Dark City: Finomhangolás a fekete városban
2012.07.23. 15:08
Platón óta vissza-visszatérő motívum az emberiség gondolkodástörténetében az ún. "barlang-hasonlat". Ennek kezdő mondatai egy mesterségesen kreált világról tudósítanak, ahol az emberek leláncolva élnek egy barlangban, amelyet nem hagyhatnak el, őrzőik pedig különféle tárgyakat mutatnak fel, amelynek árnyékát a folyamatosan égő tűz a barlang falára vetíti - a "mindenütt láncokat viselő" sokaság pedig realitásnak hiszi az őrök által generált illúziót. Minimum H. G. Wells óta pedig a "földönkívüli-tematika" is rendkívül populáris, számos alkotás inspirálója. Ha ehhez hozzáadunk még egy nagy dózisnyit a német expresszionista filmek sötét tónusából és Kaffka groteszk történeteinek hangulatából, akkor az egyenlet másik oldalán eredményként a kilencvenes évek végének egyik leghatásosabb antiutópiáját, a Dark City-t kapjuk.
A film tökéletes illusztrációja lenne Babits Mihály Fekete ország című versének: fekete ég és fekete ház, fekete öröm és fekete gyász és fekete, fekete, fekete világ. A "Sötét város" remek adaptációja a német expresszionizmus legnívósabb produktumainak: az architekturális megoldások a Dr. Caligari atmoszféráját idézik, a legtöbb képkockán Fritz Lang Metropolisát szemlélhetjük újra, a várost uraló titokzatos idegenek pedig mintha egyenesen Murnau Nosferatujának vásznáról másztak volna le. Nem véletlenül vált aztán ez az alkotás is számos más opus ihletőjévé: a Mátrix képsorai éppúgy merítettek belőle, mint az Eredet Di Caprióval lebonyolított császkálásai Álomországban - hogy a Batman-rekonstrukciók Gotham Cityjének klímájáról ne is beszéljünk.
Ebben a futurisztikus-indusztriális környezetben ébred John Murdock (Rufus Sewell), az Így jártam anyátokkal Tedjének alteregója, történetünk főhőse, akiről negyed óra múltán kiderül, hogy valóságos genetikai hérosz, de kezdetben csak az emberölés tényállásának eminens kivitelezőjeként és az altesti kényszermunkások (értsd: kurtizánok) népes táborát rendre megkurtító, társadalomra igencsak veszélyes egyénként könyvelik el őt a hivatalos közegek. Hősünk nem játszhatná el nagy sikerrel egy Bourbon uralkodó szerepét, hiszen vélelmezhetően már a példamondat első fele (semmit sem tanult), sem klappolna, de a második állítás (semmit sem felejtett), még kevésbé: semmire sem emlékszik és látszólag semmit sem ért a körülötte végbemenő történésekből. Aztán hamar akként alakul a történet, hogy szinte egyedül csak ő ért mindent - na meg a sánta pszichológus, dr. Daniel Schreber (Kiefer Sutherland).
Az igazság pedig ezúttal valóban odaát van: a várost ugyanis egy kihalófélben lévő, ezért az emberi lélek kolonizálására törekvő faj utolsó reprezentánsai tartják hatalmuk alatt. Éjfélkor rendre hozzáfognak a "hangoláshoz" (tuning), amelynek lényege, hogy elrabolják az emberi emlékeket és ezáltal képessé válnak a fennálló valóság akaratuk szerint történő megreformálására. A település mesterségesen konstruált világában senki sem számíthat tartós egzisztenciára: aki a ma szállodai recepciósa, az a hangolásnak és bevésésnek köszönhetően a holnap utcai újságárusa lehet, aki pedig a hét elején még Marx munkától elidegenedett szerencsétlen proletárja, a hét végére minden további nélkül válhat a burzsoázia diszkrét bájának megtestesítőjévé. (És amint az a sci-fi alkotásokban lenni szokott, az alternatív realitás - a "vésés" közben eszméletre ébredő néhány privilegizáltat leszámítva - mindenki más számára kőkemény valóságként tételeződik.) A metropoliszt tehát permanens "innovációnak" vetik alá a titokzatos lények, élükön a misztikus ködfátyolba burkolózó "Mr. Könyvvel", hogy aztán minden idők legtökéletesebb konglomerátumát alakíthassák ki.
Mindezek alapján könnyen elképzelhető, hogy az idegeneknek igazán nem érdekük a Cavinton osztogatása, ezért a film centrumában a sötétség mellett az amnézia, a felejtés áll. Na meg a kísérletezés: a sápadt arcú idegenek azt analizálják, hogy miként viselkednek a különböző szituációkban és élethelyzetekben az emberek (az USA-ban egyébként az ún. Milgram-kísérletek során effektíve is szimuláltak engedelmességi élethelyzeteket). A produkció tehát a látványos vizuális kivitelezések mellett filozófiai kérdések garmadáját is boncolgatja: nem kevés szubsztanciális felépítmény telepszik rá az expresszionista fundamentumokra.
Az utolsó néhány perc a "világ a saját ürülékéből táplálkozik újra meg újra" nietzschei tézisének megfelelően közhelyszerűen elcsépelt végkifejletet ígér, az ezt megelőző másfél óra azonban mindenért kárpótol. Erősen ajánlott alkotás!
Értékelés: 10/8
színes, amerikai thriller, 101 perc, 1998
rendező: Alex Proyas
író: Alex Proyas
forgatókönyvíró: Alex Proyas, Lem Dobbs, David S. Goyer
zeneszerző: Trevor Jones
operatőr: Dariusz Wolski
vágó: Dov Hoenig
szereplő(k):
Rufus Sewell (John Murdoch)
Kiefer Sutherland (Dr. Daniel Paul Schreber)
Jennifer Connelly (Emma Murdoch/Anna)
William Hurt (Frank Bumstead nyomozó)
Richard O'Brien (Mr. Hand)
Ian Richardson (Mr. Book)
Colin Friels (Eddie Walenski)
|