Wrongway Musical
2014.01.01. 00:10
A hollywoodi filmgyártás hőskorának technicolor musicaljei (Óz, a csodák csodája, 1939; Ének az esőben, 1952) vélelmezhetően abban különböztek egy nem túlzottan cizellált, duplazs-kategóriás Zámbó Jimmy-számtól, hogy nem bánatukat mondták el dalban, hanem az american dream által szuggerált ködképeket keresztezték az Emir Kustorica szerb rendező által kreált alkotás címében foglalt életérzéssel (a. k. a. Az élet egy csoda). A Singin' in the Rainben ráadásul legnagyobb bánatunkra Kuncze-hasonmások sem tűnnek fel, ekként be kell érnünk a szakadó esőben tenorkodó Gene Kellyvel és egy meglehetősen csöpögős történettel - csak azok ne készítsék be tehát a lavórt a televíziókészülékek/laptopok alá, akik a táncos lábú hírességhez hasonlóan vágják sutba esernyőiket a Broadway-cunami hatására.
A történetben vázolt szituáció egyébként korántsem ígérkezik lesújtónak: elvben a némafilm hanyatlása és a hangosfilm debütálása közötti rövid interregnum korának filmes kulisszái mögé tekinthetünk be.
A "Blikk-effektus" már ekkor sem volt ismeretlen: az 1920-as évek bulvárlapjai folyamatosan és szakadatlanul a két ünnepelt celebritás, Don Lockwood (Gene Kelly) és Lina Lamont (Jean Hagen) összeboronálásán fáradoznak - dacára annak, hogy a férfi semmit sem akar a kognitív képességeit illetően meglehetősen redukált állománnyal rendelkező, ráadásul cincogó hangszínben kommunikáló dívától. Don az imádásukra összesereglett alkotmányozó nemzetgyűlés tagjainak vázolja életfilozófiáját: létének vezérlő szlogenje mindig is a méltóság volt - eközben flash formátumban tekinthetjük meg az életének apró-cseprő epizódjait megörökítő vágóképeket, amelyek korántsem állnak összhangban az általa élőszóban bemutatott ars poeticával. Hamar azt hihetnénk tehát, hogy a film igazából a talmi csillogást és a vizet prédikáló borisszák szóvirágjait kívánja karikírozni - ez az illúzió nagyjából a cselekmény derekáig ki is tart.
A filmben is említett A jazzénekessel 1927-ben betörő hangosfilm megjelenése alapjaiban rengeti meg ezt a bejáratott miliőt. Lina hangja ugyanis továbbra is a Mount Everest magasságát súrolja a fülsiketítőségi skálán, így aztán valahogyan alkalmazkodni kell az új idők új dalaihoz - pláne, hogy az "álompáros" legutóbbi filmje, a "Párbajok lovagja" a logopédiai finomhangolási kísérletek igénybevétele ellenére is csúfosan megbukott a "premier előtti vetítésen". Elhatározzák hát, hogy a Don által megismert bájos és művészi vénával is megáldott hölgyeményt, Kathy Seldent (Debbie Reynolds) teljesítési segédként veszik igénybe a forgatások során. Kathy hangja segítségével próbálják meg áthidalni Lina rikácsolását: a jeleneteket ugyan Linával veszik fel, ám "szinkronként" Kathy hangját keverik alá. A playbackes megoldás remekül is funkcionálna, ám doktor Szöszinek végül kikotyogják a turpisságot, így a Király L. Norbit kenterbe verő énekhangja mellett egyéb rossz tulajdonságaival is megismerkedhetünk (indokolatlan dühkitörés, féltékenység, a problémák jogi útra terelésével való fenyegetőzés, exemplifikatív jelleggel és hozzávetőlegesen). A szerelem eközben szárba szökken Don és Kathy között, ami további szentimentális tartalommal gazdagítja a zenés-táncos produkciót.
A musical - miként ez az adott helyzetben általában elvárható - remake eredménye: az 1928-ban forgatott Excess Baggage újragondolása, ráadásul a betétdalok többsége (így a valóban zseniális Singin' in the Rain is) sem állna ki egy C típusú plágium-átvilágítást. Egy másik musical, a szintén Kelly főszereplésével készült Egy amerikai Párizsban ráadásul még az Oscart is "elhalászta" minden idők egyik legismertebb filmmusicalje elől. A rendezőt, Stanley Donent is csak 1998-ban kárpótolták a filmes potentátok a "világot jelentő szobor" odaítélésével. A film által sugallt életérzést pedig Stanley Kubrick facsarta ki teljességgel a Mechanikus naranccsal, amikor is a film főhőse, a pszichopata Alex DeLarge a világhírű slágert dúdolva realizálja legbrutálisabb bűntettét.
Az Ének esőben tehát az, aminek a musical szó hallatára első blikkre gondolnánk: egy monumentális szirupos giccsgyűjtemény, de legalább luxuskivitelben és parádés szereposztással nyakon öntve.
Értékelés: 10/6
Ének az esőben
(Singin' in the Rain)
színes, magyarul beszélő, amerikai zenés vígjáték, 98 perc, 1952
rendező: Stanley Donen, Gene Kelly
forgatókönyvíró: Betty Comden, Adolph Green
zeneszerző: Nacio Herb Brown, Lennie Hayton
operatőr: Harold Rosson
vágó: Adrienne Fazan
szereplő(k):
Gene Kelly (Don Lockwood)
Donald O'Connor (Cosmo Brown)
Debbie Reynolds (Kathy Selden)
Jean Hagen (Lina Lamont)
Millard Mitchell (R. F. Simpson)
Cyd Charisse (táncos)
|