Minket azonban nem vesztegetnek és nem tévesztenek meg a külső anyagi világnak ezek a különben sokatmondó tényei, mert a dolgok és az anyagi összefüggések mögött a lényeget keressük, az embert, és szüntelen aggodalommal kérdjük: mi történt az emberrel?

Az emberrel pedig ez történt:

Az ipari forradalmat tápláló, benne feszülő szellem fellázadt az Isten ellen. Vakmerően száműzni igyekezett Istent család, az ifjúság, az egész társadalom és az állam életéből. 

Királyok, nemzetek, emberek közös célú, istencélú élete helyett külön-külön célú, öncélúvá vált az élet. Az azonos örök értelmű, természetfeletti érdekű és azonos jelentőségű emberi lét és emberi mű helyét az öncélúság foglalta el.

Isten előtt mindenért, minden embertársért való szüntelen felelősség, erkölcsi tartalmú hivatástudat, a közjó szolgálatának áldozatkészsége és a századokkal megszentelt hagyományok tisztelete helyett egyéni és csoportönzés, bírvágy és hatalmaskodás uralkodott el a társadalmon. A társadalmak önérdek hajszolásától szétzilált életében a nemzet nemzettársában, az ember embertársában csak önző törekvéseinek eszközét, vagy akadályát, telhetetlen étvágyának kiszemelt áldozatát látta, nem pedig egyenértékű munkatársát egy isteni világterv megvalósításáért teljesített hivatás kifejtésében.

Az egyének és a csoportok önzése számtalanszor még az államhatalmat is a maga bírvágyának és hatalmaskodásának. szolgálatába állította, jóllehet, az állam rendeltetése a közjó szolgálata lett volna. Ugyanez az önzés a család és a szülőföld tiszteletéből sarjadt természetes és emberséges patriotizmust versenynacionalizmussá torzította, mely a népek hiúságát felmagasztalja és hibáit kendőzi, és sorozatos gyilkos háborúkat kiváltó imperializmussá süllyed.

Az egyének és a csoportok mohó önzése a házasságot is kiforgatta való lényegéből és rendeltetéséből. A családi kötelékeket lazítva elősegítette a teljes életközösségek és minden más hagyományos közösség oszlását-bomlását, széthullását, és ezzel a társadalmaknak önmagukat dicsőítő és csodáló öncélú egyének sokaságára való széjjelporladását.

Ugyanez az önzés az emberek sokaságát létbizonytalanságban, a jövőtől való szüntelen rettegésben, kevesektől való határtalan függésben és kiszolgáltatottságban, egyszóval olyan élethelyzetben tartotta, mely összeférhetetlen az ember méltóságával, isteni eredetével és hivatásával.

Számítóvá, rideggé, fagyossá, embertelenné vált ez a mindenben - eszmékben, eszményekben és emberekben egyaránt - csak önző törekvések eszközeit látó, és mindent csak ekként értékelő világ. A mennyiség, a szám és nem a minőség - a rögeszméktől vezetett tömeg, és nem az Isten-eszmétől megvilágosított lelkes emberi személyiségek világává. Az ember, a lelkes-szellemes, Istentől teremtett és megváltott, és épp ezért méltóságos ember, a teljes ember mindenütt elsikkadt, ahol megtagadta létének, méltóságának egyetlen igazi alapját: Teremtőjét.

Most önmagát emészti, pusztítja ez a számító, elanyagiasodott, érdekhajhász világ. Az öncélú, egymást mardosó csoportokra hullott, civilizáltnak vélt emberiség meghasonlása teljes. Nincsen közeledés, megértés, együttműködés! Nem lehet egység - mert nincsen egyetlen közös ideál, nincsen együttesen tisztelt érték és jogelv - mert nincsen e világ előtt Isten, akinek erkölcsi szeretettörvényét, természetes rendjét és jogát nemcsak szóval, de tettekkel is elfogadná.

A totális háború Isten megtagadásának, a társadalmak életéből botor módon való kiküszöbölésének, az emberi szellem észtelen lázadásának totális következménye!

Íme, ez történt az emberrel, ettől szenved az emberiség.

A liberalizmus és a marxizmus készülődik!

Most forr a világ a háború poklában. Minél általánosabb és totálisabb a háború, annál nagyobb az ebből támadt változás a közgondolkozásban, a társadalmak életében és a politikai uralmi formában.

Világszerte kérdik, kutatják és előkészítik, hogy milyen legyen az élet a háború után.

Felkészül erre az ipari forradalom egyik élesztője, a gazdasági liberalizmus, hogy a szabadság keresztény gondolatának kisajátításával sereget toborozzon. Felkészül az Eötvös nemes szellemiségétől idegenné vált gazdasági tájékozású liberalizmus, hogy megkísérelje a XIX. század politikai és gazdasági közviszonyainak helyreállítását, hogy feltámassza a gazdasági szabadportyázásnak és a tőke öncélúságának azt a világát, amelyből a proletariátus, a tömeggyűlölség, az osztályharc, az imperializmus és a jelen minden meg nem oldott szociális kérdése támadt.

Felkészül a háború utáni életre az ipari forradalom szülöttje, a humánum szocializmusától idegen marxizmus is, hogy betetőzze azt, amit szellemi ikertestvére, a liberalizmus a francia forradalommal megalapozott: a társadalom olyan épületét, melynek nem az istenhit, nem a teremtett ember erkölcsi természete és a nép történelmi múltja, hagyománya az alapja, hanem valaminő - az építők ötleteiből szőtt - ideológia.

Mi is felkészülünk!

Tudjuk, hogy az emberi együttélés alapelvei hazánkban nem ellenkezhetnek a magyarságot környező népek általában akkor uralkodó politikai, társadalmi irányelveivel, mégis mindent el kell követnünk, hogy azok ne jussanak ellentétbe a magyar közösségi élet hagyományos szellemi alapjaival és a magyarság sajátos életstílusával.

Tudjuk, hogy a háború utáni európai élet alapelveit elsősorban azok a hatalmak alakítják ki, melyek az új nemzetközi rendet megállapítják, fenntartását gazdaságilag elősegítik. De tudjuk azt is, hogy minden tartós nemzetközi rend egyszersmind szellemi rend is. Aki a pápaság lelki, szellemi, művelődési és minden egyéb területen felismerhető, nagy tiszteletét és óriási súlyát ismeri, nem katolikus országokban is, és jól tudja, hogy az európai-amerikai civilizációban kialakuló minden nemzetközi szellemi rend tényleges érvénye, tekintélye és tartóssága jelentős mértékben attól függ, hogy a világ legősibb, legmagasabb és legegyetemesebb szellemi tekintélye, a pápaság együtthatója, vagy kemény bírálója lesz-e annak az új nemzetközi szellemi rendnek, aminek a nemzetközi politikai rend csak külső megnyilatkozása.

Az erkölcsi törvényt hivatottan képviselő, értelmező és érvényesítő katolikus egyház elismerő, kívülről bíráló, vagy keményen elítélő magatartásától függ a háború utáni nemzetközi szellemi és politikai rend általános tekintélye és tartóssága.

Minden katolikus többségű országban, így hazánkban is hivatása a katolikus társadalmi szervezkedésnek, hogy a nemzet küldetésével, hagyományaival és sajátos szellemiségével, nemkülönben a nemzet életstílusával számolva - a világegyháztól értelmezett erkölcsi törvény érvényesítéséért - együtthatója legyen a társadalmi élet formálásának. Előbb-utóbb valóban közösségi életformáló erőként hat minden olyan mély gyökerű társadalmi mozgalom, mely Istenbe vetett élő katolikus hitből merített akarattal, következetesen és céltudatosan kívánja nemzete életében az egyház emberérvényesítő tanítását képviselni és valóra váltani.

Ilyen értelmű társadalmi mozgalomként a magyar katolikusok szervezésével, erkölcsi és szellemi erejük összpontosításával, a katolicizmusban rejlő alkotó lendülettel együtthatók akarunk lenni a háború utáni magyar társadalom kialakításában. A magunk szervezett erejével is elő akarjuk segíteni az erkölcsi törvény és a természeti jog érvényét, az ember személyiségének és munkájának védelmét, a hagyományok, jó szokások megbecsülését, a katolikus nevelő értéket és hagyományokat kifejtő keresztény kultúrpolitikával minden szellemi erő kibontását, a családok életegységét és biztonságos megélhetését a szociális igazságosságban belsőleg jól kiegyensúlyozott magyar társadalomban.

Katolikus erőtényezőként együtthatók akarunk lenni a háború utáni magyar életben azért is, mert a francia forradalomtól a bolsevizmusig terjedő XIX. század európai történetének ismeretében nem nehéz elképzelnünk, mi vár az Egyház szabadságára, a katolikus iskolákra, a vallásoktatásra, az Egyház intézményeire és általában Egyházunk emberalakító művére és népvédelmére, ha a háború utáni magyar élet társadalmát és formáját elsősorban a laicizmust és antiklerikalizmust kiváltó ilyen értelmű liberalizmus, a még ezt is eltúlzó, gyökerében keresztényellenes polgári radikalizmus és a kereszténységgel eleve összeférhetetlen marxizmus határozná meg.

Természetesen mikor mint katolikusok akarunk együtthatói lenni a háború utáni magyar életnek, a katolicizmust mint elsősorban annak a természetjognak őrzőjét és tanítóját említjük, melyből következik minden meghirdetett elvi állásfoglalásunk.

Ezért senki se akarja a katolikus és a magyar jó ügyet kisajátítani, a közjó szolgálatát monopolizálni, saját mozgalmát felmagasztalni, párhuzamos jó szándékú keresztény törekvésekkel ócsárolni. Mindenkinek nemcsak joga, de erkölcsi kötelessége is a megismert igazság állhatatos szolgálata. Becsüljünk meg mindenkit, aki bárhol, bármilyen szervezetben, vagy akár magányosan küzdve becsületes segítő, építő, cselekvő szeretettel száll szembe a gyűlölet világával. Szövetkezzünk, tömörüljünk mindenkivel, aki szent szeretetben él minden embertársával, eszerint cselekszik magán- és nyilvános életében, és Krisztus szeretettörvényét kívánja érvényesíteni a magyar emberek együttélésének minden közösségében és a Duna-völgyében keverten élő, egymásra utalt és egymásnak rendelt keresztény népek társulásában. Vonatkozzék ez a nemcsak kimondottan katolikus nemzetekre, hanem protestáns magyar testvéreinknek a krisztusi erkölcsöt, életet komolyan megvalósítani akaró törekvéseire is.

Miért szövetkezünk?

Mit akarunk?

1. A társadalmat vissza akarjuk vezetni Istenhez!

Be kell látni mindenkinek, hogy a temérdek szenvedés, értékrombolás, embertelenség közös oka, hogy elfordultak Istentől, akinek törvénye nélkül nincsen közös alapja a különböző államok jogrendszerének. Be kell látnia mindenkinek, hogy Isten erkölcse nélkül nincsen közös alapja a különböző népek erkölcsi felfogásának, szeretete nélkül nincsen bensőséges és feloldhatatlan kapocs ember és ember között.

Meg akarjuk győzni az embereket, hogy az egymásra utalt népek és nemzetek között tartós béke, a társadalmakon belül pedig összhang és egyensúly csak akkor lehetséges, ha minden nép, nemzet, ember önmagát egyazon személyes Isten előtt látja, és irányában élő hittel, éber lelkiismerettel szüntelenül felelősséget érez mindenért, amit a szeretet szellemében igazságos akarattal cselekszik, vagy tenni elmulaszt.

2. Új magyar közfelfogást akarunk teremteni!

Olyan közfelfogás kialakítását, mely a magyar királyságban, annak ezer éve változatlan hivatásában a történések rendjének értelmet adó isteni szándékot lát. A Szent István koronájában kifejezett magyar államhatalomnak természetfeletti eredetű hivatása van, hivatása az egymásra utalt népek együttélésének elősegítése. 

3. Természetes jogi szemlélet kialakítását akarjuk!

A jogot az erkölcstől különválasztó jogpozitivizmus felfogásának leküzdését, és olyan jogi szemlélet kialakítását, mely a Teremtőtől a minden embernél egyenlő természetben kifejezett joghoz, tehát a keresztény természeti joghoz méri és eszerint értékeli az állam minden jogalkotását, és szüntelenül igényli a természeti jog és az állami pozitív jog között felismerhető ellentétek és különbségek megszűnését.

4. Az alapvető természetes emberi jogok elismerését!

A teremtés tényével az emberi természetbe oltott természeti jog tekintélyének helyreállítását, az alapvető természetes emberi jognak elismerését és érvényesítését akarjuk! Ezek az alapvető jogok:

a) Az ember méltóságának elismerése. Közelebbről: az ember erkölcsi személyiségének, becsületének, személyi tulajdonainak, hagyományos tisztes szokásainak, kultúrértékeinek, szerzett jogainak, nevének, anyanyelve korlátlan használatának tiszteletben tartása.

Az istentisztelet, a vallás, a gondolatközlés, a tanítás és a tanulás, a közjóra ártalmatlan egyesülés és gyülekezés szabadsága.

Társadalmi önkormányzatok kialakításának, működésükben - autonóm hatáskörben rendezett feltételekkel - való részvétel szabadsága.

Az állam és egyéb közületek önkormányzataiban való alkotmányos közreműködés joga.

b) Az emberi képességek kibontakozásának, közösségi hagyományok ápolásának, öröklött és elsajátított kultúrértékek gyarapításának korlátlansága, megbecsülése és elősegítése.

c) Az egészség, a testi épség minden felismert lehetőséggel megvalósítható védelme.

d) A legteljesebb életközösség, a család alapításának megkönnyítése, természetes rendeltetésként tartós fennmaradásának elősegítése, hivatásának védelme.

e) Magántulajdon szerzése, a közjót nem sértő hasznosításának védelme.

f) A munkához való jog.

g) A munkateljesítménnyel és a családi állapottal arányos, tisztes megélhetést biztosító munkabérre és egészséges családi és hasznos állampolgári életet elősegítő egyéb munkafeltételekre (például munkaidő) való jog.

h) Az önhibájukon kívül keresőképtelenek és azok családtagjainak - minden ember született méltóságának megfelelő - közösségi eltartásának joga.

Íme ezek a minden embert megillető természetes jogok!

Elismerésüket mindenkitől, érvényesítésüket az államtól várjuk, és minden közülettől kívánjuk!

Mindezekben a jogokban kötelességek rejlenek. Kötelességek a társadalom irányában, hogy az egyén megadja a közösségnek, ami az övé.

5. A nemzetnevelés újjászervezését akarjuk!

A nemzetnevelésnek olyan szellemére és intézményeire törekszünk, melyek a nevelés eszközeivel az ifjúság érzésvilágába beoltják a cselekvő keresztény szeretetet, felfogásában kialakítják Isten megismerésének és szolgálatának, minél több igazság felismerésének, eszmények követésének szellemi igényét és a kötelességteljesítés erkölcsi parancsát. Ez az új szellemű nemzetnevelés kialakítaná az ifjúságban a keresztény társadalomszemléletet és jogi felfogást, a minden embert megillető természetes jogok elismerését és tiszteletét, a hagyományos magyar patriotizmust kiváltó történelmi érzéket, a szerves, közösségi, családi, hivatásrendi, nemzeti élet megbecsülését és minden felismert igazság, igazi emberi, sajátos közösségi érdek védelmére tettre kész áldozatkészséget.

Új iskolarendszert!

Mindezekhez olyan iskolarendszer is kell, amely, szellemi egységet teremt, család, iskola és nemzeti társadalom között. Ez az iskola gyakorlatias módszerekkel is társadalmi öntevékenységre, önkormányzati életre, a szabadsággal és általában természetes emberi jogokkal okos célszerű élésre, az ezeknek megfelelő kötelességek maradéktalan teljesítésére és az igazi tekintélyek önkéntes tiszteletére nevel. 

Minél nagyobb a szabadság egy társadalomban, annál mélyebb kultúrával kell megkönnyíteni az egyéni szabadságok összeegyeztetését és a legértékesebb személyiségek kiválasztását. Ezért a magyarság hagyományaiban, szellemében, múltjában, népünk életében rejlő értékeket magyar életstílusban kívánjuk kibontani, és nevelő eszközként az újabb magyar nemzedéki kultúrájának kialakításánál - a családban kapott nevelés kiegészítéseként - hasznosítani.

Nemzetnevelés és egyházi iskolák.

Az idegen megszállás alól felszabadult területekről szerzett tapasztalatok igazolják, hogy az isten-eszmében és a magyar nép századoktól megszentelt hagyományaiban gyökerező nemzetnevelésre az egyházi iskolák a legalkalmasabbak. Ezért a túlméretezett etatizmus visszafejlesztésének irányában mindenekelőtt az egyház vezetése alatt álló nevelő intézmények fejlesztésére, az ősi magyar iskolarendszer ilyen értelmű fenntartására törekszünk.

A nemzetnevelés feladatát azonban csak kizárólag hivatásuknak élő, lelkileg és anyagilag független, lenyűgöző gondoktól mentes nevelők tudják eredményesen szolgálni. A nemzetnevelés sikere, szellemének emelkedettsége, továbbá a legnemesebb törekvéseket is meghiúsító tanár- és tanítóhiány leküzdése érdekében kívánjuk a nemzet nevelői jól megalapozott, tisztes megélhetését. Kívánjuk a tanárok és tanítók társadalmi megbecsülését, ennek intézményes kialakítását, gyermekeik oktatásának további elősegítését és érdekvédelmük, szellemi értékeik közérdekű fejlesztésére az országos nevelő hivatásrendnek, a nemzetnevelők országos hivatásrendjének létesítését. A tanítás szabadságának ez elengedhetetlen feltétele.

6. Minél több magyarnak magántulajdont!

A magyarság tömeggé válásának, gyökértelen, létbizonytalanságban élő proletariátus elhatalmasodásának megelőzése érdekében arra törekszünk, hogy minél több önálló termelő, gazdálkodó magyar család legyen.

A pápaság útmutatását megfogadva minél több magyarnak legyen magántulajdonában annyi föld, termelő eszköz, vagy egyéb tőke, amennyinek szorgos, becsületes munkával történő hasznosításával tisztes megélhetést biztosíthat magának és családjának.

A magántulajdonra való jogot tiszteljük tehát és érvényesíteni kívánjuk. Ebből következik:

a) A kisiparosság megerősítése.

Törekvésünk, hogy a kisiparosságot megerősítsük, tőkeellátását bővítsük, szövetkezeteit fejlesszük, vállalkozó képességét fokozzuk, versenyképességét emeljük, exportlehetőségeit feltárjuk.

b) Földpolitika.

A magyarságnak még mindig a mezőgazdaság a legfontosabb termelési ága. Ennek termelőképességét, gazdaságos művelését, hasznát kell mennyiségi és minőségi többtermeléssel, termelő és értékesítő, továbbá hitelszövetkezetek hálózatának fejlesztésével és az agrikultúra ismereteinek elmélyítésével és terjesztésével számottevő mértékben növelni.

Ugyanezért kívánjuk - a magántulajdonnal rendelkező magyar családok szaporítása és megerősítése érdekében - a jól gazdálkodó törpebirtokos családok földtulajdonának gazdaságos kisbirtok-üzemmé való kiegészítését. Kívánjuk a jól gazdálkodó kis- és törpebérlők, valamint a gazda mellett begyakorlott családalapító gazdaifjak, kiváltképpen az arany- és ezüstkalászos gazdák és a népfőiskolákon, kiváltképpen a telepes népfőiskolákon végzett gazdák részére új gazdasági kisüzemek létesítését, felszerelésükről szövetkezeti úton való gondoskodást, minta-kisgazdaságok és gazdatanácsadók útján hasznos gazdálkodásuknak megkönnyítését, a kezdő gazdáknak külön adókedvezményeket.

Átmenetileg minél több és jobban felszerelt gazdasági termelő szövetkezetek alapítására törekszünk azok részére, akik bár rendelkeznek kellő gazdasági tudással és gyakorlattal, de önálló gazdálkodáshoz szükséges felszerelésre csak fokozatosan, okszerű takarékossággal tehetnek szert.

A családi otthonok alapításának megkönnyítése és egészséges családi élet kialakítása érdekében kívánjuk a Nép- és Családvédelmi Alap rendelkezésére minél több falusi házhelynek alkalmas terület juttatását, hogy gyorsabb ütemben haladjon előre a falusi házépítés műve.

Végül kívánjuk olyan mezőgazdasági ipari kis- és középüzemek létesítését (például szárítók, tejfeldolgozók, kisebb konzervgyárak, stb.), melyekben a mezőgazdasági munkák befejezésekor is munkát találna a falvak népe, a gazdák pedig maguk dolgozhatnák fel terményeiket.

A nemzet hálájából következzék, a gazdasági telepítések során a hadviselt érdemes falusi kisembereknek előnyben részesítése.

Át kell alakítanunk a magyar föld mai megoszlását. Arányosítani kell ezt a kisüzem javára minél gyorsabban, de olyan ütemben. hogy az országos céltudatos telepítés ne váltsa ki a nép élelmezésének és foglalkoztatásának megrázkódtatását, a nemzeti jövedelemnek beláthatatlan következményű hanyatlását. 

Természetesen a magyar föld mai megoszlásának átalakítása is a magántulajdon jogainak (mert ez is természeti jog!) tiszteletben tartásával, a méltányos kártalanításra alkalmas külön biztosíték lekötésével, továbbá az ilyen nagy horderejű reformmal átmenetileg szükségképpen együttjáró jelentős anyagi áldozatok fedezése a közteherviselés keretében a vagyonosak és magasabb jövedelműek arányos általános közreműködésével valósuljon meg. Mert mi mindenki irányában igazságosak kívánunk lenni.

Az érvényben lévő magyar törvények megteremtették az érdemes, a gazdálkodásra rátermett falusi családok gyorsabb ütemű és növekvő arányú földhöz juttatásának feltételeit. Még a háború folyamán meg kell oldani azokat a talajvizsgáló, agrárbiológiai, földmérési, parcellázási munkálatokat és elengedhetetlen további tagosítást, észszerű birtokminimumok megvalósítását előkészítő feladatokat, hogy a háborút követőleg minél gyorsabban és nagyobb arányban induljon meg a nemzetet erősítő országos telepítés, az igazi, az egészséges, gazdaságos földreform.

Nem akarunk minden nagy- és középüzemet feloszlatni; mert jól ismerjük a gazdától személyesen nagy szakértelemmel, mintaszerűen és jelentős tőkeerővel, hitelképességgel vezetett mintagazdaságoknak nagy nemzetgazdasági és népművelő jelentőségét. De ott, ahol a nagybirtok miatt a népszaporodás megrekedt, ahol megfullad a falu a határt ellepő nagybirtok miatt, ahol népet semmibe vevő földbirtokos bérlői és intézői antiszociális munkafeltételekkel és bánásmóddal keserítik a falu népét, ahol rablógazdálkodás, vagy maradi művelés folyik a földeken, oda kerüljenek minél előbb egészséges magyar családok gazdaságosan méretezett mezőgazdasági kisüzemei! Magántulajdont akarunk minél több magyarnak gazdaságos mértékben!

A magántulajdon és a közügy.

A magántulajdon felhasználása és hasznosítása azonban nem lehet korlátlan és tervszerűtlen, mert nem csak magán-, de közügy is, hogy mi történik a magyar földdel, és hova vezetik a magyar tőkét!

A magántulajdon felhasználása, gyümölcsöztetésének módja, hasznának hovafordítása közügy. A tőkeképződés és a magánkezdeményezés ösztönzése érdekében hagyjuk meg a magánkezdeményezés lehető legnagyobb szabadságát., de kívánjuk meg felügyeletét és ellenőrzését, nem a hatóságok, hanem a hivatásrendi gondolatnak megfelelően átszervezett kamarák - hivatásrendek - részéről.

7. Céltudatos, tervszerű családvédelmet akarunk!

Céltudatos, tervszerű, keresztény szellemű családvédelmet kívánunk, hogy a szentségi házasságon alapuló családok teljesíthessék néperősítő, hagyományt gondozó, tágabb közösségek életére előkészítő nevelő hivatásukat. Hogy a családok ezeket kötelességeket teljesíthessék. szükséges a családvédelem keretében az alábbiak megvalósítása:

a) A szentségi házasságot erősítő, a liberális laicizmus szellemében szabályozott polgári házasság intézményének átalakítását jelentő jogi rendezés.

b) A családalapítás megkönnyítése házassági és nagyszámú önellátási kölcsönnel, lakáspolitikai intézkedésekkel, köztulajdonú házakban lakbérengedménnyel, köz- és magántisztviselők és munkások javára egyaránt létesített napközi otthonokkal, közüzemi és forgalmi díjkedvezményekkel.

c) Minden második és ezt követő gyermek után növekvő összegben járó gyermeknevelési járadék biztosítása. Első gyermek után csak abban az esetben járjon a gyermeknevelési járulék, ha a házasságkötés utáni első három évben születik. A gyermeknevelési járulék progresszív céladó formájában fedezze az egészséges gyermektartás költségeinek olyan részét, hogy az a nemzeti jövedelem arányosításához vezessen a többgyermekes családok javára, és lehetővé tegye, hogy a munkabérek kizárólag a munkateljesítmény mértékéhez igazodjanak.

d) Telepítésnél és házhelyjuttatásnál a gazdálkodáshoz értő, illetőleg példás erkölcsi és állampolgári viselkedésű falusiak közül a többgyermekesek elsőbbségét kell biztosítani.

e) Gyermektelenek és egykések hagyatékából kötelesrészt kihasítani az Országos Nép- és Családvédelmi Alap javára.

f) A községek és a nagyvállalatok bevonásával kívánjuk előmozdítani az iparosodott részek kertesítését. Létesíteni kell - tisztviselők és ipari munkások egyéni tulajdonába, vagy bérletébe kerülő - olyan elhatárolt kiskerteket, melyek elősegítik a szabadidő egészséges, és amellett hasznot hajtó eltöltését és a családtagok- munkaerejének értékesítését.

g) Egyenlő szakmai felkészültség és jártasság esetén a hatósági munkaközvetítés részéről elsősorban a többgyermekes munkásoknak munkaalkalomhoz juttatását kívánjuk.

h) A háziipari termelő és értékesítő szövetkezek kiépítésével és a selyemgubó tenyésztésének erre alkalmas vidékeken megvalósítható fejlesztésével a falusi asszonyok és gyermekek munkaerejének hasznosítását kell szolgálni.

i) Az anyaság megbecsülésének és a gyermek szeretetének, továbbá az egykézés megvetésének terjesztése szükséges az Egyház, az állam, a közületek és a társadalom rendelkezésére álló minden eszközzel. (templomi szószékről, hatóságok magatartásával; iskolai oktatás, népmívelés, egyesületi élet, sajtó, színház, film, rádió stb. útján.)

8. Emberre alapított gazdasági életet!

A gazdasági rendszerrel, a nép megélhetésének alapjával nem kísérletezünk.

Az emberrel. a családdal, az élettel senki ne kísérletezzék. Az ember nem fehér egér és nem tengerimalac, hogy vele kísérletezni lehessen.

Nekünk nem kell olyan gazdasági rendszer, melyben békés viszonyok között egy irdatlan állami központi hatalom évekre kitervelt plánum szerint maga állapítaná meg, hogy legfeljebb miből mennyit szabad fogyasztani, minden gazdaságnak, üzemnek: mikor, miből mennyit kell termelnie, milyen foglalkozásban kell dolgoznia, kinek-kinek fizetéséből, béréből legfeljebb mennyit és mit szabad vásárolnia, legalább mennyit kell megtakarítania, és jövedelmének megtakarított részét mibe kell befektetnie. Nekünk nem kell ilyen gazdasági rendszer, mert ebben az esetben a gazdasági életet, a fogyasztást is egy minden ismertnél hatalmasabb, és ezért nehézkes bürokrácia irányítaná, szabályozná, ellenőrizné, és tömegesen büntetné azokat, akik ellene szegülnének az élet ilyen beskatulyázásának, megmerevítésének.

Nekünk azonban nem kell olyan gazdasági rendszer sem, melyben eszeveszett, nyaktörő versenyben tombol a féktelen önzés, a bírvágy, és esztelenül temérdek pénzt pocsékolva, szüntelen bizonytalanságban tartja a családok életét. Nekünk nem kell eszeveszett verseny, sem gazdasági monopóliumok hatalmaskodása, az értékarányoknak spekulációs meghamisítása, a gazdasági önzés féktelen garázdálkodása.

Nekünk tehát nem kell sem életdermesztő bürokratikus szocialista tervgazdálkodás, sem liberális korlátlan versenygazdálkodás. Mi nem állunk elő világboldogítás jelszavával, sem ilyen látszatot keltő gazdasági gyógyjavallatokkal. Mi nem állítjuk: íme ez az egyedül üdvözítő, embert boldogító, új gazdasági rendszer.

Mi ezt mondjuk:

Előttünk a gazdasági világ századok során nőtt, összefonódott hatalmas erdeje, helyenként vadonja. Ebben vannak életerős, vihart álló tölgyek, tápláló gyümölcsfák, de van értéktelen bozót, parazita repkény, buja, dögleletes ingovány is. Ezzel a rengeteggel küzd, ebben él a dolgozó ember. Melléje állunk, és szervezett erőnkkel széles utat akarunk vágni az életnek ebben a sűrűjében az ember számára, hogy minél bőségesebben hasznosíthassa, minél kevesebb kockázattal gyümölcsöztethesse ennek a roppant eleven rengetegnek minden értékét.

Itt van a fejlődő, szüntelenül átalakuló gazdasági világ, és itt van a lelkes-szellemes ember.

Mi az ember imént újólag meghirdetett méltóságának és minden természetes jognak akarunk érvényt szerezni a gazdálkodás világában is. Ami ezt sérti, gátolja, azt intézményesen kell hárítanunk, ha szükséges. megsemmisítenünk. Legyen az emberi természet kibontakozásának akadálya akár erkölcstelenség, akár monopóliumát féltő magánhatalmasság. akár idejétmúlt jogintézmény, akár a létező igazságtalanságból járadékot húzó közérdekellenesen szervezett érdekeltség.

Vállaljuk az ember ügyét, a magyarét!

Érvényesíteni akarjuk az ember ügyét, a magyarét, mindig, addig a határig, amelynél újításaink, szociális intézményeink terhe alatt még nem roskadozik a nemzetgazdasági szempontból értékes, hasznos vállalkozás, még nem csökken a magángazdaság népfoglalkoztató és népfenntartó képessége.

Hogy az ember ügyét előre víve minél később érkezzünk ehhez a halárhoz, az természetesen érdekünk. Mert minél később érkezünk a magánvállalkozás erejének határához, annál több embervédelmet tudunk megvalósítani. a legtöbbet pedig akkor, ha az embervédelem teljes megvalósításakor se érkezünk ehhez a határhoz. Hogy ez megvalósulhassék, erősítenünk kell az embervédelemmel egyidejűleg a magánvállalkozást, éspedig tőkegyűjtés feltételeinek szabadságával, a tőkeporlasztó adóformák mellőzésével, a termelés gazdaságosságát növelő mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi, szociális kiegyensúlyozást is célzó hitel- és valutapolitikával.

Tiszteletben tartjuk az elkerülhetetlen fokozatosság elvét, ezért építés ürügyével nem rombolunk, hanem mindent humanizálunk, emberségessé teszünk. »Megkereszteljük« a gazdálkodást, mert mindent meg kell keresztelnünk!

9. Hivatásrendi gazdasági rendszert akarunk!

Ne egy diktátor, ne lenyűgöző központi hatalom írja elő, hogy a gazdálkodás humanizálása során mikor, meddig haladhatunk előre. Hol van a különböző foglalkozásokban és tájegységekben a határ, melyet átlépve már a gazdálkodás néptartó, népfoglalkoztató képességét sértenénk.

A gazdálkodás humanizálásának hitelét, módját, lehetőségét és határát a foglalkozásonként hivatásrendekbe szervezett gazdálkodó társadalom maga ítéjle meg.

Az értéktermelő dolgozók szervezett közreműködésével valósuljon meg az ember érvényesítésének és ennek szolgálatába állított irányított gazdálkodásnak politikája, nehogy az értéktermelés megbénuljon, nehogy a termelési érdeket hamisan kijátsszák az emberi érdek ellen.

Ezért akarunk hivatásrendiséget.

Nem rendi államot, ami kevesek oligarchiájának önkényuralmához, egy kisebb, nagyobb csoport parancsuralmához vezet.

Nem álkorporativizmust, ami csupán rendiségre átmázolt állami gazdasági és munkaügyi közigazgatás, elterebélyesedett szakbürokrácia. A hivatásrendiség - hivatásközösség, önkormányzat. Mi arra törekszünk. hogy a családok dolgozó tagjai a család megélhetésének alapját jelentő foglalkozás szerint választott önkormányzattal rendelkező testületekbe tömörüljenek. Minden munkaadó és munkavállaló külön-külön, szabadon, titkosan és arányosan válassza meg foglalkozásának önkormányzatát, melyben munkaadók, tisztviselők és munkások, illetőleg választott képviselőik paritásos, tehát egyenlő számarányban szerepeljenek.

A munkaadók, tisztviselők és munkások önkormányzatait egy-egy foglalkozásban összefogja a minden munkaadóra, tisztviselőre és munkásra kiterjedő általános munkaadói, tisztviselői, munkás önkormányzatú testület. A munkaadók, tisztviselők, munkásság-átfogó önkormányzatú testülete tehát egy foglalkozás keretében egységbe foglalja mindazokat az önkormányzatokat, melyeknek közös az érdeke a gazdasági életben. Ezek az önkormányzatok kényszertársulással jönnek létre, és a legkövetkezetesebb önkormányzat alapján működnek. Az önkormányzatú testületek megvalósulása után is maradjanak fenn azonban a kulturális, világnézeti és érdekvédelmi alapokon szervezett társadalmi egyesülések (például munkásszervezetek). Az önkormányzatú testületek megvalósulása után is szabadon legyenek szervezhetők ilyen egyesületek, illetőleg mozgalmak.

A munkaadók és munkavállalók - általuk választott képviselőinek állandó és rendszeres, közös ügyeket érintő - együttműködésétől az érdekek és szempontok egyeztetését, ellentétek tompulását, a bizalom légkörének kialakulását, a társadalmi együttműködés javulását várjuk.

Minél szabadabb az önkormányzati tagok választása, minél szélesebb az önkormányzatok hatásköre, annál megfontoltabban választják ki az egy-egy foglalkozásban érdekelt munkaadók. tisztviselők és munkások önkormányzatuknak azokat a tagjait, akiknek jellemét és szaktudását a foglalkozás életéből közelebbről megismerték, annál tökéletesebb.- mert erkölcshöz és tudáshoz igazodó - lesz a hivatásrendek vezetőségének, a társadalmi, gazdasági hierarchiának kiválasztása.

Egészséges társadalmi elit, vezetőréteg kiválasztásának érdekében arra is törekszünk. hogy minél szélesebb legyen a hivatásrendek önkormányzatainak hatásköre.

A munkaviszony minden kérdése, közelebbről a munkafeltételek megállapítása, bérrendszerek jóváhagyása, munkarend és fegyelem, munkavédelem, békéltetés. egyeztetés, munkaközvetítés, üzemi egészségvédelem, munkáslakások ügye éppen úgy tartozzék bele a hivatásrend önkormányzatának hatáskörébe, mint a mezőgazdasági hivatásrendnél a gazdasági munkás- és cselédszerződések, a munkásvállalkozó szövetkezetek, a részes földművelés feltételeinek ügye, ezzel és a felmondási jog gyakorlásával és a cselédek járandóságának teljesítésével kapcsolatos viták egyeztetése, ha kell, eldöntése.

A hivatásrendek tagozódása a következőképpen lenne megszervezendő:

Az ipar hivatásrendje, a kereskedelem hivatásrendje, a mezőgazdaság hivatásrendje, a hitel- és biztosításügy hivatásrendje, az egészségszolgálat hivatásrendje, a nevelő-rend, a jogi élet rendje, az írók rendje, a művészet rendje, az otthonok rendje, az utóbbiak a háztartási munkaadók, háztulajdonosok, házfelügyelők és háztartási alkalmazottak együttélésének és szolgálati viszonyainak rendezése végett. Tekintettel arra, hogy a kisiparnak az ország gazdasági rendjében megvan a maga külön sajátos szerepe, gazdasági és társadalmi élete, az ipar hivatásrendjén belül a munkaadók, tisztviselők és munkások önkormányzatú testülete mellett külön önkormányzattal rendelkeznének az önálló kisiparosok.

A hivatásrendek hatásköre.

A hivatásrendiség megvalósításával, a társadalom öntevékenységének kiépítésével az állam tehermentesítését, a túlzott, egészségtelen etatizmusnak és észszerűtlen, nehézkes és költséges központosításának lebontását kívánjuk elérni. Ez csak akkor valósulhat meg, ha az állam mostani hatásköréből a hivatásrendeknek átenged bizonyos feladatokat, hogy ezek az államtól átruházott hatósági jogkörben eljárva - a mindenkori törvényes kereteken belül, és az állam legfőbb felügyelete alatt -  részletesen szabályozzanak bizonyos ügyeket, és ellenőrizzék az állami akarat és a hivatásrendi szabályok végrehajtását.

A hivatásrendek önkormányzatának hatáskörébe kívánjuk látni az állam legfőbb felügyeletének fenntartásával a következőket:

a) az autonóm munkajog kialakítását, a jelenlegi első és másodfokú munkaügyi - ideértve a tanoncügyi - közigazgatást átruházott hatáskörben;

b) munkaközvetítést és a pályaválasztási tanácsadást;

c) az elhagyottá nyilvánított gyermekek nevelőszülőknél való elhelyezését;

d) a hadirokkantaknak gazdasági úton való gyámolítását;

e) az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság jövedelmezőségét fokozó állami akció előkészítését és lebonyolítását;

f) az irányított gazdálkodás keretében termelési, forgalmi és hitelkeretek felosztásánál, vetésterületek és forgók esetleges meghatározásánál, állattenyésztési előírások előkészítésénél az állami irányelveket - a hely és foglalkozási viszonyokkal számolva - alkalmas végrehajtási teendőket;

g) Az adóalapok kimunkálását vagyon-, iövedelmi-. kereseti- és társulati adóknál és a közvetett adók átalányozásának egy-egy foglalkozás keretében az adóterhek arányos megosztása és viselése céljából;

h) Az állami jogosítványok engedélyezésének hatályos véleményezését;

i) Foglalkozási szakképzés fejlesztésénél és egy-egy foglalkozás keretében szakirányú népművelés kiépítésénél intézményes közreműködést;

j) Becsületbíróságok létesítésével a hivatás szellemének, hagyományainak, tekintélyének védelmét, a munkaerkölcs és termelési önkéntes fegyelem fejlesztését.

A hivatásrendi ügyintézés előnyei.

A hivatásrendek feladata lenne tehát gazdasági és munkaügyi vonatkozásban az állami akarat irányelveinek egy-egy foglalkozás körében való részletes kibontása és végrehajtásának ellenőrzése.

Miért?

a) Mert közelebbről, gyakorlatiasabban, rugalmasabban. szakszerűbben történhet az állam akaratának részletezése. kifejezése és érvényesítése olyan önkormányzatok és szakközegei részéről, akik a legapróbb részleteiben alaposan ismerik foglalkozásuk belső gazdasági és személyi viszonyait.

b) Mert így kevesebb a közvetlen súrlódás az állam hatóságai és polgárai között. Így érhetjük el, hogy a gazdasági, pénzügyi és munkaügyi részletkérdésekben ne álljon mindig az állam az előtérben, hogy minél kevesebb rosszérzés támadjon közvetlenül az állam irányában. Így minél csorbítatlanabb lesz az állam tekintélye; a nagy állami célok és feladatok minél tökéletesebb szolgálata érdekében az állam megszabadul olyan feladatoktól, melyeket az öntevékeny társadalom gyorsabban, gyakorlatiasabban és gazdaságosabban oldhat meg, és ennek révén erősebb és rokonszenvesebb lesz a magyar állam, minden polgára előtt.

A hivatásrendiség jellemzője tehát: lüktető önkormányzati élet, életerős, öntevékeny, szerves társadalom, a hétköznapok szabadságainak sikeres egyeztetése, demokratikus szellem a gazdálkodás világában, a társadalmi vezetőréteg egészséges kiválasztása, rátermett és érdemes gazdasági hierarchia, fejlett foglalkozási hivatástudat és etika, a termelés önfegyelmezése és egységes munkamorál, a gazdasági és szociális politika rugalmas, szakszerűen gyakorlatias, mert a különböző vidékek és foglalkozások sokrétűségével és gazdag tagozódásával számoló megvalósítása, a központosító merev etatizmus megszüntetése éppen az állam erejének és tekintélyének fejlesztése érdekében.

Hivatásrendiség: szerves közösségi élet.

A maga természetes hatáskörében erős államot akarunk éppen a közjó érdekében. A közjót ugyanis elkorhasztaná és elsorvasztaná az állam hatáskörének értéketlen, egészségtelen kiterjesztése, az egyház, a családok, a községek, a hivatásrendek, egyszóval minden szerves közösség természetes autonóm hatáskörének felszívódása az állam rosszul értelmezett hivatásának túltengő hatáskörébe.

Az állam egészségtelen felpuffadásától erőtlenné válnék az államhatalom, melyet emberi és nemzeti érdekből erősíteni kívánunk. Az ilyen kóros - minden alkotmányos életet lényegéből kiforgató, azt látszatra csupán szavazógépezetnek meghagyó - etatizmusnak, ennek a névtelen, kollektív, és ezért felelőtlen abszolutizmusnak legtermészetesebb ellenszere a természetes közösségek fejlesztése, a családok, a hivatásrendek, a tájegységek szervezeti formáinak megerősítése.

Csak így háríthatjuk el a társadalom eltömegesülését, öncélú egyedekre való szétesését, akiket látszatra ugyan összefogna a középszerűség diktatúrája, de szerves, egymást hivatásukban kiegészítő közösségek hiányában mégsem lenne az valóságos társadalom. De nem lenne szerves, szellemteljes magyar nemzet sem - legfeljebb kevesekben élne eszmeként. Mert társadalom, s így nemzet is csak ott van, ahol életerős, tevékeny, szerves közösségekből szüntelenül épül és - az életviszonyok változásához rugalmasan alkalmazkodva - szüntelenül újjáépül a még legtágabb formában elismerhető, jellegzetes, egyéni stílusú emberi együttélés, melyben jól tagozott hierarchia van, élén pedig olyan vezetőréteg, nemzeti elit, melyet a társadalom az erkölcsi értékek és kimagasló teljesítmények minőségének megbecsülésével választott ki.

Szerves közösségeket, aránytartó hierarchiát, értékes elitkiválasztást akarunk, mert egészséges magyar társadalomban kivánunk élni.

A hivatásrendiség felépítése.

A hivatásrendek csak akkor élnek szerves közösségekként, ha nem csupán átfogó, országos önkormányzatokban fejtik ki működésüket. A hivatásrendiség alapja az üzemnél kezdődik. Az üzemben a gazda, a munkaadó és a munkavállaló paritásos kölcsönös bizottságban találkozzék, és így éljen önkormányzati életet.

A szociális paritás elvét megtestesítő gazdasági, vállalati önkormányzatok - a munkaadók és a munkások önkormányzatai-  külön-külön válasszák meg egy-egy foglalkozás, vagy foglalkozási csoport helyi önkormányzatát. A helyi önkormányzatok választják középfokú törvényhatósági, vagy nagyobb tájegységi - hivatásrendi önkormányzatukat. A középfokú hivatásrendi önkormányzatokból alakuljon ki választás útján egy-egy hivatásrend országos önkormányzata.

Az ország különböző vidékeinek eltérő társadalmi és gazdasági szerkezetére, a különböző foglalkozásokhoz tartozó néprétegek számszerű jelentőségére és vidékenként változó megoszlására - sűrűségére - figyelemmel, a nemzet önkormányzata, tehát törvényhozása a foglalkozások sajátos viszonyaival, s bennük érdekelt népesség települési adottságaival számolva foglalkozásonként - ha kell, eltérő módon - határozza meg a hivatásrendek alsó-, közép- és felsőfokú szerveinek felépítését és hatáskörét. Ennek rendezésénél kerüljünk minden agyonszervezést, öncélú keretek létesítését. Érvényesítsük e téren is a szervesség, a mértéktartás és az arányteremtés elvét.

Minden foglalkozásban és szervezeti fokon valósuljon meg a a foglalkozási és tájegységi szempontok kölcsönös kiegészítése és az önkormányzatok paritásos összetétele. Valósuljon meg a magasabb fokú önkormányzat külön munkaadói és munkavállalói érdekeltségének a megfelelő alacsonyabb fokú önkormányzatok megfelelő érdekeltségeitől külön-külön való és a foglalkozás belső rétegeződéséhez alkalmazkodó, arányos, titkos választása.

A hivatásrendek közös érdekű kérdéseinek együttes megvitatása és rendezése érdekében célszerű tájegységenként és országosan átfogó, egységesítő harántszervezet, közgazdasági és munkaügyi átfogó szerv létesítése. Ennek az átfogó szervnek paritásos összetételű önkormányzata lenne. Az önkormányzat tagjait a munkaadói és munkavállalói érdekeltségek elkülönítve választanák meg, éspedig egy-egy foglalkozás tájegységi, illetőleg országos jelentősége arányában.

Hivatásrendiség és munkapolitika.

A hivatásrendi országosan átfogó szerv intézményei legyenek azok a társadalompolitikai országos szervezetek és intézetek, melyeknek feladatait nem célszerű és nem gazdaságos foglalkozásonként különválasztva megoldani.

Ilyenek:

a) A munkatudományi intézet, azzal a feladatkörrel, hogy előkészítse a nép foglalkoztatásának tökéletesítésére vonatkozó terveket, kidolgozza a mindenkori viszonyoknak megfelelő munkapolitikai irányelveket. Vizsgálja a munka produktivitásának alakulását a különböző foglalkozási módok és bérszámolási rendszerek hatását, a munkafolyamat ütemét és ennek embervédelmi szempontból optimális hatását, a fáradás és kimerülés jelenségeit. Vizsgálja a gyermekek, fiatalkorúak és nők munkateherbíró képességét, megterhelésük és foglalkoztatásuk engedéIyezhető mértékét, a baleseti veszélyforrásokat és foglalkozási betegségeket, az ipari egészségügy fejlesztésének és érvényesítésének újabb módszereit, a munkaökonómia követelményeit. Ennek feladata legyen a munkáltatásra. a munkafeltételekre, a gazdaságokra és üzemek belső viszonyaira, a munka pszichológiájára és fiziológiájára vonatkozó adatok rendszeres gyűjtése, statisztikai feldolgozása, tudományos kiértékelése és ezzel további - igazolt ismeretekkel megalapozott - társadalompolitikai törekvések kezdeményezése.

b) Gazdaságkutató intézet, felszerelve annak a feladatnak statisztikai, matematikai vizsgálatára, hogy - foglalkozásonként és tájegységenként nyilvánvalóan különböző mértékben - társadalompolitikai eljárásokkal még meddig növelhető a munka költsége közgazdasági károk kiváltása nélkül, és bármilyen tervezett társadalompolitikai, gazdasági vagy pénzügyi intézkedésnek előreláthatólag milyen irányú és mértékű a várható, mennyiségileg mérhető következménye.

c) A munkafelügyelet, az iparfelügyelettől különválasztva, tájegységi kamarákhoz kapcsolt szervek és a helyi hivatásrendi alakulatokhoz beosztott szakfelügyelők útján hivatásrendi munkafelügyeletként működjön. Valósítsa meg országosan a fiatalkorúak, kiváltképpen a tanoncok munkafelügyeletét, a mezőgazdasági munkaviszonyok és munkáltatási módok ellenőrzését. A törvényhozás gondoskodjék arról, hogy anyagilag független, pályáján méltányosan előrehaladó, magas képzettségű és közfeladattal arányos számú munkafelügyelő végezze el az embervédelemnek, a munkavédelemnek rendszeres és valóban hatályos ellenőrzését.

A munkafelügyelet függetlenségétől, szakszerűségétől, pártatlan és minden munkaviszonyt áttekintő hatályosságától függ a munkavédelmi törvények és szabályok valóságos értéke és gyakorlati jelentősége.

d) A társadalombiztosítás. Szervezete ölelje fel minden foglalkozás összes munkavállalóit, köztisztviselőket, magánalkalmazottakat, munkásokat egyaránt, ezeken felül - bizonyos biztosítási ágazatokkal kapcsolatban a törpe- és kisbirtokosokat, a törpe- és kisbérlőket, a részesművelőket, a kisiparosokat és kiskereskedőket, mert az önálló gazdálkodóknak a baleseti és a betegségi, a részesművelőknek ezenfelül a rokkantsági biztosítását, a kisiparosoknak és kiskereskedőknek pedig a kötelező betegségi és nyugdíjbiztosítását feltétlenül meg kell valósítani.

A társadalombiztosítás valósítsa meg a baleseti-, betegségi-, öregségi- és rokkantsági-, özvegységi- és árvasági- és a munkanélküliség esetére szóló biztosítást olyan értelemben hogy azonos kockázat esetére azonos biztosítási szolgáltatást nyújtson, tekintet nélkül arra, hogy a munkavállaló állami vagy magánvállalati alkalmazott-e, vagy ipari, vagy mezőgazdasági munkás. Meg kell tehát szüntetni a megokolatlan és erkölcsileg tarthatatlan különbségeket, amely például a köztisztviselők és a magánalkalmazottak betegellátása (az előbbeniek hátrányára) és az ipari és a mezőgazdasági munkavállalók betegellátása, a rokkantság esetére szóló és általában nyugdíjbiztosítása között tátong, és egyik serkentője a tömeges városba tódulásnak.

e) A munkaközvetítést a munkanélküliség esetére szóló biztosítással szerves kapcsolatban kell megoldani, mert e két intézmény hasznos működése egymást kölcsönösen feltételezi. A munkaközvetítést a hivatásrendi szervekhez kapcsolva paritásos bizottságok ellenőrzése alatt gyakorlatiasan, szakszerűen pártatlanságát, ingyenességét és gyors működését biztosítva kell megvalósítani.

A háztartási alkalmazottak munkaközvetítését ki kell egészíteni - elsősorban erkölcsvédelmi, s a bűnözést megelőz célzattal - tiszta szellemű, egészséges, egyszerű otthonokkal, ahol az idegen községbeli, állást cserélő alkalmazott rövidebb átmeneti időre a külvilág kísértésétől védve, szerényen élhet. Erősen iparosodott városban. községben egy-egy foglalkozás munkaközvetítésének szakirányú helyi szerve a megfelelő hivatásrend szervezetéhez kapcsolódjék.

f) A pályaválasztási tanácsadás legyen szervezeti összefüggésben a munkaközvetítéssel, kiváltképpen a tanoncok szakszerű és általában a fiatalkorúak különleges munkaközvetítésével. Ennek szervezete egészüljön ki a termelési viszonyokat ismerő tanácsadó orvosi, társadalomegészségügyi és képességvizsgáló szolgálattal, a foglalkozások és a tulajdon hajlamok megismerését elősegítő, csak a pályaválasztás célját szolgáló kézműipari próbaműhelyekkel. A tanoncokat a tanviszony megkezdése után is gondozó tanácsadó szolgálat támogassa életpályájuk kezdetén.

Az állam gyakoroljon felügyeletet a társadalom hivatásrendi szervezkedése, ennek és intézményeinek működése felett, nehogy azok egyes csoportok önzésének eszközévé fajuljanak, pártpolitikai, hatalmi törekvések színterévé váljanak. A törvényhozás feladata pedig, hogy a hivatásrendiség belső tagozódását, felépítését időnként az ország gazdasági és társadalmi szervezetében végbemenő változásokhoz igazítsa. Az élet, így a gazdálkodás élete is változó, fejlődő, dinamikus, nem tűr tehát merev bekeretezést.

A hivatásrendiség kiépülése után továbbra is állami feladat a magyar közgazdasági élet átfogó irányítása, nemzetközi kapcsolatainak gondozása és elmélyítése, az autonóm jegybankkal együttműködve, a hivatásrendek közreműködésével, a hitelpolitika kifejtése és a nép-, család- és munkavédelem terén általános irányelvek meghatározása. Állami feladat a hivatásrendek nép család- és. munkásvédelem terén mutatkozó esetleges hiányainak pótlása, továbbá az elhatározott, de gyakorlatban meg nem valósult önkormányzati eljárások pótlásáról való gondoskodás.

10. A hivatásrendiség elsősorban szellem, és nem törvény.

A törvényhozási intézkedések, megfelelő jogképesség, hatósági jogoknak átruházott hatáskörben való gyakorlása, és egyéb -  államtól kapott - jogszerű cselekvési lehetőség nélkül: béna lenne a szellem. De mégis a szellem a lényeg.

Családjukért és hazájukért Isten előtt felelős emberek kellenek, akik ezzel a felelősségérzettel küldetésként, erkölcsi értékű teljesítményként végzik munkájukat. Olyan emberek kellenek, akik azért tömörülnek közös testületbe azonos foglalkozású embertársaikkal - függetlenül attól, hogy a munkapiac melyik oldalán állanak -, hogy közösen eredményesebb szolgálattal biztonságosabbá tegyék a család sorsát, kiegyensúlyozottabbá. tegyék hazájuk belső életét, és foglalkozásuk hagyományait ápolva, fejlesztve öregbítsék hivatásuknak - mint nemzeti értéknek - megbecsülését.

Ez a szellem a keresztény hivatástudat.

Ezt akarjuk megőrizni, gyarapítani a magyarság számára.

Intézmények működése kétségtelenül fejleszti ezt a szellemet, ha vannak és hatnak működésük keretében az ilyen értelmű, hivatástudatot képviselő, kifejtő, szellemet sugárzó erős egyéniségek.

A hivatásrendiség csak akkor lesz valósággá, és nem csupán álképletté a sok egyéb látszat-közösség mellett, ha minél többen beleoltják a hivatás szellemét a kétségtelenül törvényes rendezést igénylő hivatásrendekbe.

Ez a szellem nevelés műve, elsősorban a családokban ható nevelésé, mely öntudatlanul is, jó példa adásával, felmagasztalja a család ifjúsága előtt a munkát, az apa hivatását.

A hivatás szellemének ébresztése, gondozása, átültetése az új nemzedék lelkületébe: a család hivatása és műve. A hivatásrendiség csak akkor valósulhat meg igazán, csak akkor egyengeti az ember evilági és örökkéveló boldogulását, ha a családok teljesítik nagy szociális feladatukat: a munka becsületének növelését, a hivatás szellemének szüntelen ébresztését.

A népnevelés hatalmas feladata

Ne feledjük: a hivatásrendiség alapja a család.

De a családokat, a szülőket is nevelni kell arra, hogyan neveljék gyermekeiket. Iskolákban nem folyhat a szülők nevelése, ehhez felnőttnevelés, népművelés kell.

Erkölcs és nevelés az alapja az értékes családi életnek - a keresztény családi élet alapja a hivatásrendiségnek.

Család, iskola, felnőttek oktatása, maga a foglalkozás és az egész társadalom összeműködik az emberek alakításában, nevelésében. Azt akarjuk, hogy minél több család minél tökéletesebben végezhesse nevelő feladatát. Ezért a szülők nevelését országosan nagy szakértelemmel kell megvalósítanunk. Nem kötelezően, hanem önkéntesen, mert felnőtt emberek kötelező oktatásának nincsen foganatja. Felnőtt emberek rendszeresen akkor fogadják be az új nevelő értékeket, akkor válnak ilyen célú intézmények lelkes hallgatóivá, ha komoly érdekek, vagy nagy eszmék kerítik őket hatalmukba.

Két vágy: Isten megismerésének, szolgálatának vágya és emberibb társadalom vágya, ilyen társadalom szolgálatának készsége a felnőttek nevelésének leghatalmasabb lendítő ereje.

Valósítsuk meg minél általánosabban, de mindig önkéntesen a felnőttek nevelését, a népművelést úgy, hogy szüntelenül dolgozzék és serkentsen intézményeiben, a keresztény ember lelkületében egybefolyó két szent vágyakozás nevelő értékek befogadására.

A népművelés tehát legyen önkéntes. Egyenlősítő, lehangoló, feszélyező hatósági megkötés látszatától is mentes. Működjék benne őszinte hit, mélységes magyar értéktudat, népünk hagyományainak igazi szeretete és - egy-egy intézményében - a vallásos élmény egysége hassa át a szülőket is, lelkükben mélyítse el hivatásuk megbecsülését és megbecsültetését, alapozza meg tehát a hivatásrendiséget.

A szülők nevelését a felnőttek és a gyermekek lelkiségét, az egyéniség belső rétegeződését egyaránt jól ismerő, saját hivatástudatuktól mélyen áthatott nevelők végezzék. Városokban sorozatos szervezett esti megbeszélések keretében, a falvakban pedig egyházközségek, gazdakörök téli szellemi munkája során.

Minél több olyan népfőiskola, munkásfőiskola, szabadegyetem létesüljön, melyekben - a hivatástudat kialakításához elegendő időn át a felnőttek oktatásában jártas, az élőszó megjelenítő és szellemalakító erejével mesterien bánni tudó - előadók ne csak tárgyi tudást, ne csak hasznos ismereteket, de elsősorban emberi kötelességtudatot fakasztó lélekfrissítő szellemet közvetítsenek.

A népművelés hatásának fokozása és a már elért eredmények tartóssága érdekében célszerűnek tartjuk, és ezért kívánjuk, hogy a népművelés intézményeit elsősorban szélesebb néprétegek bizalmát már élvező egyházi szervezetek, egyesületek és társadalmi mozgalmak keretei tartsák fenn. Ezek - a népművelésre jelentkező felnőttek személyi viszonyainak ismeretében - eredményesen választhatják ki és csoportosíthatják a hasonló korú, műveltségű, szellemi igényű és szociális szemléletű hallgatókat, és a népfőiskola, vagy egyéb népművelő intézmény végzése után is állandó kapcsolatot ápolhatnak a volt hallgatókkal, gondoskodhatnak folyamatos szellemi utókezelésükről, szerzett kultúrjavaik és nemesített felfogásuk további műveléséről. Kívánatos, hogy az állam az ilyen értelemben öntevékeny társadalmi szervezetek működését - minden elkedvetlenítő gyámkodástól tartózkodva - erkölcsileg és anyagilag egyaránt hathatósan támogassa, és elősegítse a sok faluban hiányzó, vagy fogyatékosan felszerelt népkönyvtárak létesítését és fejlesztését.

A már bizonyos élettapasztalattal rendelkező, házasságkötés előtti korban lévő paraszt- és munkásifjúság erkölcsi érzékének fokozása, emberszemléletének humanizálása, nemzetismeretének, gazdasági tudásának bővítése, társadalmi látókörének tágítása, - már gazdag tapasztalatokkal rendelkező felnőttek lelki életének gazdagítása, hivatástudatának erősítése, szellemi tájékozódásának elősegítése, - a szülők iskolája - a nép erkölcsi érzékének gondozása, ízlésének csinosítása, hagyományainak tudatosítása, kultúrjavai megbecsülésének, kedvelésének, értékelésének fejlesztése tervszerűen fonódjék össze a magyar népművelésben, hogy népünk ismerje, megbecsülje, szeresse magyarságát, és mindenben ennek megőrzésére és kifejtésére törekedjék.

Ez a népi élet, a falusi élet szépítésének, gazdagításának az útja, melyen továbbra is céltudatosan haladunk, hogy valóban megvalósuljon mozgalmi életünk igénye: krisztusi ember, magyarabb nép, boldog falu.

Istenszeretet, felebaráti szeretet, magyarságszeretet!

Ez legyen alapja hazánk életének, elrendezője pedig az igazságosság, mely mindenkinek megadja a magáét, mindenkinek megadja az egyenlő természetes jogokat. Szeretet és igazságosság nyomán biztonság érzése költözzék a családi otthonok a béke lelkünkbe Istennel, magunkkal és a külvilággal.

Ennyi szeretet csak ott közösségi hatóerő, ahol az erkölcsi törvény hivatott képviselője, az Egyház szabadságának teljességében árasztja a szeretetet, és megszenteli annak minden művét. Egyházunkkal érzünk, isteni sugallatoktól és bőséges kegyelemtől várjuk és reméljük a magyarságra üdvös, embert boldogító további indításokat és állhatatosságot az ember ügye mellett.

Szeretet, igazságosság, biztonság, béke!

Ezt akarjuk, ez a mi erkölcsi forradalmunk a francia forradalom és a bolsevizmus szellemével, a XIX. század világával szemben.

Ez a mi politikánk.

Ennek szellemében sűrűsödik népünk életének mély folyásában a magyar értelmiség, munkásság, parasztság egységessé váló akarata.

A keresztény elvek és magyar célok meghirdetésekor evangéliumi szeretettel hívjuk krisztushívő protestáns testvéreinket is: valósítsuk meg a pusztító háború után közös akarattal Hungáriában a szeretet, az igazságosság, a biztonság és a béke országát.

*

EMSzO - KALOT - Bánsági Ádám nyomdája, Kispest, 1943

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés