Cégér





 
Tudástár

 
Citátor

Kattints a képre!

 
Látható kéz

Kattints a képre!

 
Plakátok

Kattints a képre!

 
Az igazi tisztviselő

 
Ajánló

Kattints a képre!

 
Külkalandozó







 
Cikkek könyvtárhoz
Cikkek könyvtárhoz : Keresztury Dezső: Kelet és Nyugat között. A magyar lét kettős szemlélete (1934)

Keresztury Dezső: Kelet és Nyugat között. A magyar lét kettős szemlélete (1934)

  2020.12.15. 20:55

Minden nemzet felett ott lebeg létének szimbóluma. Az élet terének korlátai, s a nép teremtő ösztöne, lázadó akarat s a sors kényszere, megálmodott szépségideálok, s az önismeret szigorúbb képei, múlt és jelen, valóság, vágy és öntudat erői fonódnak össze e bonyolult képletben, melyet a nép a mulandóság mindent elmosó sodrából úgy emel önmaga fölé, mint életének, küldetésének célját és értelmét. Szimbólumok tartalmát szavakkal kimeríteni lehetetlen, de mi sem könnyebb, mint hétköznapi meghatározásokat készíteni róluk. Mondatainkkal legfeljebb magvukra utalhatunk, azokra a központokra, melyben összefutnak az őket tápláló erők, s amelyekből szétsugárzik jelentésük. Rendkívül egyszerű azonban az összetett valóságot ezekkel az utalásokkal helyettesíteni. Ez történik akkor, ha e szent szimbólumok az utcára kerülnek, „irányok” és „áramlatok” kezére, a politikai harc fegyvertárába vagy még lejjebb: népszerű írók s alkalmi szónokok kellékei közé. Az életből tan lesz, az élményből jelszó, melynek birtokában bárki is a nemzeti lélek és sors bölcselőjének érezheti magát.


 

„Corpus sacrae coronae”: így él mindnyájunk tudatában a magyar nemzetnek mintegy időn s téren felülálló ideája. A történettudomány kimutathatja a Szent Korona-tan európai befolyásoltságát, s lassú kifejlődését; bizonyos az is, hogy a középkor szakrális állameszméjének korunkra maradt emlékei élnek benn[e] tovább, de [a] történelmi sors és államalkotó akarat küzdelmében a magyarság létének már-már metafizikai magvává vált, s a pusztán közjogi kérdésen túl nemzeti létünk legmélyebb problémáit hordozza magában. A Szent Koronát, e tan középpontjában álló szimbólumunkat, Szent László forrasztotta egybe abból a két koronából, melynek egyikét II. Szilveszter pápa küldte első nagy királyunknak, másikat a bizánci Dukas Mihály Gézának. Történelmünk változó századainak távlatában mély és súlyos jelentőséget nyer e nagy szimbólum kettőssége: jelzi mintegy annak a roppant erőjátéknak két sarkpontját, amelynek terében a magyarság életereje kivirágzik és felmorzsolódik, amelynek élménye tisztultabban vagy homályosabban a magyarság minden rétegét átjárta, s amely államszervezőinknek, művelődésünk bölcselőinek mindmáig legsúlyosabb gondja és rejtvénye: Kelet és Nyugat küzdelmét.

A szimbólum bujdosik a nép sorsában és öntudatában. Néha elmerül, az élet új lehetőségei s élményei elhomályosítják, azután ismét felvillan, tisztán és élesen, a történelem jelentős helyzeteiben, egy-egy nagy szellem látomásában vagy az egész nép élményében. Különös fontosságot nyer oly években, midőn a nemzeti élet bontakozását gátak szorítják le, s a nép figyelme önmagára fordul: sorsa s egyénisége kulcsát s értelmét keresi. Nem véletlen tehát, hogy az összeomlás óta egyre több és több szó hangzik a magyarság kelet-nyugati helyzetéről, hogy tudósok, írók s politikusok ez ellentétpár körül építik fel elméleteiket s jelképeiket, hogy legjobb szellemeink ez örök dilemma új értelmezésén fáradoznak, s hogy e bonyolult képlet napilapjaink kezén már unalmas és szürke klisévé kopott, amelyet napról-napra újra felhasználnak, anélkül, hogy igazi jelentésére gondolnának. Egyre vadabban burjánzó történelmi regényirodalmunk minden történetfilozófiai kérdést megnyitó „szezám tárulj”-ja már ez a formula, s ott tartunk, hogy idegenforgalmi szerveink ugyanakkor, midőn Kelet-Európa Hollandiájául magasztalnak, s már már gyanús hangossággal hirdetik európai színvonalunkat, az „ősi Ázsia lelkét” ígérgetik vendégeinknek, s lehet hogy nemsokára, valami turanizált Wotan-kultusz jegyében, fehérló-áldozatot fognak bemutatni önmagunk dicsőségére, s az idegenek szórakozására. A kérdés valóban sokrétű, s mennél több szó esik róla, annál bonyolultabbnak látszik. Kelet, nyugat inkább csak általánosságok; tudós ténymegállapítás keveredik bennük politikai akarattal, s nemzeti illúziókkal. A zavart csak fokozza a magatartás, az érték[e]lő hangsúlyok összevisszasága, s talán mindennél inkább az alapkategóriának: a történelmi idea logikai szerkezetének tisztulatlansága.

Minden történelmileg képződött, s történelmileg ható idea legalább is két erő eredője: történelmi kényszeré, s történelemformáló akaraté. Tér és idő adottságainak s emberi vállalkozásnak, a történelemben formát nyert életnek, s újat teremtő akaratnak küzdelmében kristályosodik ki, sors és magatartás összefonódása határozza meg formáját, s tölti meg tartalommal. Tény is, tétel is. Föld, nép és történelem tényei s hasonló emberi akarat tételei közt pedig ott kavarog, mindkettőt táplálva, s mindkettőből táplálkozva az élmény változékony, derülő-boruló, félhomályos rétege, melyben egyre tisztuló öntudatosodás felé szűrődnek a történelem sokrétű benyomásai, s amelyben támasztékot, lendítő erőt keres a sorsot újra s újra megkísértő akarat. A történelmi ideák mindenfajta leírásában külön kell tehát választanunk legalább ezt a három réteget: a tényekben megvalósuló, az élményben felderengő, s a harci vállalkozásokban tétellé fogalmazott ideát.

*

De mit értsünk „keleten” s  „nyugaton”? Azon a művelődési lejtőn, mely Nyugat-Európa felől indulva kelet felé tart, s melyen az utolsó századokban a civilizáció nedvei keletre szivárogtak, sokszor csupán a szemlélő helyzetétől függ, hogy mit hova számít. Számunkra századokon át Bécs jelentette Nyugatot, ugyanakkor, midőn a párizsi s frankfurti polgár Kelet kapuját látta a Duna-völgy e fővárosában. A Balkán felé a magyarság szűrőjén át jutottak el Európa nagy áramlatai, s ha az osztrákok szerették a Lajtánál meghúzni a Balkán határát, az erdélyi román számára a Regát jelenti ma is a lenézett Keletet.

E rétegeződésen túl, a művelődésbölcselet síkjában is egyöntetű-e a fogalmak használata? Vajon egész Európa „Nyugatot”  jelenti-e, s jellemezhető-e egyértelműen „Kelet” Ázsiának nagy, s egymástól lényegesen különböző kultúráival? S nem hallottuk-e már számtalanszor, s napjainkban is újult hangsúllyal, hogy például a németség, történelmének legnagyobb pillanataiban, a Nyugat ellen ütött pártot, szembeállítva a „hierarchiával” a „keresztény lélek szabadságát”, a „szellemmel”, a „rétor-burzsoával” a „mesterdalnokot”, az „empire of human civilization”-nel a faj új s önfejű mítoszát? Bizonyos: a Nyugat-Kelet mitológia mögött nem egyszer csupán európai testvérharc jelentkezik, s ha hiszünk az organizmus-gondolatban, mely szerint igazi kultúra csak a nép ösztöneinek, alkotóvágyának irányában fejlődhetik, akkor feltehetjük, hogy a keresztény-római-román „nyugatiság” elleni forradalmakban a még teljesen be nem olvasztott, meg nem keresztelt barbár népi ösztönök lázonganak; „a vér s emlékezet eretneksége ez”, ahogy mondani szokták, „az idegen parancs és fegyelem ellen”.

Van azonban a kérdésnek egy harmadik vetülete is, s ez annak a földrajzi övnek a problémája, amelyik Európa és Ázsia határán, a történelem valóságában, keletről és nyugatról ható erők változó befolyása között, szellemében megtermékenyülve, s harcokban morzsolódva, e reális adottságokhoz volt kénytelen szabni életét; övről szóltunk, mert tévedés volna a Kelet-Nyugat ellentétet a magyar szellemiség kizárólagos tulajdonául tekinteni. Joggal vagy jogtalanul a „Zwischeneuropának” nevezett öv minden népe, a lengyelektől a bolgárokig itt keresi művelődésének értelmét és sorsának kulcsát. A magyar dilemmának egyéni színezetet csupán a táj, nép, történelem, az élmény és a magatartás sajátossága adnak.

*

 

Ewald Banse, az expresszionista földrajznak e meglepő tehetségű megszállottja „Hintereuropa”-nak nevezi azt a területet, mely Lengyelországot, a Kárpát-medencét, s Romániát magában foglalja. Átmeneti, zavaros tájat lát benne, egymást keresztező ellentétek zűrzavarát, melyben előkelőség s lerongyolódottság, Berlin-párizsi kultúramímelés, és pusztai pásztorvilág színei csattannak el egymástól. E tér egyik szeletében, „éghajlatok, népek s kultúrák határán, Kelet s Nyugat harctereként, német magas-műveltség, s félázsiai alacsony kultúra között” terül el a magyar medence. [1]

Nem lehet célunk e tétel kiegészítésére s cáfolására Magyarország földrajzának részleteire kitérnünk. A lényeges jegyek közismertek. A „középeurópai tér” földrajzi szakértői a Duna-völgy vonulata, s az Alpok egyre halkuló dunántúli kicsendülése nyomán egy nagy nyugati terület szerves részeként kezelik a Kárpát-medencét; a magyar Balkán-politika a déli tárt kapukat, az Árpádok hódító politikáját, Bizánc és Sztambul felvonulási útjait emlegette; a középkor kelet-nyugati kereskedelme a Szepességen s a Királyföldön át bonyolódott le észak-s délkelet felé. De ezek csupán a kijárások; a magyar földrajztudomány legszilárdabb tétele, s a magyar államgondolat legbiztosabb támasztéka mindig az a csodálatos földrajzi egység marad, mely a Duna-völgy e nagy központi medencéjének hegy-és vízrajzában, táji tagozódásában megnyilatkozik. Bizonyos: e tájban sokféle elem vegyül, s „miliő”-jében, abban a sajátos atmoszférikus egységben, melyet természet, nép és történelem alakítottak ki, az idegen érezhet valami sajátos nyugat-keleti vegyületet; az idegen, akinek a Közel-kelet egzotikumát, „a romantika színes országát” ígérgeti a mozgékony reklám. De keleti-e mindaz, ami különbözik a „germán” tájtól? Vajon ez a „keletiség” nem külsőség-e lassanként, melyet megmutatunk, mint „ősi életünk” rezervátumát? Nem a Hortobágy-e ez csupán, s olyanféle „nomád kelet világának” keresztelt, vidékies, paraszti-pásztori életforma, melyek párjai nyugaton is megtalálhatók, akárcsak a gémeskutak? Nyugat színeit vajon csak Budapest kissé groteszk ma

 
Hozott Isten!

 
Zöldfelület

Kattints a képre!

 
Filmismertetők

Kattints a plakátra!

 
Fordítva

Kattints a képre!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Whistler kutyája

 
Biztonságos böngészés

 
Népszerűsítő csíkok

 
Népszámláló
Indulás: 2011-12-24
 
Nemzetközi helyzet
free counters