Johan Huizinga: Patriotizmus, nacionalizmus (1941) - III. rész |
|
2021.03.25. 07:23 |
|
III. A tizenkilencedik század
Az 1814-ben Bécsben összegyűlt fejedelmek és diplomaták feladatukat, hogy a kimerült Európa tartós rendjét biztosítsák, nem tudták teljesíteni. S ez bizonyára az alapelvek elégtelenségén múlt. De azért persze méltánytalanság volna egész munkájukat hiábavalónak bélyegezni. Hiszen a bécsi kongresszus határozatai minden tökéletlenségük mellett is a béke tartós korszakával ajándékozták meg Európát. Apró, felületi zavaroktól eltekintve, majd fél évszázadot ölel föl ez a korszak. Kérdés ugyan, hogy ez a szerencsés eredmény a diplomaták tisztult bölcsességének volt-e köszönhető, s nem inkább a véletlen körülmények egész sorának, melyek kívül estek a jó szándékok körén. Talán éppen az a tény volt olyan üdvös hatású, hogy ellenálltak a szép alapelvek csábításainak.
|
Johan Huizinga: Patriotizmus, nacionalizmus (1941) - II. rész |
|
2021.03.25. 07:17 |
|
II. A reneszánsztól Napóleon koráig
Nem volt nehéz bebizonyítanom, mennyire tarthatatlan az a vélemény, mely szerint a nemzeti ellentétek a középkorban ismeretlenek voltak, s a nemzeti érzés a modern kor, a modern állam velejárója. Bármi[lyen] messzi-vissza nézzen is az ember a középkor távolába, észre kell vennie az élő nemzeti öntudatnak, sőt az egészen szabályszerű nacionalizmusnak megszámlálhatatlan megnyilatkozását.
|
Johan Huizinga: Patriotizmus, nacionalizmus (1941) - I. rész |
|
2021.03.25. 07:07 |
|
I. A Középkor alkonyáig
Boldogtalan korunkban két erő tartja feszültségben s rázza mintegy lázban Világunk szervezetét: az egyik a patriotizmus, az őseredeti, a drága megőrzésének és megvédésének akarata. Oly akarat ez, mely a szilárd közösségeken belül, hősi küzdelemben és türelmes szolgálatban napról-napra a legnehezebb próbákat állja. A másik, a nacionalizmus, az uralkodás hatalmas ösztöne; az a vágy, mely a maga népének, a maga államának mások fölött, mások rovására érvényt akar szerezni.
|
Carl Schmitt: Beszélgetés a hatalomról (1954) |
|
2020.12.16. 00:24 |
|
Beszélgetőpartnerek:
F. (fiatalember, aki kérdez),
C. S. (aki válaszol)
Az epizódokat egy harmadik személy is mondhatja.
|
Fareed Zakaria: Az illiberális demokrácia virágzása (1997) |
|
2020.12.15. 23:40 |
|
A KÖVETKEZŐ HULLÁM
Egy amerikai diplomata, Richard Holbrooke 1996 szeptemberében fogalmazta meg azt a kritikát a boszniai választással kapcsolatban, hogy az a polgári mentalitás helyreállítása helyett végül olyan rasszisták, fasiszták és szeparatisták megválasztásába torkollott, akik nyíltan ellenezték a békét és a reintegrációt.
|
Szemere Samu: Spengler filozófiája (1924) |
|
2020.12.15. 23:32 |
|
V. fejezet
A „fausti” kultúra
Tekintsük most közelebbről a nyugat-európai kultúrát. Spengler, a Goethe-tanítvány, faustinak nevezi, Faust alakjában, a minden érzéki korláton túl a végtelenségbe törő, soha nyugvópontra nem jutó akarásnak legköltőibb megtestesítésében látva kultúránk legadekvátabb szimbólumát. E kultúra lényegsajátságait Spengler olyképpen teszi szembeszökőbbekké, hogy a többi kultúrával állítja párhuzamba, főképp azokkal, amelyek térben és időben legközelebb esnek hozzá, s így sokféleképp érintkeznek vele: az antik és az arab kultúrával.
|
Nick Slater: Legyen minden állam mikroállam! (2019) |
|
2020.12.15. 23:21 |
|
A bolygónkon fellelhető nemzeteket mikroállamokra lenne ildomos osztani. Ez sok szempontból kívánatosnak bizonyulna – a polgárok boldogabbak lennének, Földünk egészségesebbé válhatna, és sokkalta ritkábban keletkeznének konfliktusok. Az emberek a korábbi korokban nagyon hasonlóképpen szervezték meg társadalmaikat, és ebből a megoldásból pozitív történések sarjadtak ki. Az ősi mikroállamok keretei között kimunkált gondolatok és intézmények az emberi civilizáció történetét szemlélve a haladás legnagyobb katalizátorainak bizonyultak. A polgárok azonosulnának e projekt újraindításával, így a városállamok és a mikronemzetek reneszánsza pozitív fejleménynek számíthatna.
|
Carl Schmitt: Erős állam, egészséges gazdaság. Előadás az ipar képviselői számára (1932) |
|
2020.12.15. 23:11 |
|
(Düsseldorf, 1932. november 23.)
Mélyen tisztelt uraim!
Természetesnek tartom, hogy ehelyütt az „erős állam és egészséges gazdaság” kérdéskörével az állam szempontjából foglalkozom. Hallhatták az elnökük, Dr. Springorum által a gazdasági javaslatokkal és lehetőségekkel kapcsolatban elmondottakat. Springorum Úr említést tett kedves barátom, Popitz közigazgatást érintő javaslatairól és elképzeléseiről is.
|
Carl Schmitt: Az európai jogtudomány mai helyzete (1944) |
|
2020.12.15. 22:57 |
|
Talán sok jogász van, aki azt vallja, hogy „európai jogtudományról” beszélni manapság megengedhetetlen és egyben tudománytalan vállalkozás. Nemcsak Európa politikai széttagoltsága miatt, amelyet a mai szörnyű világháború idéz elő, hanem formai és különleges jogi okokból is. Közel száz év óta uralkodik jogéletünk elméletében és gyakorlatában a szűk, teljesen az állami határokhoz kötött pozitivizmusnak egy faja. Eszerint a jogtudomány tulajdonképpeni tárgya semmi más, mint az érvényben lévő tételes jog, amely kizárólag az állami törvény vagy az állam akaratából született más norma. A tételes jogszabály érvényességének alapja formailag mindig az állam érvénytadó akarata, amely meghatározott alakban jut kifejezésre.
|
Carl Schmitt: A Föld új nomosza (1955) |
|
2020.12.15. 22:41 |
|
A Föld új nomoszáról beszélek. Úgy gondolom, hogy a Föld, a bolygó, amelyen élünk, egészként, globális értelemben fogható fel, és globális felosztásban, valamint [globális] rendként vizsgálható. A görög nomosz szó, amit [tanulmányomban] a felosztásra és a rendre vonatkoztatva használok, a νόμος igéből származik. A νόμος német megfelelője a nehmen [foglalás]. A nomosz először is a Nahme [foglalás] jelentéstartalmával bír; másodszor a felosztás és az elosztás értelmében használjuk; harmadsorban pedig a felosztás eredményeként megjelenő használatban, gazdálkodásban és művelésben, azaz a megművelésben és a fogyasztásban határozhatjuk meg a jelentését. [1]
|
|
Tovább…
