De még az Amerikai Egyesült Államok is, amelynek történelme nagyon fiatal az európai államok évszázados hagyományaihoz képest, elismeri a nemzeti különbözőség érzését; egy amerikai minden bizonnyal kezdettől fogva jobban ismeri a többi amerikait, mint egy európait. Amíg a világ államokra van felosztva, addig az emberiség veleszületett nemzeti érzése sem fog kioltódni. Amíg egyetlen nemzet sem zavarja meg más nemzetek békés együttélését azzal, hogy könyörtelenül érvényesíti a céljait, addig nem látok semmi egészségtelen dolgot ebben a helyzetben. Amint azonban a nacionalista vágyak és törekvések hátrányos helyzetbe hoznak más országokat, elvész a béke és a nyugalom: az adott országot [ekkortól] káros bajkeverőnek kell tekinteni. - A más országok részéről Németországgal és Magyarországgal szemben tanúsított bánásmód ragyogó példával szolgál arra, hogy a nemzetközi politikában mindig szerepet játszanak az önző nacionalista indítékok. Magyarországnak a békeszerződések révén való újjászervezése különösen jól mutatja, hogy az általános igazságérzet milyen csekély súllyal bír a pillanatnyi politikai szükségletekhez képest. 

A háború utáni feldarabolása előtt Magyarország egy szilárd belső struktúrával rendelkező földrajzi és gazdasági egységet alkotott. Minden lakosa tudatában volt az államhoz való tartozásának, amit a sok évszázados történelmi hagyományok is megerősítettek. Elismerem, hogy egyes magyar állampolgárok fajilag rokonságban álltak más államok, például Románia népeivel, de számuk még a most elszakított területeken sem túlnyomó. A szlovákok és ruszinok soha nem lesznek képesek beilleszkedni új államukba; ők nem csehek, pusztán erőszakkal egy idegen közösségbe kényszerítették bele őket, amelyhez sem nyelvük, sem származásuk, sem hajlamaik alapján nem tartoznak. Ráadásul a békeszerződések 3.500.000 magyart vontak idegen uralom alá, és ezzel nemcsak szülőföldjüktől, hanem sok esetben még a saját szüleiktől, testvéreiktől és gyermekeiktől is elszakították őket; tipikus példája ez annak, hogy miként lehet semmibe venni az igazságosság valamennyi elvét, valamint a népek önrendelkezési jogát.

Csak maguk a népek dönthetnek a sorsukról! Meggyőződésem, hogy a békeszerződések által átcsoportosított népek túlnyomó többsége egy népszavazás alkalmával egészen másként döntött volna a nemzetiségéről, mint ahogyan azt Versailles-ban, Trianonban és St. Germainben történt.

Magyarországnak megvan a maga nemzeti érzése és a nemzeti büszkesége. Ez nem teszi vad sovinisztává, s nem is táplálja egy új bosszúhadjárat vagy hódító háború csíráit. A magyarok azonban bíznak abban, hogy idővel győzni fog az igazság. Nem áll szándékunkban háború kirobbantása; megelégszünk azzal a tudattal, hogy előbb-utóbb az igazságosság szelleme a mi javunkra változtatja meg a világ közvéleményét, és a napi politikában is átbillenti a mérleg nyelvét.

Természetesen nem lehet azt állítani, hogy a nacionalizmus önmagában minden nép egyesülését fogja eredményezni; de semmiképpen sem akadályozza meg az egyesülést mindaddig, amíg nem táplálják és ápolják azt indokolatlanul túlzó módon. A kozmopolitizmus és a nacionalizmus nem zárják ki egymást; ma sem lehetnek egymással ellenségesek, mivel a nagy nemzetállamok még nagyobb entitássá alakulása elkerülhetetlenül bekövetkezik a történelem természetes menetében. A fejlődés első történelmi szakasza a városi közösség volt, amelyet a kisállam, majd még később a nemzetállam váltott fel; és nincs ok arra, hogy ez a fejlődés hirtelen megálljon. A Brit Birodalom például már régen túllépett a nemzetállami kereteken. Hasonlóképpen, minden más állam is fokozatosan ki fogja nőni a nemzetiség szűk fogalmát. Egyszerűen alkalmazkodnunk kell a jövőbeli fejleményekhez, ahogyan az eddigek folyamán is idomoltunk ezeréves történelmünk minden szakaszához. Magyarország egykoron egy ilyen nagyobb államszerkezet része volt; Ausztria-Magyarország nem volt egységes nemzetállam, de a benne egyesült számos nemzetiség képes volt arra, hogy békében együtt éljen. S ahogyan be tudtunk illeszkedni az Osztrák-Magyar Monarchiába, úgy fogjuk magunkat komfortosan érezni például a Közép-európai Egyesült Államok tagjaként is, egészen addig, amíg nem próbálnak minket nemzeti identitásunk és függetlenségünk feladására kényszeríteni. De mindez még távoli kilátás. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy azok, akik mostanság nacionalista túlzásokkal vádolnak minket, korábban maguk is soviniszta és nacionalista álláspontot képviseltek az Osztrák-Magyar Monarchiával szemben.

A békeszerződések által teremtett helyzet határozottan visszalépést jelent a háború előtti időszakhoz képest; a korábbi területi elosztás sokkal inkább megfelelt Európa normális fejlődésének. Ezzel azonban nem akarom azt sugallni, hogy Ausztria-Magyarországon minden belső problémát mindig tisztességesen és kielégítően oldottak meg.

Svájc, ahol senkit sem érdekel honfitársa nyelve, számomra ideális államnak tűnik. A német, olasz és francia ajkú svájciak teljes egyenjogúságban élnek egymás mellett, az iskolák mindenki számára biztosítottak, és a szövetségi hatóságok minden ügyet a közjó érdekében szabályoznak anélkül, hogy a lakosság bármelyik csoportját előnyben részesítenék. Erdély példája bizonyítja, hogy a svájci rendszer más országokban is sikeresnek bizonyult. Három nemzetiség él ott egymás mellett tökéletes harmóniában évszázadok óta: németek, magyarok és románok. 280.000 szász a mai napig képes volt boldogulni és fejleszteni a saját kultúráját, miközben a nemzeti identitását is megőrizte. A szász mezőgazdasági és gyári munkások, valamint a művelt rétegek nem keveredtek össze.

A nemzeti karakter megőrzése nem akadályozza a nemzetek kölcsönös közeledését; ellenkezőleg, a nemes nacionalizmus csupán ösztönzi az egyes népek legjobb tehetségeinek kibontakoztatását, és így nagyban hozzájárul az emberi kultúra fejlődéséhez.

Pongrácz Alex fordítása

*

In Zeitschrift für Geopolitik, 6. évf. 4. szám (1929), 268-270. 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés