Mert míg egyrészről igaz, hogy az államlakosság a földterületet hatalmába hajtja, és azt nemcsak jogilag, mint kizáró tulajdonát bírja, hanem azt egyszersmind a maga tetszése szerint felhasználja; addig másrészt nem lehet tagadni, hogy a föld, melyen élünk, kisebb-nagyobb termőereje, talaja, terményei és az ezeket szabályozó éghajlati viszonyok által oly nagy befolyást gyakorol a népek jellemére, culturai [kulturális] fejlődésére, gazdászati életére és szellemi tehetségeire, hogy maga az államok fejlődése is nagymértékben ezen körülményektől van függővé téve. Az ember a természeti erők egy nagy részét meghódíthatja ugyan, de saját magát és életmódját a természet befolyásától, teljesen függetlenné tehetni nem fogja soha! Az ember a műveltség legmagasabb fokán is a természet erőihez alkalmazkodni kénytelen.

Nagy tévedés volna tehát a földterületnek azon befolyását, melyet ez az állam többi tényezőire éghajlata által gyakorol, figyelmen kívül hagyni.

Montesquieu hibája nem abban állott, hogy ő az éghajlat befolyását túlbecsülte volna, hanem éppen ellenkezőleg abban, hogy az éghajlat befolyását a maga teljes összhangjában nem vette figyelembe, hanem egyedül a melegség és hidegség befolyásából akarta kimagyarázni a népek különféle jellemét. Ha az éghajlat befolyását teljesen méltányolni akarjuk, akkor figyelembe kell venni mind azon tényezőket, melyek az éghajlattal szoros összefüggésben állanak, ezek pedig:

A talaj termőképessége, a lakosság életmódja, a föld terményei és a természeti tünemények.

Mindezek befolyását a nép jelleme és társadalmi életére, az államhatalomra, szóval az egész állami összéletre fogjuk a következő sorokban figyelemre méltatni.

Jegyzet. Az újabb írók az éghajlat befolyásának fölismerését rendesen Montesquieu-nek szokták tulajdonítani, pedig ezen alapigazság már az ókorban ismeretes volt. Arisztotelész (Politika, VII., 7.) az északi népekről azt mondja, hogy bátrak és eszesek, de a szépművészet[re] és tudományokra nem igen hajlandók. Ázsia népei szellemdúsak, és kedvelői a művészeteknek, de gyávák és szolgalelkűek. A közép éghajlat a két ellentét előnyeit foglalja magában; a görögök bátrak és szellemdúsak. Hérodot[osz] történeti művében több helyütt utal az éghajlat fontosságára. (II., 35. és Egyiptom éghajlatáról III., 106.) A 16. században Bodin (De republica V., 1.) részletesen foglalkozik a talaj és az éghajlat befolyásával; szerinte az északi népeket a harckedv, a délieket a vallás és bölcselet művelése; a mérsékelt égalj alatt lakókat pedig főleg a jogérzet (jó jogszolgáltatás) jellemzi. Montesquieu tehát éppen nem volt az első, ki az éghajlat fontosságát fölismerte, ő az igazságot csak határozottabb alakban mondá ki: „S'il ost vrai que le caractére de l'esprit et le passions du coeur soient extremement differents dans les divers climats les lois doivent étre relatives et á la différence de ses passions et á la difiérence de ses caractéres.” (XIV , 1.) [Ha igaz, hogy az elme jellege és a szív szenvedélyei rendkívül különbözőek a különböző éghajlatokon, akkor a törvényeknek mind e szenvedélyek, mind e jellemek különbözőségéhez viszonyítottnak kell lenniük.] A XIV., XVI. és XVII. könyv egészen ezen tétel bebizonyítására van szentelve.

Hogy az ember társadalmi élete is a természet törvényeinek van alávetve, azt a statisztika mai állása bizonyítja; így például Kolb (Philosophie der Statistik) és Konek (Népesedési mozgalom. Törvénytudományi Osztály IV . sz. 21. sk. l.) kimutatja, hogy a házasságok kisebb-nagyobb száma összefüggésben áll a gabona, illetőleg a kenyér árával. Sőt a phisiologusok újabban azt is igazolták, hogy az agy alkatától függ az emberek észtehetsége, és hogy a nagy agy (az ész) székhelyére az életmód táplálék és éghajlat nagy befolyással van. „Sans phosphoro point de pensée!” [Nincs foszfor, nincs gondolat!] (Vogt. Vorl über den Menschen. Engel, Wagner és Huschkes ide vonatkozó dolgozataik.) Az osztrák-magyar népek agyviszonyaira nézve pedig dr. Weisbach, „Archiv für Antropologie” 1866. és 1867. évi folyam.) De legbehatóbban minden eddigi munkák között Humboldt és a kitűnő angol tudós, Buckle Tamás foglalkozik az éghajlatnak a társadalmi és állami életre való befolyásával. Kiváló szakismeret[tel] és alapos tanulmányokkal kimutatja, hogy az éghajlat különféle viszonyaitól függ a nép jelleme, műveltségi foka, állami és társadalmi élete (Civilisation of England. I. kötet, 2. fejezet). Ezen fejezet rövid ismertetését adja Balogh Kálmán a Természettudományi közlöny II . kötet 10. 11. és 14. füzeteiben.)

A talaj, életmód, termények és természeti tünemények befolyása az állam és társadalmi fejlődésre

1) Ami a talajt illeti, ennek kisebb-nagyobb termőképessége nemcsak a műveltség fokát határozza meg, melyet valamely népnek elérni lehet, hanem egyáltalán a talaj minőségétől függ az állandó telepedés lehetősége, úgyhogy oly népek, kik folyton művelhető és termő talajra szert tenni nem tudnak, államot alkotni nem képesek.

Míg a mongolok Ázsia bensejének sivár vidékeit lakták, hol eső nincsen, a nyári fagy pedig csaknem rendesen bekövetkezett, addig földművelésről szó sem lehetett, s így államot sem lehetett alapítani; de midőn kóborlásaik közben termő talajra akadtak, csakhamar hatalmas államokat alakítottak (China [Kína], Perzsia, stb.) Hasonlag [Hasonlóan] az arabok. Állandó lakhely és ezzel összefüggő állami élet csak ott képzelhető, hol a talaj lehetővé teszi a földművelést. Tehát vagy ott, hol a talaj oly bő termő, hogy igen csekély munka mellett is folyton meghozza a szükséges terményeket, vagy ott, hol folytonos szorgalom és munka által a talajt termővé lehet tenni, és állandóan használni. Innét van, hogy a régi népek mondatai szerint tejjel és mézzel bővelkedő államterületet kerestek, és míg ilyenre nem találtak, addig állandón meg sem akartak telepedni, és így nem is volt fogalmuk a legnemesebb állami erényről, a hazaszeretetről. (Zsidók, magyarok!)

Természetes másrészről, hogy az ókorban, mikor a földművelés még igen primitiv állapotban kezeltetett, inkább a nagyon bő termőtalajra volt szükség, és itt is inkább rablógazdászattal foglalkoztak, (ti. a termő erő kifosztásával), míg később, a földművelés tökéletesedésével a kevésbé termő talaj is elég volt. A természettől igen gazdagon megáldott talaj és a kevésbé termékeny, de folyton művelhető talaj a népek szabadságára és alkotmányára óriási befolyással van.

A nagyon termékeny talajnak eredménye a termelés könnyűsége, miáltal a termények sokkal kevesebb munkával állíttatnak elő. Mindez pedig mélyen vág be a népéletbe, mert a nép a könnyen előállított élelmi[szer]cikkeket sokkal könnyebben és olcsóbban képes megszerezni, s így csekély munkából fönntartja létét; azonkívül a meleg égalj anélkül is kedvez a henyélésnek, mert az állati meleg megtartása végett nincs szükség annyi hőanyag fejlesztésére. [1] A napszámos nép pedig rendesen csak annyit dolgozik, hogy létét fentarthassa, de a gazdászati művelésmód nem is nyújt alkalmat a munkaerő nagyobb megfeszítésére -  mindennek pedig következménye a szegény néposztálynál a henye és tétlen élet, az ezzel és az éghajlattal járó nagyobb kéjvágy, ennek kielégítésével járó nagy szaporodás, ezáltal pedig még nagyobb elszegényedés, erkölcstelenség és kicsapongás [2] - mindezek végre az alsóbb néposztályok művelődését és fölemelkedését lehetetlenné teszik, a szegény[ek] és gazdagok közötti nagy különbséget idézik elő, ami a szegények szolgalelkületét - a nagy függés által még jobban növeli. Ily szolgalelkű, elsatnyult és nyomorult népnél pedig a zsarnoki uralom szükséges.

Ellenben ott, hol megfeszített és folytonos munkára van szükség, ott a lakosság is egészen más jellemű. A földnek folytonos művelése szükséges ahhoz, hogy az gyümölcsöket teremjen, s így az emberek folyton munk[ár]a és szorgalomra vannak kényszerítve, hogy megélhessenek. De ezen folytonos munka és szorgalom által a föld termőerejét a maguk részére nagyobb mértékben biztosítják, mi által nem függnek annyira a természettől 3 ); sokkal könnyebben és biztosabban képesek maguknak bizonyos jólétet szerezni. A munkásnak nagyobb szükségletei vannak, de hogy ezeket megszerezhesse, folyton kell dolgoznia. Ezáltal megszokja a szorgalmat egyrészről, másrészről pedig mértékletesebben és erkölcsösebben él, és nem függ oly nagy mértékben munkaadó urától. A mérsékelt égaljjal összefüggő talaj leginkább hat a földművelés fejlődésére. Az emberek szorgalma a kis telket is jövedelmezőbbé teszi, úgyhogy ezáltal a szegényebbek és középrendűek is önállóvá lesznek, mi azután rendkívül kedvez a politikai szabadságnak: „Nincs szabadabb és függetlenebb azon földművelésnél, akinek földje nem nagyobb - jegyzi meg a híres természettudós Liebig -, mint amennyit maga és gyermekei kezével megmívelhet, és amely elég termékeny arra, hogy az állam terheiből reá eső részt elviselje, s családja számára tisztességes megélhetést, sőt egy bizonyos fokú jólétet szerezhessen; az ilyenre nézve gyermekei mind megannyi áldások.”

Valóban az állam létének és a polgári szabadságnak biztosítására semmi sem hat nagyobb mértékben, [mint] a talajnak a lakosok közötti megoszlása. Ott, hol aránylag kevesen bírnak a fölterületből, ott a lakosság nagy része egyes birtokosok önkényétől függ, és helyzete oly nyomorult, hogy a haza sorsa iránt nem is érdeklődik - ellenben az egyszerű földművesnél, ki az államterület egy részecskéjét bírja, a hazaszeretet és polgári önérzet igen nagy mértékben fokozódik azáltal, hogy a földet, melyen született, ő maga műveli, és annak gyümölcseit maga élvezi. Igaza van tehát Frantz-nak, ha az állam életére és jövőjére, úgy annak önállósága és függetlenségére fontos következtetéseket lehet levonni azon körülményből, hogy mennyien bírnak a fölterületből. (Frantz: Naturlehre, 106. l.)

Végre a földművesek számának csökkenéséből arra is következtetést lehet vonni, hogy a föld termőereje könnyelmű gazdálkodás által kimerülni kezd; a földtalaj kimerülésével pedig karöltve jár a szabadság elvesztése, mint azt hazánkfia, Dapsy László mély tudománnyal írt művében adatokkal igazolja. „A föld kimerülése - jegyzi meg végül - egyfelől a nép elszolgaisodását, másfelől elnyomás- és hódításvágyat, majd kivándorlást szokott maga után idézni, s így mindezekkel együtt járó polgári társadalmi változásoknak is végoka az általunk lakott föld megváltozott állapotában rejlik.” [4]  Azon dús talajok, melyekről Babilónia, Palesztina és több római provincia oly híres volt, ma kietlen pusztaságok „minden helység és szállás nélkül."

2) Az életmód is sokszorosan függ az éghajlattól; az életmód különfélesége pedig nemcsak a testi erő, hanem ezzel együtt a lelki erőre és tehetségekre is nagy befolyással van. A különböző éghajlatnak, mint Buckle megjegyzi, különféle életmód felel meg. Északon pl. az állati meleg (a test melege) fönntartása végett sok zsiradékot fogyasztanak, ellenben délen az ily életmód csakhamar véget vetne az életnek. Az olcsó élelmiszer a napszámost henyélés[re] és családjának nagyobb szaporítására ösztönzi, ami ínségre és a gazdagoktóli függésre vezet. (Buckle pl. Irland [Írország] nyomorát annak tulajdonítja, hogy sokkal olcsóbb, de egyszersmind rosszabb tápszerrel - ti . burgonyával - beéri, mint az angol munkás.)

3) A föld terményei főleg az életmódot, az életmód pedig, mint láttuk, a nép sorsát dönti el igen nagy részben. A termények közvetlenül a műveltségre és műszorgalomra igen nagy befolyással vannak, Roscher és Humboldt szerint ott, hol a legváltozóbb termények gyorsan váltják föl egymást, ott élénkül a kereskedelem és munkaösztön, mert a sokféle termények (pl. déligyümölcsök és bor) váltakozó és folytonos munkára serkentik a benn lakókat, de gyarapítják is vagyonukat. Az angol kőszén és tengerpart teszik Angliát valódi kereskedelmi állammá, jegyzi meg helyesen Ahrens. [5]

4) A természeti tünemények, melyeknek egyik vagy másik állam sajátlagos éghajlata folytán kitéve van, szintén nagy befolyással vannak a nép jellemére. Így pl. Peruban, sok földrengés és Indiában a sok és nagy villámlás óriási módon hatnak a képzelemre, babonás hitet és a vele járó félelmet szülik. Ezen babonás és félelmes lelkület legjobban visszatükrözik ezen népek vallásában. Az indiai az isteneket a legborzasztóbbnak képzeli és fösti - ellenben a görög az emberi szépség[et], vagy tökélyt keresi bennük; [6] ez azután nagy befolyással van is -  ott félelemmel, itt ésszel és erényekkel lehet a kormányt fönntartani. - Az északi népek nagyobb feszerejök és munkaképességűk dacára sem képesek magasabb culturfokot [kulturális fokot] elérni, mert az egész északon át tartó sötétség minden emberi tevékenységnek határt szab.

Mindezekből kétségtelenül kitűnik, hogy az éghajlat valóban igen nagy befolyással van a népek jellemére, fejlődésére, törvényeire és kormányára. A maga teljes összefüggésében kell tanulmányozni az éghajlat minden viszonyait, ha az alkotmányok és törvények sajátságait megérteni akarjuk, mert csak ekkor érthetjük meg azt, miért nem lehet az európai civilisatiót [civilizációt] India [Indiában] vagy Brazíliában meghonosítani: egyedül ezen körülményekből lehet megérteni, hogy a minden rabszolgánál sanyarúbb sorsban sínylődő sudra, mely az indiai lakosságnak több mint felét teszi, India több évezredes történetén át egyetlen egyszer sem lázadt föl urai ellen.

Nem lehet ugyan tagadni, hogy az ember magára az éghajlatra is gyakorolhat befolyást (Germánia éghajlata ma enyhébb, mint a rómaiak idejében), de az éghajlat befolyásának más irányt adni, vagy az emberi élet fejlődését az éghajlattól függetleníteni nem lehet. Jól mondja Bluntschli: „Und am Ende wird in einem andern Land auch das Volk ein Anderes." [És végül egy másik országban az emberek is mások lesznek.]

Jegyzet. Az eddig mondottak után alig szükséges Mohl-nak Montesquieu ellen szórt azon vádjára, hogy honnét van hát, hogy a mai és a régi Itália lakói egészen mások, vagy hogy a törökök és Törökország nem török lakói oly igen különböznek. - Hiszen senki som állítja, hogy az éghajlat az emberi nemet fejlődésében megállíthatná, vagy hogy a nevelés, alkotmány, stb. szintén ne gyakorolnának igen nagy befolyást, mely által az éghajlat befolyása némileg módosítható. A legfőbb és legáltalánosabb vonásokban még ma is van sok hasonlat a régi és mai Itália szellemében; a török lakóknál pedig a különbséget inkább a vallás, műveltségi fok és szokások idézik elő. A nevelésnek igen nagy jelentősége van az emberi nem fejlődésében, de azért nem igaz, mit Montesquieu egyik commentátora [kommentátora], Dupin mond az éghajlatra vonatkozó glosszájában: „L'education et les lois peuven t vaincr e ses inclinations et ses moeurs” [Az oktatás és a törvények legyőzhetik hajlamait és erkölcseit]; módosítani vagy enyhíteni igen, de legyőzni nem! „A művelődés foka, melyet valamely nemzet elérni képes, azon nemzet geographiai [geográfiai] helyzetétől függ.” (Comte: Fraité de législation, 1827) „Csak azon embereket képezheti a törvényhozó az erényeknek, kik a természettől is ésszel és bátorsággal vannak felruházva. (Arisztotelész: Politika, VII., 7.)

*

[1] Oster szigetéről azt szokás mondani, hogy ott három napi munkából is megélhet az ember.

[2] „Approchez des pays du Midi, vous eroirez vous eloigner de la morale méme: des passions plus vives multiplieront les crimes.” Montesquieu. (XIV., 2.) [Ha a dél országaihoz közelítünk, messze el fogunk távolodni az erkölcsi normáktól: az erősebb szenvedélyek szaporítják a bűnöket.]

[3] Forró, bár termékeny égalj alatt a természet fogyasztása és pusztítása iszonyú, mely ellen cselekedni alig lehet. Brazíliában a rovarok pusztítása, földégések a melegség folytán. Sőt sok forró vidéken vas és réz (esőzések által) teljesen hasznavehet[et]lenné lesz - tehát a gépek behozatala lehetetlen! Mily függés a természettől!

[4] Ld. Dapsy László becses munkáját: „A talajkimerülés befolyása az államok életére" és Hunfalvy Akadémiai értesítő. 1863. 417. skl.

[5] De a termények, mint átalán [általában] az éghajlat túlbecsülésétől mégis óvakodni kell. Így pl. Carey az authracitot mindenesetre túlbecsüli, midőn a democratia [demokrácia] megerősödését Amerikában ezen égő anyag szag és gőztelen tulajdonából magyarázza ki; vagy midőn Roscher azt mondja, hogy a magyar, francia, spanyol és német borok különbségéből a külön nemzeti jellemet lehet kimagyarázni.

[6] Minő különböző képet nyújt például Siva isten neje (Durga vagy Káli) sötétkék testével, vérpiros tenyerével, kilógó nyelvvel, 4 kézzel derekán holt kezekkel övezve, nyaka körül halálfejekkel, melyek egy zsinórra fűznek - és a kellemes alakú Juno, vagy Vénusz alakja  - Buckle:  Civ. of. Engl. Ritter német fordítása, 102-104. l.)

*

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés