I. rész. A régi társadalmi forma összeomlása

A középkori életforma tulajdonképpen akkor változott meg lényegesen, amikor a gépeket feltalálták. Az emberiség életében megvalósult a fausti probléma: az ember szerződést kötött az ördöggel (az ördögöt technikának hívták), s eladta neki lelkét. A gép segítségével az ember egy magasabb fejlődési fokra lépett. Ez a fejlődés azonban már nem élettani, hanem szellemi síkon folyik le; nem kezünk, hanem szellemünk fejlődik, s a gépekben a szellemünk által lekötött természeti erők dolgoznak helyettünk. Az ördög azonban követeli jussát, s a szerződést teljesíteni kell. Az ember rabja lett saját teremtményeinek, s ma már az előtt a probléma előtt áll, miként tudja uralmát a gép felett megszerezni.

A gépek uralomra jutása az ún. ipari forradalom keretében ment végbe. A technikai fejlődésnek a szabadság kellett, sok szabadság, s ez végül is anarchiába fulladt. Az ember úrrá lett a természeti erők felett, s a szerszámok helyett gépeket alkalmazott. A gép azonban gyökeresen felforgatta a társadalmi tagozódást. Felbomlott minden középkori kötelék. Új munkanemek keletkeztek, s velük új foglalkozási ágak tagolódtak a régiek mellé vagy helyébe. A társadalom sokrétűbb lett. Régi, erős társadalmi osztályok elvesztették súlyukat, s újak nyomultak helyükbe. A kézművesosztály egy része, mint gyártulajdonos, magasba lendült, hatalomhoz jutott, a másik bérmunkássá süllyedt.

A bérmunkássá süllyedt rész anyagi romlásba jutott, s társadalmi megbecsülést is elveszítve, tömeggé vált. A gépesített termelés nagy tömegű munkaerőt kívánt, és tömeges fogyasztást igényelt, mert a termelés csak így volt rentábilis. A tömeg mennyiségi növekedése pedig szükségessé tette a tömeges termelést. A gép és az ember eme kölcsönhatása alakította ki a modern proletariátust, amely nem ismert többé nemzeti határokat, hanem csak osztálykülönbségeket, nemzetközi volt, és a gép szerint igazodott. A szerencsés véletlen, vagy erőszak útján magasabb fokra került másik résznek, a tőkésnek kíméletlensége pedig felkeltette a kisemmizett tömegekben az osztálygyűlölet érzését.

A rohamosan fejlődő iparosodás munkaerő-szükséglete megmozdította a falut is. Az iparos országok a nemzetközi munkamegosztás elve alapján gabonaszükségletüket a tengeren túlról fedezték, s elhanyagolták saját mezőgazdaságukat. Az agrárlakosság elszegényedett, s ennek következménye lett az, hogy a falusi lakosság elhagyta faluját (Landflucht), s az ipar által nyújtott jobb kereseti lehetőségektől csábítva a városba tódult. Ott pedig csak az ipari proletártömegek számát növelte.

Az ipari forradalom minden köteléket felbomlasztott. Az állam elvesztette hatalmát, a család is bomlásnak indult. Az emberiség gépimádatba esett, s a technika lett az élet értelme. Az új társadalmi rétegek hagyomány nélkül, gyökértelenül nőttek fel. Csak természetes, hogy amikor a társadalmi és gazdasági válság ránk tört, a lelkekben új géprombolás indult meg, s rohamosan faluimádat lett úrrá az emberiségen.

Mi legyen a kivezető út? Visszafelé nem lehet; ha a gépeket mozdulatlanságra akarnánk kárhoztatni, ki kellene irtani az emberiség háromnegyed részét is. Az ipari forradalom, amikor a technikai munkamegosztás folytán a munkamenetet apró részekre tagolta, s a közlekedést meggyorsította, két irányban is magában hordta a jövő fejlődési irányát. Egyik: a széttagolt munkarészek csak közösségbe szervezve tudtak egészet alkotni; másik: a nagyobb közlekedési gyorsaság lehetővé tette a nagyobb gazdasági egységek kialakulását. A jövő útja: új társadalmi közösségbe kell beletagolni a tömeget. Ennek megszervezője és végrehajtója csakis a modern állam lehet.

II. rész. Az állam és az új társadalom

A könyv második részében azt kutatja Ferdinand Fried, hogy milyen módon alakíthatja ki a modern állam a modern társadalmat. Az emberiség hozzászokott, hogy közösségben éljen, meg kell tehát teremteni számára azt a közösséget, amely a technika segítségével magasabb fejlődési fokra jutott emberiségnek megfelel. Ez a magasabb forma a népközösség. A technika több módon is segítségünkre jön abban, hogy a közösség kialakítható legyen. Először is: a technikai fejlődés a termelésben specialistákat alakított ki, s ezek egyike sem képes életét a többiek munkája nélkül megoldani. Másodszor: a technika vívmányai, a vasút, az autó, a repülőgép, a telefon, rádió megoldják azt a feladatot, ami a XVIII. század abszolutisztikus államában megoldhatatlan volt: lehetővé teszik az államalkotó népközösség egybefogását és egységes irányítását. Hivatott továbbá arra is, hogy kiegyenlítse a falu és a város életszínvonala között lévő különbséget, s ezáltal is megerősítse a közösségtudatot.

A modern tömeg mechanikus összefüggése helyébe lép a népközösség szerves összetartó ereje, az összetartozás érzése. A nép nem más, mint öntudatra és önbecsülésre ébredt tömeg. Természetes, eme modern közösségnek modern és erős összetartó szervezet kell, ez pedig a modern állam.

Az ipari forradalomig az állam a társadalom mindenkori állapotának kifejezője volt. Valóságát és tekintélyét ez adta meg, hogy az általa képviselt állam is valóság volt. Amint azonban felbomlott a társadalmi rend, megszűnt az állam valósága és tekintélye is. A hatalmat az ipari forradalom által feldobott réteg – tehát a tőkések – szerezték meg. Az állam most már nem fejezte ki a társadalmi állapotot, hanem osztályuralom lett. Ily módon az ipari forradalom nyomán keletkezett másik réteg, a tömeg is igényt tarthatott a hatalomra, s ez az osztályharc megindulását jelentette.

Az új társadalom kialakulásának alapfeltétele, hogy a társadalmi értelemben vett „nép” (azaz tömeg) elveszítse alacsonyrendűbb-érzését és az osztálygyűlöletet, s megszerezze a többi rétegekkel való közösségtudatot. Az ily módon keletkezett „nép” (tehát nemzeti társadalom) alkotja a modern államot, mert az ily értelemben vett nép csak úgy állhat fenn, ha megtalálja az állami keretet. Ma tehát az állam és a nép azonosak.

Az ily módon kialakult társadalom jelentené a szocializmus megvalósulását. A modern állam tehát csakis szociális állam lehet.

III. rész. A szocializmus megvalósulása

Milyen lesz a modern társadalom egyes tényezőinek helyzete? Milyen lesz elsősorban is az állam és gazdasági élet viszonya? A közgazdaság az állam és a társadalom funkciója. Az államnak tehát meg kell találnia a neki megfelelő gazdasági formát. A liberalizmus gazdasági rendjében a szabad áralakulás kormányozta a gazdasági életet; a modern állam maga akarja azt irányítani, és meg akarja valósítani a gazdasági életben is a szociális gondolatot. Ezért figyelembe veszi a gazdasági folyamatokban is a népközösség érdekeit, s a rentabilitás helyébe a produktivitást állítja be irányító elvként. A szélsőséges individualizmus és az államszocializmus szintéziseként pedig az államilag irányított tervgazdaságot valósítja meg. Mi lesz a sorsa az új gazdaságban a liberalizmus hősének, a merész, kíméletlen és csak nyereségvágytól hajtott vállalkozónak?

A vállalkozót az ipari forradalom szülte, s később fel is falta saját gyermekét. A tömegtermelés és a racionalizálás az ipari koncentráció felé vezetett. A kialakuló mamutvállalatok, kartellek és szindikátusok, már nem a merész vállalkozáson, hanem a gondos és előrelátó terveken épültek fel, s az egyéni kezdeményezés helyébe a közösségi munkát állították. A vállalkozó nem viselt többé kockázatot, s így a nyereségre való igény is elvesztette erkölcsi alapját. A gazdasági tervszerűséget képviselő kartellnek nincs erkölcsi alapja, mert magángazdasági érdekeket képvisel. A tervezésben helyére lép a modern állam, s ez nemzetgazdasági érdekeket tart szem előtt. A „vállalat” így átalakult „üzemmé”, s a vállalkozó az üzem vezetőjévé (Betriebsführer). Az államnak főként arra kell ügyelnie, hogy az egyéni kezdeményezést ne ölje ki teljesen, az üzem vezetőjét ne nyomorítsa hivatalnokká, hanem megtalálja a szabadság és a felelősség helyes arányát.

Megváltozik az ipari forradalom másik gyermekének, a munkásnak helyzete is. A technika fejlődése a munka kifinomodását idézte elő. A munkás a gépet igazgatja, s ez az uralkodás érzését kelti benne. Munkája inkább szellemi síkra tolódik át, s ez magával hozza annak társadalmi értékelését. A liberalizmus megteremtette a tulajdon ethoszát, a mai kor pedig megteremti a munkaethoszt, a munka magasabb értékelését. A modern állam feladata, hogy a munkásosztályt beletagolja a népközösségbe, s munkája értékének arányában részesítse a megbecsülésben, s a kultúra és civilizáció áldásaiban.

A liberális gazdasági rend által előidézett faluhagyás (Landflucht) megakadályozása a modern államnak két okból is nagyon fontos feladata. Először is azért, hogy a népközösség számára szükséges élelmiszert a saját területén biztosítsa. Másodszor pedig azért, hogy a mezőgazdasági népesség megerősödésével biztosítsa a népesedési állapotot. A falutól való menekülés legfőbb oka az, hogy a mezőgazdasági munka még ma is a legnagyobb fizikai erőfeszítést kívánja, és emellett aránylag alacsonyabb keresetet biztosít. A városba özönlés meggátlását úgy lehetne elérni, ha a mezőgazdaságot megfelelően gépesítenék, s a falusi lakosság számára is biztosítanák mindazt a kényelmet és kulturális, valamint szórakozási lehetőséget, ami a városlakóknak a rendelkezésére áll.

Az új állam megoldja majd az államhatalom és a pénz között fennálló több évszázados ellentétet is. Ha az állam gyenge, akkor a pénz erős, amint ezt a liberális államnál is láttuk. Ott a pénz volt az egyetlen összekötő erő, és a pénzarisztokrácia irányította az államot. A mai állam a pénz irányítását kezébe veszi, a nemzeti munkát teszi fedezetéül, s így a pénz azzá válik, ami a hivatása: az állam által irányított termelés funkciójává. Befejezésül arra a megállapításra jut, hogy a mai háborúban nem népek és hatalmi csoportok, hanem világnézetek állanak egymással szemben, s ez gyakran még az egyes népeket is két részre osztja. A harc kimenetelétől függ, hogy az egész világ a bolsevizmus karjaiba hull, vagy beleolvad-e az egységes, fakó amerikai konzerv- és jazzkultúrába, avagy a régi kultúrértékekhez kapcsolódva megőrzi egyéni színeit és sokféleségét. 

*

In Új Európa, 2. évf., 6. szám (1943), 

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés