Meszlény Artúr: Mese a helyes jogról (1923) |
|
2021.03.11. 08:19 |
|
Messzi Meseországban, ahol nem viselnek háborút, nem viselnek a gomblyukban jelvényt és a kézben gumibotot, s ahol talán ezért, talán másért, Steinach-féle operáció nélkül is mindenki száz évig marad fiatal és úgy szunnyad át az. örökkévalóságba, Meseországban, mondom, felkerekedett nemrégiben egy fiatal jogtudós, jegyet váltott a légijáratra, és meg sem állt Budapestig. Jól ismerte a világháború történetét, s nem kerülte el figyelmét a magyar nemzet hősies küzdelme szabadságáért és területi épségéért. Mélyen meghatotta az az értesülése is, hogy míg Európa legnagyobb nemzetei internálótáborokkal, elkobzásokkal és kiutasításokkal gyötörték az ellenséges alattvalókat, addig Magyarországon franciák, belgák, angolok nyugodtan éltek és jártak rendes foglalkozásuk után.
|
 |
Rusznák Rezső: A modern állameszme (1927) |
|
2021.03.10. 09:18 |
|
Európa és a világ válságban él.
Népek és nemzetek keresik a nékik megfelelő állameszmét. Végletek és középutak küzdelme, feszültsége a mai kiforrást folyamat. S ez a folyamat kettős: a népek és nemzetek mindegyike keresi a maga formáját és feladataszabta célját, s ebben a keresésben a másikra is figyel és azt is nézi. Kialakítás és kialakulás más befolyásra és önakarásra az állameszmét illetően: ez a mai átmeneti kor.
|
|
Kamocsay Jenő: A közigazgatás feladata a modern konstitucionális államban (1938) |
|
2021.03.10. 08:30 |
|
A földre ráborul egy mély igézet,
Jézus lehúnyja nagy, sötét szemét:
Halkan fölcsendül a hegyi beszéd.
(Juhász Gyula: A hegyi beszéd)
A közigazgatás fogalmának meghatározása - mint a szellemvilág minden poligon és multilaterális jelenségének összevont, egzakt ismertetése - nem kevésbé nehéz feladat, mint az állam definiálása.
|
|
Csizmadia Andor: Tisztviselő és közönség (1943) |
|
2021.03.09. 19:09 |
|
Az utóbbi időben meglehetősen sok panasz hangzott el a közönség részéről a tétlen, körmét piszkáló és a közönség ügyes-bajos dolgaival szemben értetlen tisztviselő ellen, de épp olyan sűrűn panaszkodik a tisztviselő is a türelmetlen és megértést nem ismerő közönségre. Tisztviselő és közönség nem tudtak lélekben találkozni, s a kölcsönös bizalmatlanság, az értetlenség légköre nagy mértékben akadályozza az építő munka kibontakozását. Az egymásra találásnak útjában áll az emberi gyengeség, hogy mindenki ahelyett, hogy önmagába tekintve felülvizsgálná álláspontját, másokban keresi a baj okát, s mások ellen igyekszik hangulatot teremteni. Az ilyen légkör, különösen most, a háború negyedik esztendejében, éppen nem kívánatos. Érzi ezt közvéleményünk józanabb része, s nem is hiányoznak a kísérletek, amelyek a bajok sürgős orvoslását célozzák.
|
|
Krisztics Sándor: Az állambatartozás vizsgálata tömeglélektani kísérlet alapján (1928) |
|
2021.03.09. 08:40 |
|
Az embernek valamely államba való tartozása mindig oly természetes adottságként állott az állambölcselők előtt, mint amely külön vizsgálatot nem igényel. Az egyén és az állam viszonyának címe alatt a legkevésbé sem tárgyalták azt a kérdést, hogy az egyén lelki világában miként van meg az államról való tudat. Ehelyett különböző államelméleteket alkottak, a bölcselő eszmevilágában megszülető legjobb, legtökéletesebb emberi együttélést jelentő, mindenkor viszonylagos értékű rendszereket. Pedig a legújabb kor ama szellemi irányai, melyek az anarchizmus, kommunizmus és általában a pluralista [1] politikai gondolkodás államnélküli állapotot hirdető tanaiban jelentkeznek, egyenesen megkövetelik, hogy végre tisztáztassék az a probléma, hogy miképpen is él az ember lelkében az állam eszméje, és hogy az államba tartozás egyéni lelki körülményei miképpen hatnak ki az embertömeg létére?
|
|
Bethlen István: Korunk uralkodó eszméi és báró Eötvös József (1941) |
|
2021.03.08. 08:10 |
|
Ha száz év múlva a történetíró megírja a mai kor szellemtörténetét, meg fogja állapítani, hogy az embereknek nagyon tekintélyes része ebben az időben elvesztette [a] hitét és bizalmát a XIX. század uralkodó eszméiben, valamint azokban az intézményekben is, amelyeket ezen század kiépített volt, anélkül, hogy más nézetek vagy eszmék fogadtattak volna el arra nézve irányítóknak, hogy miképp rendeztessék be a kor szükségleteinek megfelelően a társadalmi, a gazdasági és az állami élet.
|
|
Szász Béla: Nemzetiségpolitikánk válsága (1932) - Részletek |
|
2021.03.03. 08:20 |
|
A harmincasok. Az új magyar nemzetiségpolitika kialakulása
Az új nemzetpolitikai ideológiát az ún. harmincasok társasága termelte ki magából. Ne méltóztassék félreérteni, itt nem a húszas reakciós ifjúsági szervezeteket értem. A Turul és Hungária sovinizmusa tipikus továbbvivője a háború előtti mentalitásnak. Nem róluk van itt szó. Az új magyar ideológia megteremtői egészen más lelki hatások alatt nőttek fel, nem a nagyváros szuperintellektueljei, nem a tüntető lampionos és bankettes fiatalság ez. A kohó, melyből az új meglátások útbaindultak, a Bartha Miklós Társaság, az Új Magyar Föld fiataljai, és főként a felvidéki és erdélyi fiatalság.
|
|
Watchdog: Kirekesztő vagy összetartó erő-e a nacionalizmus a 21. században? |
|
2021.03.03. 07:58 |
|
A Mathias Corvinus Collegium kutatási vezetője, Surjányi Fanni rövidre szabott írásában a nacionalizmust vizsgálja, amely a 19. század "liberális polgári köreiben" divatossá (Eötvös József szavaival élve: uralkodóvá) vált eszmeként tudott érvényesülni, mára azonban egyesek szerint atavisztikussá vált. Surjányi megállapítja, hogy "Míg a világháborúkig a (valóban leegyszerűsítő) primordalista és perennialista nézetek széles körű népszerűségnek örvendtek, utána [a] híveiket száműzték az akadémiai körökből, és a modern, posztmodern és konstruktivista olvasat vált az egyedül elfogadottá." De valóban a nacionalizmus okolható-e a 20. század két világégéséért, és szükség lehet-e arra a kohéziós erőre, amit ez az eszme legalábbis hosszú időn keresztül biztosítani tudott az egyes nemzetek polgárai számára? Az alábbi linkre kattintva megtudhatod!
|
|
Perneczky Béla: A korszerű demokrácia (1946) |
|
2021.03.02. 18:49 |
|
1. A demokrácia körül valósággal bábeli nyelvzavar kavarog. Nem csupán azok nem értik meg egymást, akik a demokráciát csak divatból, vagy csak jelszóként emlegetik, de igen gyakran más malomban őrölnek olyanok is, akiknek a demokrácia komoly elmélyedést követelő probléma vagy politika program, sőt mi több, világnézet és lelki élmény. Ez a nyelvzavar hovatovább elviselhetetlenné válik, mert kizárja a közélet legelemibb kérdéseiben való tájékozódást és eligazodást, és így megakadályozza egy nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb politikai élet kialakulását.
|
|
Pongrácz Kálmán: Táj-, nemzedék- és osztályszempontok a magyar politikában (1936) |
|
2021.03.02. 09:27 |
|
A politika nem más, mint akaratszintézis. Az akaratkitermelő tényezők viszont - a kor szellemi, politikai és kormányzati formáinak megfelelően - lehetnek egyéniek és kollektívek, de lehetnek természettől rendeltek és mesterségesek is. A táj fekvése, gazdasági lehetőségei, a nép szellemi és lelki beállítottsága, a századot uraló közszellem, a kor igazságfogalma vagy érzéke az individuális vagy kollektív értékek és formák iránt - mindig elsődleges okként szerepelnek valamely politikai, gazdasági vagy társadalmi rendszer kialakításában és kifejlesztésében. Ennek tudható be tehát, hogy a történelmi fejlődés kanyargós útjain korszakonként feltűnő és egymást felváltó gondolatok révén majdnem mindig más vidékek, népek vagy osztályok ragadják kezükbe a politikai, gazdasági vagy szellemi irányítás feladatát aszerint, hogy mely emberi csoport vagy táj jellegéhez áll közelebb az a szellemi mozgalom, amelyet a század szempontjából jellegzetesnek lehet tartani.
|
|
Vladár Gábor: A jog elhajlása az élettől (1938) |
|
2021.03.01. 18:01 |
|
Szerzőnek a Nemzeti Klubban az 1938. évi február hó 23. napjának estéjén tartott előadása.
I. Előrebocsátom, hogy igénytelen fejtegetéseim során a jogon nem valami elvont eszmei jogot, észjogot vagy természetjogot értek, hanem a valóságos, a hatályban lévő jogot, az úgynevezett pozitív jogot.
|
|
Krisztics Sándor: A jog mint társadalmi irányeszme (1942) |
|
2021.03.01. 12:23 |
|
Az emberre nézve saját magának és fajának fennmaradása egyaránt csak akkor kívánatos, ha léte nem csupán természetes lét, tengődés, hanem értékes lét. Az ember nemcsak élni akar, hanem élete színvonalán emelni is kíván. Mindannak a követelése, ami az ember számára méltóbb, emberibb, magasabb létállapot elérésére szolgál, a társadalmi irányeszmékben talál kifejezésre. Az embert nem csupán ösztönei, érzelmei, ismeretei és képességei vezetik és irányítják az életben, hanem eszmék is. Az ember elsősorban jóra törekszik. Az ember eszméje a jó eszméjétől elválaszthatatlan.
|
|
Egyed István: A jogeszme alkonya? (1943) |
|
2021.02.28. 19:40 |
|
A mai válságos, vajúdó kor lázasan keresi a kibontakozás irányát, a jövő útjait. Az ember értelmességénéi fogva célokat akar látni, amelyek felé az emberiség fejlődik; a tömegeknek eszme kell, amely elkápráztatja őket és megnyugtatja atekintetben, hogy érdemes volt meghozni az áldozatokat, mert a régi világ romjain új, jobb világ születik. Az egymással háborúban álló államcsoportoknak a hatalmi érvényesülés mellett erkölcsi támasztékra is szükségük van, hogy küzdelmüket indokolttá, győzelmüket kívánatossá tegyék saját népeik, de a semleges és ellenséges külföld előtt is. Az ellentétes világnézetek hatalmas propagandával akarják megfogni az emberi lelket és kivívni nagyobb népszerűségüket.
|
|
Alföldy Ede: Új jogelvek az új életviszonyokhoz (1934) |
|
2021.02.28. 18:49 |
|
Céltudatos és rendszeres beavatkozás nélkül is kitermelődnek előbb-utóbb azok az irányelvek, amelyek a gyökeresen változott gazdasági és társadalmi állapotoknak megfelelően szükségésekké váltak, de a kibontakozás útjának a megvilágítása és az elhárítható akadályok eltakarítása mégsem fölösleges, mert elejét veheti némely hiábavaló emberi szenvedésnek.
|
|
Babits Mihály: Gondolatok az ólomgömb alatt (1938) |
|
2021.02.28. 08:14 |
|
Ahogy itt heverek, mozdulatlan és látszólag unatkozva, senki se hinné, hogy igazában ritka élményeket élek át. Már maga a helyiség is élmény. Ámbár sok-sok órát töltöttem el ilyesféle helyiségekben máskor is, s most sem először nyújtózom itt. De mindig újra hat rám, állandóan és percről percre hat. Valami titkos, atmoszférikus hatás ez, mert hiszen látni nem sokat látok, jóformán csak az ólomgömböt. Ennyi is elég azonban, hogy érezzem magam körül a különös gépeket, melyek ezt a kis szobát középkori kínzókamrákhoz vagy alkimista műhelyekhez teszik hasonlóvá. Már gyermekkoromban borzongva néztem a rajzokat, amik például Faust bűvészszobáját ábrázolták. Diákfővel olvastam egy regényt, Bródy Sándor írta, az volt a címe: Faust orvos. Ez egy modern orvostanárról szólt, pedig abban az időben még nem is dolgoztak olyan rejtelmes anyaggal mint a rádium.
|
|
Mártonffy Károly: Közigazgatási reformtörekvések (1939) |
|
2021.02.27. 17:27 |
|
Közigazgatási reform és államvezetés
Ha a ma reformmunkásai ősök után kutatnak, messze vissza kell menniök a letűnt évszázadokba, mert a közigazgatási reform gondolatát már megtaláljuk a XVII. évszázad utolsó évtizedeiben, a török háborúk vége felé, de különösen e háborúk befejezése után Joggal állíthatjuk, hogy ez idő óta a közigazgatásunk reformja utáni vágy a magyar élet állandó kísérőzenéje.
|
|
Barankovics István: Sorsdöntő elhatározások, sorsdöntő évek előtt (1959) - Részletek |
|
2021.02.26. 10:57 |
|
Custos, quid de nocte?
Bástyaőr, mennyi van még
hátra az éjszakából?
I.
Újra válaszút előtt
Mióta a Szovjetunió a berlini válságot kirobbantotta, egyre általánosabb lesz a meggyőződés, hogy sorsdöntő elhatározások, elhatározó évek előtt állunk. A helyzet olyan döntések meghozatalát követelheti, melyeknek a világ holnapi sorsát befolyásoló jelentőségét méltán hasonlítják a müncheni (1938) egyezményhez, a feltétel nélküli megadásról szóló casablancai (1943) nyilatkozathoz, a teheráni (1943) jegyzőkönyvhöz, a jaltai (1945) szerződésekhez.
|
|
Gondolatok a kommunizmus áldozatainak emléknapján |
|
2021.02.25. 09:52 |
|
Irodalmunk és a polgári átalakulást is ösztönző államtudományunk egyik európai színvonalú, emblematikus figurája, báró Eötvös József a magyar reformkorszak szempontjából periférikus, ám az európai hatókört tekintve mégis mind nyugtalanítóbbá váló radikális hangvétel terjedése okán a következőket vetette papírra A XIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra című munkájában.
|
|
Szekfű Gyula: Il Principe, Cap. XVIII. (1940) |
|
2021.02.24. 13:34 |
|
Ez a kis tanulmány már készen volt karácsonykor, és szerzőjének régen nem volt oly tiszta öröme, mint mikor újév után olvashatta a JeIenkor-ban Horváth Sándor és Almásy József cikkét, s azokban az ő problémájának, minden gondolkodó keresztény ember legkínzóbb politikai problémájának filozófiai és teológiai fejtegetését. A szerző már a Korunk Szava megjelenése idején, boldogult gróf Széchenyi György nagy érdemének tartotta a természetjog tanításainak ismertetését, és most örömmel üdvözli a Jelenkor szerkesztőjét, hogy Széchenyi György tiszta hagyományait követve tudós egyházi munkatársaival ismét visszanyúl a természetjog és az azt megnemesítő katolikus filozófia tanításához, mely egyedül vezetheti ki a népeket a század káoszából.
|
|
Kovrig Béla: Keresztény rendi állam - vágyálmok ködképe vagy a holnap ténye? (1936) |
|
2021.02.24. 12:39 |
|
Amikor keresztény rendiségről szólunk, nem a középkort hívogatjuk. Szóljon ez azoknak, akik ennek feltámasztásától tartanak, de azoknak is, akik azért tartják lehetetlenséggel határosnak a keresztény rendiség megvalósítását, mert szerves összefüggést vélnek a középkori társadalom és eme szociális életforma között. Ennek az összefüggésnek a vélelmezése kétségkívül onnan ered, hogy sokan nem látnak különbséget a középkori és a Quadragesimo Anno-ban körvonalazott ama keresztény rendi társadalmi szervezet között, amely teljes mértékben számol a mai társadalmak ismert adottságaival.
|
|
|
Tovább…
