Az emberiség nagy megrázkódásai: a háborúk és forradalmak ugyanis rendszerint lazábbá és durvábbá teszik az erkölcsöket. A nyugodt otthon felbomlása, a békés foglalkozás tartós elhagyása, az indulatok felszabadítása a társadalom tömegeiben többé-kevésbé félretolna azokat a fékeket, amelyek rendes időkben az emberi cselekvés zsinórmértékei: a gyengébb erkölcsi ellenállású egyénekben felülkerekednek az aljasabb indulatok, a nemtelen ösztönök, és csak nehezen, hosszabb idő munkájával lehet az emberi életet rendes medrébe visszaszorítani.

A háborúk és forradalmak e visszás kísérő jelenségei természetesen még fokozott mértékben tűntek elő az utolsó világháború után, amely óriás területi kiterjedésével, a résztvevő nemzetek nagy számával, a háború hosszú tartamával, eszközeinek durvaságával minden mértéket meghaladott. Hatalmas erkölcsi válságba jutott az emberiség, s ebből a válságból nem tud kibontakozni, minthogy a béke előfeltételei sem álltak helyre. A fegyveres küzdelem befejezését a harc más terekre való átvitele követte; a nemzetek elzárkózottsága következtében a gazdasági válságok egész sora következett úgy, hogy a valódi béke mind a mai napig sem tudott helyreállni.

Az egymást nyomon követő gazdasági válságok, a régi gazdasági javak rohamos elértéktelenedése, a kereseti és megélhetési lehetőségek erős megcsappanása, a munkanélküliség ijesztő emelkedése, a közszolgáltatások folyton fokozódó aránya általános elégedetlenséget váltott ki, és ebben az elégedetlenségben könnyen találtak visszhangra tetszetős jelszavakkal könnyelmű izgatók. Az irányát vesztett emberi lélek mohón szívta magába az új tanokat, amelyek megtagadnak minden régi értéket: vallást, erkölcsöt, hazát, családi tűzhelyet. A kommunizmus politikailag aránylag kisebb területen tudott tartósabban érvényesülni, de a kommunista erkölcs megtámadta az egész művelt emberiség nagy részének gondolkozását.

A világháborút követő erkölcsi és gazdasági válság megrendítette társadalmi életünk minden alappillérét, ezek között első helyen a családot. A család ugyanis az az alapsejt, amelyre az emberiség egész fejlődése épül. A család hoz létre és nevel fel új nemzedékeket, az szabja meg azok erkölcsi irányát, az tart bennük fegyelmet. Ha nem jön létre vagy szétesik a család, megdől a társadalom és állam legfontosabb tartóoszlopa, romlásba kényszerül az emberiség.

A család válságát főleg négy irányban kereshetjük.

Elsősorban a családalapítások megfogyatkozásában. Ennek okai nagy részben gazdaságiak, de részben erkölcsiek is. Megnehezült a családalapítás, és kitolódott annak kora, de megcsökkent a családalapítási vágy is, az erkölcsök általános romlása és a szabad szerelem térhódítása következtében.

A család válságát másodsorban a gyermekektől való félelem okozza. Ennek is vannak gazdasági okai, de még többször indokolatlan kényelem, fényűzési vágy, a házasság valódi céljának félreismerése. A gyermektelenség és egyke nemcsak értékes nemzedékektől fosztja meg a nemzetet, de a családi életet is valódi tartalmától.

Harmadsorban a családi kötelékek meglazulása jön figyelembe. A nő kereső foglalkozása, a féktelen szórakozási vágy elhagyottá teszi a családi tűzhelyet, megfosztja a gyermekeket a családi otthontól.

Végre a családi kötelékek felbomlását kell említeni. A könnyelmű házasságok és gyors válások korszakát éljük, s hogy ebből a rendszerből a házassági intézmény tekintélye megtépázva kerül ki, az kétségtelen. Az elváltan ės különváltan élő szülők gyermekeinek kétségbeejtő helyzetére koronként éles fénycsóvát vet egy-egy bűnügy tárgyalása.

A modern család e bajainak feltárásában és orvoslásában a társadalom minden rétegének, az államnak és a keresztény egyházaknak össze kell fogniuk. Jelen sorainkban a család- és erkölcsvédelem jogi eszközeiről kívánunk szólani.

Kétségtelenül jogosult az a felfogás, hogy pusztán jogi eszközökkel erkölcsöt és családot megmenteni nem lehet, és hogy a családi gondolat felemeléséhez a közszellem gyökeres átalakítása és megfelelő gazdasági előfeltételek megteremtése kell. De a reformmunkának a jogi eszközeit sem szabad alábecsülni, és ezért szükséges megvizsgálni, hogy jogszabályaink nem akadályozzák-e, lehetővé teszik-e, illetőleg kellőképpen előmozdítják-e a család megmentését. Szükséges ezen a téren különösen, hogy a jog tételei összhangban legyenek erkölcsi felfogásunkkal, és támogassák a kitűzött cél elérését.

Az is kétségtelen, hogy ez idő szerint is a legtöbb vonatkozásban kielégítő jogszabályaink vannak. A hiba sokszor inkább abban van, hogy a jogszabályok végrehajtása hagy fenn kívánni valót a hatóságok és a társadalom közönye következtében. Így például a szeméremsértő iratok, képek és falragaszok büntetésére (1929:VII. t.c. 2. §.), a fogamzást akadályozó szerek hirdetésének eltiltására (1914:XIV. tc. 24. §.), a káromkodás ellen (1878:V. tc. 190. §.), a vallásgyalázásra (1878:V. tc. 190-192. §§., 1879:XL. 51. §.), stb. vannak jogszabályok, de a közönség nem igen tud róluk, és nem tesz feljelentést, a hatóságok pedig hivatalból aránylag kevéssé terjesztik ki ezekre a cselekményekre figyelmüket. Talán célszerű lenne a [Magyar Családvédelmi] Szövetség keretében olyan erkölcsvédelmi iroda felállítása, amelynek működését az egyházak és társadalom megfelelő szervezetei támogatnák, s amely a rendőrséggel állandó érintkezésben lenne.

Kétségtelen azonban, hogy több vonatkozásban a jogi szabályok nem teljesen kielégítőek, vagyis reformokra van szükség. Nem akarunk abba a hibába esni, hogy általánosságban lesújtó bírálattal illessük törvényeinket, kifogásoljuk a mai közszellemet, dörgedelmes beszédeket tartsunk a pornográfia, a mai sajtó és színház ellen, de nem jelöljük meg a haladás útját, nem részletezzük a javítás eszközeit. Konkrét javaslatokkal kell előállani a jogélet egész területén, azaz ki kell dolgozni a család- és erkölcsvédelem jogi programját. Ez lesz szakosztályunk egyik fő feladata!

Nincs a jogéletnek olyan vonatkozása, amelyen ne lenne teendő. E helyen csak néhány szempontra hívom fel a figyelmet.

A házasságok felbontása ma olyan méretűvé fejlődött, hogy bizonyos társadalmi körökben majdnem ritkaság az egyszeri házasság. Az állami törvények lehetővé teszik a könnyelmű válásokat, és ezt a lehetőséget komoly indok nélkül bőven használják ki azok, akik a házasság erkölcsi jelentőségét teljesen félreismerik. A házasság komolyságát előmozdítaná a házassági tilalmak megfelelő szabályozása és a házasság előtti tanácsadó intézetek oktató, ellenőrző és vizsgáló működése.

Az eddiginél hathatósabb védelmet igényelnek az elváltan és különváltan élő szülők gyermekei, valamint a házasságon kívül született gyermekek. A szülők hatalmának korlátozása, a nők gyámságának lehetővé tétele, az örökbefogadások előmozdítása sok gyermeket menthet meg és biztosíthat. Az örökjog terén is lehetségesek olyan reformok, amelyek a többgyermekes család érdekeit a mainál jobban biztosítják. Ugyanezt a célt megfelelő (szociális irányú) bérfizetési rendszer kötelezővé tételével is elő kell mozdítani.

A közszolgálati jogban megfelelő fizetésrendezés, a családi pótlék rendszerének következetes kiépítése, a férjes nők közszolgálatának korlátozása látszik kívánatosnak. A nagy család érdekeit a progresszív tandíjrendszer általánosítása, egyéb kedvezmények és előjogok biztosítása által kell szolgálni. A közszolgáltatások terén is a legmesszebbmenő figyelembevételt igényel a gyermekek száma.

A közegészség és közerkölcsiség fokozottabb védelmére új szabályozást igényel a cseléd-, a dajka- és a bábakérdés. Kötelezővé kellene tenni a nemi betegségek és a terhességek bejelentését, korlátozni vagy esetleg teljesen eltiltani a magáncselédszerzést és a házasságközvetítést. Egészséges lakáspolitika, az ágyrajárás korlátozása és kevésbé feltűnő, de szigorúbb erkölcsrendészeti ellenőrzés, a közismert magzatelhajtóknak a dologkerülők mintájára való kezelése egészítené ki ezeket a rendelkezéseket.

A büntetőjog terén elsősorban egyes bűncselekményeknek a mainál szigorúbb büntetése jöhet számba; ez az eset a házasságtörésnél, magzatelhajtásnál, kerítésnél, stb. Ugyanezeknél a bűncselekményeknél, de más visszaéléseknél is (Btk. 246. §.) indokoltnak látszanék kimondani a magánindítványi jog megszüntetését, vagy legalább korlátozását és a bűnvádi eljárás tartama alatt való kiegyezés lehetőségének az eltiltását. Ilyen természetű bűncselekményeknél a mellékbüntetések rendszerének következetesebb kiépítése is szükséges, így a magzatelhajtásoknál az orvos és bába eltiltása a foglalkozástól, számos bűncselekménynél (Btk. 250. és 289.) pedig a politikai jogok felfüggesztése.

A büntetőjog által védett érdekkört igen sok esetben ki kellene terjeszteni. A büntető törvénykönyv ez idő szerint egyes bűncselekményeknél, például a megfertőzésnél, csak a 14. éven aluli tisztességes leányt védi (Btk. 286. §.); ezt a védelmet minden feltétel nélkül magasabb korhatárig kellene felemelni, és a fiúkra is kiterjeszteni. Hasonló reform indokolt az erőszakos nemi közösülésnél és a szemérem elleni erőszaknál (Btk. 232. és 233. §.). Az izgatás bűncselekményét (Btk. 272. §.) ki kellene terjeszteni a házasság intézményének, a népes gyermekáldásnak és a házastársi hűségnek kigúnyolására is.

A magzatelhajtásnál szükségesnek látszik biztosítani, hogy a tettes könnyelműen adott orvosi vélemény alapján a felelősség alól ne szabadulhasson. Mentességet csak azonnali életveszélyben végrehajtott orvosi műtét, azonfelül pedig csak közkórházban vagy klinikán az arra kijelölt hatósági - és szakorvosok javaslata alapján végzett műtét élvezhessen. Szabályozást igényel a fogamzóképesség megszüntetésére irányuló műtétek kérdése is.

Ezeken a kiegészítéseken felül néhány új bűncselekményt is meg kellene állapítani. Így büntetni kellene a házasságszédelgést, különösen, ha házas ember házassági ígérettel téveszt meg és csábít el kiskorú nőt. Bűncselekménnyé kellene továbbá nyilvánítani a tartási és felügyeleti kötelezettség indokolatlan megsértését, ha ebből a kiskorú egészségére, erkölcsére hátrányos következmény áll elő. A pornografikus iratok mellett hatályosabban korlátozni kellene a szennyirodalom terjesztését.

Nagyon kívánatos lenne, hogy a családi élet kérdéseivel és az erkölcsvédelemmel vonatkozásban lévő bírósági ügyeknél az eljárás ne érjen véget a büntetés kiszabásával, vagy esetleg a felmentéssel, hanem a bíróság, illetőleg hatóság kiterjessze figyelmét - esetleg a Családvédelmi Szövetség pártfogónői szolgálata útján - a sértettre, továbbá az eljárásban érdekelt személyek kiskorú hozzátartozóira is. Nemcsak és ne annyira a jogeset formai elintézésén legyen a súly, de a hatóság vizsgálja ki az ügy erkölcsi vonatkozását, vegye figyelembe az érdekeltek testi és lelki alkatát, és igyekezzék az élet gyakorlati irányítására.

Rendkívül fontos a közerkölcsiség érdekében a bűnügyi tárgyalások ismertetésének lehető korlátozása. Nem kell bővebben megindokolni, hogy egyes bírósági tárgyalások részletes közlése és szenzációs beállítása mennyire fertőzi a lelkeket, s mennyire késztet hasonló bűnök elkövetésére. El kell térni attól a törvényes elvtől, mely szerint a bírósági tárgyalások hív szellemben való ismertetése minden felelősség alól mentesít, és ki kell mondani, hogy a közerkölcsiséget veszélyeztető híradások akkor is büntetendők, ha valóságot tartalmaznak. A nyomozás és vizsgálat stádiumában a bűncselekményekről csak rövid és tárgyilagos tudósítást lehessen közölni, a bűntettes arcképét és a bűncselekményre vonatkozó felvételeket csak hatósági engedéllyel lehessen közzétenni. Korlátozni kell a családi élettel, női becsülettel kapcsolatos bírósági tárgyalások nyilvánosságát, és lehetővé kell tenni, hogy a bíróság a nyílt tárgyaláson történtek közzétételét is megtilthassa.

Ezek látszanak a fokozottabb család- és erkölcsvédelem tekintetében a legsürgősebb jogi reformoknak, amelyek szükségességének népszerűsítését és megvalósításának kisürgetését a Magyar Családvédelemi Szövetség kimagasló feladatául tűzte ki.

*

In Nemzeti Családvédelem, I. évf., 8-9. szám (1938), 1-4.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés