E megállapítást a földrajztudomány világosan igazolja. Csak pár évszázad választ el bennünket attól az időtől, amikor még ismeretlen kontinensek és óceánok voltak. Szinte alig hisszük ma, hogy Kolumbusz Kristófot, aki a tudós olasz Toscanelli térképe alapján a föld gömbölyű voltát bizonyítgatva, a nyugati tengereken át akarta a gazdag keleti Zipangut elérni, a maga korában eszelős fecsegőnek tartották. Az 50 felé járó, koldusszegény, fanatikus Kolumbusz a salamancai dominikánus kolostorban összegyűlt tudós férfiak előtt fejtegette tervezett útjának lehetséges voltát. Egyházfők, tudós professzorok, állami hatalmasságok előtt bizonyítgatta a föld gömbölyű voltáról szóló nézeteit, és védte tervezett vállalkozásának valószerűségét.

1487 végén a salamancai fényes gyülekezet Kolumbusz véleményét a legszánalmasabb tudatlanságnak nyilvánította. Hogy lehetne áthajózni - mondották - a déli tengereken, ahol a tenger vize forró? Van-e ember, aki ezt kibírná? Ha a föld gömbölyű, akkor vannak ellenlábasok (antipodusok), akik fejjel lefelé a végtelen űrben lógnak. Ez pedig elképzelhetetlen és tudománytalan!

Mindenki ellene volt, de Kolumbusz hitt a maga igazában, hitt neki a nagybefolyású toledói érsek és általa Izabella királyné is, kinek segítségével Kolumbusz nekivághatott az ismeretlen óceánnak.

A modern földrajztudomány Kolumbusz felfedezésével született meg. Csak az ő és az őt követő nemzedékek közös munkája derítette föl a földfelszín igazi természetrajzának, növény-, állat- és embervilágának, a földkéreg alkatának, a földet ölelő levegőtenger mibenlétének és ezek egymással összefüggésének bonyolult kapcsolatait.

A világ megismerése nemcsak a föld alkatának kérdését tisztázta, hanem az addig ismeretlen, és éppen azért félelmes óceánokat és a bennük szétszakadozottan elszórt szárazfölddarabokat is megnyitotta az emberi tevékenység számára. Kolumbusz útja előtt egész földrészek népei élhették a maguk egyéni életét. Bár ez az élet az emberi közületek minden jó és rossz oldalát viseli, de más volt, mint az európai emberé. Nemcsak kultúrfokban, de kultúrszínezetben is. A fehér ember fölfedező útjai után megindult az emberfajták között a testvérharc, és a világ uniformizálása, amit a fehér ember gépgyártó kultúrája a teljes kifejlés útjára vitt.

A felfedezések előtt az államok majdnem teljes függetlenségben élhettek egymás mellett. Más államok gazdasági cikkeire nem igen szorultak. Majd mindegyik egy primitív autarkia fokán állt, s ha mégis rászorult másokra, az inkább élvezeti és fényűzési cikkekre vonatkozott. A selyem, a bíbor, a gyöngy, drága fűszerek és ékszerek nem a tömeg, hanem az igen vékony legfelsőbb társadalmi réteg úri igényeit szolgálták.

A föld és az ember kapcsolata annyira természetes volt, hogy létezését észre sem vették. Amint a napsugár, a levegő vagy növény van, úgy ember is van, s mint a teremtés koronája: korlátlan ura a természetnek. Ez a felfogás nemcsak az egyes emberre, hanem az emberek millióit összefogó csoportra, az államra is vonatkozott. A fejedelmek és uralkodók, kicsik és nagyok egyformán «Isten kegyelméből» lettek úrrá a föld egy darabjá,n s a függelékét alkotó népen is. A francia király úgy vélte, hogy «ő maga az állam»; a dölyfös és éppen annyira tájékozatlan «l’état c’est moi» mellett egy cseppet sem kisebb a vallásháborúk «cuius regio, eius religio» elve.

Az államot is ebből a szempontból értelmezték. Csak jogi, legfeljebb még történelmi vonásait vizsgálták, de tovább nem emelkedett sem az államtudomány, sem a bölcselet.

A Kolumbusz által nyitott új világszemlélet a földre vonatkozó számos tudományágat teremtett meg. A növénytan, az állattan, a leíró földrajz, a geológia, a meteorológia, geofizika s még annyi más tudományos eredmény után végül is felvetődött a kérdés, hogy voltaképpen az ember ura-e valóban a természetnek? Vagy talán fordítva: a természet uralkodik-e az emberen? Vagy még tovább és jobban megszorított formában: van-e kapcsolat a lakóhely és az ember között? Vajon mindegy-e, ha délen vagy északon lakom, alföldön, avagy hegyvidéken? Megváltozik-e a testi és a lelki alkat, ha születéshelyemről vele merőben különböző lakóhelyre költözöm? Az ember lelki alkata és egészséges funkciói ugyanazok maradnak-e a hideg és a forró égöv alatt?

E kérdéseket előbb nem a tudomány adta fel az embernek, hanem a való élet. Európából a más kontinensekre kivándorolt embert a tények figyelmeztették rá, hogy a szülőföld, vagy helyesebben a tartósan lakott táj eltörölhetetlen bélyeget nyom az emberre. A föld bármely pontján élünk is, a madáchi «föld szelleme» köt.

A tudomány vizsgálódásai körébe vonta az embert is, minthogy az első felfigyelésre ellent nem mondóan világít be az értelembe, hogy az ember a földfelszínen nem lehet valami értelmetlen töltelék, olcsó játékszer vagy drága csecsebecse, hanem a térszínnek pontosan olyan darabja, mint akár a növény vagy az állat is. Magasabbrendűsége mellett is ugyanazok a törvények, ugyanazon módon uralkodnak az emberen is.

A föld és az ember viszonyának törvény- és szabályszerűségeit kereső tudományág, az emberföldrajz (antropogeografia) nevét Friedrich Ratzel német tudóstól kapta, aki 1882-ben ilyen címen adta ki az ember és a föld viszonyát tárgyaló vizsgálatait. Ez a fiatal, de máris széles alapokon dolgozó földrajztudományi ág az emberi közösségek minden életnyilvánulását szemmel tartja. Az emberi lakóhelyek, a gazdasági lehetőségek és formák, a kulturális fokok és adottságok megvilágítása mind az emberföldrajz munkaterületéhez tartoznak. Gyönyörű eredmények világítják meg általuk azt, ami az emberi alkotásokban földi, és azt, ami emberi származású. Kiviláglott, hogy az ember nem uralja ugyan a természetet, de az is tisztáztatott, hogy az emberen se uralkodik korlátlanul a természet.

Az ember megszünteti a természeti akadályokat: áthághatatlan hegyeken alagutat fúr, szakadékokat hidal át, rakoncátlan folyókat mederbe szorít, terméketlen sivatagokra öntözéssel földi paradicsomot varázsol, mint ezt Kalifornia gyümölcskertjei bizonyítják, a Szahara-sivatagon kutakat fakaszt és virágzó oázisokat teremt, mocsarakat és tavakat szárít ki, gátak közé szorítja a tengert, mint a hollandusok tették, de nem tudja elérni, hogy datolya teremjen az Alpok völgyeiben vagy kukorica érjen meg a germán alföldön.

A hollandus kivándorlók már néhány évtized alatt elvesztik Afrika pusztáin északról hozott nyugodt, lassú, szívós és hallgatagságra hajló jellemvonásaikat, és délolaszosan hevülékennyé lesznek. És sok más jól igazolja, hogy a föld, minden emberére rányomja bélyegét. Sőt még tovább is mehetünk: az azonos természeti tájak azonos, vagy nagyon hasonló vonásokat termelnek. A pusztai embertípus teljesen más, mint a hegyvidéki, és mindkettő merőben elüt az erdős vidékek embereitől. A forró égövi más, mint a hideg éghajlati.

Noha igaz, hogy a földi tényezőknek az ember testi és lelki alkatát átformáló hatásairól még nincsenek meg nem dönthető, törvényértékű eredményeink, az eddigi vizsgálódások mégis világosan igazolták, hogy a bibliai mondás: «Ember! Porból vagy és azzá leszel», a tudomány világánál is örök igazság marad.

A föld és az ember kapcsolata különösen szembeötlő, ha nem az egyes ember, hanem az emberek különböző csoportjait: törzs, horda, nép, nemzet, állam vesszük vizsgálat alá.

Az emberföldrajz legmagasabb emberi közössége az állam. Bizonyos, hogy az államok is földben gyökereznek. Az a nép, mely helyét állandóan változtatja, még nem jutott el az állami lét fokára. Az arab vagy a turáni pusztákon vándorló népeket szintúgy nem lehet az állam fogalmával jelölni, mint Afrika őserdeinek néger törzseit. A magyar nép hosszas vándorlás után csak akkor lépett az európai államok sorába, amikor a Kárpátok gyűrűjében fekvő medencét meghódította, állandó lakhelyül választotta, s mindenki ellen védelmezte is. Az állam tehát elsősorban térbeli jelenség. A térbeliség elvesztése az állam létét veszélyezteti. Viszont a tétel fordítva is áll; a legszebb földi táj ember nélkül nem állam. A nép és a föld tehát úgy összetartoznak, mint a test és a lélek. A Kárpátok láncaitól keretezett medence százezer éven át kínálkozott lakóhelyül. Le is telepedett itt sokfajta nép. De a magyarságnak kellett jönni, hogy a pusztai sajátságokkal felruházott területen egy pusztán nevelkedett nép állama keletkezhessék.

A nép és a föld sokféle kapcsolatban van egymással. A legelső a sok közül az, hogy a földnek el kell tartani a rajta letelepedett népet. A föld, amelyet egy nép állandó lakhelyül választott, az emberi szükségletek megszerzése során változásokon megy át. A föld és nép viszonya megteremti a földfelszín gazdasági tájait. Ha a honfoglaló magyarság ma megjelenhetne a Dunántúlon vagy a Tisza mentén, bizonyára nem ismerne rá az általa meghódított és birtokba vett földre, s bizonnyal a legnagyobb nehézséget jelentené számára az a rengeteg törvény és szabály, amely a mai ember mindennapi életét irányítja. A gazdasági kép magával hoz egy kulturális képet is. Nemcsak gazdasági, hanem kultúrtájak is keletkeznek az ember állandó letelepedése során.

Ezek után nem csoda, ha Friedrich Ratzel úgy látta, hogy az állam az egész emberiség egy része egy hozzátartozó szervezett földdarabon.

Az ember földhözkötöttségét tehát a földrajz, valamint rokon- és segédtudományai már tisztázták. Ezt az emberi földben gyökerezettséget az államra nézve is végérvényesen megállapították. Ezt a megállapítást tételbe foglalta és minden államra nézve érvényesnek mondta ki Rudolf Kjellén svéd tudós (1864 - 1922). Кjellén jogász és történész volt és az uppsalai egyetemen az államtudományokat tanította. Mély tudományos megalapozottsággal, a régi jogászfelfogással merőben ellentétes felfogásban az állam mibenlétét tapasztalati alapon vizsgálgatta. 1916-ban könyvalakban is kiadta egyetemi előadásait. E könyvnek magyar címe ez lehetne: Az állam mint élőlény. Otthon Svédországban a könyv és tanítása nem keltett különösebb figyelmet, noha a céhbeli államtudományt halálosan megsebezte. A szaktudomány nem tudott mit kezdeni az újszerű állam-magyarázattal.

Ebben a könyvben jelenik meg első ízben a geopolitika szó. Kjellén az államot élőlénynek tekinti, amely magán viseli az élet megnyilvánulásait. Ennek az élőlénynek külső megjelenési formája az állam földje. Szerinte minden állam földrajzi egyéniség. A politikai határok, az állam helye a földfelszínen, az állam földjének a tengerhez való viszonya, a szomszédos államokhoz való kapcsolat, a kiterjedés és alak, természeti felruházottsága és még sok más földi adat adja meg azokat a vonásokat, amelyeket az állam teste egyéni vonásként hord magán. Ez a sok földi jellemvonás azonban végigkíséri az államot egész életén, és mindezt a sokféle földi hatást foglalta össze Kjellén a geopolitika tudományos mesterszavával.

Ez az egyszerű tudományos műszó ma még húsz éves sincs. De fényes pályát futott meg, mert napjainkban a földrajztudomány egyik nagyon erőteljes és fiatalos ágát jelenti. Különösen nagy lendülettel művelik a német tudósok. Karl Haushofer, a volt diplomata, a világháború egyik tábornoka, most a müncheni egyetem tiszteletbeli professzora, a legnagyobb művelője és szószólója. Körötte az idősebb és ifjabb tudósok egész táborkara dolgozik. Rengeteg irat, könyv, vita, előadás fejtegeti a geopolitika mibenlétét; hatalmas könyvek építik ki a geopolitika elméletét és gyakorlati alkalmazását. Ma egy kissé más értelemben használjuk ezt a fogalmat, mint Kjellén tette. Azt se állíthatjuk, hogy tanait az egész tudós világ egyhangúan elfogadta volna. Heves ellenzői is vannak, különösen a nem német tudósok között. De ez nem is lehet másképpen. A tudomány a jelenségek közti összefüggéseket kutatja, új igazságokat és valóságokat állapít meg. Rendszerez és kutat. Éppen nem csodálatos tehát, ha a megismert jelenségek magyarázatában nincs egyetértés.

A geopolitika ma él és virágzik, mint az állam földrajzi vonásainak tudománya. A politikailag megszervezett földdarab természetének kutatása. Ha a nyugalmi állapotban levő állam természetrajzát állapítjuk meg, akkor politikai geográfiáról beszélünk, de ha a külső és belső politikai ténykedésben levő, tehát a mozgó állam jellemvonásait kutatjuk, akkor az állam geopolitikájáról beszélünk. Az előbbi a nyugalmi (sztatikus), az utóbbi a mozgó (dinamikus) államszervezet rajza. Manapság az utóbbi értelemben vett államszervezet leírását mondjuk geopolitikának, vagyis a szó igazi értelmében a föld hatását a politikailag megszervezett emberi közösségre. Ez pedig azt jelenti, hogy az államot érintő minden bel- és külpolitikai ténykedésben szem előtt kell tartani a föld által megszabott és előírt adottságokat, mert a politikai események megoldásukban csak akkor vezethetnek az egyes állam és az államok tartós nyugalmához, ha azokat a földi tényezők szellemében oldották meg. A geopolitika tehát tanácsadója és útmutatója kell legyen a napi politikának is. Természetesen politikai megoldások a geopolitika tényeinek figyelembevétele nélkül is lehetségesek; ámde ilyen esetekben a további bonyodalmak elkövetkezése bizonyos. A geopolitika tehát az állam geográfiái lelkiismeretét jelenti. Így példának okáért nem lehet helyes a gazdaságilag egymásra utalt területek szétdarabolása, nem lehet politikai bölcseség az államterület olyan megnyirbálása, amely az életterületet kicsire szabta. A népességében túlzsúfolt államoknak a természetes növekedésre területet kell juttatni, mert különben bizonyosan elkövetkezik a belső robbanás, a forradalom vagy a háború. E pillanatban elegendő Németország, Itália vagy Japán esetére figyelmeztetni; mindhárom úgy túlnépesedett, hogy a népfölösleg levezetésének gátlása csak bűnös rövidlátásból eredhet.

A geopolitika mibenlétét jól megvilágítja a japán-orosz ellentét. Japán nem tud terjeszkedni, mert lakosságának csak déli, meleg tájak felelnének meg. Ámde ott útját állja más hatalmak ereje. Kénytelen az ázsiai kontinens hidegebb tájai felé mozogni. Itt beleütközik a tisztára szárazföldi Orosz-birodalom tenger felé törekvésébe. Az orosz államnak nincs szabad mozgása a nagy világ felé. Görcsösen ragaszkodik a Csendes-óceán partvidékeihez. Port-Arthurt elvesztette az első orosz-japán háborúban. Vladivosztokot, egyetlen használható tengeri kapuját, védenie kell. Ámde Vladivosztok a japán tenger partján fekszik, oly közel a japán állam testéhez, hogy egy-két óra alatt repülőrajokkal az egész Japánt végig lehet bombázni.

Vladivosztok tehát örök fenyegetés Japánra. Az orosz-japán ellentét nem gazdasági, nem kulturális, nem világnézeti, hanem geopolitikai adottság. Ha valami természetfölötti hatalom kicserélné a két szomszédot, az ellenségeskedés pontosan megismétlődne. A helyzet kulcsa : Vladivosztok birtoklása.

A geopolitika klasszikus példája: a Rajna-kérdés. A Rajna az európai történelem hazajáró lelke. Julius Caesar és Attila küzdelmei óta a mai Saar-problémáig újra és újra visszatér a Rajnáért folyó harc. Talán a Niebelungok kincseinek átkos örököse ez a föld? Vagy talán a germán és francia lélek engesztelhetetlen gyűlölete lobog fel újra és újra? Egyik se. A Rajnát nem övezik át járhatatlan hegyóriások. Északon síkságon fut a nagy folyó. Sem a francia, sem a germán állam nem talál itt megnyugtató lezárást. A határ futása, mint a két végén megerősített kötél, leng ide-oda. Francia- és Németországot a tenger és az Alpok láncai jól körülzárják, és erőteljesen hangsúlyozzák az állam földrajzi egyéniségét; ámde itt a Rajna két partján elhalványul a térszín egyénisége. A jó nyelvi elhatároltság ellenére nem lehet itt nyugalom. A térszín semlegessége miatt. Ha a hollandus tenger felől a Rajna völgyét víz öntené el, vagy ha egy földrengés a Rajna-menti hegyeket párszáz méterrel felemelné, vagy ha a Rajna völgye a mainál mélyebbre süllyedne, azonnal megszűnne az örökös germán-francia viszály, mert mindkét állam félre nem ismerhető elhatároláshoz jutna. A Rajnáért folyó harc tehát geopolitikai adottság, akár a Wacht am Rhein, akár a francia Rajna hívei vagyunk.

E példákon túl százával lehetne felsorakoztatni napjaink politikájának geopolitikai problémáit. Ha majd a tudomány fényszórói mindenki számára éles világításban mutatják meg a földiség soha nem szünetelő törvényeit, és ha majd iskoláinkban ezek tanítására is jut hely, sokkal kevesebb lesz a diplomáciai botlás és fondorlat és az igazi pax Christiana száll le véráztatta földünkre.

*

In Búvár, 1. évfolyam, 1. szám (1935), 46-50.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés