A XX. század filmkockáinak egyre előrébb és előrébb történő pergése során mind többen kezdték állítani, hogy a média tulajdonképpen a negyedik hatalmi ág (ezzel egészítve ki Locke kettő, majd Montesquieu hárompólusú klasszikus felosztását). A tömegmédiumok terjedésében lévő hatalmas erőpotenciált többek mellett Lenin, Goebbels és Mussolini is megfigyelték. A század végére pedig a Big Brother valósága már szinte direkten telepedett rá az emberiség kollektív tudatalattijára.

Hősünk, Truman Burbank (Jim Carrey) akár Orwell "fantáziaregényének" centrumába is kerülhetett volna. Tudtán és beleegyezésén kívül vált "celebbé", életének krónikáját születésének pillanatától kezdve ("A Star is born", azaz Csillag születik) árgus szemek követik figyelemmel. Egy népszerű, 24 órán keresztül sugárzott műsorszám névadója ugyanis: az idilli kertváros, ahol él, egy szenzációhajhász producer (Ed Harris) által kreált óriási stúdió, felesége, szomszédai, barátai, ügyfelei és harmonikusnak tűnő mindennapjainak egyéb szereplői pedig középszerű színészek. Gondtalannak tűnő léte tökéletességébe azonban zavart csempész egy korábbi epizódszereplő, aki arról tájékoztatja a szerencsélten flótást, hogy mindenről tudnak, amit csinál, az amerikai álmot megtestesítő városka pedig csak egy esztétikai remekmű: nem több, mint díszlet, a porond mögött feszülő vászondarab, a világot jelentő "deszkákon" pedig színész minden férfi és nő.

Hamar szembesülhetünk hát azzal a ténnyel, miszerint a rejtett kamerák "siserehada" által totális kontroll alatt tartott Truman a kereskedelmi showbusiness által rabszolgaláncon tartott préda, a profitot pedig a beépített reklámok szponzorai realizálják a műsor készítői számára. "A műsorban semmi sem hamis, csupán irányított", illetve az ember csak "elfogadja az elé tárt világ valóságát", manifesztálódnak az ismerősen csengő szavak. Truman hamar rájön,  hogy élete illúzió, nem más ő, mint a nézőket nap mint nap traktáló szemfényvesztés cellájának foglya. A "buddhai megvilágosodást" követően Houdinit is meghazudtoló módon próbál kiszabadulni a köré telepített kelepcéből. 

Peter Weir alkotása ékes bizonyítéka annak (miként az "Ember a Holdon" is), hogy Jim Carrey sikeresen szabadult ki a "gumiarcú" nevettető skatulyájából. Az életüket a kereskedelmi televíziózás oltárán feláldozókat viszont hosszú időkre köti az általuk a rivaldafény pillanatnyi előnyeiért aláírt szerződés, a "tizenöt percre mindenki lehet híres" mantrája. Autonómiájukat feladó "perc-emberkék" dáridójában vállalnak szerepet,  hogy -sokszor a boldog tudatlanság homályába burkolózva - kielégítsék a szemüket kocsányon lógató  médiafogyasztók igényeit. Érdemes-e a hát modern Cipollák által felépített halálsoron vegetálni és behajtani a milliárdok mágusai által uralt zsákutcába? -Ez a kérdés a képernyő mindkét oldalán felmerül(hetne).

Értékelés: 10/6

színes, amerikai vígjáték, 103 perc, 1998

rendező: Peter Weir
forgatókönyvíró: Andrew Niccol
zeneszerző: Burkhart von Dallwitz
operatőr: Peter Biziou
producer: Scott Rudin, Adam Schroeder, Edward S. Feldman
látványtervező: Dennis Gassner
vágó: William M. Anderson, Lee Smith

szereplő(k): 
Jim Carrey (Truman Burbank)
Laura Linney (Meryl)
Holland Taylor (Angela Burbank, Truman anyja)
Noah Emmerich (Marlon)
Ed Harris (Christof)
Natascha McElhone (Lauren Garland)
Brian Delate (Kirk Burbank, Truman apja)