Levelével kapcsolatban - amit itt teljes egészében közlünk - csak annyit akarunk megjegyezni, hogy az amerikai magyarságnak még ma sem áll módjában pontosan megállapítani, hogy melyik költőt és írót vitték náci érzelmei Németországba, s melyik menekült Magyarországból demokratikus meggyőződése miatt. Az amerikai magyarság semmiféle körülmények között nem hajlandó segítséget nyújtani volt nyilasoknak - bármilyen írói géniusz akadna is közöttük. Éppen ezért Wass Albert kérésének meghallgatására csak akkor kerülhet sor, ha az amerikai magyarság előbb pontos, részrehajlás nélküli információkat szerez mindazokról az írókról, akiknek Wass Albert szabad fórumot kér. Az amerikai magyarság nem adhat szabad fórumot olyanoknak, akik a szabadságot annak idején a fasizmus propagálására használták fel. Ezzel szemben viszont a legnagyobb rokonszenvvel fogja felkarolni [a] náci és kommunista ideológiától egyformán távol álló magyar írók ügyét. Kétségtelen, hogy ezek közé tartozik ennek a levélnek illusztris írója is.

*

A magyar tragédia negyedik esztendejének küszöbén végre eljutottunk odáig, hogy a nyugati demokráciák szeme nyiladozni kezd a valódi európai helyzet felismerésére. Ezzel karöltve a tengerentúli magyarság is kénytelen rádöbbenni arra, hogy három évvel ezelőtt alkotott és kimondott szavai revízióra szorulnak. Mert a lelkesedéssel fogadott új Magyar Köztársaságnak ma már a kossuthi eszmékhez semmi köze sincsen. Mert nem mindenki náci és fasiszta, akinek szemét már négy évvel ezelőtt sem fedte hályog, és ezáltal képes volt megkülönböztetni a farkast a báránytól. Mert nem kell, hogy okvetlenül hazaáruló és a demokrácia ellensége legyen az, aki félt az oroszoktól, és a náciktól való szabadulást úgy képzelte, hogy bevárja, amíg a nyugatról előretörő angol-szász hatalmak Magyarországot megszállhatják. Ma mindezt tisztán láthatja a tengerentúli világ, azon véletlen szerencséből kifolyólag, hogy Nagy Ferencéknek sikerült még az utolsó percben kimászniok abból a veremből, amit saját maguk ástak meg értékes, izzóan magyar és elismerten angolszász politikusaink - Bethlen Istvánék és mások - elpusztítására.

Midőn ma mindezt szomorú elégtételként könyveljük el, mint a magunk évtizedes politikai meglátásának igazolását, ugyanakkor lelkünkbe döbben a kérdés: mi az oka annak, hogy e felismerés ellenére a tengerentúli magyarság tömbje még ma is késik a magyar kultúra szolgálatának átvételétől? Mi az oka annak, hogy míg a tengerentúli németség Thomas Mann-nak és térsainak irányítása alatt már egy évtized óta magasra tartott fákylával viszi tovább a diktatúra elől menekült német irodalom és kultúra weimari örökségét, míg ugyanezt cselekszik a lengyelek, ukránok és a nálunk számra sokkal jelentéktelenebb balti népek, ugyanakkor a több mint egymilliós szabad földön élő magyarság még a kezdeményező lépéseket sem tette meg a magyar kultúra megmentésének és fenntartásának érdekében?

Mi az oka annak, hogy a magyar kultúra fáklyahordozói még ma, a magyar tragédia negyedik esztendejének küszöbén is a világ különböző tájain szétszóródva küzdenek egymagukban a reájok bízott lángért, és nincsen egy szabad és független magyar fórum, mely segítségükre sietne? Mi az oka annak, hogy az aránylag jólétben élő amerikai magyarság még nem tudott kitermelni egy olyan kulturális társaságot, művészpártoló szövetséget, könyvkiadó vállalatot és irodalmi folyóiratot, mely a hontalanságba taszított magyar géniusz számára biztosíthatná szellemi szabadságát és az igaz szó szentségének jogát?

Magyar testvérek, kiáltó szóval hívunk! Segítsetek megőrizni és magosra tartani a fáklyát! Ha ez a tűz kialszik, sötétben marad a nemzet!

Segítsetek megteremteni azt a független és szabad magyar szellemi pólust, mely méltó módon képviselhesse a világ közvéleménye előtt a hazájából kiüldözött ezeréves magyar humanista kultúrát, és tovább vigye azt a szellemi irányvonalat, mely egy Balassán, egy Vörösmartyn, egy Arany Jánoson, egy Petőfin, egy Ady Endrén és egy Babits Mihályon keresztül mindenkor az egyetemes emberi jogokat és igazságokat hirdette.

Ne koldusalamizsnával segítsetek, hanem öntudatos és céltudatos kötelességvállalással, melynek parancsa véretekben él és kötelez!

Mindnyájatok karjára szükség van, hogy magosra tarthassuk azt a kis megmentett lángot, egyetlen örökségünket, ami az ezeréves magyar múltból maradt! Ennek a lángnak égnie kell tovább, hogy az emberi kultúrák tüzei között és azokkal együtt messzire látszó fénnyel hirdesse ma is és a jövőben is a legszentebb magyar örökséget: az örök humánumot!

És azon keresztül jogunkat az élethez.

Bajorerdő, 1948. január 8.

Wass Albert,

A Kisfaludy Társaság,

az Erdélyi Helikon és a

Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja

In Amerikai Magyar Népszava, 49. évfolyam, 1948. január 8., 7.