Az irodalom visszavág, avagy a szervezeti túlhatalom problémája Kafkánál és napjainkban |
|
2013.12.01. 09:28 |
|
Habent sua fata libelli – azaz minden könyvnek megvan a maga sorsa, tartotta az ősi mondás. Fokozottan igaz ez a megállapítás a német ajkú, zsidó származású és Prágában tevékenykedő író, Franz Kafka életművének opusaira – hiszen az író végakarata gyanánt arra kérte barátját, bizonyos Max Brodot, hogy néhány kivételtől eltekintve égesse el valamennyi kéziratát, illetve tiltsa meg a már megjelent művek újbóli kiadását. Szerencsére a végrendeleti végrehajtó nem ekként cselekedett, így Kafka munkái az utókor számára is fennmaradhattak. Így aztán számos generáció kóstolhatott bele Kafka merev tárgyszerűségébe, abba a hideg objektivitásba, amellyel a legabszurdabb, leggroteszkebb és legijesztőbb eseményláncolatokat tárgyalja.
|
 |
Zene a filmművészetben |
|
2013.11.28. 23:05 |
Vannak olyan zenei opusok, amelyek talán nem is önmagukban, hanem valamely kultikussá vált film "betétdalaként" váltak híressé. Számtalan, klasszikusnak számító zenei művet építettek be egy-egy mozgóképi alkotás keretei közé és vannak olyan zenei művek is, amelyeket kifejezetten valamely filmhez komponáltak. Az alábbiakban ezen melódiákat igyekszünk összegyűjteni a teljesség igénye nélkül.
|
|
Embertelen, túlságosan is embertelen |
|
2013.11.27. 00:00 |
Lehet, hogy furcsa fétisem van, de a mai napon Saint-Exupéry örök érvényű klasszikusának kulcsjelenetét újraolvasva bizarr impresszióim támadtak a fogyasztói társadalom antihumánus tendenciáit illetően. Íme. A fogyasztói társadalom profithajhászó logikája, illetve az információs-kommunikációs technológia rohamos fejlődése kiölt belőlünk szinte minden emberi vonást és marginálissá tett számos emberi kapcsolatot. (Igen, régen még nem létezett a Facebook nevű közösségi hálózat és a mobiltelefon is csak gyermekcipőben járt, mégis képesek voltunk egymással SZEMÉLYES kapcsolatot tartani.) A fogyasztói társadalom által egyik legjobban "promotált" ünnep közeledik, a karácsony.
|
|
A Hálózat csapdájában |
|
2013.11.18. 23:23 |
|
Nem sok olyan film van, amelyre azt lehetne mondani, hogy hatóságilag kellene kötelezővé tenni a megtekintését, de a Network című alkotás kapcsán csak Rousseau-t tudnám parafrezálni: ha a tisztelt publikum nem akarja végignézni a Hálózatot, akkor kényszeríteni kell rá. Sidney Lumet filmje ugyanis majdnem négy évtizeddel ezelőtt, tehát a "jóléti állam válságának" is nevezett folyamat hajnalán mutatta be meglehetősen realisztikusan mindazt, ami napjainkra valósággá vált: a globalizált kapitalizmust, a transznacionális konszernek térnyerését, az információs társadalom dominánssá válása következtében fellépő dehumanizálódást, atomizálódást és az interperszonális kapcsolatok elsatnyulását. Mindezt persze kevésbé szofisztikáltan teszi, mint a Fahrenheit 451, de ha azt akarjuk, hogy a nagyérdemű tudata is átfogja a film mondanivalóját, talán ez nem is tekinthető akkora problémának.
|
|
Bogartot ültettek a fülembe |
|
2013.11.16. 22:46 |
Az a helyzet, hogy jelenleg irdatlan nagy jóság van, hiszen a Media Markt Magyarország jóvoltából hazánkban is kereskedelmi forgalomba került a Humphrey Bogart-gyűjtemény, amely díszdobozban tartalmazza a színészóriás öt filmjét (A máltai sólyom; A Sierra Madre kincse;, Casablanca; Egyszer lenn, egyszer fenn; Hosszú álom). Úgy látszik, hogy a szellemi kútmérgezést némiképp kompenzáló ellen-tendenciák kezdtek kibontakozni: Hitchcock mester munkáinak újbóli felfedezését követően a film noirt kezdik "rehabilitálni". Mondjuk az öröm és boldogság akkor lesz teljes, ha megérkezik a boltokba az első Fritz Lang, illetve Orson Welles-kollekció is (jelenleg csak az Aranypolgár vásárolható).
|
|
Kiűzetés a neonparadicsomból |
V. D. |
2013.11.10. 19:10 |
|
Hosszú idő után elérkezett a pillanat egy újabb vendégposztra, mely ezennel meg szándékozik nyitni az utat egy újabb szemlélet és egyben egy más kor alkotásainak bemutatására. A fő profiltól kicsit eltérő film, korszak, téma kerül ma terítékre, lehet, hogy kicsit eltérőbb stílusban is, de a változatosság ugye, sosem árt. Nem is szaporítom tovább a szót, illetve betűt, következzen az 1988-as Akira!
|
|
Mumifikálódott szerelem |
|
2013.11.09. 23:17 |
|
1922 novemberében egy angol egyiptológus, bizonyos Howard Carter felfedezte Tutanhamon fáraó sírját. A sírkamra megtalálását követően a régészeket, majd a látogatókat is számtalan balszerencse érte, így hamar lábra kapott a fáraó átkáról szóló mendemonda. A világ sajtóorgánumai (néha még a nívósabbak is) arról cikkeztek, hogy a fiatal uralkodó sírkamrájában lévő hieroglifák halált helyeztek kilátásba mindenkivel szemben, aki fel merte bolygatni a sírt. A valóságban persze ilyen sírfelirat nem létezett, azonban az Universal stúdió vezetőit inspirálni kezdte ez a misztikus pletyka.
|
|
Családi kör |
|
2013.11.08. 21:50 |
|
A keresztapa című film kapcsán óhatatlanul is eszembe jutott a neves gondolkodó, Max Weber gondolata, miszerint a maffia típusú közösségek, illetve klánok is rendelkeznek egyfajta szervezeti erőszak-érvényesítő képességgel és potenciállal, a fizikai, illetve a pszichikai kényszer alkalmazásának kilátásba helyezésével, sőt, tényleges alkalmazásával - csak ezen jelenségeket az állam és a jogrend szempontjából éppen illegálisnak kell tekintenünk (Weber, Max: Gazdaság és társadalom. A megértő szociológia alapvonalai. I. kötet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992, pp. 16-27.) Francis Ford Coppola monumentális és méltán nagy hírnévre szert tevő alkotása, a Keresztapa-trilógia ezt a közeget mutatja be, az Amerikában egymással hosszan háborúzó maffia-dinasztiák harcainak mikrovilágát állítva vizsgálódásának centrumába.
|
|
A Sólyom végveszélyben |
|
2013.11.06. 18:16 |
|
Bár a német expresszionizmus technikai megoldásai jelentős hatással voltak a film noir műfajára (le merném fogadni, hogy a "dark" szériára jellemző misztikus homály először a Nosferatuban jelent meg, míg eme filmek világítása sokat merített Lang örök becsű alkotásából, az M - Egy város keresi a gyilkost című filmből), a feszült atmoszférát árasztó és a fény-árnyék hatással kitűnően operáló bűnügyi történetek legelső, tehát műfajteremtő opusa mégis a Máltai sólyom (1941) volt.
|
|
Szerelem háború idején |
|
2013.11.04. 21:50 |
|
Talán egyáltalán nem túlzás, ha azt állítom, hogy Marokkó legnagyobb városát Kertész Mihály rendező örök érvényű műremeke, a Casablanca tette híressé. A romantikus melodrámák primus inter pares filmalkotása ugyanis politikai rezsimeken, gazdasági mutatókon és kulturális trendeken túlmutató, örök aktualitással rendelkező témát boncolgat: a Nő és a Férfi univerzális harcát és nászát, azt a kimondhatatlan ellentétet, soha fel nem oldható vágyakozást, ami két ellentétes nemű egyed között létezhet. Ahogy Juhász Gyula fogalmazott ezen érzésről: "Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,/ Fájása édes, hadd fájjon, hagyom./ Ha balgaság, ha tévedés, legyen,/Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"
|
|
Igazából gyötrelem |
|
2013.11.03. 19:01 |
|
"Hányszor megállunk. Összeborulunk.
Égünk és fázunk.
Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér,
Ajkad csupa vér.
Ma sem lesz nászunk."
(Ady Endre: Félig csókolt csók)
|
|
Frász az Operában |
|
2013.11.02. 10:03 |
|
"Az élet maszkabál, mondod. És eljátszod szereped az álarcosbálban, a vég nélküli tréfálkozásban, oly mesterien, hogy eddig még senkinek sem sikerült leleplezni téged. Ha fölfeded magad magadat, az is csak csalás. Természetesen számodra nem csupán tréfa mindez. Álarc nélkül már lélegezni sem tudsz. Ha igazi ember egészen közel kerülne hozzád, elvenné lélegzeted. Kényszerűségből kell tehát álarcodhoz ragaszkodnod… És ez kitűnően sikerül. – Mert álarcod mindenkinél titokzatosabb. Nem gondolsz rá, hogy egyszer eljön az éjfél, amikor valaki leleplez majd? Azt hiszed, hogy éjfél előtt még meg tudsz lépni, nehogy leleplezzenek?" (Søren Kierkegaard)
|
|
Wax-hatás |
|
2013.10.31. 22:19 |
|
Amikor első ízben tekintettem meg a Viasztestek legújabb remakejét (2005-ből), igazi mentális elégtételt éreztem, hiszen nem sok alkotó büszkélkedhet azzal, hogy premier plánban likvidálja minden idők egyik legnyafkább celebjét, a szellemi Szahara egyik legidegesítőbb naiváját, Paris Hiltont. Aztán gondoltam egy merészet és halloween alkalmából abszolváltam André de Toth horrorklasszikusát, A viaszbabák házát, amely kevésbé feszes tempóban, mégis abszolúte élvezhető módon dolgozta fel a genezisét tekintve egyébként 1933-tól datálódó filmtörténeti opust. Vincent Price alakításában ugyanis sikerült valami olyannal gyarapítani a horrortörténet lajstromát, ami hat évtized múltán is méltán rúghat labdába a digitális korszak négy dimenziós szörnyetegei fémjelezte szuperszemeteivel szemben.
|
|
Nihil Valley |
|
2013.10.29. 23:00 |
|
"Az unatkozó fiatalok szubkultúrájáról lesz szó, azokról, akik nem tudnak mit kezdeni azzal, hogy annyira szabadok és annyira primitívek. Ez a film már akkor megjósolta mindezt, amikor a jelenség még egyáltalán nem is létezett." (Puzsér Róbert a Mechanikus Narancsról, in A hét mesterlövésze. Az 50 legjobb film. Puzsér Róbert rádiós beszélgetései. I. kötet. Scolar Kiadó, Budapest, 2012, 48. p.)
|
|
Wellesi bárdok |
|
2013.09.02. 07:55 |
|
Orson Welles utolsó hollywodi rendezése, A gonosz érintése (Touch of Evil, 1958) egyben a legszebb film noir hagyományokhoz való visszatérést jelentette: A shanghaji asszony című klasszikus után Welles még egy lehetőséget kapott, hogy géniusza révén a "sötét széria" repertoárját gyarapítsa. Köztudott, hogy a noir alkotások mindig a "minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve" életérzést sugalló "idillikus" társadalom kulisszái mögé kalauzolják a közönséget, így rántva le a leplet a rózsaszín ködképekről. A McCarthy szenátor uralta atmoszférában és a Hayes-kódex cenzúrára éhes passzusait érvényesítő logika korában valódi lázadást jelentett, ha valaki a pszeudo-erkölcsiség mögé hatolva mert komoly társadalomkritikát kifejteni. Ahogy Rusznyák Csaba fogalmazott: "valamiféle ellenkulturális csodának tekinthető már az is, hogy egy alvilági alakokkal, sötétséggel, bűnnel, szexuális innuendóval és erőszakkal teli műfaj virágozni tudott akkor, amikor mindezek a jellemzők tiltottak voltak."
|
|
Szíriai metélt, avagy mit főznek ki a White House konyháján? |
|
2013.08.27. 21:05 |
|
Virág Árpád elvtársnak ugyancsak igaza volt, amikor az azóta rongyosra idézett filmben, A Tanúban deklarálta, hogy a nemzetközi helyzet permanens fokozódása miatt nincsen idő az egyéni sérelmeink dédelgetésére. Még fel sem eszméltünk az egyiptomi polgárháborús helyzet okozta sokkból, s máris azon morfondírozhatunk, hogy az ugyancsak mély repedések sújtotta szíriai társadalomban odáig eszkalálódott-e a krízishelyzet, hogy az Aszad-rezsim vegyi fegyvert vessen be saját népével szemben.
|
|
A vitéz szabottlegény |
|
2013.08.26. 16:05 |
|
"Egy ember, aki karácsony napján született, nem lehet olyan rossz, mint amilyennek a vásznon látszik" - summázták a Warner Bros stúdió reklámügynökei a Humphrey Bogartról alkotott véleményüket. Témánk szempontjából persze irreleváns, hogy a filmgyártás egyik fő orientációs pontjának számító cég marketingesei önkényesen módosították a színészóriás születési anyakönyvi kivonatában születési dátumként megjelölt 1899. január 23-át karácsony első napjára, hiszen a film noir egyik értékes darabjaként funkcionáló Sötét átjáró (Dark Passage, 1947) főhősét, a Bogart által megformált Vincent Parryt alapvetően rosszfiúként lajstromozták a hatóságok.
|
|
Gyilkos barter |
|
2013.08.25. 23:33 |
|
Vasparipán utazni a megjelenése óta felülmúlhatatlan élménynek bizonyulhat. Petőfi már 1847-ben, a Pestet Váccal összekötő vasúti vonal felavatását követően dalban mondta el a lokomotívval történő utazás kiváltotta katarzis érzését, majd ez a nóvumnak számító közlekedési eszköz lassan a hétköznapi élet elfogadott részévé vált. A híres rendező, Alfred Hitchcock is egy vonat kupéját választotta 1951-ben rendezett filmje egyik központi motívumául, hogy mintegy keretbe foglalja a Patricia Highsmith regényén alapuló izgalmas thriller cselekményét, amelynek egyik forgatókönyvírója nem más volt, mint a krimirajongók számára közismert Raymond Chandler.
|
|
Mit kínál a magyar nemzet? |
|
2013.08.25. 20:19 |
A világhálón böngészve nagy örömmel konstatáltam, hogy az "információs szupersztrádán" fellelhető egyik legszínvonalasabb blog, az egykori grj.hu mikroblogjaként működtetett grofjardanhazy.tumblr.com olvasói figyelmébe ajánlotta az első magyar sci-fiként elkönyvelt Szíriusz című filmről írt ajánlót. A bloggernek ezért ezen fórumon is köszönetemet fejezem ki, hiszen a filmtörténetben jártas, autentikus véleménnyel rendelkező műkedvelőről van szó, így igazi megtiszteltetés, hogy érdemesnek találta a portálon megjelent kritikát a közvetítésre. :)
|
|
Márki McFly |
|
2013.08.19. 21:48 |
|
Egy esztendővel azt megelőzően, hogy H. G. Wells megjelentette az időutazásról írott regényét (Az időgép, 1909), Herczeg Ferenc már maga mögött tudhatta az idősíkok között a technika révén biztosított barangolásról szóló elbeszélését (1894), amelyet aztán színpadi változat (1908), majd filmes adaptáció (1942) követett. A honi emlékezet szerint ez az első magyar science fiction debütálását jelentette, s bár Fritz Lang műfajteremtő alkotásával nem vehette fel a versenyt, de a Zemeckis-féle Vissza a jövőbe trilógia jóval szofisztikáltabb cselekménysort diktáló előzményfilmjeként mindenképpen elkönyvelhető.
|
|
|
Tovább…
