Weis István: A tisztviselőképzés reformja (1942) |
|
2022.09.23. 08:05 |

Legutóbbi cikkemben azt fejtegettem, hogy a hazánkban különösen fontos szerep betöltésére hivatott, mert hiányzó társadalmi erők pótlására is kényszerült vezető tisztviselői réteg jó kiképzésének első alapfeltétele az, hogy az egyetemi éveket a mai helyzetnél sokkal jobban, gazdaságosabban használjuk ki, a második feltétel pedig az, hogy az előadások hallgatása nélkül egyetemet végző, képzetlen és felületes úgynevezett mezei jogászokat akadályozzuk meg abban, hogy képesítő oklevelet szerezzenek. Megjelöltem az utóbbi célt biztosító eszközt is: az egyetemi végzettséghez kötött, vezető működést jelentő fogalmazói állások számát csökkentsük a tényleges szükséglet mérvéig, és a jelenleg fogalmazóktól ellátott, de magasabb szakműveltséget nem igénylő munkaköröket minősítsük át középiskolai és szaktanfolyami végzettséghez kötött állásokká.
|
 |
Weis István: Művészet és mesterség a közigazgatásban (1939) |
|
2022.09.22. 08:11 |

Magyary Zoltán egyetemi tanár Fluck András könyvéről írt ismertetésében olyan mozzanatokat érint, amelyek megérdemlik a gondolat továbbfejlesztését.
|
 |
Angyal Pál: Nemzetegység és jogfolytonosság (1926) |
|
2022.09.19. 15:17 |

Vannak elvek és gondolatok, eszmék és célkitűzések, melyeket nem lehet elégszer hangsúlyozni, melyeket meg kell menteni az elhalás veszélyétől, melyeket bele kell vinni az emberek vérébe és minden idegskálába. Minderre különösen akkor van szükség, amikor oly princípiumok vagy ideák forognak szóban, melyek a bennük rejlő abszolút jellegüknél, az örökérvényűség igényével aláfestett tulajdonságuknál fogva mint a létezés alapjai, vagy valamely konkrét valóság természetszerű fejlődésének feltételei érvényesülnek. Ily abszolútumok a szép, a jó és az igaz, tehát mindaz, ami az esztétikának, az etikának és a logikának síkján találja helyét. Az igaznak és tehát a logikának szemszögéből tekintve ily abszolútum: az egység és folytonosság elve.
|
 |
Angyal Pál: Új világ küszöbén (1934) |
|
2022.09.19. 13:16 |

Az egyén és társadalom viszonyának évezredes problémája ismét homloktérbe került. Minden jel arra mutat, hogy a XIX. század individualisztikus világszemléletét az univerzalisztikus világfelfogás váltja fel. Ott az atomizmus, itt a totalizmus a lényeget megragadó vezérszó. Ott a szabadság, itt a tekintély elve ad az állásfoglalásnak erősséget. Ott az emberi személy kívánalmai, itt a közjó követelményei nyomulnak előtérbe. Ott áldozatul esik a társadalmi egyensúly az egyének szabadsághoz juttatása kedvéért, itt a törekvés oda irányul, hogy megteremtessék a társadalmi egyensúly a szabadság korlátozásával. [1] Ott kivirágzott a liberalizmus, s annak szellemi szülötte: a marxizmus, itt levélbe szökkenni látszik az a keresztény társadalomfilozófia ősi tanításával egyező életforma, mely legjobb meggyőződésem szerint egyedül alkalmas arra, hogy megszüntesse a mai erkölcsi és gazdasági válságot.
|
 |
Krisztics Sándor: Gyakorlati katolikus politika (1935) |
|
2022.09.19. 12:00 |

A világháború óta vált nyilvánvalóvá, hogy a szociális kérdés hatása kiterjed alkotmányok újjáalakításáig, sőt államformaváltozásig. Éppen a szociális kérdés megoldásának összefüggése az állami szervezet mikénti formálásával okozta a szociális programmal bíró pártok keletkezését. Mivel pedig nem közömbös, hogy miképpen történjék a szociális kérdés megoldása, alakultak «denominális» pártok. Ezek között a katolikus pártok működése nem jelent egyebet, mint a katolikus híveknek az Egyházzal egyetértésben kifejtett munkáját a XIII. Leó és IX. Pius pápák szociális enciklikáiban körvonalazott társadalmi jólét elérése körül. Ezeknek az enciklikáknak autoritatív jellege nyomán fejlődött ki a gyakorlati katolikus politika, vagy politikai katolicizmus, amely - határozott államfelfogás és kormányzati rendszer alapján - a jelenlegi szabadkereseti társadalmi szerkezet hibáit korrigáló keresztényszociális társadalmi szerkezet megvalósítására irányuló, alkotó, teremtő működést jelent, nem csupán katolikusok, hanem minden felekezetbeliek, a nemzet egyetemének a javára.
|
 |
Öreg János: Az éghajlat és talaj befolyása az emberi műveltségre és társadalomra (1876) |
|
2022.09.18. 20:00 |

Senki sem csodálkozik azon, midőn hallja, hogy a csecsemő annyira összefügg édesanyjával, miként ennek nemcsak arcvonása, hanem mindennemű élettüneménye, öröme, bánata, egészsége, betegsége, amannak arcvonásaiban s életében visszatükröződik. De még azt is rendes dolognak tartjuk, hogy az édesanyai befolyás nem szűnik meg azzal, ha a csecsemő leszakad a tápláló eledelt nyújtó anyai kebelről, mert hiszen nagy embereink életében oly előszeretettel keressük ki azon hatásokat, melyeket a fogékony elmére az édes anyai példa, intés vagy talentum gyakorlott, hanem már arra sokan hitetlenül rázzák fejüket, midőn hallják, hogy az emberiség nagy egésze, szintén ily viszonyban van a földdel, a mi édesanyánkkal, melynek vége szolgáltatta azt az anyagot, amiből szervezetünk felépült, s melynek anyai kebléről vesszük naponként magunkhoz azon táplálékot, ami személyünk fenntartására, vagy szervezetünk elhasznált alkatrészeinek kipótlására megkívántatik.
|
 |
Angyal Pál antibolsevista cikkei (1924/1925) |
|
2022.09.18. 16:35 |

A kommunizmus tévedései
Vannak kérdések, amelyekkel sohasem lehet elégszer foglalkozni. Ilyen az a probléma, mely a létező társadalmi állapot tökéletlenségének megállapításával a szociális bajok kiküszöbölésére, és ezúton az egyéni és közösségi élet megjavítására, tökéletesbítésére és boldogabbá tételére törekszik. A különböző radikális, s enyhébb irányú reformmozgalmak közül a történelem folyamán többször került homloktérbe a kommunizmus, mely a maga ideológiáját legutóbb hazánkban akarta kipróbálni.
|
 |
Krisztics Sándor: A nemzetcsalád (1940) |
|
2022.09.18. 11:13 |

A nemzetcsalád fogalma értékfogalom. Mert egybekapcsolódva, egymásra hatásukat jelentőn, egyformán emelik értéküket e fogalomban a család és a nemzet, egymást szolgálva mindkettő nemesedik. A harmadik közület, melybe az embernek a családon és nemzeten kívül tartoznia kell: az állam, értékesség, jól szervezettség, azaz tökéletesség szempontjából, ugyancsak az alapjául szolgáló nemzetcsalád kialakulásával van szoros összefüggésben.
|
 |
Angyal Pál: Mélyítsük ki állami életünket! (1923) |
|
2022.09.18. 09:52 |

A nemzetek életében rendkívül nagy fontosságú követelmény, hogy az erőtényezők megfelelő személyesítésen keresztül, minél nagyobb összhangban, s minél kevesebb energia elfecsérelése mellett töltsék be hivatásukat. Anélkül, hogy az államot merő gépezetnek minősítő mechanisztikus felfogáshoz akarnánk csatlakozni, a Hobbes-tól eredő, s főleg Rousseau által továbbfejlesztett elméletből a fent említett tételeket, mint tanulságokat mindenesetre értékesíthetjük. Nem fér ugyanis kétség ahhoz, hogy bármely gép annál jobban felel meg feladatának, minél megfelelőbb anyagból készülnek annak egyes alkotórészei, minél harmonikusabb ezeknek egymásba kapcsolódása, minél csekélyebb mennyiségű az az erő, mely akár az energiafelvételnél, akár annak továbbításánál, akár végül a célzott munkaeredménybe történő átmenetelénél veszendőbe megy.
|
 |
Magyary Zoltán vs. Egyed István: Országgyűlés és kormányzat a magyar alkotmányban (1938) |
|
2022.09.18. 08:31 |

A felhatalmazási törvényjavaslat a politika előterébe helyezte a végrehajtói hatalom és a törvényhozói hatalom egymáshoz való viszonyának kérdését. A magyar alkotmányos élet szempontjából döntő fontosságú, hogy ezt a kérdést közvéleményünk minél világosabban lássa, és minél tárgyilagosabb alapokon ismerje meg. A magyar közönség tájékoztatására a Nemzeti Újság érdekesnek tartja, hogy a probléma tudományos és gyakorlati megvitatására megnyissa hasábjait, mert vannak kérdések, amelyeket csak akkor lehet tisztázni, ha nyíltan beszélnek és írnak róluk, s nem kerülgetik vagy hallgatják el mesterségesen a probléma különböző vonatkozásait.
|
 |
Krisztics Sándor: Az antikrisztus egykor és ma (1933) |
|
2022.09.17. 18:57 |

Az antikrisztus elnevezés a Szentírásban kétféleképpen használatos. Jelent egy személyt, aki a világvége előtt, azaz az emberi nem elpusztulása előtt meg fog jelenni és megtámad mindent, ami Krisztus dicsőítésére, a keresztény hit érvényesülésére vonatkozik. Jelent azután általánosságban mindenkit, aki Krisztus tanításával elentétben van, aki nem hisz, bár hihetne. Ezek, mint követők teszik hatalmassá az antikrisztust, illetve, mert követőiül szegődnek, lehet az antikrisztus valóságos személy.
|
 |
Krisztics Sándor: Miért kell célkitűzés a politikában? (1929) |
|
2022.09.17. 18:00 |

Nemzetek tragikuma, hanyatlása, pusztulása vagy felemelkedése és fejlődése, a polgárok boldogulása vagy nyomorba süllyedése a politikai célkitűzésnél kezdődik.
|
 |
Jákob Konrád: Az életszerű közigazgatás felé (1942) |
|
2022.09.15. 07:33 |

A közigazgatási reform ügye a több évtizedes előmunkálatok ellenére is oldatlan gordiusi csomóként áll előttünk, sőt - úgy tetszik - bonyolultabb, mint valaha.
|
 |
Mikos Ferenc: Az állam és a gazdasági élet (1939) |
|
2022.09.13. 06:06 |

Ha majd valaki kellő történelmi távlatból megírja annak az eszmei, politikai és gazdasági harcnak történetét, amely most szemünk előtt az állam, az alkotmány reformja érdekében folyik, alighanem a 18. század második felének történetéből indul ki. A 18. században a gazdasági életet a legtöbb államban elöntötte a törvények és más szabályok áradata, amelynek sodrási irányát természetesen a hatalmon lévők érdekei határozták meg.
|
 |
Kornis et al.: A Szovjettel barátkozó korszak a világ legerkölcstelenebb korszaka (1935) |
|
2022.09.12. 21:07 |

Szandtner Pál, Kornis Gyula, Kasztner Jenő és Lepold Antal előadásai Esztergomban
Az esztergomi nyári egyetem második napján az első előadást Szandtner Pál nyilvános rendes egyetemi tanár tartotta „Az állam értéke és beavatkozásának határa“ címmel, és bejelentette, hogy a kérdéssel a profán tudomány szempontjából kíván foglalkozni.
|
 |
Egyed István: Népuralom - tömeguralom (1946) |
|
2022.09.12. 08:25 |

Már az ókor nagy állambölcselői megkülönböztették az egyes államformáknak tökéletes és elfajult alakjait. Így Platón szembeállítja az egyeduralmi rendszernél a királyságot és tirannizmust, a kiváltságos osztály uralmánál az arisztokráciát és oligarchiát; a demokráciánál az ellentét kifejezésére külön elnevezéseket nem talál, a demokrácia alatt azonban inkább a nyers tömeguralmat érti. Arisztotelész már a népuralomnál is megkülönbözteti a mérsékelt (azaz cenzusra alapított) köztársaságot, amelyet politeiának nevez, a tömeg uralmától, amely a politeia elfajulása.
|
 |
Tiry László: A „magyar cél” (1938) |
|
2022.09.11. 20:19 |

Halálos szorongások és vértelen idegküzdelmek rettenetei után: a magyar államiság boltozata tízmillió magyar fölé borul, és életünk megnövekedett jelentősége s jelentőségünk európai viszonylata egyképp hatalmas erővel követelik belső erőink rendjének tisztázását. Ebben a rendben a magyar állameszme parancsának kell testet öltenie, s aki magánszempontok, vagy lefékezetlen karriertörekvések bujtására ellene szegül életünk törvényének - a magyarság történetét és lelkét viszi áruba. De az árulók megvetésével boldog örömmel szorítjuk meg a nemzeti rend oltalmára felénk nyúló magyar munkáskezet, a KALOT - Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkársága - százezer magyar munkásának kezét.
|
 |
Cs. Szabó László: Kis népek hivatása (Program-vázlat) (1941) |
|
2022.09.11. 11:26 |

|
 |
Pikler László: A korszellem és az orvosi gondolkozás (1933) |
|
2022.09.10. 09:39 |

Az orvos feladata az egészség védelme és a betegségek meggyógyítása. Ha egykor a mai orvostudomány az utókor ítélőszéke elé kerül, nem kétséges, hogy az utódok azokról az eredményekről, amelyekkel a mai medicina feladatát betöltötte, mindenkor elismeréssel fognak megemlékezni. Ami azonban a tudomány további fejlesztését illeti, az is bizonyos, hogy e tekintetben a teljes megelégedés és tudományunk dicsőítésének filiszteri álláspontja a legkevésbé kívánatos. Sőt ellenkezőleg, az a kívánatos, hogy a mai orvostudományt is a teljes és módszeres kritikával vizsgáljuk, keresve annak ellentmondásait és hiányait, egészen annak alapeszméjéig lehatolva.
|
 |
Prinz Gyula: Államterület (1935) |
|
2022.08.27. 09:07 |

Háborúk nyomában bekövetkező államterületi változások mindig bőséges eszmecserét váltanak ki, nemcsak a közéletben, hanem a tudományok műhelyeiben is. Különösen élénk, sőt izgatottságig fokozódó megvitatás keletkezik akkor, ha győztes állam győzelmi mámorában a megelőző államterületi elrendezést, a közfelfogás szerint az észszerűségbe ütközően, felforgatja, meglepetésszerűen, gyökeresen megváltoztatja, általánosan nem várt, sőt esetleg soha előtte a közvélemény által tervezetében nem is ismert határkiszabást hajt végre. Amikor nemcsak a legyőzött, hanem a semleges is a győztes önkényének tobzódását látja az államterületek új képén, de a győztes is nyíltan emlegeti a caudiumi igát, mely alá a legyőzöttet kényszeríti.
|
 |
|