Update : A szó elszáll, az írás elporlad |
A szó elszáll, az írás elporlad
2012.09.30. 10:26
Az emberiség kultúrtörténetében sajnos zömmel akadtak olyan barbár periódusok, amikor a hatalmon lévő, illetve a velük szimpatizáló egyének bizonyos csoportjai az egyetemes emberi kultúra értékei ellen fordultak, ráadásul ez az elemi gyűlölet a legdrasztikusabb cselekedetekben manifesztálódott. Könyvégetésről már jóval a Gutenberg-galaxis beköszönte előtt szóltak a krónikák (ne feledjük, hogy Kína számos találmány felfedezése tekintetében előzte meg kontinensünket). Igazi "sikerágazattá" azonban csak a középkortól kezdett válni: előbb az inkvizíció által indexre tett művek listáján, majd az európai gyarmatosítók konkvisztádorainak lajstromán szereplő (leginkább maja) művek váltak a lángok martalékaivá, a hírhedt nemzetiszocialista "szeánszokról" nem is beszélve.
Az emberiség történetének normális időintervallumaiban azonban a könyv az ember barátjának minősül, ezért is tekinthető François Truffaut disztópiája (negatív utópiája) érdekes gondolati konstrukciónak. A film egy elképzelt jövőben játszódik, ahol az emberek a hatalom és a törvény "betűje" által megkívántan analfabéták: a többség sem írni, sem olvasni nem tud. (Viszont mindannyiuk szobájában megtalálható a televízió-készülék, mintegy illusztrálva Marshall McLuhan vízióját a Gutenberg-galaxis végéről.)
Ebben a szisztémában "természetesen" kriminalizálták, tehát üldözendő cselekménnyé nyilvánították a könyvek puszta birtoklását is. Ráadásul ennek ideológiai alátámasztásaként egy liberális köntösbe bújtatott okfejtéssel szolgáltak: az ideális társadalmi berendezkedésben minden ember egyenlő, ha pedig valaki elolvas egy könyvet, azáltal "felsőbbrendűnek" érezheti magát a többiekhez képest, ráadásul antiszociális személyiséggé is válik, így aztán a legjobb, ha az egalitárius megoldás annak folyományaként születik meg, hogy senki sem olvashat semmit. Ennél "briliánsabb" magyarázattal talán Lenin és Goebbels sem szolgálhattak volna.
A rend éber őrei ebben a közegben a tűzoltók, a "Tűzőrség", akik nevükkel ellentétben már régen nem a tűzoltással foglalatoskodnak, éppen ellenkezőleg: feladatuk a féltve őrzött és rejtegetett könyvek felkutatása, majd a "451 Fahrenheit" elérése: ez az a hőmérséklet ugyanis, amelynél a papír már elég. A Tűzőrség tagjai kíméletlenül csapnak le minden egyes könyvpéldányra, később pedig már annak birtokosaira is: egy idős könyvmoly hölgy egész könyvtárát likvidálják és mivel a tulajdonos nem hajlandó elhagyni a "tett színhelyét", könyveivel együtt ő is elpusztul.
A "negyedik hatalmi ág", a média képviselői eközben bugyuta műsorokkal traktálják nézőiket, igazi valóságshow-t kreálva: a nézők az "unokatestvér" által feltett irányított kérdésekre felelve maguk is a gagyi showbusiness prédáivá válnak - természetesen a képernyők előtt kuksoló érintettek ezt igazi bravúrként élik meg és boldogan asszisztálnak a tudatuk gyarmatosításához. Az álomgyár ágensei persze a híreket sem restek manipulálni, illetve elhallgatni vagy meghamisítani: ekként tartható fenn ugyanis a "boldog békeidők"illúziója, egy harmonikus és végletekig idealizált társadalom ködképe, ahol minden öröm forrása a szakadatlan vásárlás.
A tűzoltóság "rendfenntartó" testületének megbecsült tagja az ifjú Guy Montag (Oskar Werner) is, aki természetesnek veszi, hogy lángszóróval vesz részt a gyakori könyvégető rituálékon. Egyszer azonban megszólítja őt Clarisse (Julie Christie), a szabad szellemű és tradicionális értékeket képviselő pedagógusnő, akinek először csak hajlítania, végül azonban megtörnie is sikerül Montag rendszerkonform gondolkodását: a férfi végül belátja, hogy Nietzsche vagy a Don Quijote elolvasása miatt még senki sem válik kezelhetetlen pszichopatává, ahogy a hatalmon lévő elit ezt sulykolja; az viszont lehetséges, hogy az önálló gondolkodás révén már képessé válik arra, hogy kitűnjön a kezes bárányok bégető tömegéből. Montagot végül feljelenti a rendszerhez lojális felesége (talán nem nyerte el a tetszését, hogy Montag gondolkodásra képtelen zombinak titulálta őt), így menekülni kénytelen, hogy végül "megnyugvást" találjon az "emberkönyvek" világában, akik a könyv által hordozott értékek őrzőivé váltak. Ebben az alternatív világban minden száműzött megtanul egy könyvet, hogy később "átörökíthesse" az abban foglaltakat gyermekei, unokái számára.
A film napjainkban brutálisan aktuális mondanivalóval bír. A XXI. század hajnalára ugyanis nem kívánatos, a kamaszok által egyenesen "szégyellni való" tevékenységgé degradálódott az olvasás, viszont minden szabadidőt eluralt az egykettedagyú celebek által reprezentált ostoba műsorszámok, a valóban antiszocális személyiséget is eredményezni képes videojátékok és elfajzott "rajzfilmek" világa. A fogyasztásra történő ösztönzés során a médiaoligarchák és reklámguruk a totalitárius rezsimek által megfigyelt praktikákat vetik be, mindezt pedig a korlátlan szabadság érzetének keltésével kívánják megfűszerezni. A globalizált kapitalizmus keretei között divatossá vált a televízió előtti értelmetlen punnyadás, a nívótlan, szinte az ópiumnál és morfinnál is veszélyesebb "reality-showműsorok" hedonista habzsolása és a könyvek teljes negligálása. Ennek eredményeként pedig minden, a "fénybrigád" által közvetített tartalmat hajlamosak vagyunk gondolkodás nélkül elfogadni, a részesévé válva egy szellemileg elsatnyult univerzumnak. Szokták volt mondani, hogy minden könyvnek megvan a maga sorsa. Könyveinknek talán az a sorsa, hogy kiszorítsák az emberi fogyasztás repertoárjáról a bulvárlapokat, száműzve a Blikk-effektust oda, ahova az való: a fércmunkák szemétdombjára.
Értékelés: 10/10
451 Fahrenheit
(Fahrenheit 451)
színes, angol-francia sci-fi, 113 perc, 1966
rendező: François Truffaut
író: Ray Bradbury
forgatókönyvíró: Jean-Louis Richard, François Truffaut
zeneszerző: Bernard Herrmann
operatőr: Nicolas Roeg
díszlettervező: Syd Cain
jelmeztervező: Tony Walton
producer: Lewis M. Allen
executive producer: Miriam Brickman
látványtervező: Syd Cain, Tony Walton
vágó: Thom Noble
szereplő(k):
Julie Christie (Clarisse/Linda Montag)
Oskar Werner (Guy Montag)
Cyril Cusack (a kapitány)
Anton Diffring (Fabian)
Jeremy Spenser (férfi almával)
Ann Bell (Doris)
Arthur Cox (ápoló)
|