Arthur Moeller van den Bruck: A fiatal népek joga (1919) - Részlet |
|
2025.07.02. 08:01 |
|
A béke megszervezése
„A béke azt bizonyítja, amit a háborúban elértek.” (Theodor Däubler)
I.
A fiatal népek joga. Wilson csak akkor lesz képes megteremteni az általa kívánt igazságosságot, ha sikerül különbséget tennie „jog” és „jog” között. Csak akkor talál kiutat a [különböző] nézőpontok zűrzavarából, ha sikerül a tizennégy pontját - amelyek eddig csak séma és doktrína szintjén fedték le a világháború problematikáját - egyetlen, minden kérdést eldöntő nézőpontba foglalni: ha az öreg népek előjoga mellett - amelyet a régi népek már régóta tudnak a maguk számára biztosítani - a fiatal népek jogát is áttöréshez segíti - mint a [jelen] kor és a jövendő legszükségesebb, legfontosabb és legproduktívabb népeinek jogát, amelynek kezétől és agyától minden nép, még ha ma nem is akarja beismerni, a jövőben valamiképpen függni fog.
|
 |
Török Béla: A magyar és az autoritárius alkotmány (1940) |
|
2025.06.26. 10:04 |
|
I. Az a válság, amely az emberiséget a világháború válaszvonalától napjainkig olyan mélyen rendíti meg, jelentkezik hatásaiban az alkotmányjogi élet számára is.
Új mozgalmak keletkeznek, sajátos belső tartalommal, államhatalmi és világnézeti céllal, s ha uralomra jutnak, amint ezt már az európai történelem számtalan példával igazolja: új államot, és ami minket különösen érdekel, új alkotmányt építenek ki. S kétségtelen, hogy ezek a mozgalmak, valamint az általuk hangoztatott és megvalósított alkotmányjogi elvek bizonyos hasonlóságot mutatnak. Úgy, hogy talán nem is túlzás, ha a XX. század új alkotmányjogi áramlatának nevezzük ezt a jelenséget.
|
|
Carl Schmitt: A világ rendje a második világháború után (1962) |
|
2025.06.24. 11:01 |
|
A felszólalás 1962. március 21-én hangzott el Carl Schmittnek a madridi Politikatudományi Intézet tiszteletbeli tagjává avatása alkalmából, a „Nemzetközi kapcsolatok a hidegháború korszakában” című sorozat részeként.
*
Don Manuel Fraga tudományos belátással és tökéletes intellektuális megértéssel tolmácsolta a munkámat. Emberi nemességgel és nagylelkűséggel beszélt rólam és a hírnevemről. A híres madridi Politikatudományi Intézet (Instituto de Estudios Políticos) olyan kitüntetéssel tisztelt meg engem, amely önmagában is nagyszerű és ragyogó, és amely a történelmi pillanat és a jelenlegi helyzet fényében még inkább annak számít. Szívből köszönöm [mindezt] az Intézetnek és igazgatójának, Manuel Fragának; ezt a megtiszteltetést az őszinte barátság és kapcsolat jeleként fogadom el. Büszkén és jelentőségének tudatában fogom viselni a jelvényt.
|
|
Carl Schmitt: A kalózkodás fogalma (1937) |
|
2025.06.23. 12:58 |
|
Az 1937. szeptember 11-ére összehívott nyoni konferenciát kalóz- vagy kalózkodásellenes konferenciaként aposztrofálták, és a kilenc résztvevő hatalom által szeptember 14-én aláírt egyezmény hivatalos szövege kimondja, hogy a kereskedelmi hajók tengeralattjárók által történő elsüllyesztéseit - az 1930. április 22-i londoni egyezmény IV. része szabályainak sérelmével összhangban - „kalózcselekményként” kell kezelni. A régi, e konferencia alkalmával gyakran ismételt formula szerint a kalóz „az emberi faj ellenségének”, hostis generis humani-nak tekinthető. Ezt korábban [a kalóz] „általános ellenségességével” indokolták, mivel [annak] rablásra irányuló szándékai minden államot kivétel nélkül érintenek, ezért minden államnak joga van [őt] ártalmatlanná tenni. „A szolidáris ellenségnek - mondja Karl Binding - szolidáris ellenállást kell kiváltania”.
|
|
Otto Koellreutter: Japán államfejlődés és a kelet-ázsiai nagytér (1943) |
|
2025.06.20. 11:33 |
|
Az Internationale Rechtskammer magyar csoportjának ülésén Budapesten, 1943. évi február 17-én tartott előadás
*
I. A kelet-ázsiai nagytér lényegét és szerkezetét - amit a japánok később megmagyarázandó ideológiai okokból „gazdasági érdekterületnek” neveznek - csak akkor értethetjük meg, ha legalább nagy vonásokban megismerjük a japán állam fejlődését a szigetállamtól a nagyhatalomig, később pedig a világhatalomig.
A kelet-ázsiai nagytér fejlődésében három sorsdöntő évet találunk, amelyek mindegyike egy-egy új korszak kezdetét jelenti. A három sorsdöntő év: 1853, 1922 és 1939.
|
|
Immanuel Wallerstein: A liberalizmus agóniája (1993) |
|
2025.06.17. 10:31 |
|
A szerző szokásához híven meglepő koncepcióval áll elő. Szerinte az egyetemek számának robbanásszerű növekedése a második világháború utáni időszakban a felvilágosodás korának utolsó fázisa volt. Ez egyben a liberalizmus kiteljesedése, illetve bizonyos értelemben hattyúdala is volt. A jelenkor problémáihoz már más paradigmában kell közelíteni.
|
|
Paul Krause: A jövőt a posztliberalizmus formálja (2022) |
|
2025.06.12. 08:04 |
|
Mi a posztliberalizmus? A fogalom manapság gyakran használatos, általában pejoratív értelemben, az úgynevezett „illiberális” konzervatívok és jobboldali személyiségek leírására, akiknek politikai nézetei állítólag ellentétesek a jogállamisággal, a republikánus és demokratikus intézményekkel, valamint az 1945 utáni, a kereskedelmi-kapitalista gazdaságon és az amerikai katonai túlsúlyon alapuló globális renddel. A posztliberális jobboldal eme kritikáját meglehetősen tudatlan és ostoba emberek erőltetik - a posztliberalizmus ugyanis egy olyan kifejezés, amely először a vallástudományokban jelent meg, különösen alma materemben, a Yale Divinity Schoolban, s leginkább a materialista modernitás feltételezéseinek kritikájára utal. A materialista modernitás feltevéseinek kritikája a politikai baloldalt éppúgy magában foglalja, mint a jobboldalt. A 2022-es választások után aktuálissá vált számunkra, hogy a posztliberalizmust annak mainstream átpolitizálódása és a politikai lexikonba való bekerülése fényében vizsgáljuk meg.
|
|
Chris Augusta: Leviatán: Szörnyeteg vagy Gépezet? (2025) |
|
2025.06.10. 08:24 |
|
1651-ben Thomas Hobbes megjelentette a Leviatánt, a modern állam szükségességéről és természetéről szóló értekezését. A hatalom hagyományos formái megkérdőjeleződtek, és Hobbes azzal érvelt, hogy valamilyen transzcendens hatalom vagy „uralkodó” nélkül az emberek visszatérnének a „természeti állapothoz”, a „mindenki háborúja mindenki ellen” örökké tartó állapotába. Az ész által vezérelve az emberek „társadalmi szerződést” köthetnek, és átruházhatják a hatalmat erre a szuverénre, amely garantálhat bizonyos fokú stabilitást és biztonságot minden polgár számára.
|
|
Kamocsay Jenő: Célvalósulás az állam és az egyén viszonyában (1939) - Részletek |
|
2025.06.07. 14:10 |
|
A Mennyei Jeruzsálem felséges Királyának, az Apokalypsis szentséges Bárányának bensőséges imádattal.
Első rész
BEVEZETÉS
A probléma felállítás[a]
A tudomány, szinte a történelem előtti időkre visszavezethető tapasztalatok alapján évezredekkel ezelőtt megállapította azt a ma már nem vitatott igazságot, hogy az ember társas lény. Kétségtelen, hogy a megállapítás tartalma a részleteket illetően mást és mást jelentett az egyes bölcselők tanaiban, a különböző korokban, a különböző adottságú és hajlamú népeknél, de kétségtelen az is, hogy e tétel a jog- és állambölcselet minden mívelőjénél, minden népénél és minden időben az egyén és az állam, illetve az utóbbinak közbenjöttével az egyén és a közösség, az egyén és a társadalom közti kapcsolat fennállásának örök törvényét hirdette, és kifejezte azt az igazságot, hogy az egyén és a közület e kapcsolata nélkül sem az egyén, sem a köz - értve ez utóbbi alatt elsősorban az államot, de értve alatta a családot és a társadalmat is - nem érheti el azt a célt, melyet Isten eléje tűzött. Az ember társas voltának felismerése az ember-világ egyik axióma-szerű, legáltalánosabb alaptörvényének felismerését jelentette, mely további részletkutatások és további törvények megállapításának lett az alapja.
|
|
Orbán János: A társadalmi válság okai (1943) |
|
2025.06.07. 10:21 |
|
Társadalmi és gazdasági átalakulás korát éljük. Egy negyedszázad óta heves lökések rázkódtatják a társadalom épületét, életformák omlanak össze, amelyekről azt hitték, hogy örök életűek lesznek. Új társadalmi és gazdasági rend van kialakulóban, s az új világ képe nemcsak az emberiség vágyában él, hanem leendő életformáinak alapvonalai ott sarjadzanak már a mai társadalmi fejlődésen. Milyen okok robbantották szét a régi világképet? Milyen lesz az új világrend? Ezekre a kérdésekre keres feleletet Ferdinand Fried most megjelent könyvében (Die soziale Revolution). Könyvének vezető gondolatait adjuk az alábbiakban.
|
|
Gondolatok az államelmélettel szembeni kihívások természetéről |
|
2025.06.04. 11:00 |
|
Az állam mikénti szerepét taglaló elméleti munkák szerzői számára általában véve evidens, sőt banális megállapításnak számít, hogy az állam létezése objektív szükséglet. A társadalom fennmaradásához, a reprodukció megvalósulásához, illetve a közösség erőszakos behatásoktól mentes létezéséhez – modern körülmények között pedig már a polgárok elemi jólétének és jól- létének megteremtéséhez is – szükség van az elkülönült, az esetlegesen megbomlott társadalmi rendet kényszerítő eszközökkel helyreállító és a potenciális közhatalmi kényszeralkalmazás lehetőségével felvértezett közhatalomra, azaz az államra. Jóllehet az államelméleti gondolkodás egyes korszakjaiban – az aktuális korszellemhez igazodva – eltérő módon ítélték meg, hogy milyen terjedelmű is az állam társadalmi rendeltetésének ellátásához szükséges funkciók köre, de azt még talán a legextrémebb pozíciót elfoglaló anarchokapitalisták sem vitatták, hogy az állam bizonyos fokú regulációs tevékenysége elengedhetetlen a társadalom helyes működéséhez.
|
|
Karay Kálmán: A spanyol nemzeti szindikalista alkotmány újabb fejlődése (1943) |
|
2025.06.03. 15:24 |
|
I. A nemzeti szindikalista állam kialakulása.
1. Franco 1939. április 1-i utolsó hadi jelentésével [1] a spanyolok nemzeti forradalma korántsem ért véget. A polgárháború felszámolása után, az alzamiento Európa többi nemzeti forradalmához hasonlóan, az alkotó munka területére lépett. Ebben az értelemben ma is tart, és Franco szavai szerint mindaddig tartani fog, amíg az új állami és társadalmi rend fel nem épül. „Nuestra guerra estera terminada sólo cuando un orden nuevo haya sido creado.” [A háborúnk csak akkor ér véget, ha egy új rend teremtődik.] [2] Amint a fasiszta forradalom során is a Marcia su Roma-t az alkotásoknak a szemeink előtt lepergő termékeny korszaka váltotta fel. Erre utal a Mussolini-féle szállóige: „La rivoluzione continua.” [A forradalom folytatódik.] [3]
|
|
Ulrich K. Preuß: Veszít-e hatalmából az állam? (2002) |
|
2025.05.28. 12:01 |
|
1. Az állam hanyatlásának tézise
Az állam szóbeszéd tárgya lett. A jelenkor politikai és társadalomtudományi diskurzusában elveszítette azt a magától-értetődőséget, amely közel háromszáz évig az állam nyilvánvalóságából következett. Kétségtelen, hogy Carl Schmitt, immár csaknem negyven esztendeje, sajátos lakonikus hanghordozásában történelemfilozófiai gesztussal „az államiság korszakának végét” statuálta, [1] amihez alighanem legtehetségesebb tanítványa, Ernst Forsthoff szolgált világos állam- és alkotmányelméleti igazolásokkal. [2] E szerzők szerint az állam „a politikai egység modellje” volt, amely a XVII. század óta klasszikussá vált. [3]
|
|
Németh László: A kapitalizmus alkonya (1932) |
|
2025.05.16. 11:12 |
|
Azok a tanulmányok, melyeket Ferdinand Fried Das Ende des Kapitalizmus címen adott ki, 1929 októbere és az elmúlt év tavasza közt jelentek meg a Die Tat című folyóiratban, s összegyűjtve épp akkor hagyták el a sajtót, amikor a Hoover-moratórium a lappangó gazdasági válságot kipattantotta. Az azóta eltelt év alaposan próbára tette a könyvet, s ha az ismerős hang nem is tapasztana oda érveléséhez, az események igazolása rákényszerítene, hogy gondolataival foglalkozzunk.
|
|
Werner Sombart: Kalmárok és hősök - Hazafias elmélkedések (1915) - Részlet |
|
2025.04.28. 13:40 |
|
Előszó
Minden nagy háború vallási háborúnak bizonyult a múltban, annak bizonyul a jelenben, és annak fog bizonyulni a jövőben is. A múltban a harcoló felek ennek a tudatában is voltak: akár Károly császár harcolt a szászok ellen, akár a „frankföldiek” [„Franken”] vonultak ki a Szent Sír felszabadítására, akár az előrenyomuló törököket verték vissza, akár a német császárok védelmezték birodalmukat az itáliai városokkal szemben, akár a protestánsok és katolikusok küzdöttek az egyeduralom [Vorherrschaft] eléréséért a reformáció korában: a hadviselő felek mindig a tudatában voltak annak, hogy a hitükért harcolnak, és mi, akik utólag visszatekintve igyekszünk felismerni e háborúk világtörténelmi jelentőségét, megértjük, hogy a harcoló felek eme érzései és gondolatai mélyen belülről fakadtak.
|
|
Egyed István: Magyarország történeti alkotmánya (1943) - Kézirat |
|
2025.04.23. 14:22 |
|
I.
Közismert, hogy Európában Anglián kívül egyedül Magyarországnak van történeti alkotmánya. Ez a magyar alkotmány ezer éves, megszakítás nélküli fejlődés eredménye. A magyar alkotmány soha sem lett egységes törvénybe megrögzítve és így megmerevítve, hanem a nemzet szükségletei szerint alakult, fejlődött. Vannak azonban alkotmányunknak olyan – gyakran törvénybe sem foglalt – tételei, amelyekhez a nemzet – a XII. századtól kezdve, de különösen az utolsó öt évszázadban – állandóan ragaszkodott, s amelyekhez ma is ragaszkodik.
|
|
Szontagh Vilmos: Alkotmányjogi ideiglenes helyzetünk (1944) - Kézirat |
|
2025.04.19. 09:50 |
|
I.
Az alkotmányjogi helyzetek, s így mai alkotmányjogi ideiglenes helyzetünk helyes megítéléséhez is elengedhetetlen, hogy figyelembe vegyük, miszerint állambölcseleti lehetőségek ellenére a tételesjogi helyzetek sem nem alkothatók, sem azok ellenére a tételesjogi szabályok, a jogi helyzetek nem értelmezhetők.
|
|
Középosztály, vigyázz! |
|
2025.04.18. 19:31 |
|
„Vitathatatlan, hogy a modern államfejlődés végső soron arisztokratikus berendezésű. A »legjobbak uralma« a végcél mindenütt, s az egyes kimagasló személyiségek hatalma a végletekig felfokozott jelentőséget kap. Új arisztokrácia, új elit, új vezetőosztály van kialakulófélben, amely a réginél sokkal nagyobb hatalommal és előjogokkal rendelkezik.” [1] Dessewffy Tivadar 1934-ben vetette papírra e sorokat, s cikkében végső konklúzióként a „paraszti arisztokráciával” és az – ekkor éppen átalakulófélben lévő – középosztállyal való szolidaritást és kiegyezést sürgette a magyar arisztokrácia részéről.
|
|
Molnár Kálmán: Van-e még magyar géniusz? (1938) |
|
2025.04.17. 07:57 |
|
Idestova négy évtizede (1899-ben), hogy először találkoztam egy könyvvel, amelynek szerzője Hajnik Imre, címe Magyarország és a hűbéri Európa. A könyv nem volt már újdonság, hiszen már akkor olyan idős volt, amennyi, Werbőczy szerint, elég az elévüléshez. De az 1867-ben megjelent könyv akkor még nem évült el, sőt nekem és az akkori magyar jövőnek kinyilatkoztatásként vágott bele a lelkünkbe, amint hogy előttünk már három évtized jogtanuló magyar ifjúsága ennek a könyvecskének a nyomán eszmélt rá arra, hogy mi az a magyar géniusz. Ebből a könyvből értettük meg, mi a különbség a magyar és a hűbéri állameszme között, az állami létnek a közösségre felépített magyar formája és a germán államoknak magánjogias államberendezése között, amely germán patrimoniális eszmevilág a mohácsi vész óta több-kevesebb virulenciával támadja, pusztítja, ferdíti, homályosítja a magyar géniuszt, anélkül mégis, hogy azt belőlünk, magyarokból, kiölni tudta volna, anélkül, hogy minket sajátos magyar gondolatvilágunkból kilendíteni, minket „fényes nemzeti bélyegünk" megtagadására és idegen közjogi gúnyával való felcserélésére rávenni képes lett volna.
|
|
Jacques Maritain: A civilizáció alkonya (1939) |
|
2025.03.28. 09:19 |
|
A tárgy, mellyel foglalkozni kívánok, a mai élet legvalóságosabb problémáit érinti; mint filozófus fogok beszélni róla, a filozófus elkerülhetetlen szárazságával, de talán nem kell ezért elnézést kérnem az olvasótól.
|
|
|
Tovább…
