A mű, amely ezennel a magyar olvasóközönség elé kerül, mégsem elavult: evangéliuma lett egy nemzetnek, amely örök forradalmában e lapokból meríti az erőt és az ihletet, s a mindennap kis eseményei közt az immár halott elmeóriásnak e szellemi végrendelete segíti egész egységének és szépségének meglátását. Amit hirdet, nagyrészt megvalósult a fasizmus által, de eszméi túlnőnek egy nemzet keretein, s áthidalva minden világnézeti ellentétet, minden nemzeti fejlődés számára mély tanulsággal szolgálnak.

Alfredo Oriani 1852-ben született a romagnai Faenzában, de életét, a tanulmányok éveinek kivételével, legnagyobbrészt a Casola Valsenio-i kis családi birtokán, Cardellóban töltötte, megsebzett egyedül[i]ségben, sértődött és hívást váró visszavonultságban. Már fiatal korában ráébredt elhivatottságára, az alkotásvágy lángolásában minden műfajjal próbálkozott, lírától a regényig, újságcikkektől a történetfilozófiai értekezésekig, szociológiai essaytől a drámáig. Mintegy harminc kötettel gazdagította az olasz irodalmat, de az elismerés egyre késett, s 1909. október 18-án a világtól megkeseredett, csak Istennél enyhet találó ember szállt vele sírba.

Halála után eltelt még másfél évtized anélkül, hogy közvetlen környezetén és csekély számú, de rajongó barátain kívül tudomást szereztek volna róla és alkotásáról. De 1924-ben, miután a feketeingesek élén a sírjához zarándokoló Mussolini elmondta hamvai felett a kései magasztaló szónoklatot (amelyet a mű bevezetéseként adunk), az életében önmagát konokul megtagadó hírnév szárnyára kapta, s az utókor, hálásan és szégyenkezve, igazságot szolgáltatott neki.

Műveit nem olvasták tízezres tömegek, nem olvasták az illetékesek sem, akik elismerő kritikával édes órákat varázsolhattak volna a saját nagyságának hitében soha meg nem ingó szerző keserű életébe. Másik főművének, az 1890 szeptemberében befejezett "Lotta politica in Italia" című háromkötetes történelmének visszautasított kéziratára lázas betűkkel és dacosan a következő szavakat írta: "Il mio libro aspetterà il suo lettore". [A könyvem várja az olvasóját.] S valóban, a könyv megvárta az olvasóját. Nem a szép szavak emberei értették meg elsőnek, hanem a tett embere. A romagnai gondolkodó a szintén romagnai Mussolini elméjében talált visszhangra, a fasizmus jövendő vezére fedezte fel Orianiban a nemzet evangelistáját, s ő találta elsőnek úgy, hogy a félreismert géniusz igéi nem fantasztikus vágyálmot takarnak, hanem a nemzeti feltámadás egyetlen lehető útját jelölik.

A "Rivolta Ideale" főműve és hattyúdala volt a szerzőnek, de az olasz nemzeti lét általános tompultságában ez is észrevétlen maradt. Sorsa az előfutárok igéinek, a pusztába kiáltó szónak a sorsa volt. Túlságosan nagyot és szépet követelt ahhoz, hogy ne lett volna gyötrelem meghallani a hangját, s a nemzet süket maradt. Hogy is lehetett volna arcpirulás nélkül kibírni, hogy valaki Julius Caesar Rómáját mintaképül állítva, új olasz imperializmusról álmodik, mikor az ország élete pártok parlamenti csatározásaiban s tompa ernyedtségében merült ki? Hogy is lehetett volna elviselni, hogy egy izzó hang fegyverbe szólítson és hódításra ösztökéljen, mikor a nép testén az abesszíniai kísérlet szégyenletes kudarcának bélyege égett? Olaszország Oriani életében még nem jutott el a tespedtségnek arra a fokára, amelyből a szabadulás kívánatosnak látszhatott. A kicsik és gyöngék struccpolitikáját követve észrevétlenséggel sújtották a nagyot és erőset.

A háború, a győzelem, s végül a fasizmus éretté tették az olaszságot arra, hogy nemzeti feltámadásuk korai prófétájának megadják a kijáró hódolatot. Az eszmék forradalma, ez a szigorúan építő, megalkuvást nem ismerő, szilárd erkölcsi és szociális alapokból táplálkozó nemzeti forradalom megvalósult, és napról napra újra megvalósul a fasizmusban.

Az Oriani forradalma az isteni és az emberi törvényekkel összhangot tartó, de állandóan belső újjáteremtődést, hősiességet és önfeláldozást megkövetelő forradalom, amely a múlt nagyságának igézetében és az ősi tradíciók szent tiszteletével folyik, megállás nélkül. Nem szabad elfelejteni, hogy ezek az igék olyan időben hangzottak el az olaszsághoz, amikor ez a nemzeti életének mélypontján állott. Miközben tehát Oriani főművének magyar fordítása hiányt pótol a magyar-olasz kulturális kapcsolatok területén, vele egyúttal olyan mű kerül a magyar olvasó közönség elé, amely sorsával példázza, hogy nagy múlttal és nagy tradíciókkal bíró nemzet számára mindig lehet dicsőséges feltámadás.

A "Rivolta Ideale" magyar fordításának közreadása alkalmán nem mulaszthatom el, hogy köszönetet ne mondjak Brelich Mario barátomnak és ifj. Mensáros Andor unokámnak, kik munkám végzésénél segítségemre voltak.

Balatonszemes, 1939. augusztus 20-án

*

In Oriani, Alfredo: Az eszmék forradalma (La Rivolta Ideale). Magyar Jogászegylet kiadása, Budapest, 1939, 1-4.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés