Azóta azonban ez a gondolat rohamosan fejlődik és tért hódít, nemcsak nálunk, hanem az egész földgömbön mindenhol, ahol turá­niak élnek, gondolkoznak és dolgoznak. Mélyen gyökeret vert minden­hol, Európában és Ázsiában, jelentőségét és fontosságát átértik a legtávolabbi vidékeken is, és serényen dolgoznak megvalósításán.

Ma már a turáni mozgalom, bármennyire és bármily eszközökkel igyekeznek is némelyek azt akár önérdekből, akár meg nem értésből vagy tévedésből elnyomni, vagy komolytalannak feltüntetni - folyton, ellenállhatatlanul terjed és erősödik, sőt előreláthatóan rövid idő múlva egyike lesz a világpolitika irányító és domináló mozgal­mainak.

Mi a turáni gondolat?

A turáni népek, nemzetek, államok és területek együttműködése, gazdasági, kulturális és politikai téren. Elsősorban a turáni népek javára, de egyben az egész emberiség egészséges, erőteljes és összhangzatos előrehaladása érdekében.

Melyek a turáni népek?

Szerintünk Európában a magyarok, a bolgárok, a törökök, a finnek, az észtek és néhány a volt orosz birodalomban élő turáni nép. Ázsiában pedig főleg a török népek, a mongolok, a mand[z]suk, a tibetiek, a Himalája déli lejtőin és Indiában élő turáni népek, a kí­naiak, a koreaiak és a japániak.

Tehát területileg Európa keleti felének és Ázsia területének legnagyobb része, számbelileg pedig körülbelül hatszáz millió ember.

Ebből látható, hogy a turánság már most is jelentős tényező, de a közeli jövőben nagy és döntő szerep vár reá a világ ügyeinek intézésében.

A turáni népek túlnyomóan energikus, céltudatos, férfias és bátor népek, melyek vezetésre termettek. Együttműködésük nemcsak ma­gyar és turáni szempontból kívánatos, hanem az egész emberiség kiegyenlített, összhangzatos haladása érdekében is.

A külpolitikában a döntő tényezők főleg gazdasági érdekűek. Itt is, e mozgalomban az összefoglalást főleg a közös gazdasági érde­kek segítik elő. A turáni népek eddig gazdasági és politikai téren háttérbe voltak szorítva, de újabban már hat turáni állam szabad, független és szuverén politikai hatalom; ezek Japán, Kína, Török­ország, Finnország, Észtország és Magyarország.

Ezek közül Japán nagyhatalom, elsőrangú hadiflottával, hadsereggel és ősrégi kultúrával. Legmodernebb kulturális és technikai felkészültségével csak nemrég teljesen legyőzte az akkor még egy­séges, óriási orosz birodalmat. Kína a világ legrégibb és egyik legrendezettebb állama, óriási, még kiaknázatlan területtel, körülbelül 350 millió lakossal, most formálódik át modern állammá; Törökország is Kemál pasa vezetésével egészen nyugati minták szerint fejlődik. Neki nemcsak sikerült az összes nagyhatalmak ellenében a sèvres-i szerződést hatálytalanná tenni, s a kitűnően felszerelt és a nagyhatal­mak által támogatott görög hadsereget kiverni országából, hanem újabban a lausannei konferencián és a moszuli-kérdésben a maga álláspontját az egyesült nagyhatalmakkal szemben is érvényesíteni. Finnország és Észtország két rendkívül művelt, rendezett állam, kitűnő hadsereggel és keletkező tengeri hadiflottával, Magyarországot pedig szerénységünk tiltja itt érdeme szerint méltatni.

Ez a hat turáni állam nem fantázia; ezek valóságosan létező szuverén hatalmak, amelyek egymást támogatják, melyekkel Magyarország, úgy mint azt Finnországgal már tényleg meg is tette, gazdasági és egyéb szerződéseket köt, kölcsönös érdekeink meg­óvására. Mind a hat turáni állam úgy gazdasági, mint kulturális és politikai szempontból a legmodernebb nyugati államokkal versenyez­het. Közülök öt már tagja a Nemzetek Szövetségének, sőt Japán állandó tagja a Szövetség tanácsának is. A hat turáni állam ez idő szerint körülbelül 12 millió négyzetkilométer területtel és körülbelül 440 millió lélekkel rendelkezik. Bulgáriáról itt szándékosan nem tettem említést; ezt rendszerint a szláv államok közé sorolják; tény­leg nyelve és vallása szláv lett, tanult rétege pedig nagyrészt még orosz tanintézetben nevelődött. De a bolgár nép eredetileg nem szláv, hanem turáni, és ma is a bolgárok testalkata és mentalitása inkább turáni, mint szláv. Bátor, kitartó, szorgalmas, derék nép, amely, ha nagy áldozatok árán is, de kiheveri a világháború és a neuilly-i szer­ződés okozta mély sebeket.

A turáni államok óriás területekkel, mérhetetlen gazdasági lehetőségekkel kínálkoznak, különösen nekünk, turáni magyaroknak, ahol a jövőben mérnökeink, gazdáink, erdészeink, szőlészeink, iparo­saink, gyárosaink és kereskedőink, azután pedig tudósaink, tisztvise­lőink, tanerőink és katonáink nemcsak tanítómestereivé válhatnak e rokon népeknek, azokat egészséges és erőteljes fejlődésükben se­gítve, hanem önmaguknak is oly messze kiható előnyöket biztosíthat­nak, melyek jelentősége évről évre reálisabbá válik.

A Turáni Társaság a háború előtt több tudományos és gazdasági expedíciót küldött ki turáni területekre, ezzel előkészítve e vidékek megismerését, és megalapozva a szükséges összeköttetéseket. Szintúgy éveken át itt magyar tanintézetekben neveltetett több száz turáni ifjút, kik ma már Bulgáriában, Oroszországban és Törökországban, sőt Szibériában és Mezopotámiában is már fontos pozíciókat töltenek be. Ezek túlnyomó része ma Magyarországnak hű barátja, egyben megbízható előharcosa a turáni nemzetek gazdasági együttműködé­sének.

Ezeket az értékes szálakat a turáni államokban nekünk magunknak állandóan ápolnunk és fejlesztenünk kell, mert a nemzetek mai erős versengésében természetesen az életrevalóbb, az ügyesebb, gyorsabb és erősebb győz.

Ez összeköttetéseink ápolására valók elsősorban külföldi követsé­geink, konzulátusaink, tudományos intézeteink és gazdasági vállala­taink, különösen pedig örvendetesen megkezdett gazdasági és kultu­rális szerződéseink. Nekünk a népek legjobbjai között kell barátokat és szövetségeseket keresnünk.

A turáni államok, mint említettem, a Nemzetek Szövetségében - éspedig úgy a tanácsban, mint a közgyűlésben - jelentős szavazatokkal részt vesznek.

A Magyar Külügyi Társasággal egyetértve társaságunk is őszinte és igaz támogatója azoknak a fenséges eszméknek, melyeket a Nem­zetek Szövetsége alakulásakor zászlajára írt, de nem hallgathatjuk el ez alkalommal sem, amint azt nemzetünk vezéralakja, Apponyi Albert gróf annyiszor, és most legutóbb a genfi közgyűlésen is oly ékesszólóan és meggyőzően kifejtette, és amit később Teleki Pál gróf társelnökünk, ki a genfi tárgyalásokon szintén részt vett, még hatá­rozottabban kiemelt, azt ti., hogy a Nemzetek Szövetsége mai össze­tételében távolról sem felelhet meg annak a magasztos célnak, amelyet tőle mi és a világ többi népei joggal elvárhatnak. Mert mind­addig, amíg a Nemzetek Szövetségéből oly államok, mint magát a Szövetséget indítványozó Észak-amerikai Egyesült Államok, továbbá Németország, Oroszország és Törökország hiányoznak, addig az a legjobb szándékok mellett is tökéletlen, gyenge és egyoldalú marad.

Ehhez hozzájárul, hogy a Nemzetek Szövetsége kebelében belül oly külön politikai áramlatok és külön alakulatok keletkezhettek, melyek még csak fokozzák az ellentéteket a győző és legyőzött álla­mok között. Ilyen a Nemzetek Szövetsége egész szellemével ellen­kező, tisztán csak Magyarország ellen alakult és irányuló úgynevezett „kis entente“. Ezt az alakulatot, vagyis: Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia szövetségét a magyar préda biztosítására, a Nemzetek Szövetsége nemcsak hallgatólag engedélyezte, hanem állandóan és nyíltan támogatja is.

Ezek után nekünk is nemcsak a magunk, hanem az egész világ békéjének és nyugodt haladásának biztosítására szabad és kell a turáni államok gazdasági, kulturális és politikai szövetségét előkészí­tenünk.

E szövetségre a világ megzavart egyensúlyának annyira várt és óhajtott kiegyenlítésére égetően szükség van, E szövetség tehát nem­csak a világhatalmak egyensúlyozását jelenti, hanem egyben annak, a különösen Amerikában állandóan fenyegetőbbé váló ún. sárgaveszedelemnek elhárítását is, amely, ha rossz irányban halad és lelkiismeretlen tényezők által elmérgesíttetik, valóban alkalmas lehet arra, hogy nemcsak az amerikai, hanem az európai kultúrát is megsemmi­sítse.

Mi, akik szerencsések vagyunk a turáni mozgalom vezetésében közreműködni, ezt a borzalmas összecsapást, amelyet némelyek ki­kerülhetetlennek tartanak, vagyis az öntudatra és óriási erejük meg­ismerésére ébredt, modernül megszervezett sárga fajok harcát a fehér fajok ellen, melyhez képest, ha tényleg bekövetkezik, a világháború csak gyenge előjáték volt, teljes erőnkből törekszünk elhárítani. Meg vagyunk győződve arról, hogy bármelyik fél kerül ki győztesül e kegyetlen harcból, ez mindkettőnek és az egész emberiségnek vesztét és pusztulását jelentené. Azért dolgozunk azon, hogy e két óriás ne egymás ellen harcoljon, hanem egymást támogatva, az egész emberiség fellendülése érdekében, mindegyik a maga területén zavartalanul éljen és fejlődjék.

A turáni államok békés és bajtársi együttműködése a többi államokkal jelenti még ezenkívül a minden rendszeres vállalkozás vesz­tére törő felforgató és romboló erők megfékezését és üdvös munkára való irányítását. Mert ha hatalmas népcsaládok a rendelkezésükre álló hihetetlen energia-készletüket termelő munkáira fordítják, és ezzel megindul keleti Európa és a gigantikus Ázsia mérhetetlen, eddig érintetlen területeinek megművelése és a kultúrába való bekapcsolása, akkor a világ összes elégedetlenjeinek oly bő alkalma lesz a nekik megfelelő, hasznos és jövedelmező foglalkozásokra, hogy a felforga­tókból inkább földforgatók és pénzforgatók válnak.

Különösen nekünk, magyaroknak tágabb, magasabb szempontból kell kitekintenünk a világba, nemcsak megfigyelnünk a külső ese­mények folyását, hanem azokban cselekvőleg és energikusan részt is kell vennünk.

Magyarország kicsiny ország, de telve van fényes tehetségekkel. Feldarabolt hazánk pedig még sokkal kisebb lett, a tehetséges magya­rok egész serege kiesett eddigi köréből, és ennek következtében a kétségbeesett versengés a meglévő kevés elhelyezkedésért még elke­seredettebbé vált. Ez egészségtelen állapot, melyet ellenségeink okoztak nekünk, de amelyen kifognunk és amelyet javunkra fordí­tanunk kell.

A turáni államok gazdasági, kulturális és politikai szövetsége oly hátteret, oly erős támaszt ad nekünk, magyaroknak, melynek segítségével nemcsak szavunk súlya a Nemzetek Szövetségében erősen gyarapodik, hanem reményt nyújt arra is, hogy ezeréves hazánk a kellő formáik között ismét visszanyeri régi nagyságát, hatalmát és erejét. Egyben pedig alkalmat ad ma még fölös számú, elhelyezkedni nem tudó tehetségeinknek érvényesülésére és boldogulására, úgy a maguk, mint az illető országok javára.

Meg vagyunk győződve arról, hogy nemcsak itt, Magyarországon, hanem mindenhol, hivatalos és társadalmi körökben és egyeseknél, a többi turáni és a velünk érző nemturáni államokban is ennek a gondolatnak állandóan erősbödő visszhangja támad, melynek folya­mán ez eszme és gondolat rövidesen kézzelfogható és áldást hozó valósággá válik.

Ennek a nagy és dicső jövőnek kiküzdésében ne hagyjuk magun­kat a rövidlátók és kishitűek által eltéríteni! Minden jó iránynak akadnak ellenesei, mi nem zavartatjuk magunkat semmitől; haladunk és dolgozunk a magunk útján, mert tudjuk, hogy a végleges győzelem a miénk.

Egyik érve a turánizmus ellenzőinek az, hogy e mozgalom a zsidóság ellen irányul. Hogy ez milyen alaptalan, elég csak arra reá­mutatnunk, hogy szélső papi körökben viszont azt fogják reánk, hogy keresztényellenesek vagyunk, és a pogányságot akarjuk terjesz­teni. Mindkét érvet a leghatározottabban visszautasítjuk; mi sem a zsidóságot, sem a kereszténységet bántani nem akarjuk, mert a vallási kérdést teljesen kikapcsoltuk programunkból. A turáni népek kö­zött mind a múltban, mind a jelenben a legkülönbözőbb vallások terjedtek el: a keresztény, a zsidó, a mohamedán, a buddhista és számtalan más. Mindenki tisztelje és becsülje saját és más vallású embertársa meggyőződését! Ez noli me tangere, ehhez mi hozzá nem nyúlunk!

Az az érv is felhangzik, hogy a turáni mozgalomnak nincs tudományos alapja. Ez is teljesen téves. De még ha tudományos alapja gyenge volna is, akkor is minden erőnkkel támogatnunk kellene ezt, a Magyarország nagy jövőjét biztosító mozgalmat. De szerencsére igen alapos tudományos bázisa van. Kiváló angol, francia, amerikai, német és egyéb tudósok bizonyítják nemcsak az Urál-altaji népek rokonságát, hanem némelyek még jóval túl is mennek azokon a hatá­rokon, amelyeket mi jónak láttunk a turánságra ez idő szerint meg­vonni.

Ez nemcsak a jelenre, hanem a múltra is vonatkozik. Itt csak röviden rá akarok mutatni, hogy a legtekintélyesebb és legmoder­nebb amerikai és angol tudósok épp most ássák ki Mezopotámiában a legrégibb őskeleti kultúrák alapját képező turáni sumir-városok könyvtárait, palotáit és csillagászati obszervatóriumait. De a nagy római műveltség alapjául szolgáló etruszk kultúra és a görög művelt­séget megalapozó pela[s]zg-mükénéi kultúra is minden valószínűség szerint turáni eredetű volt, nem is szólva a szintén őseredetű, annyira fejlett kínai és japáni művelődésről. Sőt némely tudósunk szerint Európa őslakossága is turáni volt.

Sajnos, ez értekezés keretében, melynek célja főleg a turáni gondolat politikai vonásait kiemelni, e kérdés tudományos, különösen antropológiai és kultúrtörténeti megvitatására, bővebben nem tér­hetek ki. Itt csak egészen röviden meg akarom említeni, hogy a turánság jogos büszkeséggel tekinthet vissza fényes múltjára, melynek lapjain a világ legkiválóbb törvényhozói, államférfiai, hadvezérei, vallásalapítói, tudósai, művészei és költői szerepelnek, akik kétség­telenül turáni eredetűek voltak.

De amint fentebb szerencsém volt felemlíteni, a turánság jeleneis nagyon megnyugtató mind gazdasági, mind kulturális és politikai szempontból, és minden jel arra mutat, hogy a turánság jövője is, különösen, ha oly irányban halad, amint az saját magának és az egész emberiségnek az érdekében áll, a legdicsőbben fog alakulni.

Nekünk, magyar turániaknak, fő törekvésünk legyen jó gazdasági, kulturális és politikai összeköttetéseket létesíteni a többi nemzetek­kel és államokkal, elsősorban azonban a velünk rokon és velünk érző nemzetekkel és államokkal, hogy hazánkat mai helyzetéből kiemeljük arra a fényes polcra, amelyet megérdemel.

Már Széchenyi István is minden erejével arra törekedett, hogy hatalmas Duna folyónk, mely kelet felé folyik, a Fekete-tenger és Ázsia felé és amely az ő korában még nagy részben a Török Birodal­mon haladt keresztül, s amely bennünket bolgár és török rokonaink­kal egyesít: gazdaságilag, kultúrában és politikailag a turáni Kelettel kössön össze. Ha Széchenyi István ma élne, bizonyára ő is velünk együtt, lángelméjével és törhetetlen energiájával a turáni gondolatmegvalósítására fordítaná minden erejét, és bizonyára oda törekednék, hogy az egész nemzet is vele együtt ebben az irányban keresse és találja meg jövendő boldogulását.

Kelet-Európa és az óriási ázsiai kontinens mérhetetlen rónái, turáni eleink ősi területei, termékeny fekete földjei, pompás gyümölcsöskertjei, gondosan tervezett öntözőcsatornái, mindenféle nemes és egyéb ércekben, ásványokban, forrásokban bővelkedő bércei, fában és vadban dús ősi erdei, selymet, szőnyegeket, művészi tárgyakat ter­melő mesés városai, ti lelki szemeink előtt feltűntök a kéklő távolban. Hívtok, hívogattok bennünket, késő, de tetterős turáni utódokat, nem mint szétfoszló délibábok, hanem mint meglévő, reális, sok ezer, hazá­jáért küzdött magyar katona által saját szemével látott, saját kezével megfogott valóságok!

Ti hivtok, vártok reánk, hogy mint a mesék daliái elmenjünk oda Keletre is tihozzátok, erős, ügyes kézzel és karral segítségetekre legyünk, felszabadítani, gazdaggá, függetlenné tenni titeket és minket a modern tudomány, gazdaság és művészet legdicsőbb, leghathatósabb fegyvereivel!

Megyünk, jövünk, és egymást segítve kiépítjük közös, nagy jövőnket.

*

In Turán. A Turáni Társaság Folyóirata. VIII. évf., 1-4. szám (1925), 3-8.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés