Más irányú halaszthatatlan elfoglaltságom miatt őszinte sajnálatomra nem jelenhettem meg személyesen a X. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyam ünnepélyes megnyitó ülésén. Remélem azonban, hogy módomban lesz ezt a tanfolyam során pótolni. Meleg üdvözletemet küldöm az ünnepélyen megjelenteknek, a tanfolyam résztvevőinek és az egész magyar közigazgatásnak, élén a Belügyminiszter Úrral és a sok tízezer tisztviselővel. Ennek a tisztviselői karnak magam is tagja voltam, egyesületi életében és szakmunkálkodásában már 30 évvel ezelőtt résztvettem, a közigazgatási továbbképző tanfolyamnak pedig pár év előtt magam is előadója voltam.

Az 1936. évben, nyolc évvel ezelőtt, ugyanerről a helyről, ugyanebben az órában nyitotta meg néhai Gömbös Gyula az I. Közigazgatási Továbbképző Tanfolyamot.

Most a közigazgatásról, mint az állami életnek kétségbevonhatatlanul legfontosabb tényezőjéről, szeretnék röviden szólni. Az önálló állami létnek, az alkotmányos és törvényes formák közt folyó életnek a közigazgatás és különösen a jó közigazgatás az alapja. Ez egyben feltétele annak is, hogy az egyes állampolgárok a maguk életét élhessék, és munkájukat zavartalanul fejthessék ki az egész társadalom keretében. Különösen az eljövendő Magyarországban lesz nagy jelentősége a jó közigazgatásnak, a helyesen felfogott, helyesen irányított és jól vezetett közigazgatásnak. Az eljövendő világban, ami bennünket elsősorban érdekel, Magyarországnak két legnagyobb problémája lesz, a szociális haladás ügye és nemzetiségeink helyes kezelése. Ez egyet jelent a nemzetiségeinknek a nagy magyar közösségbe való maradéktalan beillesztésével. A szociális kérdés és a nemzetiségi kérdés két nagy problémája elsősorban szintén közigazgatási kérdés.

A szociális életnek, a szociális boldogulásnak és fejlődésnek alapjait nem lehet lerakni, a meglévőket, amelyek nálunk hála Istennek igen előrehaladott állapotban meg is vannak, nem lehet fejleszteni, a jó közigazgatás intenzív részvétele nélkül. Mert ha a szociális elégedetlenségnek egyik okozója lehet a rossz, meg nem értő, lassú, túlbürokratizált, érzéketlen közigazgatás, úgy éppen a szociális megnyugvásnak is egyik leghatékonyabb tényezője a jó közigazgatás.

A nemzetiségi kérdésre ugyanez áll. Ha a szociális kérdésekben egyeseket, társadalmi rétegeket kell helyesen kezelni, a gyengébbeket védve, a túlkapásokat megnyirbálva, éppen ezzel a lelki beállítottsággal és tudással kell a nemzetiségi kérdést is kezelni. Sohasem elnyomással, de mindig tekintéllyel, sohsem erőszakkal, de a gyengeség látszatát is kizárva, a magyar és nem magyar közt soha sem téve különbséget, csak abban, hogy ki felel meg jobban államhűségben, állampolgári kötelességben, polgári hasznosságban az egyetemes nagy célnak, Magyarországnak.

Ezt a két irányelvet ajánlom minden egyes köztisztviselő figyelmébe. Egyben meg is vagyok győződve, hogy a magyar közigazgatás egységesen igy is gondolkodik, és így is cselekszik.

Amikor az ünnepélyes ülésen megjelenteket a legmelegebben.üdvözlöm, mint volt földművelésügyi miniszter, de mint magyar gazda is, kifejezést szeretnék adni örömömnek, hogy e tanfolyam tárgya éppen a földmívelésügyi igazgatás. Szeretném felhívni a tanfolyam előadóit, résztvevőit, de minden magyar köztisztviselőt is, aki e területen dolgozik, hogy az egész magyar élet örök kiapadhatatlan forrása, a magyar föld ügyeit csak áldozatos lélekkel lehet és szabad szolgálni.

A tanfolyam hallgatóinak, akik az ország legtávolabbi részéről is idesereglettek, jó munkát, eredményes tanulást kívánok.

*

Magyar Közigazgatás, 61. évf., 12. szám (1943), 1.