ACTA-ellenes tüntető - Fotó: MTI, Biró István

Lengyelországban az ACTA-egyezmény elleni harc már több mint két hónapja tart, intenzitása pedig meglepő. Ez furcsának tűnhet egy olyan országban, ahol egyetlen számottevő tüntetést sem láttunk a válság okozta megszorítások miatt. Az, hogy Lengyelország jobb helyzetben van, mint a környező államok, egyáltalán nem jelenti azt, hogy nem muszáj takarékoskodnunk, a megszorító intézkedések igen kellemetlenek.

Ennek ellenére a fiatal lengyelek inkább az internet védelmében tüntetnek. Mégpedig igen hevesen - a tüntetők több városban összecsaptak a rendőrséggel, voltak anyagi károk és sebesültek. Donald Tusk miniszterelnök meghátrálásra kényszerült. Elnézést kért, és megígérte, hogy a közben már aláírt egyezményt a varsói szejm nem fogja egyhamar ratifikálni. Ő volt az első vezető politikus, aki ráérzett arra, hogy itt nem csak a mp3 fájlokat letöltő fiatalok szórakozásáról van szó, a jelenség ennél jóval komolyabb.

Az internetes szabadság védelmében kiálló fiatalok tulajdonképpen ugyanaz ellen lázadnak, ami az egész világunkat fejre állította az utóbbi 30 év alatt, és ami a globális válság alapjait jelenti: az általános pénzuralom ellen, amely csendesen, de megállíthatatlanul eluralja a modern civilizáció nem anyagi jellegű szféráját is. Szinte minden lehet már vétel és eladás tárgya, mindent lehet szerzői joggal védeni. Amerikában szabadalommal védik már a genetikailag megváltoztatott egeret is, s a legnagyobb mobiltelefon-gyártók véget nem érő harcokat folytatnak egyes billentyűk megnevezéséért. Már nem polgárok vagyunk, hanem vevők, célcsoportok és reklámfogyasztók.

Az ACTA támogatói joggal állítják, hogy védeni kell a szellemi termékek teremtőit, mert esetleg úgy járhatnak, mint a golyóstoll feltalálója, Bíró László, aki szegénységben halt meg, miközben a Föld szinte minden lakója használja a találmányát. A másik érv az, hogy elejét kell venni a hatalmas kínai hamisítványbiznisznek. Igen ám, csak ha a dolog ennyire egyszerű, akkor miért folyt az ACTA egyeztetése olyan titokban, hogy ezzel kapcsolatos dokumentumokat még az Európai Parlament sem láthatott? És miért lehetett világhírű művész Picasso vagy Mozart "copyright" nélkül is?

Vajon nem arról van szó, hogy a modern demokrácia történetében először világméretű összefogást látunk, amely mögött nagy szervezetek és korporációk állnak? Hiszen az ő érdekük, hogy minden szellemi terméket zárolni lehessen széfekben. Nem feltétlenül a szerzők érdekében - elég csak megnézni, hogy például egy CD-lemez árának milyen elenyésző hányada kerül az előadó számlájára. Tudom, hogy a dolog veszélyesen kezd hasonlítani az összeesküvés-elméletekre, de ha megnézzük történetesen a vetőmagpiacot, amelyet néhány biotechnológiai cég ural génmódosítási szabadalmakkal, akkor a dolog már elgondolkodtató.

Az sem véletlen, hogy az internetes lázadás most, a gazdasági válság közepette tört ki. A mai fiatalok már az interneten léteznek. Ez ráadásul a szabadságuk zónája, amelyet képesek megvédeni, és a természetes kulturális közegük, ahol minden szabadon kapható, nézhető, olvasható. Ezt nem hagyják elvenni. Főleg nem akkor, amikor Európában a fiatalok negyede munkanélküli.

Inkább felveszik a harcot, és rájönnek, hogy van erejük. Felfedezik a politikát, és már nem fognak megelégedni azzal, hogy elég négyévente leadni a voksot, a többit pedig a politikusokra hagyni.