Családi kör |
|
2013.11.08. 21:50 |
|
A keresztapa című film kapcsán óhatatlanul is eszembe jutott a neves gondolkodó, Max Weber gondolata, miszerint a maffia típusú közösségek, illetve klánok is rendelkeznek egyfajta szervezeti erőszak-érvényesítő képességgel és potenciállal, a fizikai, illetve a pszichikai kényszer alkalmazásának kilátásba helyezésével, sőt, tényleges alkalmazásával - csak ezen jelenségeket az állam és a jogrend szempontjából éppen illegálisnak kell tekintenünk (Weber, Max: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. I. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992, pp. 16-27.) Francis Ford Coppola monumentális és méltán nagy hírnévre szert tevő alkotása, a Keresztapa-trilógia ezt a közeget mutatja be, az Amerikában egymással hosszan háborúzó maffia-dinasztiák harcainak mikrovilágát állítva vizsgálódásának centrumába.
|
 |
A Sólyom végveszélyben |
|
2013.11.06. 18:16 |
|
Bár a német expresszionizmus technikai megoldásai jelentős hatással voltak a film noir műfajára (le merném fogadni, hogy a "dark" szériára jellemző misztikus homály először a Nosferatuban jelent meg, míg eme filmek világítása sokat merített Lang örök becsű alkotásából, az M - Egy város keresi a gyilkost című filmből), a feszült atmoszférát árasztó és a fény-árnyék hatással kitűnően operáló bűnügyi történetek legelső, tehát műfajteremtő opusa mégis a Máltai sólyom (1941) volt.
|
|
Szerelem háború idején |
|
2013.11.04. 21:50 |
|
Talán egyáltalán nem túlzás, ha azt állítom, hogy Marokkó legnagyobb városát Kertész Mihály rendező örök érvényű műremeke, a Casablanca tette híressé. A romantikus melodrámák primus inter pares filmalkotása ugyanis politikai rezsimeken, gazdasági mutatókon és kulturális trendeken túlmutató, örök aktualitással rendelkező témát boncolgat: a Nő és a Férfi univerzális harcát és nászát, azt a kimondhatatlan ellentétet, soha fel nem oldható vágyakozást, ami két ellentétes nemű egyed között létezhet. Ahogy Juhász Gyula fogalmazott ezen érzésről: "Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,/ Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen,/Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"
|
|
Igazából gyötrelem |
|
2013.11.03. 19:01 |
|
"Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk."
(Ady Endre: Félig csókolt csók)
|
|
Frász az Operában |
|
2013.11.02. 10:03 |
|
"Az élet maszkabál, mondod. És eljátszod szereped az álarcosbálban, a vég nélküli tréfálkozásban, oly mesterien, hogy eddig még senkinek sem sikerült leleplezni téged. Ha fölfeded magad magadat, az is csak csalás. Természetesen számodra nem csupán tréfa mindez. Álarc nélkül már lélegezni sem tudsz. Ha igazi ember egészen közel kerülne hozzád, elvenné lélegzeted. Kényszerűségből kell tehát álarcodhoz ragaszkodnod… És ez kitűnően sikerül. – Mert álarcod mindenkinél titokzatosabb. Nem gondolsz rá, hogy egyszer eljön az éjfél, amikor valaki leleplez majd? Azt hiszed, hogy éjfél előtt még meg tudsz lépni, nehogy leleplezzenek?" (Søren Kierkegaard)
|
|
Wax-hatás |
|
2013.10.31. 22:19 |
|
Amikor első ízben tekintettem meg a Viasztestek legújabb remakejét (2005-ből), igazi mentális elégtételt éreztem, hiszen nem sok alkotó büszkélkedhet azzal, hogy premier plánban likvidálja minden idők egyik legnyafkább celebjét, a szellemi Szahara egyik legidegesítőbb naiváját, Paris Hiltont. Aztán gondoltam egy merészet és halloween alkalmából abszolváltam André de Toth horrorklasszikusát, A viaszbabák házát, amely kevésbé feszes tempóban, mégis abszolúte élvezhető módon dolgozta fel a genezisét tekintve egyébként 1933-tól datálódó filmtörténeti opust. Vincent Price alakításában ugyanis sikerült valami olyannal gyarapítani a horrortörténet lajstromát, ami hat évtized múltán is méltán rúghat labdába a digitális korszak négy dimenziós szörnyetegei fémjelezte szuperszemeteivel szemben.
|
|
Nihil Valley |
|
2013.10.29. 23:00 |
|
"Az unatkozó fiatalok szubkultúrájáról lesz szó, azokról, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy annyira szabadok és annyira primitívek. Ez a film már akkor megjósolta mindezt, amikor a jelenség még egyáltalán nem is létezett." (Puzsér Róbert a Mechanikus Narancsról, in A hét mesterlövésze. Az 50 legjobb film. Puzsér Róbert rádiós beszélgetései. I. kötet. Scolar Kiadó, Budapest, 2012, 48. p.)
|
|
Wellesi bárdok |
|
2013.09.02. 07:55 |
|
Orson Welles utolsó hollywodi rendezése, A gonosz érintése (Touch of Evil, 1958) egyben a legszebb film noir hagyományokhoz való visszatérést jelentette: A shanghaji asszony című klasszikus után Welles még egy lehetőséget kapott, hogy géniusza révén a "sötét széria" repertoárját gyarapítsa. Köztudott, hogy a noir alkotások mindig a "minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve" életérzést sugalló "idillikus" társadalom kulisszái mögé kalauzolják a közönséget, így rántva le a leplet a rózsaszín ködképekről. A McCarthy szenátor uralta atmoszférában és a Hayes-kódex cenzúrára éhes passzusait érvényesítő logika korában valódi lázadást jelentett, ha valaki a pszeudo-erkölcsiség mögé hatolva mert komoly társadalomkritikát kifejteni. Ahogy Rusznyák Csaba fogalmazott: "valamiféle ellenkulturális csodának tekinthető már az is, hogy egy alvilági alakokkal, sötétséggel, bűnnel, szexuális innuendóval és erőszakkal teli műfaj virágozni tudott akkor, amikor mindezek a jellemzők tiltottak voltak."
|
|
Szíriai metélt, avagy mit főznek ki a White House konyháján? |
|
2013.08.27. 21:05 |
|
Virág Árpád elvtársnak ugyancsak igaza volt, amikor az azóta rongyosra idézett filmben, A Tanúban deklarálta, hogy a nemzetközi helyzet permanens fokozódása miatt nincsen idő az egyéni sérelmeink dédelgetésére. Még fel sem eszméltünk az egyiptomi polgárháborús helyzet okozta sokkból, s máris azon morfondírozhatunk, hogy az ugyancsak mély repedések sújtotta szíriai társadalomban odáig eszkalálódott-e a krízishelyzet, hogy az Aszad-rezsim vegyi fegyvert vessen be saját népével szemben.
|
|
A vitéz szabottlegény |
|
2013.08.26. 16:05 |
|
"Egy ember, aki karácsony napján született, nem lehet olyan rossz, mint amilyennek a vásznon látszik" - summázták a Warner Bros stúdió reklámügynökei a Humphrey Bogartról alkotott véleményüket. Témánk szempontjából persze irreleváns, hogy a filmgyártás egyik fő orientációs pontjának számító cég marketingesei önkényesen módosították a színészóriás születési anyakönyvi kivonatában születési dátumként megjelölt 1899. január 23-át karácsony első napjára, hiszen a film noir egyik értékes darabjaként funkcionáló Sötét átjáró (Dark Passage, 1947) főhősét, a Bogart által megformált Vincent Parryt alapvetően rosszfiúként lajstromozták a hatóságok.
|
|
Gyilkos barter |
|
2013.08.25. 23:33 |
|
Vasparipán utazni a megjelenése óta felülmúlhatatlan élménynek bizonyulhat. Petőfi már 1847-ben, a Pestet Váccal összekötő vasúti vonal felavatását követően dalban mondta el a lokomotívval történő utazás kiváltotta katarzis érzését, majd ez a nóvumnak számító közlekedési eszköz lassan a hétköznapi élet elfogadott részévé vált. A híres rendező, Alfred Hitchcock is egy vonat kupéját választotta 1951-ben rendezett filmje egyik központi motívumául, hogy mintegy keretbe foglalja a Patricia Highsmith regényén alapuló izgalmas thriller cselekményét, amelynek egyik forgatókönyvírója nem más volt, mint a krimirajongók számára közismert Raymond Chandler.
|
|
Mit kínál a magyar nemzet? |
|
2013.08.25. 20:19 |
A világhálón böngészve nagy örömmel konstatáltam, hogy az "információs szupersztrádán" fellelhető egyik legszínvonalasabb blog, az egykori grj.hu mikroblogjaként működtetett grofjardanhazy.tumblr.com olvasói figyelmébe ajánlotta az első magyar sci-fiként elkönyvelt Szíriusz című filmről írt ajánlót. A bloggernek ezért ezen fórumon is köszönetemet fejezem ki, hiszen a filmtörténetben jártas, autentikus véleménnyel rendelkező műkedvelőről van szó, így igazi megtiszteltetés, hogy érdemesnek találta a portálon megjelent kritikát a közvetítésre. :)
|
|
Márki McFly |
|
2013.08.19. 21:48 |
|
Egy esztendővel azt megelőzően, hogy H. G. Wells megjelentette az időutazásról írott regényét (Az időgép, 1909), Herczeg Ferenc már maga mögött tudhatta az idősíkok között a technika révén biztosított barangolásról szóló elbeszélését (1894), amelyet aztán színpadi változat (1908), majd filmes adaptáció (1942) követett. A honi emlékezet szerint ez az első magyar science fiction debütálását jelentette, s bár Fritz Lang műfajteremtő alkotásával nem vehette fel a versenyt, de a Zemeckis-féle Vissza a jövőbe trilógia jóval szofisztikáltabb cselekménysort diktáló előzményfilmjeként mindenképpen elkönyvelhető.
|
|
Manipuly |
|
2013.08.10. 12:26 |
|
A második világháborút követően kialakított jaltai rendszer, a bipoláris (az USA, a Szovjetunió, illetve szatelitállamaik uralta) erőtér egyik jellegzetes, centrális jelentőséggel bíró eseménye a "kölcsönös elrettentés" doktrínája által fémjelzett hidegháború volt. Ebben az atmoszférában nem ritkán csak egy hajszálon múlt, hogy nem a "valaki forrón szereti" logikája jutott érvényre. Ez a sajátos klíma a filmművészetek terrénumában is megjelent, hogy csak a legplasztikuabb példákra utaljak, ezt példázta Stanley Kubrick mesteri szatírája, a Dr. Strangelove (1964), de John Frankenheimer Mandzsúriai jelöltje is e körbe sorolható.
|
|
A hat alom árnyékában |
|
2013.08.09. 10:22 |
|
"Életformánk talpköve az a meggyőződés, hogy ha a hatalom birtokosai rendszeresen elhallgatják az információt, mely valójában megilletné a közvéleményt, a nép hamarosan járatlanná válik saját dolgaiban, megrendül a vezetőibe vetett bizalma, s végeredményben képtelen lesz arra, hogy irányt szabjon sorsának." (Richard M. Nixon, The New York Times, 1972. november 22.)
|
|
A plakát az utca hírmondója |
|
2013.08.02. 22:02 |
|
Márpedig minden formációnak joga van ahhoz, hogy az utca hírmondója segítségével népszerűsítse magát. A Magyarországot elárasztó politikai propaganda újabb gyöngyszeme - egy kicsit másként.
|
|
A "szuperkapitalizmus" kulturális vonatkozásai |
|
2013.07.24. 23:05 |
Robert M. Reich, az első Clinton-kormány munkaügyi minisztere 2007-ben jelentette meg a szuperkapitalizmusról (lényegében: a globalizáció, dezetatizáció és dereguláció hosszú távú következményeiről) szóló munkáját. Tézise, hogy a jóléti állam, a demokratikus kapitalizmus, a "nem egészen aranykor" trónfosztásával a szuperkapitalizmus diadalmaskodott, felerősítve a mindannyiunkban meglévő fogyasztói és befektetői (gondoljunk csak banki megtakarításaink állandó menedzselésére) ént. Ezzel azonban a közösségiséget, a szolidaritást és a közjó előmozdítására tett erőfeszítéseket vágtuk sutba. Akárhogy is, mindannyiunknak létezik egy állampolgári "dimenziója" is, amely a demokratikus értékek száműzését kérné számon az elmúlt évtizedek folyamatainak irányítóitól. Az alábbiakban néhány, a kulturális züllésre vonatkozó megállapítást közlünk Reich tollából.
|
|
A költő visszatér |
|
2013.07.24. 10:52 |
|
Orpheusz mítosza az ókori hellén kultúrához kötődik: bár valószínűleg Thrákiából ered, "a görög félszigethez és az égei-tengeri szigetekhez képest kultúrájában »barbár« területről." (Panini, Giorgio P.: Mitológiai atlasz. Elektra Kiadóház, Budapest, 1998, 50. p.) A legenda szerint Orpheusz egy lantot kapott Apollóntól vagy Hermésztől, amelynek muzsikájával aztán mindenkit elbűvölt: a zene szigorú harmóniájával még a dolgok természetes rendjének befolyásolására is képes volt. Orpheusz még a halált is le akarta győzni: amikor feleségét, Eurüdikét halálra marta egy kígyó, elhatározta, hogy leszáll érte az alvilágba és visszahozza őt. Hadész, az alvilág ura végül beadta a derekát, de azzal a feltétellel, hogy a visszafelé vezető úton nem tekinthet vissza hitvesére. Orpheusz azonban nem tudott ellenállni a kísértésnek: hátrapillantott, így örökre elvesztette feleségét. Mivel a "legendák kiváltsága, hogy időtlenek legyenek", a francia polihisztor, Jean Cocteau a történet cselekményét az 1940-es évek végének Párizsába ültette át.
|
|
Shakespeare & Welles I. - Ámor megtette kötelességét |
|
2013.07.21. 13:45 |
|
Orson Welles Shakespeare iránti rajongása már élete zsenge szakaszában nyilvánvalóvá vált: a Mozarthoz hasonlóan csodagyermekként elkönyvelt későbbi rendező már gyermekkorában kívülről fújta a nagy drámaíró több művének több ezer sorát, tíz évesen a Lear király címszerepét próbálta, számos kamaszként pedig több Shakespeare-darabot is sajtó alá rendezett a diákok horizontjának tágítása végett. 1937-ben, mindössze huszonkét esztendősen aztán saját társulatot alapított, a Mercury Theatre-t, amely a Julius Caesar feldolgozásával debütált, amelyben Welles Brutus szerepét formálta meg. Nagy nóvuma az adaptációnak, hogy az ókori Rómában játszódó cselekményt a fasizálódó Európába helyezte át, így a szereplők többsége fasiszta uniformisokban "feszíthetett".
|
|
A háború kutyái |
|
2013.07.20. 23:53 |
|
"Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valóságos veszélyben saját biztonságára gondol, az a döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le kell szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor már nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell. Yossariant mélységesen megrendítette a 22-es zárótételének abszolút egyszerűsége, és tisztelettel füttyentett." (Joseph Heller: A 22-es csapdája. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977, 63. p.)
|
|
|
Tovább…
