Gondolatok az államelmélettel szembeni kihívások természetéről |
|
2025.06.04. 11:00 |
|
Az állam mikénti szerepét taglaló elméleti munkák szerzői számára általában véve evidens, sőt banális megállapításnak számít, hogy az állam létezése objektív szükséglet. A társadalom fennmaradásához, a reprodukció megvalósulásához, illetve a közösség erőszakos behatásoktól mentes létezéséhez – modern körülmények között pedig már a polgárok elemi jólétének és jól- létének megteremtéséhez is – szükség van az elkülönült, az esetlegesen megbomlott társadalmi rendet kényszerítő eszközökkel helyreállító és a potenciális közhatalmi kényszeralkalmazás lehetőségével felvértezett közhatalomra, azaz az államra. Jóllehet az államelméleti gondolkodás egyes korszakjaiban – az aktuális korszellemhez igazodva – eltérő módon ítélték meg, hogy milyen terjedelmű is az állam társadalmi rendeltetésének ellátásához szükséges funkciók köre, de azt még talán a legextrémebb pozíciót elfoglaló anarchokapitalisták sem vitatták, hogy az állam bizonyos fokú regulációs tevékenysége elengedhetetlen a társadalom helyes működéséhez.
|
 |
Karay Kálmán: A spanyol nemzeti szindikalista alkotmány újabb fejlődése (1943) |
|
2025.06.03. 15:24 |
|
I. A nemzeti szindikalista állam kialakulása.
1. Franco 1939. április 1-i utolsó hadi jelentésével [1] a spanyolok nemzeti forradalma korántsem ért véget. A polgárháború felszámolása után, az alzamiento Európa többi nemzeti forradalmához hasonlóan, az alkotó munka területére lépett. Ebben az értelemben ma is tart, és Franco szavai szerint mindaddig tartani fog, amíg az új állami és társadalmi rend fel nem épül. „Nuestra guerra estera terminada sólo cuando un orden nuevo haya sido creado.” [A háborúnk csak akkor ér véget, ha egy új rend teremtődik.] [2] Amint a fasiszta forradalom során is a Marcia su Roma-t az alkotásoknak a szemeink előtt lepergő termékeny korszaka váltotta fel. Erre utal a Mussolini-féle szállóige: „La rivoluzione continua.” [A forradalom folytatódik.] [3]
|
|
Ulrich K. Preuß: Veszít-e hatalmából az állam? (2002) |
|
2025.05.28. 12:01 |
|
1. Az állam hanyatlásának tézise
Az állam szóbeszéd tárgya lett. A jelenkor politikai és társadalomtudományi diskurzusában elveszítette azt a magától-értetődőséget, amely közel háromszáz évig az állam nyilvánvalóságából következett. Kétségtelen, hogy Carl Schmitt, immár csaknem negyven esztendeje, sajátos lakonikus hanghordozásában történelemfilozófiai gesztussal „az államiság korszakának végét” statuálta, [1] amihez alighanem legtehetségesebb tanítványa, Ernst Forsthoff szolgált világos állam- és alkotmányelméleti igazolásokkal. [2] E szerzők szerint az állam „a politikai egység modellje” volt, amely a XVII. század óta klasszikussá vált. [3]
|
|
Németh László: A kapitalizmus alkonya (1932) |
|
2025.05.16. 11:12 |
|
Azok a tanulmányok, melyeket Ferdinand Fried Das Ende des Kapitalizmus címen adott ki, 1929 októbere és az elmúlt év tavasza közt jelentek meg a Die Tat című folyóiratban, s összegyűjtve épp akkor hagyták el a sajtót, amikor a Hoover-moratórium a lappangó gazdasági válságot kipattantotta. Az azóta eltelt év alaposan próbára tette a könyvet, s ha az ismerős hang nem is tapasztana oda érveléséhez, az események igazolása rákényszerítene, hogy gondolataival foglalkozzunk.
|
|
Werner Sombart: Kalmárok és hősök - Hazafias elmélkedések (1915) - Részlet |
|
2025.04.28. 13:40 |
|
Előszó
Minden nagy háború vallási háborúnak bizonyult a múltban, annak bizonyul a jelenben, és annak fog bizonyulni a jövőben is. A múltban a harcoló felek ennek a tudatában is voltak: akár Károly császár harcolt a szászok ellen, akár a „frankföldiek” [„Franken”] vonultak ki a Szent Sír felszabadítására, akár az előrenyomuló törököket verték vissza, akár a német császárok védelmezték birodalmukat az itáliai városokkal szemben, akár a protestánsok és katolikusok küzdöttek az egyeduralom [Vorherrschaft] eléréséért a reformáció korában: a hadviselő felek mindig a tudatában voltak annak, hogy a hitükért harcolnak, és mi, akik utólag visszatekintve igyekszünk felismerni e háborúk világtörténelmi jelentőségét, megértjük, hogy a harcoló felek eme érzései és gondolatai mélyen belülről fakadtak.
|
|
Egyed István: Magyarország történeti alkotmánya (1943) - Kézirat |
|
2025.04.23. 14:22 |
|
I.
Közismert, hogy Európában Anglián kívül egyedül Magyarországnak van történeti alkotmánya. Ez a magyar alkotmány ezer éves, megszakítás nélküli fejlődés eredménye. A magyar alkotmány soha sem lett egységes törvénybe megrögzítve és így megmerevítve, hanem a nemzet szükségletei szerint alakult, fejlődött. Vannak azonban alkotmányunknak olyan – gyakran törvénybe sem foglalt – tételei, amelyekhez a nemzet – a XII. századtól kezdve, de különösen az utolsó öt évszázadban – állandóan ragaszkodott, s amelyekhez ma is ragaszkodik.
|
|
Szontagh Vilmos: Alkotmányjogi ideiglenes helyzetünk (1944) - Kézirat |
|
2025.04.19. 09:50 |
|
I.
Az alkotmányjogi helyzetek, s így mai alkotmányjogi ideiglenes helyzetünk helyes megítéléséhez is elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük, miszerint állambölcseleti lehetőségek ellenére a tételesjogi helyzetek sem nem alkothatók, sem azok ellenére a tételesjogi szabályok, a jogi helyzetek nem értelmezhetők.
|
|
Középosztály, vigyázz! |
|
2025.04.18. 19:31 |
|
„Vitathatatlan, hogy a modern államfejlődés végső soron arisztokratikus berendezésű. A »legjobbak uralma« a végcél mindenütt, s az egyes kimagasló személyiségek hatalma a végletekig felfokozott jelentőséget kap. Új arisztokrácia, új elit, új vezetőosztály van kialakulófélben, amely a réginél sokkal nagyobb hatalommal és előjogokkal rendelkezik.” [1] Dessewffy Tivadar 1934-ben vetette papírra e sorokat, s cikkében végső konklúzióként a „paraszti arisztokráciával” és az – ekkor éppen átalakulófélben lévő – középosztállyal való szolidaritást és kiegyezést sürgette a magyar arisztokrácia részéről.
|
|
Molnár Kálmán: Van-e még magyar géniusz? (1938) |
|
2025.04.17. 07:57 |
|
Idestova négy évtizede (1899-ben), hogy először találkoztam egy könyvvel, amelynek szerzője Hajnik Imre, címe Magyarország és a hűbéri Európa. A könyv nem volt már újdonság, hiszen már akkor olyan idős volt, amennyi, Werbőczy szerint, elég az elévüléshez. De az 1867-ben megjelent könyv akkor még nem évült el, sőt nekem és az akkori magyar jövőnek kinyilatkoztatásként vágott bele a lelkünkbe, amint hogy előttünk már három évtized jogtanuló magyar ifjúsága ennek a könyvecskének a nyomán eszmélt rá arra, hogy mi az a magyar géniusz. Ebből a könyvből értettük meg, mi a különbség a magyar és a hűbéri állameszme között, az állami létnek a közösségre felépített magyar formája és a germán államoknak magánjogias államberendezése között, amely germán patrimoniális eszmevilág a mohácsi vész óta több-kevesebb virulenciával támadja, pusztítja, ferdíti, homályosítja a magyar géniuszt, anélkül mégis, hogy azt belőlünk, magyarokból, kiölni tudta volna, anélkül, hogy minket sajátos magyar gondolatvilágunkból kilendíteni, minket „fényes nemzeti bélyegünk" megtagadására és idegen közjogi gúnyával való felcserélésére rávenni képes lett volna.
|
|
Jacques Maritain: A civilizáció alkonya (1939) |
|
2025.03.28. 09:19 |
|
A tárgy, mellyel foglalkozni kívánok, a mai élet legvalóságosabb problémáit érinti; mint filozófus fogok beszélni róla, a filozófus elkerülhetetlen szárazságával, de talán nem kell ezért elnézést kérnem az olvasótól.
|
|
John Maynard Keynes: Gazdasági lehetőségek unokáink számára (1930) |
|
2025.02.14. 10:05 |
|
I.
Újabban [1] súlyos gazdasági pesszimizmus lett úrrá rajtunk. Általános a vélemény, hogy a XIX. századot jellemző roppant gazdasági növekedés korszaka véget ért, az életszínvonal emelkedése le fog lassulni – legalábbis Nagy-Britanniában –; és az elkövetkező évtizedben is inkább a gazdaság hanyatlása, semmint fellendülése lesz jellemző.
|
|
Dessewffy Tivadar: A magyar arisztokrácia kettős válsága (1934) |
|
2025.01.24. 13:15 |
|
Aranyhíd a parasztarisztokrácia felé
Új feladatok, új áldozatok - Az igazi földreform
1918 óta az állandósult forradalmak korát éljük. A politikai, gazdasági és társadalmi fejlődés tempója már-már mindenütt elérte azt a fokot, amelyen a »forradalom« megjelölés többek előtt jogosultnak látszhatik. Az öt világrésznek szinte minden országában napról napra új problémák merülnek fel és dőlnek el. Minden csúszik, inog körülöttünk, s ilyenkor a nagy átértékelések idejében, természetes, hogy egyszerre égetően aktuális lehet az egyes ember és az egyes osztályok átcsoportosításának gondolata.
|
|
Tamás András: A turánizmus nemzetközi politikai jelentősége (1942) |
|
2025.01.18. 10:48 |
|
A mostani háborúval az emberiség történelme új fázisba lép. A jövő eseményeinek gócpontja a Mediterrán-tenger partjairól a Csendes-óceán vidékére fog áttevődni. Azok a népek, amelyek ennek az átköltözésnek az útvonalában fekszenek - a Közel- és Távol-Kelet népei - megkezdik történelmi szerepüket játszani. Erejük és befolyásuk évtizedről évtizedre emelkedni fog, mígnem elérik azt a fokot, amely elhomályosítja Európa szerepét. Új idők jönnek, új szereplőkkel és új célkitűzésekkel. Az elmúlt többezer évnek „mediterrán” emberisége kelet felé fog haladni, hogy az elkövetkező ezer éveknek „csendes-óceáni” emberisége kialakulhasson. Ebben az új történelmi időben Európa és Ázsia Eurázsiává olvadnak össze, és Japán megszűnik csak ázsiai hatalom lenni. Körülötte fognak csoportosulni a keleti nem-szláv fajú népek, amelyek a mediterrán emberével együtt létrehozzák az eurázsiai civilizációt.
|
|
Palotás Zoltán: A geopolitika és Pécs közlekedésügye (1941) |
|
2025.01.15. 10:23 |
|
Feladatom kettős: először szólni szeretnék a geopolitikáról, majd pedig Pécsnek a Délvidék visszafoglalása folytán létrejött új geopolitikai helyzetéről, feladatairól, jövőjéről. Ennek a tárgynak alapos feldolgozása igen terjedelmes munka lenne, mely messze meghaladná egy folyóirat hasábjait, ezért itt csak néhány lényeges részét érinthetem.
|
|
Szentkúty Ilona: Bensőséges, lelkes hangulatban ért véget a kassai Katolikus Nyári Egyetem (1943) |
|
2025.01.15. 08:38 |
|
Kassa, 1943. augusztus 2.
A kassai Katolikus Nyári Egyetemen az utolsó előtti előadó dr. Perneczky Béla miniszteri osztálytanácsos, egyetemi magántanár volt, aki „Az egyén, a népközösség és a magánjog“ címmel tartott előadást. Az egyén és a köz, a liberalizmus és az intervencionizmus ellentétpárjainak bevezető ismertetése után, a közösségi koreszmének a magánjogra gyakorolt hatásaival foglalkozott. A közösség érdekében a közjog behatol a magánélet szférájába. A magántulajdon használatát és a tulajdonnal való jogi rendelkezést korlátozza. Ez az, amit úgy szoktak kifejezni, hogy „a magántulajdon intézményének szociális tartalommal való átitatása“. Igen jelentős a közjogi térhódítás a kötelmi jogban. A gazdasági jog és a munkajog nagy része az e folyamat során keletkezett jogszabályokból áll.
|
|
Taba István: Az új Európa elmélete (1943) |
|
2025.01.10. 12:57 |
|
I. A tudomány és államvezetés
Amely kérdésekkel ma Németország foglalkozik, arra mindenki felfigyel, nemcsak Európában, hanem a föld más részein is. Mint valamikor a Bauplatz vagy a Quai d’Orsay hangját várta a világ közvéleménye, mielőtt egyik vagy másik eseménnyel kapcsolatban állást foglalt volna, most a Wilhelm Strasse-ra szegezi a szemét az, akit a megtörtént dolgok, vagy ezek következményei érdekelnek...
És kit ne érdekelne: mi lesz a háború után? Kinek lenne izgatóbb problémája, minthogy mi történik velünk? Velünk magyarokkal, finnekkel, franciákkal... velünk... mindenkivel? 1914-[19]18-ban ilyen kérdésre Párizs adhatta volna meg a feleletet, most főképpen Berlin hivatott erre.
|
|
Kornis Gyula: Mi a középosztály? (1926) |
|
2025.01.09. 10:52 |
|
A XIX. század második felében mind gyorsabb lépésekkel halad a nagytőke a gazdasági egyeduralom felé: elkövetkezik a kartellek, trösztök, a multimilliomos plutokraták kora. De másrészt ellenhatásképpen a társadalom piramisának egyre szélesebb alapzatát alkotó ipari proletariátus is mind masszívabb tömbbe tömörül. Ennek egybekötő cementje, az érdekközösségen alapuló együttérzés és együttakarás épp úgy nemzetközivé válik, mint a nagytőke képviselőinek szolidaritása. A társadalom nagylétráján a nagytőke és a szervezett munkásság között a középső fokokon helyezkedik el az úgynevezett középosztály.
|
|
Pongrácz Kálmán: A modern jogfejlődés zökkenői (1936) |
|
2025.01.08. 15:56 |
|
A politika ma irreálisan nagy területet foglal el az emberiség életében. A múltban is nagy szerepet játszott, de olyan kizárólagos uralmat sohasem gyakorolt, mint manapság. Ma a „szent önzés” e tudományának művelése és gyakorlata öncél lett, míg az előző századokban mindig eszköz volt egy-egy nagy és felemelő gondolat érdekében. A keresztes vagy vallásháborúk felmérhetetlen eszmei és erkölcsi magasságban álltak a mai olaj-, vagy szénháborúk felett, mert akkor még elvont ideákért is tudtak vérezni az emberek, manapság pedig mindezt csak a zsebükért képesek megtenni. De a francia forradalom háborúi sem kivételek e tekintetben. A racionalista bölcseletből kinőtt „emberi jog” fogalma morális elsiklásai mellett is magasabb és emberibb szintet képviselt, mint az új nacionalista etatizmus fajfogalma. Két évezredig ha voltak is háborúk Európában, ezek valamiképp mégiscsak „házi perpatvarok” voltak, mert az európai és keresztény egység tudata ellentéteik dacára is összekapcsolta az itt élő népeket.
|
|
Papp László: Magyarabb jog felé (1942) |
|
2024.12.28. 12:08 |
|
A Bartha Miklós Társaság 1941. március hó 12-i ülésén tartott előadás
*
Szeretjük emlegetni, hogy jogásznemzet vagyunk, és szívesen beszélünk a magyar jogalkotó géniuszról. Az előbbi szállóigének a nemesebb értelme az, hogy hazánkat, nemzetünket évszázadokon át a kard mellett a jog, a változó időkhöz alkalmazkodó, az üdvös idegen hatásoktól el nem zárkózó, de elsősorban is a magyar lélekből, a magyar szellemiségből fakadó és táplálkozó, a különleges magyar életviszonyokhoz illeszkedő, anyagi és szellemi értékeinket őrző, védelmező jogrendszerünk tartotta fenn.
|
|
Pisztóry Mór: Az éghajlat befolyása az állam alkatelemeire (1871) |
|
2024.12.17. 15:22 |
|
Az újkori bölcsészet, mely Rousseau óta az államtanba is átment, szerette az egyént úgy föltüntetni, mint a függetlenség teljes ideálját, s így ma már csaknem szokássá vált az embert a természet független urának tekinteni, ki a természetet teljesen hatalmába hajtotta; de a természetbúvárok és physiologusok [fiziológusok] újabb nagyszerű kutatásai kétségtelenné tették, hogy az emberek egész fejlődése, sőt nem csekély részben azok társadalmi élete is a természetnek változhatlan [változatlan] törvénye alatt áll, és ezen körülmény nagymértékben az emberek államéletére is szabályozó befolyást gyakorol. Mindezen fontos körülményeket, szóval a természet befolyását az államtanban figyelmen kívül hagyni nem lehet.
|
|
|
Tovább…
