Most a következő kérdésekkel foglalkozunk:

I. A geopolitika elnevezése, lényege, jelentésének metamorfózisai.

II. Hézagpótló szükségessége az államtudományokban.

III. Hiánya nálunk, főleg jog- és államtudományi oktatásunkban.

Ez a téma természetesen túl nagy ahhoz, hogy egy napilap hasábjain részleteiben is megtárgyalható legyen - a cél csupán a figyelemnek minél szélesebb körben való felkeltése, hogy más helyen folytathassuk e kérdéskomplexum megtárgyalását.

Ad I. Mit is tudunk általában a geopolitikáról? Azt, hogy divatos, új szó, és jelentésének főleg propagandaíze van; különböző politikai, kulturális, gazdasági stb. viszonyoknak térképeken való ábrázolása bizonyos célkitűzés igazolására. Kétségtelen, hogy e felfogásnak van valami alapja, ha a hétköznapi szóhasználatnál nem megyünk tovább. Azonban: ha a geopolitika nem is lenne más, mint propagandaeszköz, még akkor sem lenne indokolt kizárása, be nem fogadása az államtudományok közé. Lévén a propaganda igen fontos fegyver a gyakorlati politikus kezében, melynek ismertetésétől az elméleti politikatudomány sem tekinthet el! De ma már kétségbevonhatatlan. hogy nemcsak ad hoc célok igazolására művelik, hanem legalábbis komoly kísérletek történtek állandó értékű tudományos geopolitikai rendszerek megalkotására - csak figyelemmel kell kísérni, és el is kell olvasni ezt az irodalmat. Indokolhatatlan és tarthatatlan bizonyos tudományos körök állásfoglalása, mely a geopolitikát legfeljebb mint beszúrt szót alkalmazza, de még csak nem is definiálja - nem egyszer azonban kereken kijelenti, hogy a geopolitika nem tudomány, és ahhoz semmi köze sincs.

Ez tévedés. Még csak az sem lehet indok, amit (a geopolitika gyakorlati túlsúlya miatt, mint bizonyos „Staatskunst“-ra is vonatkoztathatóan), Joó Tibor mondott az igazi tudomány és a „művészet összeférhetetlenségéről“. Ez még nagyon is nyitott kérdés.

Praemissa: A geopolitika végtelenül nagy jelentőségű és fontos tudomány, melynek elméleti érdekességein kívül főleg gyakorlati tanításai, kutatási eredményei felbecsülhetetlen értékűek. Elég bizonyíték erre a német példa.

Kiindulásképpen leszögezhetjük, hogy a geopolitikának propaganda- értelmezésében való pejoratív felfogása főleg a geopolitika fogalmának félreértéséből, félreismeréséből származik.

Első feladatunk: Tisztázandó a „geopolitika“ eredete, fogalma és körülhatározása. Nem könnyű feladat, pláne pár sorban, hisz jórészt lezáratlan kérdéssel állunk szemben, de megkíséreljük a geopolitika jelentésének kifejlődését; félrecsúszását és rehabilitációjának kérdését is röviden megvilágítani.

A geopolitika elemei

A „geopolitika“ kifejezés Kjelién Rudolf (1864-1922) svéd állambölcselőtől ered, aki azt 1900-ban használta először, „Bevezetés Svédország földrajzába“ című könyvében. Egy későbbi munkájában, „A politika rendszerének alapjai“ (német fordításában ismertebb természetesen: „Grundriss zu einem System der Politik“) című könyvében definiálja ezt a szóösszetételt. Ugyanitt kifejti, hogy a politikatudomány tárgykörét szerinte a modern állam főrészei, illetve életfunkciói alapján kell felosztani. Az addigi klasszikus hármas felosztás (terület, nép, főhatalom) helyébe ötös felosztásnak kell lépnie: 1. geopolitika = az állam életének az államterülettel összefüggő része; 2. ökopolitika = az államgazdasággal; 3. demopolitika = a népességgel; 4. sociopolitika = a társadalmi kérdésekkel és végül 5. kratopolitika = a hatalommal, az alkotmánnyal kapcsolatban álló oldalai az állam életének.

Tehát a „geopolitika“ Kjellén politikai rendszerének csupán egy része volt, egyik az öt közül, azonban hangsúlyozottan egyik legfőbb és hézagpótló része.

(Ugyanitt megadja Kjellén a „tökéletes állam“ ismérveit is, a „harmónia törvényeit“ ötös felosztásának megfelelően: 1. geográfiai individualitás = földrajzi egység; 2. autarcha: 3. nacionalitás; 4. szocialitás és 5. loyalitás. Bámulatos előrelátás!)

Kjellén Rudolf „Az állam mint életforma“ című művében a következőképpen definiálja a geopolitkát: „A geopolitika az állammal, mint földrajzi szervezettel, mint térbeli jelenséggel foglalkozó tudomány, tehát az államterületet vizsgálja.“ Ez a meghatározás immár túlhaladott, - inkább a politikai földrajzra illik rá.

A német geopolitikai iskola volt az, amelyik továbbfejlesztette a kjelléni ideológiát. A „geopolitika“ elnevezést már nemcsak az egységes politikatudomány egyik részére, egyötödnyi ágazatára alkalmazzák, hanem a geopolitika fogalmát „önállósítják“, mintegy előléptetik, és lassanként alájarendelték Kjellén politikai rendszerének másik részét is, a főhatalom tanának kivételével.

A kjelléni „geopolitika“ fogalom jelentését a németek tehát kiterjesztették, és értik alatta nemcsak a puszta államterület földrajzi behatásainak, quasi determinációjának vizsgálatát az állam életére vonatkozóan (ami megközelítőleg Kjellén geopolitikája volt!), hanem ezen túl mindazt, ami a területtel közelebbről, sőt távolabbról összefügg, azaz: nemcsak a puszta földet (Naturlandschaft), hanem az azon lévő emberi alkotásokat, településeket, gazdálkodást (Kulturlandschaft) is, továbbá a rajtuk élő népeket és a környezetet is, a politikai szomszédságot is stb. Tehát a „kratopolitikán“ kívül az öko-, demo- és szociopolitikát beolvasztották a geopolitika tágabb fogalmába. Érvelésük alapja az a kétségtelenül helyes felfogás, hogy az állam reális alkotórészei a terület, nép = államtest, élesen elválaszthatók az állam eszmei, jogi alkotórészétől, a főhatalomtól: az előbbi valóságos, alapalkotórészeinek vizsgálata, államtudományi szempontból, már régen jelentkező szükséglet kielégítése lenne.

Az államtudományok foglalata

Haushofer, a német geopolitikai iskola vezére, megy a legmesszebbre, és geopolitikán már nem csupán egy tudományt ért,  hanem: „sondern nur die kurze, treffende Bezeichnung ... Zusammenbaus aller für die Erhaltung des Staates im Raume notwendigen Wissenschaften und eine Forderung, ihn zu schaffen, wo er noch nicht besteht!“ - valóságos csúcstudományt. tudományrendszert!

Sajnos, a geopolitikának ezt a tudományos, vagy a tudományosság felé haladó irányát és alkotásait nálunk alig ismerik. Annál inkább meghonosodott a geopolitika kifejezés annak (elcsúszott, sőt elkorcsosodott) publicisztikai értelmében, sokszor hozzá nem értők tollán, akik visszaélve a geopolitika fogalmával, dezavuálták ezt a kifejezést

Tehát: 1. A Kjellén-féle elmélet tudományos köreinkben eléggé ismeretlen és idézetlen. 2. A német geopolitikának inkább csak a propagandamunkát, irányítottsága és helyenkénti túlzásai ismeretesek. szintúgy 3. a publicisztika, illetve az egész könnyű fajsúlyú propagandamunkák elkoptatott „geopolitika“ vesszőparipája. Igaz, hogy - ha nem is térünk vissza az eredeti Kjellén-féle fogalomhoz, még akkor is megépítetlen, befejezetlen a geopolitika tudományának épülete. Innét van az averzió, a bizalmatlanság, az elnevezésbeli konfúzió - nemcsak nálunk, hanem mondhatjuk, Németországon kívül: mindenhol, a geopolitikával szemben.

Mert nagy tévedés volna azt hinni, hogy azt a tudományt (vagy kutatási területet), melyet a németek geopolitikának hívnak, máshol nem művelik. Csak másképp hívják. De a politikai földrajz, emberföldrajz, kultúrföldrajz stb. elnevezések és maguk az ezekkel takart fogalmak is - szerintem nem lehetnek igazi részei az államtudományoknak, legfeljebb „segédtudományok“, melyek kívülről segítik a politikát, vagy az államtudományokat általában, de nem foglalhatnak helyet közöttük. Így jutunk el a II. pont tárgyalásához, melynek tartalma: a geopolitika szükséges volta és helye az államtudományok között.

Az államtudományok feléledése

II. Kiindulásul ismét visszatérünk a zseniális svéd koponyához, Kjellénhez.

„Der Staat als Lebensform“ című művében kifejti, hogy az „államtudományok területe mindezidáig a szűken értelmezett jogi jellegű államfogalomra korlátozódott, mialatt a földrajz, statisztika stb. (mondhatjuk nyugodtan: az élet!) nagyobb, tágabb, kézzelfoghatóbb tartalmat követel. Eljött az idő, hogy elismerjük az államtudomány jogát egy kiterjedtebb, élettel telibb vizsgálati területre is.“

Kjellén-nek igaza volt. Már a múlt században mindinkább észrevehetővé vált, hogy az államtudományok elmaradtak a történeti és különösen természettudományok mögött, olyan értelemben, hogy ezek eredményeit nem dolgozták fel, nem érvényesítették a maguk részére. Míg ezek át- meg átkutatták az országok és népek életét, - addig az államtudomány bezárkózott elefáncsont-tornyába, frigyre lépett a mindinkább elvonttá lett jogtudománnyal (Kelsen, Reine Rechtslehre!) és megelégedett az államhatalom, illetve az alkotmány (jogi) vizsgálatával: az állam valóságos, alapalkotórészeivel: a területtel és a néppel alig törődött. Ebből természetesen félszeg helyzet alakult ki.

Már Kant is (aki különben földrajzprofesszor volt) felismerte ezt, jóval megelőzve korát; „Anthropologie in pragmatischer Hinsicht" című műve előszavában a „Weltkenntnis“ szükségességét hangoztatta, mely szerinte főleg földrajzból és történelemből meríthető.

Ratzel hosszasan foglalkozik az államtudományok fentvázolt elvérszegényedésével, és kora államtudósainak fejére olvassa „den Bau in die Luft, auf Papier, statt auf den Boden gesetzt zu haben“ = hogy tudományuk voltaképpeni alapját, az államterületet annyira elhanyagolják, hogy rendszereik a levegőben lógnak, légvárak. Szerinte nem írhat és taníthat államtudományt az. aki nincs otthon a földrajzban.

Hosszú sora következhetnék még azok felsorolásának, akik felismerték az államtudományoknak ezt az elszakadását a jelentől és a valóság követelményeitől, és egy új, hézagpótló tudomány megalkotását sürgették, mely kiegyenlítés, összekötő kapocs az elvont jog- és államtudományok és a realitások tudományai: a föld- és néprajz között: más szavakkal: az állam jogi vizsgálatának túlsúlyát- a természettudományi kutatás eredményeinek felhasználásával ki kellene egyenlíteni. Az állam alapjai: a terület és a nép, legalább annyira fontos, mint függvényük, a változékony alkotmány, főhatalom!

A szükséglet elevenségére mutat, hogy már az első világháború előtt felbukkant az emberföldrajz, a politikai és a gazdasági geográfia stb. mint olyan tudományágak (helyesen segédtudományok, a politika szempontjából!) melyek e szükséglet kielégítésére lettek volna hivatva.

Ezek azonban, természettudományok lévén, kívül estek az államtudományok területén, csak segédtudományok maradtak. Nem politikai geográfiai elem kellett a politikatudományba, tehát nem földrajz kellett, hanem földrajzi szempontok szerint értékelt, tehát geográfiai politika. Így született meg Kjellén zseniális, rövid, kifejező, lefordíthatatlan szóösszetétele, a geopolitika. A geo csak jelző melléknév, a politika a főnév, rajta a hangsúly. - Politika, tehát: államtudomány

Határtudomány

Sokat vitatott kérdés, mi a különbség a politikai földrajz és a geopolitika között?

A különbség az elnevezésükben benne van: az első: földrajz, mely a földfelszínt, annak élettanát (Teleki!) vizsgálja a politikai cselekvés által elért keretek (= államhatárok) szerint;  a másik: a politika, tehát nem a földfelszínt, hanem az ezen lefolyó, az ennek földrajzi viszonyaitól befolyásolt politikai cselekvést tanulmányozza. Természetesen mindkettőben benn efoglaltatik a történelem, mint kvintesszencia. (Az elmúlt politika = történelem, és a jelen története politika).

Természetesen ez csak vázlat, a valóságos különválasztás nagyon nehéz, sokszor lehetetlen. Van egy olyan meghatározása is a geopolitikának, hogy az nem más, mint alkalmazott politikai földrajz. Tény, hogy a politikai földrajz terjedelmében sokszorosa a geopolitikának, részben azért, mert régibb, mondhatjuk tökéletesen kidolgozott tudomány, melynek határait, éppen a geopolitika felé sokszor, messzire túllépték kutatói.

Ha (azonban) az államtudományok eddigi jogi túlsúlyát természettudományi elemekkel kívánjuk felfrissíteni, azaz a politika szubsztanciáját, lényegét földrajzi alapelemekkel kiegészíteni, úgy ennek az új tudomány(ág)nak logikusan nem lehet politikai földrajz elnevezést adni, hanem csakis a geopolitikát. Ha nincs - meg kell csinálni.

A földrajz kutatási eredményei hihetetlenül gazdagok. Lord Bryce, boldogult Teleki Pál gróf által különösen nagyrabecsült angol államtudós (diplomata és politikai geográfus) a földrajzban látja a jelenkori tudományok nagy épületének középpontját, „hall“-ját. (Az angol házaknak a „Central-hall“ a központja, ebből nyílnak a többi helyiségek.) Ugyanígy van ez a földrajznál is, melynek közvetítő szerepét, központi fekvését a tudományok közt ma már nem tagadhatjuk. Teleki Pál erre célozva, azt mondotta, hogy a földrajz tudása bizonyos polihisztorságot követel, más tudományokba való behatolást, - ők geográfusok kissé polihosztorok, annak minden előnyével és hátrányával...

Nemcsak a „historia est magistra vitae", hanem a geográfia is. Hiszen a földrajz sem más, mint a história időbeliségének lejátszódása, vetülete a térben. Amint történelmet nem lehet írni vagy tanulmányozni földrajz (térkép) nélkül, ugyanúgy a földrajz kutatása hiábavaló (a múlt vagy a jelen) történetével való egybevetés nélkül. Életünk időbeliségét eléggé értékeli és kutatja az államtudomány - különös azonban, hogy ugyanakkor térbeliségét, kimondhatjuk bátran: egyáltalában nem. Hogy is lehet közjogot, gazdaságtant, államközi jogot, politikát, jogtörténetet, honvédelmi ismereteket stb.. földrajz nélkül, - térkép nélkül tanítani?! Márpedig ez most így van.

III. Hogy ez mennyire így van, arra vonatkozólag bizonyíték, [hogy] a jog- és államtudományi fakultásokon nincsenek földrajzi előadások, de még térképek se! (A bölcsészkariak nem hallgathatók az órák ütközése miatt.) Történelmet az elsőévesek hallgathatnak. (Én például az Árpád-házi korszak kevésbé praktikus történetét hallgattam) A jog-, illetve államtudoraink középiskolás földrajzi műveltséggel lépnek ki az életbe...

De maradjunk témánknál, a politikánál! Két nagyhírű politikai tankönyv, melyet sokszor forgattam: Concha és Krisztics könyvei terjedelmüknek 1 %-ában sem foglalkoznak az államterülettel. (Concha Győző Politikájának II. kiadása a 649 oldalból mindössze két és fél oldal. Krisztics Sándor Politikájának 495 oldalnyi terjedelméből is csak 4 oldal (314-318-) tárgyalja, illetve vázolja az államterület. Ottlik kolozsvári professzor „Bevezetés a politikába“ című sokszorosított jegyzete már megemlít egy bizonyos „geopolitikai nemzetfogalmat", - anélkül azonban, hogy a geopolitikát definiálná.

Fenti kiragadott példák nem egyedülállóak. Cikkem kereteit meghaladná, ha folytatnám annak bizonyítását, hogy mennyire hiányzik felsőoktatásunkban a modem földrajzi, illetve, ne féljünk kimondani: az ideális értelemben vett geopolilikai elem.

Sajnos, a geopolitika nálunk még mindig félreismert és kissé lekezelt jövevény. Nincs magyar nyelvű geopolitikai tankönyvünk, illetve rendszerezésünk, fordításban sem, és nemhogy tanszéke, de még - tudtommal - magántanára sincs a geopolitikának egyetemeinken.

Pedig, de szép feladat lenne a nagy magyar geográfusok, főleg Teleki Pál nyomán, államtudományi módszertani alapra átültetve, megismertetni a magyar jogászifjúsággal hazánk arculatát, az élő magyar államterületet...

És ezt a tudományt, mely az élő államtest csodálatos világát vizsgálja - illessük bármilyen elnevezéssel -, találóan nevezi Haushofer az államtudományok koronájának. Valóban, a nagy összefüggések, legátfogóbb ismereteink tudománya lesz ez, a jövő magyar államépítőinek, vezetőinek igazi „vezérkari tudománya“.

Palotás Zoltán, Kolozsvár

*

In Magyar Nemzet, 6. évf., 16. szám (1943. január 21.), 5.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés