A Turul Szövetség eszmei széttöredezése

Az 1930-as évek első felére az ekkor hozzávetőlegesen 30 000 fős tagságot számláló fajvédő tömegszervezet az egyetemisták mellett a felsőoktatási tanulmányaikat befejezetteket is magába foglalta, 1932-től pedig - miután Végváry József fővezér meghirdette „Turul-mozgalmat", és ennek révén ún. vegyestörzseket hoztak létre - a paraszti és munkásszármazású fiatalok ugyancsak tagjai lehettek.

A korabeli szellemi-politikai mozgások, a falukutatók mozgalma, részben a nemzetközi kommunista mozgalom nyomása, majd pedig a náci típusú szélsőjobboldal előretörése a Horthy-kor második évtizedének közepére erősen kikezdték, és megváltoztatták a Turul Szövetség ideológiai arculatát, amely korábban szinte kizárólag az egyetemi zsidóverésekben, illetve zsidónak minősített hallgatókkal szembeni inzultusokban manifesztálódott.

A népi mozgalom hatására a Horthy-korszak második évtizedének elejére az egyetemi bajtársi szervezetekben is egyre-másra jutottak szóhoz a falukutatók. Az 1932 októberében hatalomra került Gömbös Gyula elsőként látta meg a népi mozgalomban rejlő lehetőségeket. Gömbös, akinek politikai nézetei centrumában a fajvédelem állt, elsősorban keresztény gazdaságokat, „magyar fajú" kisbirtokokat akart. Ennek a - nézete szerint - zsidóság elleni küzdelemnek leginkább a korszakban elszegényedett, kulturálisan és gazdaságilag bomlásban lévő parasztság felelt meg. Ezért számtalanszor hangoztatta általános elveit: az anya- és csecsemővédelmet, az egyke elleni harcot, a közegészségügy államosítását, a vidéki egészségügyi viszonyok gyors javítását, a vidéki kultúra ápolását. A népi írók szóhasználata és bizonyos pontokon ideológiájuk megegyezett Gömbösével. Sikerük kulcsa a nacionalizmus és a baloldali-liberális erők korabeli gyengesége és elzárkózása volt (a kommunisták kivételével), kiegészülve ez előző fél évtized szellemi megágyazottságával. A heterogén összetételű népi írók egy része azonban elfordult tőle, amikor kiderült, hogy a kormányfőnek nincs határozott szándéka és ereje a földkérdésen, az iskolázottság növelésén, a közegészségügy helyzetén döntően változtatni.

Az 1935-re végbemenő törvényhozói elitváltásban viszont helyet kaptak a reformnemzedék tagjai is, köztük azoknak a radikális jobboldali szervezeteknek a vezetői, akik egyetértettek az említett programmal. Így lett 1935-ben parlamenti képviselő Bánsághy (Velcsov) György, a Csaba vezére, a Turul Szövetség alapító tagja és Végváry (Verbovszky) József orvos, a Turul fővezére is. Mandátumuk, és immár a Turulra vonatkoztatva alsóbb szinteken megjelenő segítségnyújtások sorozata természetesen magával vonta elköteleződésüket a Gömbös-kabinet iránt is. A szövetségen belüli - Jászai Lajos, Roboz Zoltán, Halka Sándor, majd egyre inkább Fitos Vilmos fémjelezte - „népi szárny" soraiban is felerősödött az igény, hogy a „törzsökös" magyarság problémáit fel kell mutatni, ezáltal kell majd - földosztással egybekötött demokratikus reform révén - az általuk hanyatlásnak indult nemzetet újjáépíteni. A munkásság, és a középosztály egyes csoportjai felé nyitás igénye tehát egyre terjedt, majd 1937-re elsősorban vidéki tagszervezetek csatlakozásával ún. „Turul-ellenzékké" terebélyesedett. Így kapcsolódott össze a népi mozgalom és a kormánypolitika közös óhaja, amely számos eredményt hozott a későbbiekben is.

Ugyanakkor az sem elhanyagolható, hogy éppen ezidőtájt a szélsőjobboldal is fokozott súlyt kapott a szövetségben. Végváry József fővezérnek, kihívásként szembe kellett néznie az 1930-as években megjelenő a nyilas típusú pártokkal, ideológiákkal is. Az égető problémát a fővezérség kezdetben az egyes erőcsoportok összebékítésében látta. A kiöregedő (25 és 35 életévük közötti) „ifjúsági vezérek" azonban nem engedtek korábbi - jórészt egyetemi zsidóverésekben, provokációkban kimerülő, úgynevezett „burschenschaftos" - felfogásukból. Mellettük az új, nemzetiszocialista szélsőjobboldal prominensei között is számos turulistát ismerünk (Kémeri Nagy Imre, Kemény Zoltán, Radó Endre, Salló János, Oláh György, Zsabka Kálmán és mások). Utóbbiak teljes őrségváltást, a zsidósággal szembeni jóval radikálisabb megoldást akartak, ráadásul sokszor erős németellenes éllel. Nem véletlenül jegyezte fel már 1936 őszén egy rendőrségi jelentés: „Egyetemi hallgatók - főleg Turulisták - gyakran keresik fel a nemzetiszocialista szerveket azzal, hogy zsidóellenes akciókra készülnek és érdeklődnek, hogy számíthatnak-e a párt részéről támogatásra." Az ehhez hasonló gyakori, többnyire helyi szervezkedéseket sem a Belügyminisztérium, sem a Nemzeti Egység Pártja nem nézte jó szemmel, s a Turul Szövetség követtáborain (tisztújító nagygyűlésein) csakhamar kiéleződtek az ellentétek. Bár nézeteikkel jórészt Végváry is egyetértett, döntenie kellett: a Turul Szövetséget radikális jobboldali irányba kormányozza, vagy kormánytámogató-jobboldali vonalon halad, s idomul a Nemzeti Munkatervhez. Végül a sikeresebbnek ítélt utóbbi utat választotta, miközben a népiek egyes elképzeléseit is igyekezett beépíteni. Jóllehet a Szabó Gyula diákvezér irányította nyilas turulisták több prominensét 1933-1934-re kizárta, a Turul szélsőjobb csoportjainak többsége mégis megmaradt Végváry támogatójának, mert ettől remélték, hogy megtörik az általuk túlságosan baloldali elhajlónak tartott, „népfront-politikát" folytató, jobbára aktív egyetemistákból állók erejét.

Akciók: a Magyar Egészség Hete, az Egészségvonat és a Magyar Nép Hete

A Turul Szövetség fővezérsége ezért olyan akciósorozatra szánta el magát, amely egyezett fajvédő-nacionalista törekvésekkel, de hatottak rá a népieknek a parasztság problémáira radikálisan rámutató elképzelései is. Dérczy Ferenc országos vezér elnökletével 1935 nyarán programiroda létesült, amelynek keretében országos méretű szociális felmérést és anyaggyűjtést rendeztek, amelynek során a devianciák (egyke, tisztálkodási- étkezési- és lakhatási szokások stb.) vizsgálatára helyezték a hangsúlyt. Ezzel párhuzamosan a kormányzattal egyeztettek egy őszre tervezett nagyszabású - a gyűjtésekre alapozó - propaganda akció ügyében. A munkálatok Kozma Miklós belügyminiszter és Szily Kálmán kultuszállamtitkár hathatós támogatásában részesültek. A Magyar Egészség Hete névre keresztelt program október 20 és 28. között valósult meg. Ennek keretében a városligeti Iparcsarnokban Népegészségügyi kiállítást tartottak, mely hatalmas tömegeket vonzott. Az ötletes, tematikus pavilonokba rejtett, látványelemekkel tűzdelt tárlat Koncepcióját Végváry és Dérczy alakították ki. Szendy Károly polgármester segített összehozni a tárlatot, tudományos anyagát pedig Antal Lajos főorvos és Born József tisztiorvosok dolgozták ki a Turul bajtársainak előzetes falufelméréseit is felhasználva. Legerősebb eleme a magyarság népegészségügyi viszonyait bemutató pavilon volt, amely nemcsak a népegészségügyi helyzetet dokumentálta, de rá is mutatott a gyógyítás módjára: egészségesebb birtokmegoszlás, telepítés, egészségvédelem, az egészségbiztosítás kiterjesztése, iskolai sportoktatás erősítése. Igaz, a zsidóságot ezúttal is a bajok egyik fő okaként bélyegezték meg. A Hét ezzel párhuzamos eseménye egy nemkülönben sikeres, az Orvosegyesület székházában (Szentkirályi u. 21.) megtartott tudományos előadássorozat volt, neves tudósok bevonásával. A Hét záróeseménye a Vigadóban, politikai és gazdasági vezetők részvételével tartott Turul Szövetség „népegészségügyi dísztábora" volt. A kormány, valamint számos állami vállalat által támogatott Magyar Egészség Hetét elénk sajtókíséret övezte, amely nemcsak a Turul Szövetség megítélésére hatott pozitívan, de szolid propagandát jelentett a falusi nép problémáinak megismerésére is. A Turul központi hetilapjában, a Bajtársban a népegészségügyi kérdések mellett egyértelműen megjelentek a szövetség mögöttes céljai is. Kostyál László a gömbösi politikát dicsőítő cikket közölt, amely ugyanakkor túlmutatott a rendezvénysorozat lényegén, és erősen fajvédő, antiszemita jelleget sugárzott.

A szövetség fővezérsége meglovagolta a sikert: elhatározták, hogy a kiállítási anyagot újra hasznosítják, mégpedig úgy, hogy vonatszerelvényre szerelve, lerövidítve országszerte vándoroltatni fogják. Ezért a következő év első felében megalakult az Egészség Vonata Rendezőbizottsága, melynek sikerült elérnie, hogy a MÁV-tól kölcsönkapjanak egy 23 vagonból álló szerelvényt. Lobbijuk ismét azért lehetett sikeres, mert a kormányzat felismerte a Turulban lévő propagandalehetőségeket, Gömbös, Kozma és Winchkler István kereskedelemügyi miniszter is nagyon jó véleménnyel voltak az előző évi kiállításról. Az egykori egyetemi diákvezér, Bornemisza Géza miniszter elnökletével 1936 júniusában az Iparügyi Minisztériumban, július 21-én pedig a Közegészségügyi Intézetben tárgyaltak róla, ahol az iparügyi miniszter, illetve Mikecz Ödön, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője támogatásáról biztosította a Rendezőbizottságot. (Az említett politikusok egytől-egyig a Turul Szövetség dominus tagjai voltak.) Ennek megtörténte után Végváry és Dérczy irányításával a Magyar Egészség Vonata néven propagandaakció vette kezdetét, védnökségét Szendy Károly budapesti polgármester és Kozma Miklós vállalta magára. A Gyermekvédő Liga által rendelkezésre bocsátott, 23 vagonból álló szerelvény 1936 októberében néhány hét alatt 35 állomáson állt meg, ahol az érdeklődők 20 filléres jegy megváltása ellenében megtekinthették a tárlatot, meghallgathatták a vonatot kísérő turulisták és orvosok népegészségügyi előadásait, melyekben központi szerepet kapott a telepítés, azaz a föld nélküli parasztság kisbirtokhoz juttatása. Minden állomáson ajándékokat adtak a legegészségesebb családnak és gyermeknek, egy aznap született gyermek számára pedig életbiztosítási kötvényt, sőt, a MÁV is kedvezményeket biztosított. Ugyanakkor pozitívumnak tekinthető, hogy a bajtársaknak a vonat pénzkereseti lehetőséget biztosított, mert részt vehettek a kiállítás installációinak elkészítésében, a plakátok kivitelezésében és a vonat kísérésében. Az akció reklámbevételekből fedezett költségei 25 000 pengőre rúgtak.

Az egészségvonat plakátja. Nemzeti Újság, Képes Melléklet, 1936. augusztus 2.	A Magyar Nép Hete plakátja Függetlenség, Képes Melléklet, 1936. szeptember. 8.

Végváry és Dérczy folyamatosan tájékoztatta Kozmát a Magyar Egészség Vonatáról, a készülő Magyar Nép Hetéről egyaránt. A vonaton látható volt annak a mintaháznak a modellje, amit Tibolddarócon épített a kormány egy barlanglakó családnak; a rádió és az MTI bőségesen tudósított mindkét akcióról.

A Magyar Egészség Vonata bevezette az előző év folytatásának tekinthető testvérakciót: a Magyar Nép Hetét, amelynek gondolata már 1935-ben, a Magyar Egészség Hete idején megfogalmazódott, forgatókönyve pedig az előző évi propagandaakciót másolta. Ez esetben is sikerült megnyerni a kormányzat támogatását és szponzorációs pénzekhez jutnia. Programját az 1936. július 16-ai, az Iparügyi minisztériumban, a belügyminisztérium képviselőivel tartott megbeszélésen véglegesítették. A koordináló rendezőbizottság élén álló Dérczy Ferenc külön propagandakönyvet jelentetett meg az alkalomra. Az 1936. október 1. és 8. közötti rendezvényre a Turul Szövetség az Iparügyi Minisztériumtól és magánvállalatoktól kapott jelentős (sajnos nem ismert) összeget. Ez tette lehetővé, hogy a 6000 m²-es Iparcsarnokban rendezett, 340 pavilonból álló és másfél száz hazai cég és közintézmény „népvédelmi tevékenységét" taglaló kiállítást rendezzenek a Turul Szövetség tagjainak bevonásával. A tárlattal egy időben október 5-e és 10-e között Nép-Föld-Egészség címmel konferenciát tartottak a Magyar Mérnök és Építész Egylet termében (Budapest, IV. [ma V.] Reáltanoda u. 13-15.), ahol a népvédelemről tudományos és ismeretterjesztő előadást tartott a népi írók, a falukutatók és a népegészségügyi szakemberek színe-java.

Tagadhatatlan azonban, hogy a Magyar Nép Hete rendezvénysorozatot már nem övezte akkora társadalmi lelkesedés, és a sajtóvisszhang is visszafogottabb volt a korábbinál. Ennek egyik oka, hogy október 5-én zajlott Budapesten a falu problémáival súlyozottan foglalkozó katolikus nagygyűlés, a másik pedig Gömbös Gyula október 1-jén bekövetkezett halála. Sokan a gömbösi társadalompolitika újabb erőtlen kísérletének, sőt egyik propagandafogásának ítélték az egészet. Másutt a Turul önreklámjának aposztrofálták, s ilyen „népünnepélyből" a falunak is elege van. Emellett a kiállítás jobboldalról is bírálatot kapott, mondván a mondanivaló nem elég „nemzeti" és zsidó szerzők is helyet kaptak benne. A mezőgazdasági munkásság és cselédség sorsát tényszerű adatokkal ábrázoló tárlókat viszont szakmai és közéleti szimpátia övezte.

Szécsényi András, archívnet