Ivánka Endre: Sacrum Imperium és Rex Christianus - A középkor politikai világképének szakrális háttere (1940) |
|
2023.10.24. 21:10 |
Köztudomású, hogy a középkor az Egyháznak azt a tanítását, mely szerint minden politikai hatalom az Istentől származik, nemcsak abban a legáltalánosabb értelemben ismerte el, hogy az erkölcs és a «ius naturale» követelményeiből vezette le az állam létjogosultságát és az állami élet alapelveit, hanem abban a szorosabb értelemben is, hogy - legalább a keresztény kultúrközösségen belül - minden politikai hatalom gyakorlását Krisztus királyságával hozza kapcsolatba; sehol sem találjuk szebben kifejtve a Krisztus királyságáról szóló tanítást, mint a középkor politikai vonatkozású és az állam elméletével foglalkozó műveiben, például Aquinói Szent Tamás «De regimine principum» című munkájának Ptolemaeus de Lucca által írt folytatásában.
|
|
Rajcsányi Gyula: Népek hervadása (1921) |
|
2023.10.23. 15:56 |
A „Gloir” csillagzatnak fényes bolygója. Hungária az Úrnak 1918-ik évében erős fényöveket vetve maga körül sebes iramban tört előre az égboltozaton, s egyszerre szédületes eséssel hullott alá a világűrbe. Vajon csillagévek, vagy földi évek kellenek-e hozzá, míg pályájára, rendes útjára visszatér, az meg nem mondható.
Nem meteorhullás volt az, de a harmadik hun birodalom bukása!
Hadúrnak népe eldobta a kardot! Velőt rázó kacagás harsogott fel a pokol fenekéről. Egy nép, mely ezer éven át csak tengernyi vér, harc és szenvedés árán tudta megtartani helyét, megbontja sorait; egy nép, melynek testvére, hitvese, egyedüli rokona világon a kard, s azt eldobja magától. Ezzel együtt eldobott mindent!
|
|
Bónis György: Magyar törvény - magyar lélek (1942) |
|
2023.10.23. 13:36 |
Törvény és lélek nem állanak olyan messze egymástól, mint első pillanatra vélnénk. A törvény, általában a jog, rendesen valami magasztos, fölöttünk álló hatalomnak tűnik fel előttünk, mely beleszól életünk legbelsőbb ügyeibe is, de lelki szempontokra nem néz. Mert általános rendezésre törekszik, kegyetlenséggel vádoljuk. Pedig ha a jog nem is viselheti kiilön-külön mindnyájunk gondját, mégis a miénk, [s] nagy összefüggéseiben jellemző a nemzetre, amelynek életét rendezi. Jellemzők elsősorban eredeti intézményei, de sajátos az is, hogy mit vesz az idegenből: legalábbis egy kor arcára élénk fényt vet az, [hogy] milyen intézményeket, elveket becsült legtöbbre más nemzetek jogalkotásának terméséből. A törvényben tehát a nemzet lelke nyilatkozik meg, ha az egész nemzet alkotja a jogot, vagy ha olyanok vesznek részt megalkotásában, akik híven képviselik az összesség gondolkozását. Ha viszont kevés számú, esetleg idegen érdekű, műveltségű, vagy idegen fajtájú kiváltságos kezébe kerül a szabályok megalkotása, a törvény idegen lelket tükröztet vissza.
|
|
Tavaszy Sándor: Erdélyi szellemi életünk két döntő kérdése (1928) |
|
2023.10.13. 11:32 |
I. A nemzeti kisebbségi élet etikája
A nemzeti kisebbségi élet mindennemű részletkérdéseiről szinte mindennap szó esik. Egyesek, mint például az alkotmánypolitikai, gazdaságpolitikai és kultúrpolitikai kérdések majdnem napról napra a közérdeklődés homlokterében állanak, de az egész nemzeti kisebbségi életet átfogó és alapjaiban meghatározó etikai szempontok teljesen figyelmen kívül maradtak. A nemzeti kisebbségi élet organizmusában hol itt, hol ott tűnik fel egy-egy kóros jelenség, szakad fel egy-egy fájó seb, mire az egész szervezett és szervezetlen nemzeti kisebbségi erő, érdeklődés és segítőkészség arra az egyetlenegy pontra veti magát, s igyekszik a baj tünetét valamilyen módon, legtöbbször taktikai természetű kompromisszumok segitségével, megszüntetni, miközben az egész organizmust alapjaiban pusztítja tovább a mélyben lappangó organikus baj.
|
|
Tavaszy Sándor: Az erdélyi magyar kultúra Spengler filozófiáján át nézve (1924) |
|
2023.10.12. 15:55 |
[A] „Nyugat alkonyának” írója: Spengler, az európai tudományosságnak ma kétségtelenül a legnagyobb távlatú történetbölcselője. Eredeti történetbölcseleti elméletének van egy pár olyan nagyszerű szempontja, amely kínálva kínálkozik, hogy erdélyi magyar műveltségünk kérdését e szempontok alá helyezzük, és ezeken át nézve vizsgáljuk és becsüljük meg.
|
|
Némethy Imre: Munkamegosztás az államban (1929) |
|
2023.10.12. 11:29 |
I.
Munkamegosztás és munkaegyesítés minden életműködésnek lényeges vonása. Emberi, állati, növényi testnél a test különböző részei, szervei végzik azt el. Emberek együttműködésénél is már a legprimitívebb fokon felmerül annak szüksége, hogy mindenki azt a munkát végezze, amelyhez legjobban ért, mert legjobban elkészült reá, és legtöbb gyakorlatot szerzett benne.
|
|
Buza László: Közösségi gondolat és nemzetközi jog (1943) |
|
2023.10.09. 22:09 |
Nemzetközi jog a két vagy több állam által együttesen alkotott jogszabály. A nemzetközi jog különbözik az államon belüli jogtól, melyben csak egy állam jogalkotó akarata jut kifejezésre. De a nemzetközi jog és az államon belüli jog ugyanannak a jogrendszernek részei. Az államok azokban a kérdésekben, amelyek közösen érdeklik őket, együttesen alkotnak jogot, viszont tisztán belső ügyeiket egyoldalúan rendezik. A jogalkotó mind a két területen az állam, különbség csak az, hogy a nemzetközi jogot más államokkal együttesen, a belső jogot pedig egyedül alkotja meg.
|
|
Korponay András: Húsz millió magyart (1941) - Részletek |
|
2023.10.03. 09:45 |
Előszó
A magyar társadalomnak még mindig csak igen kis része akarja elhinni azt, hogy egy nép történelmi létét és boldogulását nem alapozhatja politikai konjunktúrák kedvezéseire, hanem önmagából kell kitermelnie azokat a történelemformáló erőket, amelyek sorsának tartós jobbra fordulását egyedül biztosítják. A történelem tanítása szerint a nemzetek felemelkedése és számbeli megerősödése között elválaszthatatlan kapcsolat áll fenn. Nem lehetséges felemelkedés és jobb jövő biztosítása számbeli megerősödés, egészséges szaporodás nélkül.
|
|
Kamocsay Jenő: Társadalom és szegényügy (1943) |
|
2023.09.28. 08:52 |
I. Alig vált ismertté a társadalomnak az államokon, a vallásokon belül ható, de egyszersmind azokon túl is terjedő önálló léte, azokkal együtt, külön, sőt nem egyszer azok ellenére is folyó, s az emberi létet minden vonatkozásában átható sajátos élete, a teremtés koronája, a homo sapiens máris arra törekedett, hogy az új megismerést a maga számára gyakorlatilag értékesítse.
|
|
Bethlen István: Hagyomány és forradalom a politikában (1934) |
|
2023.09.24. 18:20 |
Gróf Bethlen Istvánnak 1934. január 6-án német nyelven tartott előadása a Szellemi Együttműködés Ligájának budapesti kongresszusán.
Mi az igazi és és megváltó varázsigéje mai, hagyomány és forradalom közt ingadozó politikai életünknek? Ez az a kérdés, melyre válaszolni szeretnénk, s amely egyben generációnknak is életkérdése. Életkérdése egész európai kultúránk jövendő fejlődésének is. Mindnyájan keressük a választ az életszemlélet, a tudomány, az irodalom és művészet, a közgazdaság és a szociális élet terén, de a megváltó szó csak egy magasabb őrhelyről jöhet, olyan helyről, ahonnan az emberi élet részjelenségeinek egésze átpillantható, ahonnan ennek az életnek és törvényeinek történeti fejlődése, új irányok születése, kifejlődése, győzelme vagy pusztulása áttekinthető. Ez az őrhely a történetfilozófiai vizsgálati módszer őrhelye, melyet azonban a praktikus politika gyakorlott pillantásának kell a megtárgyalandó területen irányítania és magyaráznia.
|
|
Vox Populi, vox Dei? Recenzió A népszerűség átka című kötetről |
|
2023.09.24. 14:10 |
A történelem dinamikáját szemlélve megállapíthatjuk, hogy valóban nincs új a Nap alatt, így – Hérakleitosz cáfolataként – akár többször is lehetséges ugyanabba a folyóba lépni. A fenti állítás igazságtartalmával a „nép pártján” tevékenykedők, a nép valós vagy feltételezett érdekeire hivatkozó, s magukat előszeretettel a politikai elit reprezentánsaival szemben pozicionáló (a „korrupt elittel” szemben a „tiszta emberek” [1] és a népszuverenitás princípiuma iránt elkötelezett [2]) populisták is tisztában vannak. Ismert, hogy az ókori római köztársaság hanyatlásakor a Gracchus-fivérek, Gaius és Tiberius földosztás révén kívánták megszerezni a polgárok támogatását, annak révén pedig a hőn áhított hatalmat. [3]
|
|
Pongrácz Sándor: Az állam fejlődésének biológiai irányai (1928) |
|
2023.09.20. 20:58 |
Két kérdés áll ma a biológiai kutatás homlokterében. Az egyik a szerves állam kutatása, amely tulajdonképpen azzal a biológiai módszerrel függ össze, amely az államot és magát az emberi társadalmat is a szervezettel állítja párhuzamba, s az államot szervezetnek tekinti, mely él, lüktet, fejlődik, melynek részei is vannak: a nép fajok, s a nagy életközösségek, a nemzetek.
|
|
báró Malcomes Béla: Népállam - nemzetállam - fajállam (1933) |
|
2023.09.20. 16:27 |
Az írónak jut időnként az a súlyos és felelősségteljes feladat, hogy a hordókról és szószékekről szétszórt és összekevert szavak és fogalmak között rendet teremtsen. Az ő kötelessége a szavak eredeti jelentőségét védelmébe venni, s röntgenszerűen átvilágítani és megmutatni a fogalmak csontvázát, melyek a tömjénfüst következtében idomtalanná hízott testükben láthatatlanná váltak. Az író ezen szerepét gyakran, sőt legtöbbször alábecsülik. Betolakodásnak veszik részéről a politikába, melyben a mellduzzasztó öblös hangúak bírnak egyedárusággal. Pedig ez a szent kötelesség az írás legszebb feladata, a harc az igazságért.
|
|
Egészségpolitikai Társaság: Javaslat nemzetfők rendjének megalakítására (1940) |
|
2023.09.19. 15:50 |
Budapest, 1940. március 15. - "Nemzetfők" rendjének megalakítását javasolja az EPOL Sokgyermekes Családok Osztálya.
Különös képet mutatott az EPOL március 15-én este tartott gyűlése: egyszerű fejkendős asszonyok, altisztek, tanítók, tanárok, orvosok, magasállású köztisztviselők tömegei jelentek meg az EPOL-ban, hogy megalakítsák az EPOL Sokgyermekes Családok Osztályát. Másfél éves szervezés, 25 ezer sokgyermekes család adatainak feldolgozása előzte meg az EPOL e nemzeti szempontból oly nagy fontosságú alakulását. Sok tanácskozás után határozott formát öltve a nyilvánosság elé értek a kavargó gondolatok, a sokgyermekes családok szociális és gazdasági kívánságai.
|
|
Ruber József: A jogi gondolkodás új útjai (1936) |
|
2023.09.19. 13:15 |
A közép-európai államéletben az utóbbi három évben beállott nagyarányú eltolódások mindegyre erősebben kezdik hatásukat a szó technikus értelmében vett jogi («jogászi») gondolkodásban éreztetni, több oknál fogva elsősorban Németországban. Terméketlen vitának látszik, hogy vajon az újszerű jogi fogalomvilág csupán visszatükröződése-e, vagy szülőoka a politikai rendszerváltozásnak: ezt a kérdést teljesen mellőzhetjük annak a jelenségnek tárgyilagos vizsgálatánál, hogy a közelmúlt mozgalmai által felszínre hozott, tág általánosságokban fogalmazott világnézeti tételek milyen alakban szublimálódnak a jogi dogmatikának az emócióktól távolabb eső síkjába.
|
|
Ripka Ferenc: A szabad polgár (1936) |
|
2023.09.16. 11:08 |
Ripka Ferenc dr. előadásából, a Deák Ferenc Társaságban
Hosszú közéleti működésem alatt sokféle társadalmi alakulás keletkezését és elsorvadását láttam. Valamennyi két nagy csoportnál oszlott. Az egyik csoportba azok tartoztak, ahol azért jöttek össze az emberek, hogy beszéljenek. A másik csoportban azok jöttek össze, akik gondolkoztak. Azt nem kell bizonyítanom, hogy mennyivel többre becsültem a gondolkozókat, mint a beszélőket; örömmel erősítettem meg minden kapcsolatot ezekkel a gondolkozókkal, és mindig jól esett, ha körükben megjelenhettem. Ez a jó érzés fogott el itt, a Deák Ferenc Társaságban.
|
|
Török Árpád: Állameszme és népi elv (1939) |
|
2023.09.14. 15:06 |
Politikai szemléletünkben 1914 óta erős törések következtek be. Addig a magyar államegységet a történelem egy szükségszerű alkotásának tartottuk, amelyet népeinek történelmi együttélése, gazdasági, földrajzi, geopolitikai tényezők tettek indokolttá. 1918-ban egy újnak látszó elv, a népek önrendelkezési joga, mindezt megcáfolni igyekezett, és valóban szét is rombolta a magyar történelmi egységet. Nyugalom, békesség és a népek közötti összhang azután sem következett be, bizonyságául annak, hogy vagy az elvben, vagy annak alkalmazásában hiba van. Az elvhez azonban a népek továbbra is ragaszkodtak, és évtizedünkben mint népi elv indult újabb hódító útjára. Különösen Közép-Európában vert erősen gyökeret, és volt képes az emberek gondolkodását nagymértékben befolyásolni. Mit jelentett a népi elv? Nagyrészt azt, amit több mint száz éve ismerünk, a nemzeti gondolatot, de jelentette a népek önrendelkezési jogát is.
|
|
Eckhart Ferenc: Az organikus állameszme a középkorban (1940) |
|
2023.09.14. 10:05 |
Fejezet szerzőnek A Szent Korona eszméjének története című készülő munkájából.
Az egyházi eredetű korona-eszmén kívül a középkorban még egy általánosan elterjedt, ugyancsak az egyházi gondolatkörből származó államelmélettel találkozunk: az államnak, az emberek e legfontosabb társulásának emberi szervezetként való elképzelésével. E tan kifejlődéséről és lényegéről legbehatóbban Ottó Gierke értekezett Das deutsche Genossenschaftsrecht című klasszikus munkájában, [1] amelyet a nagy állambölcselőről, Althusiusról írott fejtegetései egészítenek ki. [2] Gierke eredményeihez későbbi írók nem sokkal járultak hozzá. Hogy a magyar organikus államfelfogás gyökereit tisztán láthassuk, vázlatosan ismertetjük itt Gierke felfogását.
|
|
Vizy András: A szociálpolitika az új Európában (1943) |
|
2023.09.13. 18:31 |
A múlt században az új világrészek és a technika csodái felé fordult az emberiség figyelme. Ma a szociális eszme jegyében él, csatázik, épít és rombol az emberiség. A jelekből arra kell következtetnünk, hogy valóban új világnak kell születnie a háború után, mert a technika, a felfedezések és a találmányok – a liberális kor bálványai – nem tudták megnyugtatni, boldogítani az embert. Ellenkezően – a végsőkig fokozták elégedetlenségét, nyugtalanságát, létbizonytalanságát. A kibontakozás, az új irányú fejlődés útját a legtöbbek szemében a szociális eszme és annak gyakorlata, a szociálpolitika jelzi.
|
|
Nikolaj A. Berdjajev: A renaissance vége - II. rész (1926) |
|
2023.09.12. 14:36 |
A jelenkori kultúra válsága
A Renaissance történelmi végét az európai kultúra szervezetének teljes szétbomlása kíséri. A Renaissance-ban még lehetett érezni az élet szerves mozgását. Mint minden szervezett élet, ez is hierarchikus volt. Még éppen csak sejteni ha lehetett benne első nyomait az elvilágiasodás, a szekularizálódás folyamatának, amely végeredményben az élet mechanizálásához, a szerves rend megsemmisítéséhez kellett, hogy vezessen. Első fázisában ezt a szekularizációt az ember alkotó energiája felszabadulásának, ereje szabad játéka örömének érezte. Mihelyt azonban az emberi energia elvesztette szerves tartalmát, kikerülhetetlenül mechanizálódnia kellett. Ez nem volt mindjárt nyilvánvaló. Egy ideig abban az illúzióban élt az ember, hogy szabad, hogy nincs többé alávetve semmi organikus függőségnek, s nem érezte még magát határok közé zárva mechanikai korlátok által. Ez az interregnum-korszak, amelyben az új európai ember szabadnak érzi magát az organikus korlátoktól, viszont még nem érzi magát alávetve a mechanizmus rabszolgaságának. Ez a korszak tart az egész Renaissance alatt, s a 17. és 18. században ér véget.
|
|
|