Elemzésünknek - amely nem titkoltan Oswald Spengler, a Weimari Köztársaság termékeny gondolkodója által írott nagy ívű munka továbbgondolására hajaz -  a miniszterelnök Kelet felé nyitását preferáló gazdaságpolitikája, illetve az ennek kapcsán tett "turné" újabb állomásán elhangzott értékelés ad különös aktualitást. Orbán Viktor Jordániában kinyilatkoztatott tézisei szerint ugyanis "míg az arab világ a jövőben fel fog értékelődni, és növekedik a világgazdaságban játszott szerepe, addig Európát az a veszély fenyegeti, hogy csökkenni fog a súlya, ha nem változtat." Az arab világ szerinte a világgazdaság mutációja következtében előálló új status quo nyertes térfelén fog helyet foglalni, míg Európa - amennyiben nem változtat jelenlegi, neoliberális-monetarista gazdaságpolitikáján - könnyen a vesztesek táborát gyarapíthatja. Erre tekintettel talán nem haszontalan néhány, a Nyugat primátusának elvesztését taglaló gondolatmenetet felidéznünk.

Tovább…

Azt mondhatjuk, hogy a "Nemzeti Együttműködés Rendszere" által két esztendeje meghirdetett "Drang nach Osten" politikája igyekszik  számolni azokkal a világrendben bekövetkezett markáns hangsúlybeli eltolódásokkal, amelyek a legújabbkori fejlődés utolsó etapjának néhány tucat évét  jellemezték - ennek egyik apró manifesztuma a miniszterelnök mai tárgyalása a libanoni és szaúd-arábiai vezetőkkel. Miről van szó? Arról,hogy jó néhány képessége ellenére a "globalizálódás vastörvénye" az unipoláris világrend reprezentánsát, tehát az Amerikai Egyesült  Államokat is utolérni látszik: a Nyugat alkonyáról már nem csak olyan kultúrmorfológiai-morális narratívákban beszélhetünk, amint azt anno Spengler vagy Huizinga tették, de divatos lett a posztamerikai világról (Zakaria) vagy a "többiek" érezhető felemelkedéséről, illetve a legnagyobb hitelezője (Kína "Zrt.") kapcsán egyenesen "Kimerikáról" (Niall Ferguson), Uncle Sam legatyásodásáról beszélni.

Tovább…