Színes, szélesvásznú fogathajtás

2013.12.25. 21:24

A karácsonyi ünnepek környékén nehéz amolyan unortodox műsorszámot találni, amely nem a dogmatikussá merevedett Home Alone/Grincs/Igazából szerelem által fémjelzett palettán szerepel, a Jézus születését celebrálni hivatott pirosbetűs napok alkalmából kódolatlan MGM jóvoltából azonban idén a Ben Hurt is sikerült műsorra tűzni. A 11 Oscarral jutalmazott és a két rész közötti zenei szünetet is számítva 214 percen át ívelő filmeposz, amely a Monte Christo grófja egyes attribútumait sikeresen burkolja szakrális köntösbe (mily meglepő fordulat) egy koppintás, vagy ahogy ma mondanánk, egy remake eredménye, azonban a William Wyler fémjelezte technicolor változat végül jóval populárisabbá vált, mint az 1925-ben forgatott némafilm archetípusa.

A mintegy két percre nyúló felvezetést (azaz a zenei betétet, illetve a betlehemi királyok kisded születése felett érzett osztatlan és egyetemleges hálaadását megörökítő pillanatokat) követően megismerkedhetünk a fiatal és vagyonos júdeai herceggel, Ben Hurral (Charlton Heston), aki éppen régi barátja, a Római Birodalom fan club egyik vezető tisztséget betöltő adminja, bizonyos Messala (Stephen Boyd) fogadására készül. A találkozást követő harmónia azonban merőben illuzórikus: mielőtt még az áldomásivás "túl a barátságon" effektusba torkollana, felszínre tör a Római Birodalom és egyes provinciái között feszülő ellentét. Az ifjú szemita ugyanis nem szeretne hitszegővé válni saját népével szemben, így beigazolódik az az ősi meglátás, miszerint a szeretetet és a gyűlöletet vékony határ választja csak el egymástól.

A frissen pajzsra emelt proconsult ért szerencsétlen baleset (Ben húgának koordinálatlan mozgását követően lehullik egy cserép az erkélyről, a helytartó lova pedig ledobja gazdáját) következtében Messala elrendeli Ben letartóztatását, illetve egész cognát rokonságának tömlöcbe vettetését. A procedúra olyannyira nélkülözi a kiterjedt római jogi passzusok alkalmazását, hogy nem csak contradictórius tárgyalásra, de még csak egy jól improvizált koncepciós perre sem kerül sor: Bent egyből gályarabságra száműzik, ahol alul a víznek árja, de felül mégiscsak a római az úr. (A büntetés-végrehajtás helyszínéig azonban hosszú út vezet: az erőltetett menet során újra előkerül a Jézus-motívum, hiszen egy názáreti prédikátor itatja meg a kiszáradás szimptómáit már majdnem produkáló Hurt).

Egy napon azonban a flotta tűzharcba keveredik az ellenséggel és Ben megakadályozza, hogy a liburna parancsnoka, Quintus Arrius (Jack Hawkins) a Titanic legtöbb utasának sorsára jusson. Ennek folytán nem csak a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól mentesül, de Quintus örökbe is fogadja. A júdeait azonban még mindig a bosszú élteti: minden vágya, hogy egykori barátján megtorolja a rajta, illetve famíliáján esett sérelmet. Eddig a történet Monte Christói motívuma, hiszen végül akként alakul a sorsa, hogy egy fogathajtó versenyen vehet elégtételt. A film leghíresebb jelenetében Ben az ifjú Anakin Skywalkert is megszégyenítő módon legyőzi a csalárd eszközökhöz folyamodó riválisát a Pontius Pilatus (Frank Thring) tiszteletére rendezett vetélkedőn. Messala azonban halálos ágyán még közli ellenfelével, hogy anyja és nővére korántsem haltak meg: szokásos tartózkodási helyként immáron a leprások völgyét jelölhetik meg.

Egy hosszú és szomorú vesszőfutás kezdődik Ben és szerelme, Esther (Haya Harareet) között ama tárgykörben, hogy helyes-e a kifejezett tiltás ellenére, ha Ben viszontlátja az egészségileg megrendült családtagjait. Ideiglenes hatállyal szabadságharcot is helyez kilátásba a gyarmatosító ~~brüsszeli~~ római háttérhatalommal szemben (az idővel a jézusi tanítás hatása alá kerülő Esther rimánkodása ellenére, miszerint az volt a küldetése, hogy egyensúlyt hozzon az erőbe, nem pedig az, hogy az agresszív római mentalitás ellen küzdve maga is a harcos attitűd hívévé váljon), ám végül a keresztény hittételek mellett foglal állást. A család szemtanújává válik Jézus elítélésének (Ben még viszonozni is próbálja Krisztusnak a korábban irányába realizált gesztusát, ám a római legionáriusok szemmel láthatóan Jézus szomjúhozásában érdekeltek), majd feltámadását követően bekövetkezik a csoda: anyja és testvére meggyógyulnak, Ben pedig lelki békére talál.

" (...)a grandiózus Ben-Hur ma sem csak kuncogást és feszengést, hanem őszinte ámulatot is kelt. Visszaidézi azt a mindörökre letűnt kort, amikor a film még Mozi volt; azaz: sziporkázó álom, mese, emberfeletti hősökkel, hősnőkkel és antihősökkel. Ez a nagybetűs Mozi, amelyet Mándytól Felliniig oly sokan idéznek fel fájó nosztalgiával, napjainkra bonyolult műalkotásoknak és rafinált kommerszfilmeknek adta át a helyét.” (Báron György: Hollywood és Marienbad. Gondolat Kiadó, Budapest, 1986, pp. 53–55.)

Értékelés: 10/9