Cégér





 
Tudástár

 
Citátor

Kattints a képre!

 
Látható kéz

Kattints a képre!

 
Plakátok

Kattints a képre!

 
Az igazi tisztviselő

 
Ajánló

Kattints a képre!

 
Külkalandozó







 
Update
Update : Richard von Coudenhove-Kalergi: Nyugat újjászületése (1938)

Richard von Coudenhove-Kalergi: Nyugat újjászületése (1938)

  2021.09.24. 10:27

A Páneurópai Unió egyik budapesti ülésén tartott előadás. - Bár a szerző történetszemléletével és következtetéseivel nem mindenben értünk egyet, mégis örömmel közöljük ezt az előadást, mert részleteltéréseknél fontosabbnak tartjuk azt a jó szándékot, amely Coudenhove-Kalergi egész munkásságát vezérli. (A szerk.)


A szalamiszi csatában a görög szabadságeszme megtörte a perzsa önkényuralmat. Ekkor született meg Nyugat. A görög városállamok között testvérharcok dúltak. Mégis felettük állott a hellén egység szelleme. A nyugati kultúrközösség először a hellén világ és a barbárság mély ellentétéből emelkedett ki.

Kelet és Nyugat ellentétét először Nagy Sándor hidalta át a hellenizmussal. Róma és a kereszténység bölcsőjét a hellénizmus ringatta. Nyugatot és Keletet a germánok és arabok párhuzamos népvándorlása alkotta újjá, mikor Nagy Károly, a nyugati birodalom császára, testvéri üdvözletet küldött Harun al Rasidnak, a Kelet kalifájának.

Ettől kezdve két kultúrközösség állt szemben egymással: a keresztény Nyugat Spanyolországtól Lengyelországig és a mohamedán Kelet Marokkótól Turkesztánig.

A középkori világ e szétválása csak akkor szűnt meg, mikor Marco Folo felfedezte Kínát, Vasco da Gama pedig Indiát, s ilyképpen Európa kapcsolatba jutott a Kelet hatalmas ősi kultúráival.

A huszadik századig négy kultúra élt a világon: a nyugati, keleti, kelet-ázsiai és indiai. A világháború nyomán társult hozzájuk az ötödik, amely Észak-Ázsiában és Kelet-Európában uralkodik: a bolsevizmus.

A mai világ öt nagy kultúrközössége a kelet-ázsiai buddhista-konfuciánus, a hindu-brahman, az orosz bolsevista-materialista, a mohamedán keleti és a keresztény nyugati életformákban él.

Ezek közül Kína és India sokistenhívők, Kelet és Nyugat egyistenhívők, egyedül az orosz kultúra istentelen.

Mindezek a kultúrák hatnak egymásra, és küzdenek egymással. [A] kínai eszmék jelentősen hozzájárultak Európa felvilágosodásához, míg a nyugati eszme ma tért hódít Indiában és Kínában.

A nyugati világfelfogás és életforma szemben áll a három ázsiai kultúrközösséggel. Az iszlám a középkorban le akarta győzni a nyugati kultúrát, napjainkban pedig lépésről lépésre vonul vissza e kultúra előtt.

A nyugati kultúra meghódította Amerikát és Ausztráliát, Afrikában és Ázsiában pedig diadalmasan nyomul előre; most azonban saját otthonában nagyobb veszély fenyegeti, mint akár az arab vagy a mongol hadjáratok idején. A bolsevizmus gyújtogató gondolataival a nyugati kultúra, vallás- és életforma alapjait kezdi ki. Olyanformán szeretne Nyugat örökébe ülni, mint valaha a diadalmas törökök Bizáncéba.

Ez a modern ateista-materialista-kollektivista életforma egy földi paradicsom igézetében él; szenvedélyesen hisz egy absztrakt forradalmi messianizmus jegyében fogant emberi egységben, de ugyanakkor [a]Nyugatot gyűlöli, meg akarja semmisíteni, és be akarja olvasztani a saját birodalmába.

E pillanatban, amikar a bolsevizmus Oroszország világhatalmára támaszkodva, alapjaiban fenyegeti a nyugati kultúrát, Európa legsúlyosabb belső válságát éli, amelyhez foghatót nem élt meg a reformáció kora óta.

S ahelyett, hogy e nagy veszedelemmel szemben egységbe forrva próbálná kultúráját védeni, a sovinizmus útjára sodródik, és kis nemzeti töredékekre hull szét.

E veszély közepette kétszeres erővel jelentkezik a nyugati kultúrközösség gondolata. Nemcsak Európa, de Amerika és az angol világ is kezd ráeszmélni, hogy a nyugati közös forrásokból fakad, hogy tehát értékeit együttesen kell megtartani, védeni és fejleszteni; kezd ráeszmélni, hogy a kicsinyes széthúzással szemben hatalmas közös érdekek kapcsolják össze kulturánk elemeit.

Világunk legbüszkébb, leghatalmasabb, legragyogóbb kultúrája talán végre öntudatra jön.

*

[A] Nyugatot nem egy nemzet vagy faj hozta létre, számtalan északi és közép-európai népből keletkezett. Görögök vetették meg kultúrájának alapjait, zsidók készítették elő vallását, rómaiak szervezték meg politikáját. És a népvándorlás germánjai építették rá e három pillérre a nyugati kultúrát.

Fejlődése három nagy császár nevéhez fűződik: Julius Caesar egyesítette a római imperiumot a hellén kultúrával; Nagy Konstantin békítette ki az antik világot a kereszténységgel; végül Nagy Károly, igazában Nyugat első császára, a keresztény antik világ szellemét elkeverte a népvándorlás északi hódító népeinek vérével.

Azóta, egy évezrede, Nyugat három erős oszlopon áll: az antik kultúrán, a keresztény valláson és a lovagi életformán.

*

A nyugati kultúrát teljes egészében, mélységében, tündöklésében csak e három fő eleméből érthetjük meg.

Nyugat csakugyan keresztény, de nemcsak az. Ragyogása még a Sinai hegyről és az Akropolisról sugárzik máig. Hatalmas keresztény építői mellett ott vannak az egyenrangú pogányok, Platóntól Goetheig. Az antik, keresztény és lovagi szellem együtt teremtették a nyugati kultúrát. Egyes korszakokban, mint például a reneszánszban, az antik hatás érvényesült, máskor, mint a romantika korszakában, a keresztény-lovagi; de mindig e hármas szólamú eszme tette [a] Nyugatot naggyá. Mindig a legjobb és legnemesebb európaiak hirdették és testesítették meg a humanista, keresztény és lovagi eszméket.

Az antik világ eszménye a bölcs.

A keresztényé a szent.

A lovagkoré a hős.

Mindhárom a szabadulás és fegyelem felé törekszik. Mindhárom önmegtagadást hirdet a tökéletes fegyelem által. A bölcset a szellem teszi szabaddá, a szentet a lemondás, a lovagot a bátorság. E három együttvéve emeli az embert egyénné, önmagában megálló teremtménnyé. Mindhárom arra törekszik, hogy az anyagot a szellem, a testet a lélek, a szolgaságot a szabadulás által győzze le. Minél mélyebb az ellentét a Nyugat és más kultúrközösség között, annál jobban kifejeződik benne a szellem, a szabadság és az egyéniség háromsága: kultúránk eszménye és legfőbb értéke.

Napjainkban közvetlen veszedelem fenyegeti e három értéket és az egész nyugati kultúrát.

*

E nyugati kultúra eleven egység volt, mielőtt Európát a nemzeti küzdelmek széjjel nem tépték. Akkoriban az antik hagyományt a nemzeti különbségeken felül álló tudomány képviselte, s a latin nyelvi kultúra egysége; a nyugati kerszténységet pedig a minden partikuláris fölé emelkedő katolikus egyház. A lovagi hagyomány a nyugati lovagiasság szellemében gyökerezett, tekintet nélkül a nyelvhatárokra, hatalmas rendbe, majdnem családba tömörülve: azonos becsületbeli fogalmakkal, eszményekkel, szokásokkal, hagyományokkal. Az európai nemesség e hierarchiájában a legmagasabb fokozatok valóban nyugatiak voltak; nemzetiségen felül állók szellemben, műveltségben ós vérben.

A nemes ember Európa egyik végén közelebb állott egy másik nemeshez Európa másik végén, mint legközelebbi polgári szomszédjához. Ugyanezt mondhatjuk az európai tudósokról és papokról is.

E szellemi, vallási és nemesi hierarchia ellen zúdult fel a polgári Európa. Az egyház egyöntetűségét a reformáció szüntette meg, miután előzőleg az egyetemes császárság eszméje is összeomlott. Ezek után a francia forradalom megsemmisítette a feudalizmust, amelynek leszármazói még a tizennyolcadik században is egy közös életforma ölén éltek, a francia nyelvi kultúra egységében. A hatalmat a polgárság vette át a nacionalizmus jegyében. Európai és európai között ledőltek az addigi korlátok, de csakhamar másokat emeltek helyettük. A nemesség világának romjaiból emelkedett fel a nacionalizmus, ami egyértelmű volt a nyugati kultúra szétesésével.

*

Mégis a klasszikus műveltség, a keresztény vallás- és a lovagi hagyomány szellemi közösségében ma is fennmaradt a nyugati kultúra; a bölcs, a szent és a hős fogalmainak is támadt egy nem-heroikus modern ötvözete és kivonata, mely lényegileg ugyanúgy a szabadság és fegyelem eszméiből sarjad: a gentleman.

Egy spanyolt ós egy skandinávot, akik a gimnáziumban egyaránt Homéroszt és Horatiust olvasták, egy német és egy olasz keresztényt, egy angol és egy osztrák „gentlemant” ma is ugyanaz a kulturális egység, ugyanaz a vallási élmény, az életfelfogásnak, magatartásnak ugyanaz a közössége kapcsol össze.

Ameddig áll e három érték, a humanisztikus, a keresztényi és a lovagi, addig él a nyugati kultúra. Ha ezek elvesznek, velük pusztul Nyugat is.

És ma fenyeget ez a veszély. De nemcsak a bolsevizmus felől. A fajelmélet Európa nagy részében el akarja vágni kultúránk zsidó és görög gyökereit; s a bolsevizmussal egyetértőn meg akarja szüntetni a „fair play”-t, azaz a méltányoságot a gyengék és védtelenek iránt. Ellenben mindkettő hirdeti a hatalmat mint legfőbb értéket, az erősebb korlátlan jogát, a cél munkálását bármily eszközzel, az erőszakot a jog helyén.

Itt is, ott is tagadjuk a humanista műveltséget, a keresztény erkölcsöt, a lovagi felfogást. Marad ezek nélkül a vak fegyelemre és félműveltségre alapozott küzdelem a hatalomért, amely bizonytalan gazdasági és biológiai tanokból készít magának valláspótlékot.

*

Nyugat kultúrközösségének két halálos ellensége van, a kommunista-materialista világfelfogás és a nacionalizmus soviniszta elfajulása. A kommunizmus Isten, a sovinizmus a felebaráti gondolat ellen harcol. A materializmus a nyugati idealizmus, a sovinizmus a nyugati humanizmus kérlelhetetlen ellensége.

Mindkettő a kereszténység ősi törvénye ellen küzd. Ezt az ősi törvényt Mózes fogalmazta meg, Krisztus emelte minden más parancs fölé, s azóta ez a nyugati morál minden dogma fölé emelkedő legfőbb parancsa.

Egy írástudó kérdésére, hogy melyik is a legfőbb parancs, Krisztus ezeket a halhatatlan szavakat mondotta:

„ ... A mi Urunk Istenünk egy Úr. Szeressed azért a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat: És a második hasonló ehez: Szeressed a te felebarátodat, mint magadat: Nincsen más ezeknél nagyobb parancsolat.” (Márk XII. 29-31.).

*

E kettős parancs a nyugati morál csúcsa. Az igazi istenfélelem idealizmust és igazságszeretetet tételez fel, magunk tökéletesedésének munkálását, a tökéletesség és szépség szeretetét, amely kútforrása művészetnek, áhítatnak és bölcsességnek. A felebaráti szeretet pedig jóságot és igazságosságot, emberiességet, testvériséget és szelídséget kíván.

Istenszeretet és felebaráti szeretet a nyugati kultúra kútfeje. Az istenszeretetben gyökerezik Nyugat idealizmusa; a felebaráti szeretetben pedig Nyugat szocializmusa.

E kettős parancs őrzi Nyugat kultúrájának nagy fölényét a két szomszéd kultúra fölött: Kelet fölött, amelynek legfőbb törvénye a vak istenhit, és a bolsevizmus fölött, amelynek morális központja az egyoldalúvá torzult felebaráti eszme. Nyugat kultúrája az egyetlen, amely két elemet, az idealizmust és humanizmust eggyé forrasztotta; egyszerre parancsolja meg az istenszeretetet és a felebaráti szeretetet.

Mint a nap az eget, úgy ragyogja be a szeretet e felséges parancsa egész Nyugatot; ennek köszönhetjük Európa kulturális és szociális fölvirágzását az antik rabszolgaság megszüntetésétől a huszadik század szociálpolitikai törvényalkotásáig.

*

E keresztény-nyugati istenszeretet parancsa ellen hirdeti ma a gyűlölet a maga divatos hamis tanait: az osztály- és fajgyűlöletet.

A gyűlölet arra tör, hogy kulturális alapjaiban megingassa és széjjelrothassza Nyugatot. A hazugság mérges gázfelhőivel és a rágalom aljasságaival dolgozik. Gépembereket, igavonó barmokat és idomított majmokat akar formálni Isten fiaiból. Hallja szavát az óvodában, folytatja káromlását az iskolában, és legvadabban harsog a sajtóban. A bölcsőtől kezdve hazugságra és gyűlöletre nevelik a szegényember fiát.

Így semmisül meg Istenbe vetett hitünk, s vele együtt a hit az emberi értékekben és eszményekben. Ezentúl a Kollektívum a bálvány. Rendre pusztítják e bálvány előtt az igazságot, szépséget, emberméltóságot és szabadságot. A művészetet és tudományt a politikai propaganda kedvéért meghamisítják. Összetévesztik a durvaságot a nagysággal, a kegyetlenséget az erővel, a könyörtelenséget a bátorsággal. Előbbre való a hatalom mint a jog, az erőszak mint a nagyság, a ravaszság mint bölcsesség. Rablókat és csalókat ünnepelnek, mint nagy embereket, mialatt költők és gondolkozó elmék padlásszobákban sínylődnek.

Ez a gyűlölet korszerű forradalma a szeretet, a félműveltség forradalma a műveltség, a lovagiatlanság forradalma a lovagiasság ellen. Forradalom az istenhit és felebaráti szeretet ellen.

*

A vallástalanság, félműveltség és lovagiatlanság e korszakában sötéten szállong a jelszó: Nyugat pusztulása! E jelszó ellen kötelességünk minden erőt latba vetni, hogy Nyugat kultúrája újjászülessen.

Alkossuk meg a szeretet egységes arcvonalát a gyűlölet, a vallásét a vallástalanság, az idealizmust a materializmus ellen. Vessük ki a széthúzó elemeket, és gyűjtsük az összes nemzeti kultúrelemeket egy szellemi közösségbe, egy arcvonalba a félműveltség és műveletlenség hatalmai ellen.

Végeredményben az örök értékeket kell megújítani a tisztesség, hűség, megbízhatóság, jóság, a „fair play” útján.

Az angol polgárság elévülhetetlen érdeme, hogy a „gentleman” fogalmában a lovagi értékeket átmentette a polgári korba. Ennek köszönheti Anglia vezető szerepét Nyugat kultúrközösségében: a legkonzervatívabb, és így egyúttal a leginkább haladó nemzete Európának, amely a nyugati kultúra legnagyobb hagyományaiban gyökerezik, s mégis új láthatárok, új korszakok felé halad.

*

A nyugati kultúrközösség újjászületése az egyén és a társadalom mély átalakulását teszi szükségessé. A sarjadó nemzedéket az idealizmus szellemében, Isten hitében és a becsület lovagi eszméjében kell felnevelni. Ha Nyugat újjá akar születni, bátor és igaz emberekre van szükség, akik nem riadnak vissza attól, hogy kétszer kettő négy - még akkor sem, ha az egész világ azt harsogja a fülükbe, hogy öt.

Olyan nemzedékre van szükség, amely ismét tisztelettel van eltelve a szellem, lélek és akarat hősei, a lángelmék, szentek és hősök iránt.

Olyan művelt ifjúságra van szükség, amely visszatalál a klasszikus idealizmushoz, a művészet és bölcsesség szférájában Phidias és Platón örök igazságaihoz, és lemond a nyers erő és pártos hatalom javáról az önmérséklet, fegyelem és a jog javára.

Csak az az ifjúság igazán nemzeti, amely ezeket az örök és örökké új nyugati eszméket vallja; az az ifjúság, amely felebarátaiért a nyugati kultúrában és önmagáért is a közösség jegyében eszmélkedik, s nem hódol be a bolsevizmus színváltóan álcázott jelszavainak.

Ez a műveltség tanít meg rá, hogy Nyugaton nem egy osztály az úr, hanem Európa népei és osztályai együtt kell, hogy működjenek kultúránk továbbfejlesztésén. E kultúra fénye szóródik szét a nemzeti színek minden árnyalatában, mint a napsugarak a szivárványban.

*

A valódi műveltség, keresztényi felfogás és lovagi eszme e nagy nyugati nevelő eszménye nemcsak a fiatal nemzedéknek szól. Mindenkit illet, aki fel akarja magát vértezni a hazugság és barbárság jelszavai ellen. S mindenkinek tudatában kell lennie annak, hogy a nemzeti eszme fölött magasan ott tündöklik a nyugati kultúrközösség eszméje. Ezt kell védenünk, megvalósítanunk és befejeznünk.

Ahogy a nemzeti eszme toronymagasságban lebeg a nemzetközi műveletlenség fölött, épp úgy toronymagasságban lebeg a valódi műveltség nemzetközisége a sovinizmus félműveltsége fölött. Ez a nagy szívek és nagy szellemek nemzetközisége Assisi Szent Ferenctől Goetheig. A nyugati kultúrának azok a fáklyavivői, akik saját nemzetük fölött lebegtek, végeredményben saját nemzeti kultúrájuknak is többet használtak, mint a népek között ádáz gyűlölködést szító demagógia. Ausztria lett volna, és Svájc van még ma is hivatva rá, hogy ébressze és szítsa a nemzetközi nyugati szellemet, mert gyökerei és hagyományai még a nacionalista korszak előtti időkbe nyúlnak le. Nyugati állam, a szó szoros értelmében nemzeti, és ment[es] a bolsevizmus nemzetközi eszméitől; federalista, hagyománytisztelő, európai. Történelmi lényegénél fogva eszmei gyújtópontja lehet Nyugat kultúr- és életközösségének.

*

[A] Nyugat újjászületésének nemcsak szellemi, de fizikai veszélyei is vannak. Fenyegeti a háború és forradalom: újabb világháború, és nyomában a bolsevizmus, amely könnyen megsemmisíthetné a nyugati kultúra utolsó foszlányait is. Mindenkinek kötelessége, hogy e két halálos veszedelmet felismerje, és minden tőle telhető erővel ellenük szegüljön.

Az európai háborús veszélyt csak úgy lehet elhárítani, ha a kontinens huszonhat állama egy államszövetségbe tömörül. Nemcsak békében kell az államoknak nemzeti kultúrájukat közösen és a világhatalmakkal együttesen kiépíteni, de ezen túl is biztosítani kell a nyugati életformát külső és belső ellenségekkel szemben. Ennek az államszövetségnek magában kellene foglalnia Európa valamennyi nemzetét, amelyek a nyugati államforma alapján állanak, akár monarchiák vagy köztársaságok, akár demokrata vagy fasiszta államok.

Az európai forradalom veszélyét csak nagyvonalú társadalmi reformpoltikával lehet leküzdeni: Európa gazdasági egységének megválósításával, amely Amerika, Kelet-Ázsia, a Szovjetunió és a Brit Birodalom gazdaságával egyenrangú tényezőt jelentene. Csak így remélhetjük, hogy Európa nyomorúsága megszűnik, s vele együtt kipusztul az osztály- és fajgyűlölet tenyésztelepe.

Ha a politikai és gazdasági zűrzavar helyén, amely ma elharapódzott Európában, megteremtjük a páneurópai rendet, akkor kontinensünk Amerika és a Brit Birodalom mellett a Nyugat harmadik erős pillére lehet.

*

E hatalmas célt csak akkor érhetjük el, ha a nyugati kultúrközösség eszméje a bolsevisták végletes internacionalizmusa és a soviniszták végletes nacionalizmusa fölé kerekedik.

A történelem és politika eseményei csak a gondolat világának tükröződései. Mint ahogy a politika uralkodik a gazdaságon, úgy uralkodnak a politikán szellemi és erkölcsi erők. Nem is a gazdaságtól vagy a politikától kell várnunk Nyugat újjászületését, hanem az egyén szellemi és erkölcsi értékeitől.

Nyugat újjászületését tehát végelemzésben csak a a nyugati ember, az egyén átalakulásának útján érhetjük el. Faji előítéleteken túl és országhatárok fölött kell tényleges és eszmei erőknek egységbe tömörülni a klasszikus-humanista műveltség, a keresztényi Isten- és felebaráti szeretet és a becsület lovagi eszméjének lobogója alatt. A nyugati kultúrközössóg e három éltető elemének kell egyesülnie a huszadik század szociális szellemével.

Ha ez sikerül, akkor nem kell többé a bolsevizmus vagy sovinizmus veszélyétől tartani, és Nyugat csodálatos kultúrája évszázadokra meg van mentve.

S akkor Nyugat nagy és kicsiny nemzetei, amelyeknek nemzeti himnuszai ma a diszharmónia zűrzavarában igyekeznek egymást túlharsogni, egy hatalmas kórus harmóniájában, az Angyalok karácsonyi seregével együtt zengenék Nyugat diadalmas himnuszát:

„Dicsőség a magasságban Istennek, a földön békesség és az embe-reknek jóakarat.”

Gáspár Zoltán fordítása

In Századunk, 13. évf., 3. szám (1938), 151-157.

Még nincs hozzászólás.
 
Hozott Isten!

 
Zöldfelület

Kattints a képre!

 
Filmismertetők

Kattints a plakátra!

 
Fordítva

Kattints a képre!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Whistler kutyája

 
Biztonságos böngészés

 
Népszerűsítő csíkok

 
Népszámláló
Indulás: 2011-12-24
 
Nemzetközi helyzet
free counters