Ugyancsak a közösségi koreszme hatása alatt a magánjog újabb irányokat vesz, amelyek tárgya a családvédelem, a fajvédelem. A magánjog a közösségi koreszme szemléletében belsőleg is fejlődik. Ennek eredménye a szerződési magánautonómiát szűkítő kényszerítő jogszabályok alkalmazása, valamint a kollektív szerződési magánautonómia gondolata. A közösség és a jogeszme összetartoznak, s nem valódi közérdek az, amely a jogbiztonságot csorbítani kívánja. Amint XII. Pius karácsonyi üzenete mondja: „az Isten által akart jogrendszerből folyik az emberek elengedhetetlen joga a jogbiztonságra, és ezzel együtt a jognak tényleges légkörére, amely védelmet nyer minden önkényes támadás ellen“.

Ezután dr. Hévey László főiskolai ny. r. tanár tartotta meg nagy érdeklődéssel várt előadását „A gazdasági rend keresztény reformja“ címen.

A katolikus egyház szemszögéből - úgymond - a gazdasági életnek az a rendje, amely a materialisztikus és haszonelvi világnézeten épül fel, nem lehet ideál. XIII. Leó pápa kezdte meg Rerum Novarum enciklikájával azokat a megnyilatkozásokat, melyekből a gazdasági rend keresztény reformjának alapelvei megkonstruálhatók. A gazdasági kötöttségek, a materialisztikus és haszonelvi szempontokból kiinduló beavatkozó állam, de az államszocializmus sem teremthet olyan gazdasági rendet, melyet keresztény szempontból helyeselni lehet, mert gazdasági vonatkozású intézkedéseiben nem a természetjogi és gazdaságetikai alapból indul ki. Ennek következtében az emberi szabadságot, a humánumot és a közjót mélyen sértő gazdaságpolitikát teremt. Ha az emberiség a gazdasági életben a nyugodt fejlődést akarja, akkor a pápai tanítások lennének megszívlelendők, különösen azok, melyek a Szentatya ajkáról a most folyó háború alatt hangzottak el. A Szentatyán kívül a mai gazdaságtársadalmi életnek más kiváló diagnosztái is vannak, mint Wilhelm Röpke svájci professzor, de megállapításai - bár találók korunk válságba jutott gazdasági életére - a bajokból kivezető utat nem tudják megmutatni, tanácsai csak sötétben való tapogatódzások, melyek nem is hasonlíthatók a Szentatya örök elvek alapján álló megnyilatkozásaihoz.

A gazdasági élet keresztény reformjának útja az Egyház elvei alapján nem a forradalom, hanem az egészséges evolúció. A kivezető út a mai zavaros gazdasági viszonyokból - melyek nemcsak gazdasági, hanem erkölcsi okokból jutottak ilyen mélypontra - a Szentatya tanácsa szerint úgy lehetséges, ha (1) visszaadják az ember személyének azt a méltóságot, melyet az Isten kezdettől fogva megadott neki: (2) biztosítják a társadalom egységét, s különösképpen a család védelmét, a tisztességes családi bért; (3) megadják a munkás és a munka méltóságát és jogait, (4) helyreállítok a végzetesen elferdült jogrendet, (5) előmozdítják a keresztény szellemű állami életnek nemcsak paragrafusokban való érvényesülését, hanem teljes gyakorlati uralmát is.

*

In Felvidéki Ujság [Újság], 6. évf., 172. szám (1943. augusztus 2.), 3.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés