Az esztergomi katolikus nyári egyetemen hétfőn délelőtt folytatta Mihelics Vid egyetemi magántanár előadásait a totális és rendi államról. Ez alkalommai a totális állam szellemét tette bírálat tárgyává. A totális államban az egyén csak mint a közösségnek egy tagja szerepel. Ez a felfogás téves. Az állam célja nem múlhatja fölül az ember célját, és az ember számára az állam csak eszköz céljának elérésére. Éppen ezért az állam értéke, amely csak ideiglenes, nem előzheti meg az ember lelkét, amelynek értéke örökkévaló. A katolicizmust gyakran vádolják, hogy az egyént individualisztiksan, liberálisan kezeli, holott még harminc év előtt reakciósnak mondották felfogását. Hamis beállítás úgy tüntetni fel a dilemmát, hogy az egyén van a közösségért vagy a közösség van az egyénért. Az egyén a közjó szolgálatában a társadalomhoz van rendelve, ilyen értelemben ez fölötte áll. De az egyén mint lelkes lény, feltétlenül az Istenhez van  rendelve, és így előzi a társadalmat.

A totalizmus [totalitarizmus] bírálatához a jog vizsgálatán keresztül juthatunk. A jog az ember természetében rejlik. E természet egyetemes karakterét véve alapul, helyesen fogjuk belőle a jogot kiolvashatni. Természetjog például, hogy mindenkinek joga van a létének fenntartásához szükséges javakhoz. Minthogy a javakhoz jutás csak munka árán érhető el, a munka mindenki számára természetjogból folyó kötelesség. A totális állam, minthogy számos természetjogból folyó dolgot tagad, nem lehet jogállam.

Az új alkotmányok

Egyed István egyetemi tanár az új alkotmányoknak a magyar alkotmányhoz való viszonyának vizsgálata során ez alkalommal azt a kérdést vizsgálta meg: miért éppen csak hét állam fogadta el az új közjogi irányzatot? Megállapítható, hogy leginkább azok, amelyekben a történelem folyamán nem alakulhatott ki az alkotmányos érzés.

Meg kell állapítani, hogy az új eszmék szimpátiát keltettek a legtöbb államban, amelyek részben módosították is némileg az alkotmányukat az új szellem értelmében. Jugoszláviában 1931-ben, kétévi diktatúra után rendeletileg lépett életbe Sándor király új alkotmánya. Bulgária 1928 óta királyság. Ma katonai diktatúra uralkodik, az új alkotmányt még nem léptették életbe. Törökország alkotmánya a legszélesebb demokrácián alapul, valójában azonban Kemál pasa akarata érvényesül minden vonalon. A nyugati államok közül Franciaországban jelentkeztek leginkább a parlamentarizmus bajai. 1929 óta a lajstromos választás után újra egyéni választáson alapuló törvényhozás van. Angliában a király szerepe erősbödött az utóbbi időben. Itt egyébként is egészen speciális az alkotmányos élet fejlődése.

Ha feltesszük most már a kérdést, hogy Magyarországnak Európa két államcsoportja közül melyikben van a helye, a válasz nem lehet kétséges. Természetesen ez nem mondja azt, hogy az új tanokból nekünk nincs tanulnivalónk. A magyar nemzet zömének mindig a nemzeti érzés és a hagyománytisztelet volt a lelki sajátja. Az alkotmányhoz való ragaszkodás vezérfonalként húzódik át az utolsó négyszáz év történelmén. A reformokat nálunk nem egyes emberek, hanem az egész nemzet egysége kezdeményezte. A változások pedig megrázkódtatások nélkül mennek végbe, és mindig a régi uralmon alapulnak. Erőteljes liberális mozgalom nálunk csak a múlt században tudott megindulni.

A közigazgatás krízise

Magyary Zoltán egyetemi nyilvános rendes tanár hétfőn kezdte meg előadássorozatát, amelynek címe „Az új államformák és a közigazgatás.“ Rámutatott az előadó arra, hogy az új államszervezeteknél az alkotmányjogi probléma mellett fellép egy közigazgatási is. Ebből a szempontból is meg kell vizsgálni Magyarország helyzetét az új áramlatokhoz. Kétségtelen ugyanis, hogy az 1848-as reformkorszak egy világáramlat eredménye volt. Akkor a magyar alkotmányba úgyszólván változtatás nélkül építettük bele a miniszteriális rendszert, a népképviseleti parlamentet és a liberális kor egyéb rekvizitumait. Ma ugyanilyen világáramlat hömpölyög felénk, és ez alól ismét nem fogjuk magunkat kivonhatni.

Közigazgatási szempontból a XIX. század óriási átalakulásokat hozott, amelyek a nagy technikai fejlődésnek, a lélekszám gyarapodásának, a közoktatás, a közegészségügy és egyáltalán az élet egész apparátusa komplikálódásának volt az eredménye. Ez az átalakulás tette szükségessé a hivatalos állami közszolgálat, a bürokrácia megszervezését. Az új államszervezetek, a bolsevizmus éppúgy, mint az új nacionalizmus ugyancsak a hivatalos közszolgálatot teszik szervezetük alapjává. Elfogadta a bürokráciát ma már Anglia és Amerika is, amely államok eddig elvi alapon tartották távol tőle magukat. A múlt század utolsó évtizedében és a jelen század elején óriási kiszélesedést ért el a bürokrácia, amelynek eredményeként a közszolgálati alkalmazottak száma általában mindenütt megtízszereződött. A kiszélesedés következtében a közigazgatás költségei természetesen óriási mértékben megnövekedtek, és felmerült a kérdés, hogy a közönség kritikájával találta magát szembe az a közigazgatás, amely azelőtt évszázadokon keresztül fölényesség nélkül csak parancsolt, most számot kell, hogy adjon munkájáról, hogy valóban illetékes-e a közvagyon ilyen nagy részének elköltésére?

A közigazgatás nagy kiterjedése jelent egy kvalitatív és kvantitatív növekedést is. Ez annyit jelent, hogy Budapest nagy fejlődése nemcsak a kerületek szaporodását eredményezte, de a polgármesterrel szemben minőségileg is súlyosabb követelményeket támasztott. Olyan feladatot kell megoldania, amilyenre eddig nem volt példa. Egy fázis-differencia állott be ennek következtében a közigazgatós kvalitatív és kvantitatív fejlődése között. Ma minden államban a közigazgatás krízist él át, amelyből azonban rövidesen ki kell lábolnia, ha a súlyos következményeket nem akarja magára venni.

Szent Tamás örök aktualitása

Ibrányi Ferenc egyetemi magántanár ugyancsak hétfőn kezdte meg előadássorozatát Aquinói Szent Tamás államtanáról. Szent Tamás két művében foglalkozik államtani kérdésekkel, amelyek közül a második Arisztotelész államelméletének a kommentálása. Szent Tamás a XIII. század legnagyobb gondolkodója. Az ő korában azonban az államszervezet egészen más volt, mint ma. A hűbéri rendszer volt akkor az uralkodó és a kultúrvilág népei egységes birodalmat alkottak. Mondhatná tehát valaki, hogy Szent Tamás államtana nem szolgálhat megoldásul a ma nagy kérdéseiben. Foglalkozni kell azonban mégis vele, mert ha a gyakorlati kérdések meg is változtak, az örök princípiumok és az egységes szellemgerendázat minden idők minden változásain keresztül megmaradtak. Szent Tamás örök aktualitására XIII. Leó mutatott rá kiválóan Aeterni Patris című enciklikájában.

Szent Tamás mindent a meglévő négy okra vezet vissza. Ezek: a létesítő, a célmeghatározó és formai ökok. Az első kérdés tehát: mi hozta létre az államot? Adták erre azt a feleletet, hogy az állam közvetlenül isteni eredetű, és létét közvetlenül Istenben bírja. Nem ad feleletet azonban ez a megoldás arra a kérdésre, hogy miért nem nyilatkoztatta ki akkor Isten azt is, hogy milyen államot akar? Egy másik felelet az eredeti bűnben keresi az állam létesítő okát. Szent Tamás kimutatja, hogy az állam bűn nélkül is volna, mert egyszerűen a szociális létből folyik. A racionalizmus szerint az állam az embereknek szerződésen alapuló együttélése. Erre a felfogásra építenek az abszolutisták, akik azt mondják, hogy a hatalomnak kötelessége e szerződésen őrködni. De erre alapítanak Rousseau-val az élükön a demokrácia hívei is, akik azt állítják, hogy a szerződés szabadságából következik az egyéni embernek korlátlan szabadsága, A történelem tanulsága szerint az államra állandó törekvés van az emberben, amely törekvés az emberben természeti adottság.

Egy másik megoldás a hatalomból vezeti le az államot. De a hatalomból vezeti le Marx is, aki egy osztály hatalmában látja az államideált mindaddig, amíg végre a kommunizmusban kiküszöbölődnek az osztálykülönbségek. A fajbiológusok ezt a hatalmat elméletileg oda bővítik, hogy a hatalom forrásaként a faj magasrendűségét állítják oda (Spengler). Ezek a felfogások azonban a filozófiai előfeltételek tarthatatlanságán buknak meg. Vannak végül, akik azt mondják, szükségtelen az állam eredetét keresni, mert az lassan magától fejlődött ki, mint ahogy a családok elszaporodtak. Szent Tamás erre azt válaszolja, hogy az államot nem lehet mint több család összességét tekinteni, mert az állammal valami metafizikailag új jelenik meg.

Hétfőn délután Genthon István egyetemi magántanár tartotta meg első előadását a keresztény művészet korszakairól. Ez alkalommal vetített képekkel kísért érdekes előadása során a római kor művészetéig jutott el. Érdekesen fejtegette, hogy az ókeresztény művészet hogyan ütött rést az antik művészet szellemvilágán, és eleinte csak primitív eszközökkel, a katakombákba húzódva, majd polgárjogot nyerve, földfeletti hatalmas építményekben diadalmasan vitte érvényre a művészet minden vonalán a kereszténység új szellemiségét. Érdekes képekben mutatta be a magyarság szellemi bekapcsolódását a középkor művészetébe, amelynek Magyarország egyik legvirágzóbb területe volt.

*

Nemzeti Újság, 17. évf. 147. szám (1935), 1935. július 2., 4. oldal

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés