrét megvalósításának munkájában.
Közelebbről nézve, a közigazgatás az államhatalom végrehajtó-hatalmi részének szférájába tartozik. A közigazgatás főhivatása az előzetesen, jogszabályilag kitűzött céloknak, ugyancsak jogszabályilag megállapított módon és eszközökkel való elérése, realizálása; röviden s a dolog lényegét tekintve: a jogszabályok végrehajtása.
|
|