FarmVillage

2012.08.27. 23:32

A XVIII. század derekán a dijoni akadémia pályázata azt a kérdést feszegette, hogy a tudományok és a művészetek mennyire lendítették elő az erkölcsök fejlődését. Jean-Jacques Rousseau, aki a széles publikum előtt ekkor debütált, azt állította, hogy a természettől való szeparálódás miatt az erkölcs valójában holtágra evickélt, az emberek elvesztették a kezdet kezdetén még meglévő ártatlanságukat és természetes kaliberüket. Oswald Spengler, a Nyugat elégikusa úgy gondolta, hogy a gigantikus metropoliszok "újnomád parazitáinak" térnyerésével marginálissá vált a fölművesnép és a klasszikus vidéki nemesség jelentősége, ez pedig hozzájárult a fausti lélek romlásához. Ezen gondolatokat minden bizonnyal akceptálta M. Night Shyamalan, a Falu című film rendezője is.

A spoilerfóbiások ezen a ponton vélelmezhetően abba is hagyják a cikk olvasását, de az ördög ezúttal nem a részletekben, hanem a végkifejletben rejlik: a film az utolsó tíz perc nélkül olyan lenne, mint Kossuth nemzet-metaforája az ipar nélküli félkarú óriásról: a vontatott, már-már bicskanyitogatóan aprólékos történetet a Mariana-árokhoz konvergáló pontszámmal honorálhatnánk, ha nem lenne az a bizonyos csavar.

Első blikkre a XIX. századi telepesek világát idéző környezetben járunk: a külvilág elől hermetikusan elzárt település lakóinak fogalma sincs arról, hogy melyik út megyen "Budára", ti. egy sötét erdő választja el őket a sokat emlegetett várostól. A mendemonda szerint ráadásul gonosz lények vették birtokukba a falu határától a városig ívelő fás területet, akiknek epitheton ornansává az "akikről nem beszélünk" fordulat vált. Jó néhány perc telik el ezen állapot részletekbe menő analízisével, míg a falu bolondjának szerelemféltésből elkövetett emberölése felforgatja az öregek tanácsának kivételével mit sem sejtő közösség életét.

Az agilis kommunavezető világtalan lánya útnak indul, hogy a mesterségesen kreált démonképzetekkel megküzdve eljusson az urbanizáció "vívmányát" jelentő városba, ahonnan elhozhatja agonizáló kedvese számára a megváltást jelentő elixírt. Úticélját el is éri, de döbbenten konstatálhatjuk, hogy a "Falu" nem más, mint a pénzcentrikus modern világ anomáliái elől menekülő és azzal szemben alternatívát kínáló utópikus társadalom(át)alakítási kísérlet, Jókai "Senki szigetét" realitássá avanzsálni kívánó kezdeményezés, ahol az addig elidegenedett individuumok a maguk parányi szférájában egyfajta Robinson Crusoeként tengethetik életüket, a természetesség, erkölcsösség és romlatlanság triászát írva zászlajukra. Komoly dilemma, hogy az általunk csak "primitívnek" titulált természeti népek ősi motívumokat és szokásokat féltve őrző tradicionális szemlélete vajon nem fejlettebb-e, mint a nyugati világ hightech mentalitása... Gondolkodjunk el rajta!

Értékelés: 10/5