Burn in the USA

2013.12.26. 15:24

A német expresszionizmus nagymestere, Fritz Lang a nemzetiszocialista hatalomátvételt követően hamar elhagyta a német felségterületet, hogy egy rövid párizsi intermezzót követően végül az Újvilágban telepedjen le. Az új időkhöz "új dalok" is dukáltak: első nagyobb hollywoodi produkciója az expresszionizmus stílusjegyeit már csak csírájában viselő (ám még ekként is a rendező virtuozitását tükröző) Téboly volt, amelyet a később Katharine Hepburn oldalán híressé váló, ekkor még "tejfelesszájúnak" mondható Spencer Tracy bravúros színészi játéka jellemez.

A történet cselekménye nagyjából a klasszikus Dr. Jekyll-Mr. Hyde szálra fűzhető fel, amennyiben a főszereplőt, Joe Wilsont (Spencer Tracy) érő sokkszerű trauma következtében az annak lelkében zajló vívódást és metamorfózist mutatja be igazán impresszív eszközökkel.

A drámát megelőzően Tracy rutinosan alakítja a vígjáték műfajában később szinte a védjegyévé váló csetlő-botló "sármőrt", aki még az esküvője előtt is egy nagyra nőtt gyermekként jellemezhető. Menyasszonya, a szemrevaló Sylvia Sidney (Katherine Grant) igyekszik istápolni vőlegényét, azonban egy hosszabb intervallumra vidékre kell távoznia, aminek következtében a szerencsétlen flótásnak egy ideig magát kell gardíroznia. Majdnem egy esztendő múltán úgy dönt, hogy felkeresi szerelmét, ám a remélt reunion helyett csak a rendőrhatóság képviselőivel sikerül találkoznia, akiknek gyanús lesz a földimogyorót majszoló férfi, így ha lúd, legyen kövér alapon be is kísérik a helyi sheriff irodájába, aki egy rapid "bizonyítási eljárás" "lefolytatását" követően emberrablás vádjával őrizetbe is veszi a férfit.

Az istenadta nép körében a helyben szokásos módon hamarjában szárnyra is röppen a hír, miszerint a közellenséggé avanzsálódó "bűnelkövetőt" az adófizetők pénzén tartják fogva. Egy improvizált kupaktanácsot követően aztán arra is jutnak, hogy ez az "arcátlanság" vért kíván. Ezért a spontán demonstrációba kezdő tömeg ~~Toroczkai László vezetésével az MTV székháza~~ a börtön elé vonul és az önbíráskodás legnagyobb dicsőségére meg is ostromolja azt. A sheriff (Edward Ellis) és maréknyi csapata azonban nem diszponálhat a vízágyúk, gumilövedékek és könnygázgránátok felett, így a csőcselék végül sikerrel borítja lángba a "komplexumot". Mindenki azt hiszi, hogy Joe és a kutyája a tűz martalékává váltak, ám a féri a csodával határos módon megmenekül. Hányattatásairól csak két testvérének számol be és szigorúan megtiltja nekik, hogy hírt adjanak az életben létéről.

Az ostromban részt vevő tömeg tagjai közül 22 vádlott esetében sikerül tényállásszerűséget megállapítani, így velük szemben közérdekű üzem működésének megzavarása miatt bűnvádi eljárás indul. Joe a történtek miatt idealista lúzerből bosszúra szomjas, érzéketlen fráterré válik, akit már csak egyetlen dolog motivál: rossztevőinek vérpadra juttatása. Egy izgalmas precesszust követően végül a legtöbb esetben bűnösséget megállapító ítélet születik - de vajon jobb belátásra sikerül-e jutnia a törvényesség elvében és az igazságszolgáltatás gépezetében csalódó Joenak?

Fritz Lang amerikai sikerszériáját a Németországban forgatott opusoktól elmaradó, azonban izgalmas és fordulatokban közepesen bővelkedő film véleményem szerint jól megalapozta, így hozzájárulhatott ahhoz, hogy később a Mester film noirhoz köthető darabjai is napvilágot láthassanak.

Értékelés: 10/8