(M)ilyen nagy dolog a Szabadság? |
|
2012.09.16. 12:23 |
|
Az Amerikai Egyesült Államokra rengetegen tekintettek/tekintenek akként, mint a korlátlan lehetőségek, a szabadság, a demokrácia és az emberi jogok uralta erőtér hazájára. (Gondoljunk csak József Attila emigrációs tendenciákról írt soraira, miszerint másfél millió emberünk tántorgott ki az Újvilágba, vagy hogy mennyien lógtak a SZER-en, azaz hallgatták reményteli izgalommal a Szabad Európa Rádió adásait, miközben az egyáltalában nem Dvořák szimfóniáját vagy Beethoven örömódáját harsogta.) Emellett azonban sokan hívták fel a figyelmet az amerikai demokratikus konstrukció elfajzásának lehetőségeire, elsőként mindjárt Alexis de Tocqueville munkája (1835-1840). Ebben kerül megfogalmazásra az a később híressé vált tézis, amely szerint "Amerikában a többség rémisztő akadályokat emel a véleményszabadság elé" és a domináns többségi vélemény előbb vagy utóbb abszolút és elnyomó zsarnoksághoz vezet, immáron nem fizikai, hanem a lélekre mért despotizmus formájában, ahol az "alien" címkét aggatják minden másként gondolkodóra (a. k. a. Ortega: A tömegek lázadása).
|
Replikátor - a gépek lázadása |
|
2012.09.13. 09:22 |
|
Majdnem kétszáz év telt már el azóta, hogy Mary Shelley írónő papírra vetette a Frankenstein-történetet, igazi kultuszt teremtve a gép és az ember viszonyának ábrázolásában. A Prométheusz-mítosz modern kori adaptációjának örök érvényű tanulsága, hogy a technikai haladás, a gép-centrikus gondolkodás térnyerése, az ember alkotta mechnikai produktumok széles körű alkalmazása nem csak az alkotó virtuozitásának dicsőségére szolgálhatnak, de átkot is jelenthetnek: "ami elromolhat, az el is romlik" - summázta lakonikus törvényét Murphy. Az organikus természeti fejlődés versus mechanikus fundamentumokon nyugvó, mesterségesen kreált világ vitáját számos szerző elemezte már pro vagy contra, úgyis mint Thomas Carlyle, Lewis Mumford, Oswald Spengler vagy Herbert Marcuse.
|
Az önző genetika |
|
2012.09.10. 11:08 |
|
A filozófiai narratívában közhelynek számító "szlogen" az a fordulat, miszerint már "Platón vagy Arisztotelész is megmondta". Az eugenika hosszas történetét szemlélve is helytálló ez a megállapítás, Platón szerint ugyanis az emberek természettől fogva egyenlőtlenek, Arisztotelész szerint pedig a "nem egyenlőekkel egyenlően elbánni a legnagyobb igazságtalanság". Az államberendezkedés, illetve társadalmi tagozódás két ókori bölcselő által történő felfogása tehát egy statikus, konzervatív és hierarchikus felépítést mutat. Ugyanilyen végletekben gondolkodott pl. Aldous Huxley, akinek "szép új világában" (Brave New World) biológiai kondíciók által determinált, alfa-, béta-, gamma, illetve epszilon emberekből tevődik össze az egyetlen társadalmi hierarchia - és elméletileg mindenki nagyon boldog ettől. Platón azonban a fentieknél merészebb következtetésekre is jutott, midőn kifejtette, hogy az uralkodói rétegnek rigorózus szabályok szerint kell befolyásolnia a nemek viszonyát, illetve őket illeti meg az a privilégium is, hogy megszabja, ki kivel léphet nemi kapcsolatra, mikor és mely feltételek mellett közösülhet. Az eugenika (a népesség szelekciós elvek szerinti "megjavítása") legnagyobb "dicsőségére" pedig a véletlenül világra jött gyermekekről le kell mondani (quasi le kell vetni őket a Taigetoszról, vagy a római világképben a tarpei szikláról).
|
LuciFair Trial |
|
2012.08.30. 11:15 |
|
A középkori világ ún. népszínműveinek repertoárján illusztris előadásként szerepelt az "ördög pere", amelynek során a Sátán Krisztus ítélőszékén keresetet nyújtott be az emberiség ellen, annak megállapítását kérve, hogy az emberiség jogtalanul fosztotta meg őt birtokaitól. A keresetet a fabula szerint a "saját felróható magatartására (ez esetben az emberiség tagjainak megkísértésére) előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat" elvére alapozva, illetve Krisztus önként vállalt kereszthalála folytán utasították el. Tim Chey rendező ennek inverzére azt gondolta el, hogy miként alakulna annak a pernek a sorsa, amit egy földi halandó joghallgató indítana egy civil bíróság előtt Lucifer ellen.
|
FarmVillage |
|
2012.08.27. 23:32 |
|
A XVIII. század derekán a dijoni akadémia pályázata azt a kérdést feszegette, hogy a tudományok és a művészetek mennyire lendítették elő az erkölcsök fejlődését. Jean-Jacques Rousseau, aki a széles publikum előtt ekkor debütált, azt állította, hogy a természettől való szeparálódás miatt az erkölcs valójában holtágra evickélt, az emberek elvesztették a kezdet kezdetén még meglévő ártatlanságukat és természetes kaliberüket. Oswald Spengler, a Nyugat elégikusa úgy gondolta, hogy a gigantikus metropoliszok "újnomád parazitáinak" térnyerésével marginálissá vált a fölművesnép és a klasszikus vidéki nemesség jelentősége, ez pedig hozzájárult a fausti lélek romlásához. Ezen gondolatokat minden bizonnyal akceptálta M. Night Shyamalan, a Falu című film rendezője is.
|
Szürreális justizmord |
|
2012.08.21. 13:29 |
|
"Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták. Háziasszonyának, Grubachnénak a szakácsnője, aki nyolc óra tájt naponta behozta a reggelijét, ezúttal nem jött." Ezekkel a sorokkal kezdődik a híres író, Franz Kafka monumentális alkotása, "A per". Az individuum kazuisztikus világgal szembeni kiszolgáltatottságát ábrázoló novella filmváltozata először Orson Wellesnek (1962), majd 1993-ban David Hugh Jones rendezőnek köszönhetően született meg. Elemzésünk tárgya ezúttal az utóbbi alkotás.
|
Össze-vissza foly az időnek árja |
|
2012.08.17. 08:55 |
|
Az emberiség (kultúr)történetében számos kimondatlan alapigazságot lajstromozhatnánk: amíg a filozófusok szinte minden probléma archetípusát az ókori görög gondolkodók világról adott magyarázataiban vélik felfedezni, addig a science fiction aspektusából számtalan elgondolást vezethetünk vissza (Jules Verne mellett természetesen) H. G. Wells-re. Nincs ez másként az időutazással sem. A híres író 1895-ben megjelent műve számos sci-fi film alkotóját inspirálta, valószínűleg Robert Zemeckist is. Az 1985-ben készült “Vissza a jövőbe” öt éven belül trilógiává terebélyesedett – nem hiába. Ha van filmalkotás, amely Párizzsal ellentétben több misét is megér, akkor az minden bizonnyal a Back to the Future. Annak ellenére, hogy csak bajosan diagnosztizálhatnánk a filmmel kapcsolatban mélyebb jelentéstartalmat, Zemeckis alkotása méltán vált egy egész nemzedék delikateszévé és évtizedek múltán is emlékezetes, valódi ikonná. A magyar közönség szempontjából ebben a remek szinkronszínészek (Rudolf Péter és Rajhona Ádám) is oroszlánrészt vállaltak.
|
Gotham City Occupy |
|
2012.08.17. 08:47 |
|
“Crisis” – olvashatjuk felgyorsult világunk mágikussá vált szlogenjét nap mint nap a világhálón, a nyomtatott sajtóorgánumok szalagcímeiben és szemlélhetjük a híradók vezető híreinek illusztrációjaként. Persze ez nem meglepő Gotham City-ben, a New York analógiájára teremtett hatalmas metropoliszban, ahol a fenyegetettség-pszichózis az étkezés és a lélegzés mellett nagyjából a polgárok bronzérmes napi szükségletei közé tartozik – nem is alaptalanul, hiszen ebben a grandiózusra terebélyesedett városban az antihősök száma egyáltalán nem negligálható mértékű, ráadásul megjelenésük a jövedelemfluktuációnál is gyakoribb.
|
Woodstock Bear |
|
2012.08.17. 08:46 |
|
Alighanem a fiktív Róbert Gidán kívül nem él még egy olyan ember a Földön, aki nem Edvard Munch norvég festő híres festményének figurájával analóg módon reagálná le, ha a szeretett plüssállata varázsütésre egészen virulens lenne, sőt, az interperszonális kapcsolatokat erősítendő intenzív interakcióba kezdene tulajdonosával. A mesékben és a romantikus ábrándokkal tarkított alkotásokban azonban minden megtörténhet, akár még az is, hogy a fentebb vázolt történés realitássá válik és egyszer csak a hippimozgalom aktusain szocializálódott játékszer kezdi boldogítani gazdája életét. A Family Guy alkotója próbált ezzel egy nagyot dobbantani, ami - néhány jól sikerült humoros jelenetet leszámítva - alapvetően nem jött össze.
|
Truman-doktrína, avagy milyen is a showbusiness? |
|
2012.07.26. 23:11 |
|
George Orwell negatív utópiája, az "1984" a totalitárius rezsimek hatalomgyakorlására reflektálva fogalmazta meg a "Big Brother is watching you" híressé vált sorait: "A liftaknával szemközt mindegyik emeleten ott meregette szemét az óriási arc a falra szegezett plakátról. Olyan arckép volt, amelyet úgy rajzolnak meg, hogy a tekintete mindenhová követi az embert, akárhonnan nézi. NAGY TESTVÉR SZEMMEL TART - hirdette az arc alatt a felírás."
|
|
Tovább…
