Mindenki érzi annak a szükségét, hogy a mostani széttagoltság, atomizálódás helyébe közeledés, összefogás, szervezkedés lépjen. Ennek az újjászervezésnek pozitív célja nagyobb gazdasági jólétet, kulturális és erkölcsi megerősödést teremteni, negatív célja pedig egységesen ellenállani mindazoknak a vallás- és kultúraellenes törekvéseknek, amelyek ma Európa némely részén kifejlődtek, és szembeszállani azokkal az erőkkel, amelyek Ázsia felől is fenyegethetik az európai kultúrát, ha nem is elpusztítással, de mindenesetre azzal, hogy megfosztják az európai szellemet önállóságától, átütőerejétől és fejlődőképességétől. E gazdasági és kulturális szempontokon kívül a háború állandó veszélye is összefogásra, a nemzetközi közösség erőteljesebb átérzésére is vezeti a népeket.

A külföldi elgondolások természetesen sok tekintetben nem fedik a magyarság elgondolását, mert speciális szempontjainkat kevésbé veszik figyelembe. De foglalkoznunk kell ezzel a mindenütt fellépő mozgalommal, és keresnünk kell benne azokat a gondolatokat, melyekkel egyetérthetünk, és igyekeznünk kell a magunk elgondolásait is minél inkább úgy hangszerelni, hogy azok a külföld szempontjaival minél nagyobb felületen találkozzanak.

E kiegyenlítődést kereső közép-európai szellemi fejlődésnek jellemző tulajdonsága, hogy a különböző tervezetekben és elgondolásokban előtérbe került bizonyos szupernacionális jelleg. A szupernacionalizmus szerint a nemzeti gondolatot továbbra is meg kell tartani, hogy a nemzetben rejlő értékek szabadon fejlesztessenek, de a nemzeti eszmének sohasem szabad tiszta faji gondolattá, túlzott faji öntudattá vagy sovinizmussá fejlődni, mert ez túlzás, ami megakadályozza a nemzetek érdekeinek kölcsönös méltánylását, egymás értékeinek elismerését, és így nem összekapcsolólag, hanem szétválasztólag hat.

A megoldás egyik részlete a Duna-medence kérdésének teljes rendezése lenne, a célból, hogy e terület államai kölcsönös megértéssel biztosítsák a Dunavölgye önállóságát és függetlenségét. A körülöttünk élő kis nemzetek és népek velünk együtt csak úgy tudják megvédeni és megmenteni nemzeti életüket és kultúrájukat a pángermán és pravoszláv tenger közepette, ha szorosabb gazdasági és politikai szálakkal kapcsolódnak egymáshoz. Ez a törekvés mind gyakrabban jelentkezik úgy az osztrák, mint a magyar politikai irodalomban. Schuschnigg kancellár prágai útja és Hodzsa cseh miniszterelnök bécsi látogatása is ennek a törekvésnek egy újabb megnyilvánulási formája, aminek az ad különösebb érdekességet, hogy e tanácskozásokon a pánszlávizmus egyik előharcosának tekinthető kis cseh nemzetnek bekapcsolódásáról lehetett szó.

Nálunk is általános óhajként mutatkozik a körülöttünk levő nemzetekkel bizonyos együttműködés biztosítása, aminek megvalósítását azonban rendkívül megnehezítik a politikai és területi kérdések. Bethlen István nyilatkozataiban, beszédeiben, cikkeiben, Eckhardt Tibor legutóbbi kiskunfélegyházai beszédében, Hantos Elemér cikkeiben stb., valamennyien egyöntetűen a gazdasági autarchiák lebontását és a dunai államok együttműködésének szükségességét hirdetik. Túri Béla legutolsó publicisztikai munkájában és a Katolikus Szemle jubileuma alkalmából elmondott beszédében a katolicizmus szupernacionális erejét is fel akarta használni a dunai államok kulturális és politikai összefogásának megvalósításához.

Verdross bécsi egyetemi tanár, híres nemzetközi jogász a magyar politikusoknál szélesebb körben óhajtja Közép-Európa újjászervezését megvalósítani. A Salzburger Hochschul-Wochen alkalmával nemzetközi közönség előtt olyan politikai csoportosulás létrehozásának szükségességét fejtegette, amelyben a dunai államok mellett más közép-, illetőleg nyugat-európai államok is résztvennének. Fejtegetéseiből megnevezés nélkül is kitűnik, hogy Lengyel- és Olaszországra gondol. Christliche Mitteleuropäische, Abendländische Völkergemeinschaft körülírással valamilyen kis népszövetség-féle szervezetet szeretne létrehozni, amely Közép-Európa részeit szorosabb kapcsolattal fűzné egymáshoz, mely a kereszténység, béke és szeretet szelleméből többet tudna a gyakorlatban megvalósítani, mint a genfi Népszövetség, amely a nemzetközi jogközösség gondolatát az egész világra ki akarja terjeszteni. Emellett az általa elgondolt keresztény közép-európai politikai közösség mellett a mostani Népszövetség is megmaradna.

Közép-Európa rendezésének számos más változata között meg kell említenünk Ditrich von Hildebrand volt müncheni, most emigráns bécsi egyetemi tanárnak és az általa vezetett politikai iskolának irányzatát, amely Közép-Európa népeit egy nagy monarchiába szeretné egyesíteni, mégpedig Dél-Németország katolikus tartományait és a volt Osztrák-Magyar Monarchia államait akarná összefogni a régi német-római császársághoz hasonló monarchiában, de minden német nacionalista jelleg nélkül. Ennek az elgondolásnak változatai között szerepel egy olyan elgondolás is, amely csak a volt Osztrák-Magyar Monarchia helyreállításában látja Közép-Európa gazdasági és kulturális jólétének, a kisebbségi kérdés igazságos rendezésének és ezen földterület békéjének biztosítékát. A monarchia újjáalakításának kérdésénél is különféle felfogásokkal találkozunk. Általában a dualizmus helyett a magyar-osztrák-cseh trializmus gondolata nyomul előtérbe. De még olyan tervek is felmerültek, amelyek olyan területeket és nemzetiségeket is ennek a monarchiának keretében szeretnének látni, amelyek azelőtt legalábbis jórészben nem tartoztak sem Ausztria, sem Magyarország uralma alá. A rutén-ukránoknál van például ilyen törekvés, amely az összes lengyel és orosz területen élő rutén-ukrán népelemeket egy országba egyesítve, ehhez a közép-európai monarchiához szeretné csatolni, hogy így biztosítsa a ruténség számára a nyugati kultúrkörhöz tartozást, főképp az orosz veszéllyel szemben. Ennek az utóbbi iránynak egyik főképviselője Zoliziecki.

Alois Dempf bonni egyetemi tanár és Friedrich Muckermann, a híres jezsuita író Sacrum Imperium Romanum azonos cím alatt megírt munkáikban a keresztény megértés és szeretet szálaival és a közös történelmi kultúra erejével gondolják összefogni Közép- és Nyugat-Európa népeit a bolsevizmus és a sárga veszély ellen. Utalnak burkoltan a hitlerizmus szelleme elleni védekezésre is, amikor általánosságban a nyugati kultúrgondolatot fenyegető mindennemű veszélyről szólnak. Julius Wolf bécsi professzor előadásaiban szintén a római szent birodalom valamilyen modern újjáélesztését tartja kívánatosnak, de ezt csak homályosan körvonalazza.

A francia Vladimir D'Ormesson és gárdája a nyugati kultúrával átitatott népek összefogását tartja szükségesnek a béke megteremtése érdekében. Haleczki lengyel történettudós, amikor szintén az összefogást hirdeti a béke érdekében, különösen azt hangsúlyozza, hogy Lengyelország mindenkor a nyugati nemzetekhez tartozónak érezte magát a katolikus egyház és a latin-római kultúrkörbe tartozása révén. Még a bécsi Christlicher Ständestaat íróit kell megemlítenünk a legnevesebb tudósok és írók között, akik egyaránt szükségesnek tartják Közép- és Nyugat-Európának erkölcsi és kulturális összefogását, mindenekelőtt az európai keresztény kultúrát fenyegető veszélyekkel szemben.

A középkorban a római szent birodalom fogta össze [a] nyugat népeit a kultúra és a béke szolgálatába. Most is szükség van mindenekelőtt az európai kultúröntudatnak újjáélesztésére és az etikai kapcsolatok széleskörű kifejlesztésérie. A dunavölgyi gondolat elsősorban gazdasági, a kisnépszövetségi és közép-európai monarchikus gondolat politikai, a szent birodalmi gondolat pedig főképp kulturális és etikai tartalmú. Az utóbbi gondolat újjáélesztésében nagy szerepe van az új osztrák politikai irányzatnak, amely a hagyományok újjáélesztésével fennen hirdeti, hogy miként Ausztria a múltban is összekötő kapcsolat volt a keresztény latin és szláv nemzetek között, ugyanígy kell ennek a jövőben is lenni. Schuschnigg kancellár számtalanszor hangsúlyozta Ausztriának ezt a nemzeteket összekapcsoló szerepét. (Völkerbindende Idee.)

Mindezek mellett találkozunk még az egész Európát összekapcsoló páneurópai gondolattal is. Ez a gondolat az európai kultúrának jogait és az európai szellem érvényesülését az egységes Európa megszervezésével akarja biztosítani a jövőre. A páneurópai gondolat zászlóvivői: Coudenhove-Kalergi gróf, a Páneurópai Unió elnöke, előadásaiban mindig egy univerzalisztikus európai közösségről beszél. Gonzague de Reynold fribourgi professzor La tragédie de l'Europe című munkájában az európai összefogás szükségességére és sürgősségére mutat rá. Hasonló gondolattal találkozunk Ivan Kologrivoff emigráns orosz író Von Methaphysik des Bolsevismus című könyvében is.

Érdekes megjegyezni, hogy legújabban mindinkább halljuk azt a véleményt, hogy a politikailag újjászervezett Európának gazdasági, kulturális és erkölcsi középpontjául Ausztriát, illetőleg Bécset kellene megtenni, tekintve, hogy ott él a legerősebben a nyugat-európai kultúrhivatás tudata és a nemzeteket összekapcsoló szupernacionális eszme. Schuschnigg kancellár párizsi előadásában nagy tetszés mellett hangsúlyozta, hogy az osztrák gondolat egyszersmind páneurópai gondolat is. Coudenhove-Kalergi gróf a Neues Wiener Journal múlt évi december 20-i számában írja: »Ausztria új európai közösségnek kikristályosodási középpontja lehet, mivel Ausztria nem a faji, hanem az univerzalisztikus keresztény német gondolatnak volt mindig a letéteményese.« A Popolo D'Italia-ban olvassuk: »A természet Bécset Közép-Európa fővárosává tette. Ez a terület mindaddig nem találja meg békéjét, ameddig Bécsben fel nem állítja etikai és kulturális központját.«

Az előadottakból kitűnik, hogy különböző törekvések élnek Közép-Európában, amelyek Európa kisebb-nagyobb részét szorosabb szálakkal óhajtják összekapcsolni a már kifejtett okokból. Nemzeti fennmaradásunk érdekében a helyzetünkből folyó reálpolitikai meglátások kívánják, hogy a közép-európai nemzetek összefogásának gondolatától mi se tartsuk mereven távol magunkat, hanem igyekezzünk belekapcsolódni ezekbe az áramlatokba, keresve azt a megoldási formát, amely legjobban megfelel nemzeti céljainknak és történelmi hivatásunknak. Világos, hogy a mi szempontunkból csak nemzetközi együttműködésről lehet szó, amelybe azonban belevihetjük a nemzetek fölötti magyar eszmének, a modern formában jelentkező szentistváni gondolatnak érvényesítését és újjáélesztését, mert ezzel bele tudunk kapcsolódni a szupernacionális gondolat jegyében esetleg meginduló európai újjászervezésbe, úgy, hogy annak keretében újjászülethetik régi történelmi hivatásunk.

Amikor nemzeti fennmaradásunk biztosítása céljából keressük azt az integrálódási folyamatot, amelybe belekapcsolódhatunk, akkor egyúttal tradíciónkhoz és múltunkhoz híven a velünk sorsközösségben élő népeknek és az európai kultúrának is használni akarunk; hozzá akarunk járulni gazdasági és kulturális jobblétet biztosító törekvéseinkkel más nemzetek boldogításához is, amivel nemzeti céljaink mellett az egyetemes emberi haladás gondolatát is a legjobban szolgálhatjuk. Ilyen törekvésünkben leginkább számíthatunk a nagy nemzetek megértésére is. Apponyi Albert gróf sok évtizedes tapasztalatával számtalanszor hangsúlyozta, hogy akkor tudjuk törekvéseinket legjobban elérni, nemzeti törekvéseinket biztosítani, ha a magyar érdekek párhuzamosan haladnak az egyetemes európai érdekekkel.

*

In Országút, 2. évf., 4. szám (1936), 29-30.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés