Cégér





 
Tudástár

 
Citátor

Kattints a képre!

 
Látható kéz

Kattints a képre!

 
Plakátok

Kattints a képre!

 
Az igazi tisztviselő

 
Ajánló

Kattints a képre!

 
Külkalandozó







 
Update
Update : Huszár Aladár: Koreszmék forgatagában (1940)

Huszár Aladár: Koreszmék forgatagában (1940)

  2021.09.21. 08:39

"Annak okáért olyanná lésznek, mint a reggeli köd, mint a reggel felkelő harmat és mint a polyva, melyet a szél elhajt a szérűről és mint a füst, mely a kürtőről kimegyen és eloszol."

Hóseás könyve


Írtanak akkor 1919-et. Akkor is vala koreszme, amelyet ellenállhatatlanul erősnek és legyőzhetetlennek hirdettek, csakhogy akkor ez a koreszme vörös vala.

Őrültségnek hirdették azt, ha valaki olyan ostoba és merész, hogy belekapaszkodik a történelem gördülő szekerébe, sőt visszafelé igyekszik fordítani azt. Mi mégis sokan voltunk, akik akkor is azok voltunk, akik ma, magyarok, mindenekelőtt magyarok, rendületlenül.

Azután jött Hóseás próféta szele, amely elsöpörte őket, mint a szérűk pelyváját, és azokon az erkölcsi és anyagi romokon, amelyeket hátrahagytak, csak nagy erőfeszítéssel és áldozatokkal lehetett felszítani a magyar élet csíráit.

Jól tudom, hogy ez a korszak sem volt mindenben ideális, jól tudom, hogy ezt a korszakot is megfertőzték az emberi bűnök, az emberi gyöngeségek és az emberi önzés miazmái, volt sok tévedés, félreértés, késlekedés és a kínálkozó helyzetek elpatópáloskodása, de mégis történelmi távlatból nézve, és elveszítve szem elől az emberi fogyatékosságok kicsinyességeit, ez a kor megteremtette a magyar jövő életlehetőségeit és alapjait. Ez a kor visszavezette a magyarságot a történelmi alapokra, arra a megdönthetetlen gránitlapra, amelyen állva a magyarság ezer esztendőn át minden keletről és nyugatról jövő veszedelemmel szemben megállni és dacolni tudott.

Ma 1940-et írunk, és ma újra beszélnek itt Magyarországon ellenállhatatlan koreszmékről, amelyeknek nem lehet az útjából kitérni, amelyeknek be kell hódolni, s amelyeket el kell fogadni. Ma ugyanazt mondják, amit 1919-ben mondtak, hogy a régi kornak felépítményét, csökevényeit, sallangjait, amit alkotmánynak neveznek, félre kell tenni az útból, és el kell távolítani. Ma nem az a fontos többé, hogy a nemzettagoknak szabadságjogaik legyenek, az a fontos, hogy engedelmeskedjenek annak a vezérnek, aki önmagát nevezte ki és tette vezérré. Ma szakítani kell a régi ideológiákkal, amelyeken a magyar élet felépült, és új nemzedékre, lélekben és felfogásban átalakított új nemzedékre van szükség, amely a múlttal szakít, és új csapásokat vág anyagi és erkölcsi téren egyaránt. Ma újra hirdetik, hogy őrültség belekapaszkodni a "történelem szekerébe".

Mi sokan még ma is csak azok vagyunk, akik voltunk, magyarok, mindenekelőtt magyarok, rendületlenül! Mi most sem dőlünk be a tömeghangulatnak, most sem hiszünk sem a propaganda, sem a terror, sem a fenyegetés prófétáinak, és nem hiszünk annak az új programnak, amelyet őt erősnek és csalhatatlannak hirdetnek.

Én, hála Istennek, tudok magyarul, átérzem a magyar nyelv minden finomságát, kifejezéseinek hajladozását és erejét. Elhatároztam, hogy tudni akarom, milyen eszközökkel és milyen módon akarják céljaikat elérni. Programjukat elolvastam egyszer, tízszer, tizenötször, nem értettem meg. Kérdeztem másokat is, bölcseket, törvénytudókat, jogászokat, közgazdászokat, nem értették meg. A programból csak egyet tudtam kihámozni, azt, hogy a hatalmat akarják, elszántan, szívósan, ernyedetlenül, minden eszközt igénybe véve.

Lelkem tele lett keserűséggel, mert láttam azt, hogy itt nem az eszmék és felfogások becsületes harcáról van szó, hanem egyedül és kizárólag semmivel, de semmivel nem indokolható hatalomra való törekvésről.

Ez hát az út, amelyet 1940-ben, amikor mindenütt ég a világ, a magyarságnak követnie kell? Amikor minden magyarnak össze kellene fognia, és keresni egymás kezét, hogy az egy akarat erejével szembeszállhasson a nemzetre leselkedő veszedelmekkel; akkor megosztani a nemzetet belső, egymást tépő és egymást szaggató harcokra, hogy idegen erők diadal kacaghasson a nemzet sírja felett. Ma meg kell osztani a sorsot, és meg kell osztani a darab kenyeret, és jószerencsében és balsorsban odatapadni ahhoz a néphez, amellyel egynek érezzük magunkat vérségünkkel, gondolatunkkal, lelkünkkel.

Eszembe ötlik Adynak a szava: "S be szép ilyen végzetes néppel ugyanaznak tudni magunkat".

(1940. január 27.)

*

In Vitéz baráti Huszár Aladár: Küzdelem a magyarságért. Vitéz baráti Huszár Aladár dr. beszédei és írásai. Hungária Könyvkiadó, Budapest, 1941, 152-155.

Szólj hozzá te is!
Név:
E-mail cím:
Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet.
Írd be a fenti szót: új CAPTCHA kérése
 
 
Még nincs hozzászólás.
 
Hozott Isten!

 
Zöldfelület

Kattints a képre!

 
Filmismertetők

Kattints a plakátra!

 
Fordítva

Kattints a képre!

 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
Whistler kutyája

 
Biztonságos böngészés

 
Népszerűsítő csíkok

 
Népszámláló
Indulás: 2011-12-24
 
Nemzetközi helyzet
free counters