Anatol Lieven 2020-ban megjelent könyve, a Climate Change and the Nation State (Klímaváltozás és a nemzetállam) már címével is újszerű tartalmat ígér a környezetvédelem iránt érdeklődők számára. A könyv előveszi és leporolja a környezet- és természetvédelem legalapvetőbb tézisét: “gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” Recenzió.

(...)

Lieven nem szigorú értelembe vett környezeti szakértő, hanem sokkal inkább nemzetközi politikával és biztonságpolitikával foglalkozó újságíró és politikai elemző. A klímaváltozás jelenségét is ilyen szempontból vizsgálja. A megújuló energiaforrásokra való átállás az ő értelmezésében például energiabiztonságot jelent, a klímaváltozás közvetlen és közvetett hatásai pedig konkrét fizikai kárt okozhatnak az állampolgároknak, ami lényegében a nemzetbiztonsági kockázat definíciója.

(...)

Akkor mégis miért késlekednek a hatékony intézkedések? A klímaváltozással szembeni cselekvésnek a szerző szerint nem technológiai, vagy pénzügyi akadályai vannak, hanem egész egyszerűen a motiváció hiánya. Jelenleg még nem látjuk elég fenyegetőnek a klímaváltozás által hordozott veszélyeket, ezért nem mobilizáltuk az eliteket és a társadalmakat. A legnagyobb baj, hogy „maradi elitek” irányítanak, akik nem tudnak alkalmazkodni az új kihívásokhoz. Mivel a mostani nyugati elitet a hidegháború formálta, ezért most is ehhez hasonló konfliktusokat „építenek” Moszkvával és Pekinggel. Egész egyszerűen nem tudnak, vagy nem hajlandóak alkalmazkodni az új típusú kihívásokhoz, mint amilyen például a klímaváltozás kérdése. 

A baloldali értékeket valló szerző egyik jelentős megállapítása, hogy az egész emberiséggel senki nem tud közösséget vállalni. Az ideális világrend utópiája nem mozgat meg sehol elegendő embert ahhoz, hogy globálisan át tudja venni a hatalmat. Ez a felismerés vezette Lievent a nacionalizmushoz, mint a modern kor leghatékonyabb, tömegeket megmozgató ideológiájához. Bár véleménye szerint Trump és Bolsonaro negatív példák, valójában nincs rá bizonyíték, hogy a nacionalizmus felvállalása kizárná a klímaváltozás elleni harcot. Sőt, Izrael vízvédelmi programja, valamint Kína és India alternatív energiaforrásokkal kapcsolatos politikája mutatja, hogy a környezet védelme történhet a nemzeti érdeket előtérbe helyezésével. Különbséget inkább csak a rövidlátó (pusztító) és a hosszútávú (építő) nacionalizmus közt kell tenni. 

(...)

A könyv szerint az államok a klímaváltozás közvetlen hatásai miatt nem valószínű, hogy rövid távon összeomlanának, azonban van egy közvetett hatás, amellyel a legtöbben nem számolnak, ez pedig a migráció és az ennek következtében kialakuló a radikalizáció, társadalmi polarizáció és a nyugati demokráciák megbénulása. A klímaváltozás természetesen soha nem egyedül váltja ki a migrációt, mindig vannak szocio-ökonómiai okok, mint például a szegénység, a társadalmi elnyomás, a helyi túlnépesedés, vagy épp a háború. Lieven szerint éppen ezért nincs értelme „klímamenetkültekről” beszélni és nincs értelme külön jogi kategóriát alkotni erre. 

(...)

A szerző szerint sem a szélsőségesen progresszív erők által támogatott, teljesen nyitott társadalom nem működőképes, sem pedig a soviniszták által hangoztatott etnikailag homogén nemzet nem valósítható meg erőszak nélkül. Ezek helyett egy harmadik lehetőséget, a polgári nacionalizmust kínálja. A polgári nacionalizmus etnikailag nem homogén, de semmiképp nem jelent multikulturalizmust sem. Lieven logikája szerint egy nemzet etnikailag ugyan lehet sokszínű, de kulturálisan és nemzeti identitás tekintetében homogénnek kell maradnia, hogy működőképes legyen. 

(...)

Lieven szerint az USA-ban jelenleg egy járható út van, a demokraták által felvetett Green New Deal megvalósítása. Radikális gazdasági változtatásokra van szükség, de a szerző szerint ez önmagában nem elég, meg kell változtatni a kortárs kultúrát is. A materialista individualizmus monopóliumának lebontása nélkül nem nyerhető meg ez a háború, melyet az emberiség nem egy külső ellenfél ellen, hanem a saját fogyasztói magatartása ellen vív. Ahhoz, hogy igazán radikális változásokat tudjanak tenni, a demokratáknak sorozatban több választást kell nyerniük. A könyv a szerző nem titkolt szándéka szerint ahhoz a diskurzushoz kíván hozzászólni, hogy hogyan tudnak a demokraták ehhez kellő tömegtámogatást elérni.

Lieven ugyan számtalan ponton kritizálja a klímatagadókat, a gazdasági elitet kiszolgáló politikusokat (különös tekintettel a republikánusokra), de legélesebb kritikái sajátjainak szólnak. Véleménye szerint a baloldal hiába kritizálja a kapitalizmust, ha cserébe túlhangsúlyozza az egyéni szabadságot,az egyéni identitást, az áldozati szerepet, a bevándorlás előnyös oldalát és a társadalmi diverzitást. Ezek mind a nacionalizmust gyengítik, hiszen a társadalommal szembeni kötelesség és a közösséghez való kötődés ellen ható tényezők. Jórészt ezeknek a tényezőknek tudja be, hogy az egyének nem hoznak áldozatot a környezetükért.

(...)

Litkei Máté, corvinak.hu

A teljes cikk az alábbi oldalon érhető el

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés