Hóman Bálint írja: „A magyar nép Szent István által lett a nyugati kultúrközösség szerves része. Szent István a némettől független magyar Egyház és a birodalomtól független királyi hatalom megalakításával a közösség keretében függetlenséget biztosított nemzetének.” Azáltal, hogy a nyugati kulturközösség részei lettünk, az európai gondolatot, a nyugati kultúrközösséget erősítettük; a katolikus kultúra kincseit közvetítettük a Szent Korona területén élő testvérnépeknek. Az Országalapító törvényeiben és Szent Imréhez írt Intelmeiben örök értékű politikai tanításokat adott nemcsak nemzete számára, hanem más keresztény államok jelesei is tőle tanultak keresztény állambölcseletet. Szent István katolikus európai jelentőségére mutatott rá Pacelli vatikáni államtitkár a nemzetközi katolikus sajtókongresszus alkalmából, Hlond, Lengyelország prímása pedig akkor, amidőn szíves-örömest támogatta illetékes helyeken a magyarok kérését, hogy Szent István évében Budapesten rendezhessük meg az Eucharisztikus Kongresszust. Az Osservatore Romanoban olvassuk: „Szent István 900 év távlatából is kivívja a civilizált államok bámulatát. Amit tett, egész Európa sorsát befolyásolta. Az Intelmek a kor egyik legérdekesebb politikai műve. Szent István tetteinek köszönhető, hogy a magyarság egy évezred viharai után ma is a kultúra és a hit zászlaját lobogtatja Európa szívében.” A fenti, nagy jelentőségű nyilatkozatok örvendesen mutatják, hogy a szentistváni gondolat európai kulturális és politikai jelentősége méltánylásra talál. Említsük meg még gr. Dalia Torrét, aki a budapesti katolikus sajtókongresszuson Szent Istvánt az egyetemes keresztény politika mesterének nevezte, Szent Imréhez írt Intelmét pedig a legszebb politikai végrendeletnek.

Szent István nemzetiségi elgondolása a Kárpát-medence békéjének a biztosítója. Nemzeti harmóniát és nyugalmat teremtett Európának ezen viharvert részén. Jövevény elve az idegen ajkú testvérnépek számára fennmaradásuknak, zavartalan fejlődésüknek záloga volt. Amikor az idegenek számára szíves befogadást, méltányos szeretetteljes bánásmódot biztosít, amikor kifejti a többnyelvű ország kultúrgazdagságáról vallott elveit, akkor örök érvényű keresztény kisebbségi politikának veti meg alapját. Ma sokat beszélünk Pax Hungaricáról, Pax Danubiáról, dunai öncélúságról, [a] föderalista gondolat előtöréséről. Mindez elérhető, biztosítható a szentistváni gondolat nemzetiségeket összefogó elve mellett. Megnemesedett, fajgondolat fölé emelt nemzetfelfogást hirdet. Világosan mutat rá erre gróf Bethlen István ezévi Szent István-napi cikkében: „Birodalma a kebelében élő népeknek módot ad arra, hogy saját nyelvükön, szokásaik szerint boldogulhassanak föderalisztikus összefogás mellett. Megadja minden itt élő népnek a magáét, de összefogja őket közös védelemre a hatalmasabb szomszédok ellen, és összefogja őket közös európai kultúrmunkára, tiszteletben tartva mindegyik nemzeti birtokállományát.” A szentistváni gondolat magához vonzotta az idegent, népiségét megőrizhette, lelke mélyén azonban magyarrá vált. A magyar környezet a testvérnépeket nem nyelvileg, hanem szellemileg, lelkileg asszimilálta, ennek folytán vált a szentistváni eszme az európai békének egyik legjelentősebb tényezőjévé. Hűen az Országalapító gondolataihoz, úgy kell a Kárpátok medencéjét újjászervezni, hogy abban az igazságosság és a megértés alapján minden nép megtalálhassa boldogulását. Az Országalapító ezen nagystílű közép-európai politikája miatt az európai gondolat egyik legjelentősebb hirdetője. Az elmúlt évben Berlinben délkelet-európai vitaestet rendeztek. A jelenlévők nagy része a Duna-medence önállósága hívének vallotta magát, sőt többen kifejezetten megmondották, hogy a Duna-térnek egyetlen összefogó ereje van: a történetileg fejlett magyar állameszme, amely egyben a dunai tér egységének és függetlenségének a gondolata is. Érdekes megemlíteni még a Triesztben megjelenő Vita Nuovának idevágó állítását; Szent István írásai és törvényei a széles látókörű európai politikust mutatják. Kisebbségi politikája például szolgálhatna ma is. Legnagyobb érdeme, hogy Róma segítségével rendet teremtett a Duna népei között, évezredekre biztosítva ezáltal a magyarság fennmaradását is.

Amikor a Duna-medence önállóságáról beszélünk, amikor létjogosultságunkat az is megadja, hogy a Kárpát-medence népeinek európai érdekű önállóságát képviseljük, ezzel kapcsolatban rá kell mutatnunk történeti szerepünkre a pánszláv és a pángermán veszélyválasztó vonalán. Elsőszülöttségű jogunknál, vezetésre képesítő adottságunknál fogva biztosítani tudtuk a Duna-medence politikai egységét, ezáltal elhárítói voltunk a nagynémet és a nagyszláv erők egyesülésének, aminek bekövetkezése nemcsak nemzetünk pusztulását jelentené, hanem az európai egyensúlynak is végérvényes felborulását. Az európai egyensúly őrzése missziónkhoz tartozik. Nagyon világosan fejtette ki Eckhardt Tibor ezt a gondolatot a Deák Társaságban, mondván, hogy nemzetünk annyit ér Európa előtt, amennyit a szentistváni eszmékből, célkitűzésekből meg tud valósítani.

Miként az egyéneknek, úgy a népeknek is megvan a rendeltetésük. A magyar nép rendeltetését az ország első királya és apostola prófétai erővel villogtatta meg a nemzet lelki szemei előtt. Nemcsak önmagunknak élünk. Hivatásunk a kereszténység védőjének, Nyugat bástyájának lenni. Küzdelmes, sokszor meg nem értett nemzeti sors, egyúttal felemelő ezeréves keresztény magyar küldetés. Aeneas Sylvius középkori író mondja rólunk: propugnaculum ac antemurale Chistialitatis. A szentistváni hivatástudat ezer év óta a nemzet lelkében él. A tatárdúlást elhárította Európa nyugatáról. Hunyadi győzelme az egész kereszténységnek volt diadala. A déli harangszó hirdetni fogja századokon át a magyar hivatástudat soha el nem némuló himnuszát. Buda visszavétele a magyarságnak és az egész európai kereszténységnek volt diadalünnepe. Ekkor utoljára villant fel a már lelkileg széthasadozó Európában a középkori katolikus összetartozóság tudata. Az elmúlt évi salzburgi Österreichische Akademie vitadélutánjain Hildebrand Dietrich bécsi egyetemi tanár és Schwartz Balduin fribourgi magántanár rámutattak a szentistváni gondolat missziós jelentőségére, és a vitadélutánokon résztvevő külföldiek közül számosan azon nézetüknek adtak kifejezést, hogy a magyar revíziót mindenek előtt azért kell megvalósítani, hogy az újjászülető és megerősödő Magyarország a szentistváni gondolat jegyében ismét békét biztosító, Nyugat kultúráját védő ország lehessen az európai kultúrkincset bárhonnan fenyegető veszélyekkel szemben. Buonberger Emila, [a] svájci Katolikus Népszövetség volt elnöke a Szent Imre évben, a svájci zarándokok élén augusztus 20-i beszédében mondotta: „Megismertem ennek az országnak, a szent király birodalmának jelentőségét. Érzem és tudom, nem mindegy, hogy Magyarországnak és vele a katolikus európai kultúrának hol vannak a határai.”

A szentistváni magyar missziós tudat nemcsak [a] Nyugat védelmében jegecesedett ki, hanem integráns része volt mindenkor a krisztusi szent hit és a keresztény kultúra közvetítése is. Elég csak Szent Lászlónak, az Anjouknak, mindenekelőtt Nagy Lajosnak a politikájára hivatkozni. Az úgynevezett hűbéres tartományok megszerzése által a magyar állameszme nem annyira nemzetileg hódított, mint inkább azzal a céllal iparkodott újabb tartományokat a Szent Koronával kapcsolatba hozni, hogy a katolikus szent hitet elhintsük Keleten és Délen is. Hódító politikánk nem annyira nacionális, mint inkább keresztény missziós politika volt.

A szentistváni eszme magyar és nyugati. Benne és általa megszentelődik a magyarság. Amint a múltban nemcsak a magunkéi, hanem másokéi is voltunk, úgy a jövőben is támogatni, szolgálni akarjuk az egyetemes kereszténységet és a nemesebb értelemben vett európaiságot. Hisszük és reméljük - az elmondottak biztatók -, hogy a tisztultabb felfogás és a megértés előbb-utóbb mégiscsak győzni fog. Ha Prohászkával azt valljuk, „hogy hálás kegyelettel akarunk haladni a szent király által megjelölt úton, amelyen egyedül tudunk győzni, fejlődni és boldogulni”, az európai katolicizmus is meg fogja egyszer érteni, hogy hálával tartozik nekünk, és hogy a mi szebb jövőnk az ő érdeke is. Amint Claudel Paulis mondotta: „Magyarország tragédiája kétszeres, mert övé volt Szent István az egységesítő. Én a francia diplomata, a hívő katolikus erőm fogytáig hirdetem, hogy csak a szentistváni úton lehet keresni gyógyulást a Duna-völgyében."

*

In Korunk Szava, 8. évf., 7. szám (1938), 222.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés